Bolond Erzsók

Tegnap fölhívott Jani-ő az akinek a szőlőmet a rendelkezésére bocsátottam addig amíg el nem tudjuk adni, cserében a telek parlagfű mentesítéséért.Nyaranta néhányszor le is kaszálja a füvet az egész majdnem 2 hektáros területén. De a kapubejárótól a házig rendszeresen  karbantartja.
Meséli, hogy Erzsivel már nem lehet bírni. Hetente 3-4-szer száll ki hozzá a rendőrség. Az egész hegy életét megkeseríti. Amit ér, mindent ellop. Nálam már