2013. december 31., kedd

Mégegyszer a Karácsonyról 2

Karácsonyi ebéd duplán (mi kétszer ettük végig ezt a menüsort  4 órán belül:

                                                   Marhahús leves sok-sok zöldséggel.
               A velős csontokat, és a marhaszegyet előételként, pirítós kenyérrel, tormával ettük.


A fő fogás sült kacsacomb -és mell petrezselymes burgonyapürével, sült gesztenyével, savanyúsággal  (a fő attrakció a savanyított szilva fokhagyma "maggal" volt. Mindenkinek az ízlett a legjobban)

Desszertet ugyan nem adtunk, (eredetileg gesztenyepüré, és tiramisu volt tervezve) de annyi rengeteg sütemény volt, hogy azt inkább nem készítettük el:


 AViki-féle isteni finom bejgli.  Még valakitől kaptunk bejglit. Az is finom volt, de ehhez foghatót én még életemben nem ettem. A Daubner -féle nyomába sem érhet. Pedig nekem eddig az volt a bejglik királynője. Magasan verte az enyémet is.


                                             És rengeteg féle-fajta aprósütemény is volt.


Ha Zoli hazajön, és elő tudja varázsolni valahonnan az eltűnt képeket, azért kivételt fogok tenni, és megmutatom a feldíszített karácsonyfánkat, meg a lencsefőzelék főző konyhatündérkedésemet is, (ezt a szót, akárhogyan is variálom, nem szereti a helyesírás ellenőr) amikor kivételesen nem csak dirigáltam, de ténylegesen én készítettem el az egészet.


2013. december 30., hétfő

Még egyszer a Karácsonyról

Múltkor csak a karácsonyfa díszítés elejéről tettem föl képeket. A kész fát viszont elfelejtettem lefényképezni.

Hát, másnap aztán pótoltam: és most meg nem találom sehol sem.  Nagyon vicces,  illetve egyáltalán nem az. Amiket nem akartam föltenni a picassára, az bezzeg mind fenn van. De pont a kész fáról egy sem.
Valahol pedig meg kell lenniük, de hogy hol?
Hiszen ma reggel még mind megvolt! Másfél órán át "szórakoztam" a válogatással, elnevezésekkel, pakolgatással.....
Direkt szívat engem ez a gép.  Tisztára hülyének néz!
Édes drága Acerkém, légy oly szíves, és add vissza őket!
Talán azért szórakozik velem, mert tegnapra ígértem, és ma lett belőle? Mindig tudtam, hogy van lelke, de azt, hogy sértődékeny is, azt most tapasztalom meg először. :-(((





2013. december 28., szombat

2013. december 26., csütörtök

Szenteste a Pál utcában


Már 22.-én megérkeztem a Szamaritánusokkal.


 A kondiszobát rendezték át a kedvemért.


Amiben az a szuper, hogy van benne zuhanyzó, mosdó, WC.

Az ágy a szekrénykével a karácsonyi ajándékom. Tartozik még hozzá egy fürdőszék is a zuhanyozóhoz. Valami csoda. Imádom. Sokféleképpen állíthatom be elektromos vezérléssel.


23.-án még dolgoztak, meg bevásároltak. Egyedül maradtunk Donival.
Tévéztem, olvasgattam egész nap.
Csak egy pici részletet mutatok a lakásból:


ja, és megörökítettük a karomat is. Ilyen, a szivárvány minden színében pompázó foltok vannak  rajtuk:

Nehogy valaki rosszra gondoljon! Senki nem vert meg, csak a megerőltetéstől pattannak meg az erek, és lilul be. A járókeret az oka.  A jobb karomban meg annyira begyulladtak az inak, hogy nem tudom felemelni. Ja, most látom, hogy a jobb karomat fényképeztük. A másik is ilyesforma.


Aztán meghozták a fát is:


Zoli és Niki díszítette föl:


Niki alaposan megszenvedett az égők kigubancolásával. De minden jó, ha jó a vége.
Vidáman pózol  az égők kígyójával.



Itt meg Zoli mászik le-vagy föl a létráról (ra)


                                                        Kezdődhet a díszek fölakasztgatása


                                                             Szaloncukor bogozás közben


                                                                        A jól megérdemelt pihenő

Elsőnek aDoni kapta meg az ajándékait ( Csak a BÁgiétól kapottakat hoztuk át.) Így is rengeteg.
(Ágikám, kitekerem a nyakadat, ha még egyszer ennyit mersz venni neki!)

                    Nem akart hinni a szemének. Először óvatosan közelített hozzájuk...

     Döbbenettel a pofiján,   mintha azt kérdezte volna: Ez tényleg mind az enyém?

Van egy kép róla, ahol kérdőn néz rám, csak sehogy nem tudtam a zöld szemből barnát csinálni.

Zoli kibontott neki egy  "valószínűleg nagyon finom "rudat, mert élvezettel tüntette el kb fél perc alatt .

No, és az én ajándékaim:


                                                          BÁgitól  -nagyon, nagyon  köszönöm.
                                            Gyönyörű ajándék. Főleg a könyvnek örülök nagyon.
                                                                De persze a csokinak is.:o)))


                                                                               Nikitől



TÁgi ajándékai
Még egy pár efféle lábtyűt rejt a doboz.

Ideális ajándék, ha hónapokig kórházban lesz az ember. Zokni, ami nem szorít, de ki lehet szállni az ágyból anélkül, hogy elcsúszna az ember, vagy papucsot kéne húznia. Filcből készültek.



És még ezt a méregdrága testápolót is kaptam Zolitól. (Ez a kedvencem . Kizárólag Bécsben, a Sacher Szálloda üzletében árulják.) "Csak, hogy a karácsonyfa alá is kerüljön valami"-felkiáltással.

Amint látjátok, csak a hagyományos karácsonyi pulóveremet húztam a tréningruha fölé. Ahhoz már mindketten túl fáradtak voltunk, hogy rendes ünneplőt vegyek föl.
Erre csak a másnapi ebédhez kerítettünk sort.Niki szülei már legalább 10 perce itt voltak, mire végre elkészültem az öltözködéssel.

Nem ígérem, hogy holnap, de legkésőbb vasárnap folytatom a beszámolót.

2013. december 21., szombat

Fel vagyok háborodva, és nagyon szomorú vagyok

"Kövér László egy felvidéki kislánynak adta át az Országház kulcsát"
Az odáig rendben van, hogy meghívnak a parlamentbe külhoni magyar gyerekeket. De...
A Magyarországon élő gyerekek vajon miért másodrendű állampolgárok? Miért nem közülük választottak? Nem őket illetné meg elsősorban?  Elvégre ők élnek itthon. Ők fogják eltartani, lehetőségeik szerint felvirágoztatni ezt az országot. Az ő szüleik fizetnek itthon adót. Az ő adójukból sokkal több támogatást kapnak a külhoni gyerekek, mint a sajátjaink.Itthon a gyerekek harmada, vagy talán már a fele éhezik. Nem nekik kellene elsőbbséget élvezniük?
Keserű szájízzel kezdem meg az idei karácsonyi ünnepeket.

2013. december 19., csütörtök

költözködés az ünnepekre

December 22-én 1 órára jön hozzám a mentőszolgálat. Átvisznek a Ciklámen utcából a Pál utca 3. emeletére mindössze 4300Ft-ért.  Vissza pedig 28-án este 6-kor fognak hozni.  Zoliék ugyanis 30.-án lemennek Keszthelyre egy barátjukhoz. Náluk töltik a szilvesztert, és csak január 3.-án jönnek haza. Szilveszterre majd áthívon Klárit innen a szomszédból. Szerencsére a 4-ből a 2 legidegbetegebb  kutyájuk már elpusztult.  Így 2 külön szobába zárva ott tudja őket hagyni.
Klári nagy állatbolond: A macskáinak, patkányainak száma mindig változik, de ők jól elvannak a 3. szobában. :o))) Az ő lánya is elmegy szilveszterezni,  és ő is egyedül lenne otthon.
Majd hagyok itthon 1 doboz pogácsát, és mézest. No, meg amúgy is rengeteg nasi van itthon. 
Ágikám, miután lefektetted a madárkáidat, téged is nagyon szívesen látnánk. 3 állatbolond jó társaság lenne szerintem. De ha áthoznád a "gyerekeket" a kisszobában jó helyük lenne. Röpködhetnének is szabadon. Doninak az a szoba amúgy is tiltott terület. Jó próba lenne, hogy ha szemműtétre mész majd, el tudnának-e lenni nálam?

                                                         A karácsonyi mézeseimből néhány:


                                             Ugye, aránylag jól sikerültek első nekifutásra?


2013. december 17., kedd

Influenza oltás és egyebek

Ilus 3 óra után ért ide. Azt hittem, hogy már nem is jön.
Sokat gondolkodtam, melyik karomba is adassam be.
A jobb a lámpázás hatására már javulásnak indult, de még csak olyan 30 százalékosan használható.
A bal kezemet tudtam csak rendesen kinyújtani. De mivel azon a kezemen az ujjaim érzéketlenek, sokat szenvedtem az olvasó lámpám föl-le kapcsolásával, zár nyitással, mert a csuklóm is nehezen fordul, és szinte erőtlen.  Csakhogy már tapasztalatból tudom, hogy az oltás után 8-10 napig fáj a karom.
No mármost: ha a javuló jobba adatom, azzal visszavetem a javulást. Ha meg a balba, akkor fennáll a lehetősége, hogy a kettő közül egyik sem lesz használható.
De most nagyon fontos volt az oltás, mert semmiképp sem lehetek beteg műtét előtt. Márpedig az is tapasztalat, hogy ha valami nyavalyát összeszedek, abból május végéig nem tudok kikeveredni. 
****************************************************************************

Zoli a "jófogáson" talált nekem egy szuper "ápolási ágyat". Távirányítóval állíthatom a magasságát, fejrészt, lábrészt... Van fölkelést könnyítő kapaszkodója is. Így megoldódik az ágygond nála. Igaz, attól még elég lesz nekik lift híján felcipelniük a harmadik emeleti lakásába, mivel az ünnepeket ott fogom tölteni.

2013. december 13., péntek

Ági látogatása az új fényképezőgép felavatásával


Csütörtökön két Ági  is volt nálam. :o))
Majd csak karácsonykor mutatom meg, milyen gazdag ajándékot kaptunk tőlük. A másik Ágiról, a druszájáról, meg Mártikáról,  sem feledkezett meg.
Én csak nagyon szerény ajándékkal készültem.
De nagyon jól éreztük magunkat mindhárman.
Felavattuk az új fényképező gépemet is:


                                   Ez volt az első próbafelvétel. Természetesen Ági lőtte .

                                           Aztán pogácsával próbáltuk szereplésre bírni:

                                                                ami tökéletesen sikerült is.


                           Fél órát is képes  a fenekén ülni ebben a pózban a finomságokért :o)


                                                                   
                                                                      Végül meg is kapta.
              (A háttérben, a kis asztalon ott a két hatalmas zacskó Ágiféle karácsonyi ajándék.)



                                   Gazdianyu, ez nagyon finom volt! Kaphatok még egyet?

Sajnos elfelejtettem megkérni Ágit (a másikat, mert idén Ági bőség van), hogy készítsen rólunk közös fotót. És itt lett volna az alkalom, hogy vele is készüljön közös fénykép. 
Ágit végül Ági vitte haza venyigéstől, bodzaágastól,mézeskalácsostól, pogácsástól, no meg egy nagyon szerény ajándékostól Csivikének ls Csuvikának,  ami kész csoda, mert Ági nem nagyon mer beülni autóba:o)) Gondolom, nem egyszerű követni a történteket, - D - De azért kiderül, hogy melyikük melyik :-)))

2013. december 8., vasárnap

Az elmaradt szülinapi steak

Miközben az elromlott cirkóhoz kerestünk szerelőt, az elmaradt szülinapi ebédemet is szerettük volna bepótolni. Vendéglőbe , nem kockáztattuk meg az elmenetelt. Nem hiányzott volna, hogy közben itthon a pincét elöntse a víz, meg hogy ne tudjuk újra beindítani a fűtést. Így aztán Zoli a piacon szerezte be a szép szelet husit:

és ő sütötte meg.  Első próbálkozás volt. Még soha nem sütöttünk marhasteaket. Nem mondom azt hogy tökéletesre sikerült, de finom lett.
Kicsit túl sült. Mi véresen szeretjük, de így is nagyon ízlett:


Doni is boldog volt a T csonttal:


Az utolsó szilánkig elfogyott.

Végre megérkezett a kép Donika mikulásajándékáról is:


Itt már a velőt szopogatja ki az egyikből.

Még az adventi koszorúnkról is egy kép:

Zoli fordítva kezdte meggyújtani a gyertyákat. Azt mondta, fél, hogy a végén meggyulladna a tüll szalag, mert az első gyertyát gyújtja meg az ember legtöbbször.  Lehet, hogy igaza van, de én azért szerettem volna az eredeti sorrendet tartani.

És még egy kép a karácsonyváró erkélyünkről.



Délután fél 5-kor gyullad föl, és éjjel fél 12-ig világít.  Szerény dekoráció, de eddig az utcában az egyetlen.
Bentről nézve sokkal szebben mutat.-szerintem. Bár életben más, mint fényképen. Én pedig csak bentről láttam.
Még tavaly is majdnem minden háznál égtek a gyertyák Advent első vasárnapjától  Vízkeresztig a fenyőfákon.
Ennyire elfásultak volna az emberek?

Most láttam csak, hogy Zoli a "Boldog születésnapot Andrea" című bejegyzésbe nagyobban is betette Donit a mikulás csonttal, de az visszament vázlatnak. Most megint kitettem. Azon látszik hogy nyalja ki a velőt! :)







2013. december 6., péntek

Mikulás másodszorra

Én reggel 4 db hatalmas velős-csontot találtam az ablakban. Mire gazdiapu bejött, az egyiknél már majdnem eljutottam a fini velőig. A hatalmas rágcsálós munka közben fényképezett le, de még nem küldte át, mert dolgoznia kell.
No, újra megpróbálkozom az én ajándékommal.
Hátha ezúttal sikerül:





Mikulásra




Na nézd csak, Gazdianyu, mit találtam ki neked Mikulásra !
Megpróbáltam kreálni egy képeslapot.
Csivike és Csuvika kicsit segítettek, mert ők ehhez már jobban értenek.
De azért mégiscsak én találtam ki az egészet !
Ma nagyon jó kiskutya leszek, és remélem, engem is megtalál a Mikulás.
Neked meg a képeslapomat hozza ajándékba, én küldöm, sok-sok szeretettel :

Donika

Hát, ezt nem sikerült tökéletesen idemásolnom, de azért el fogod tudni olvasni: Puszi: Doni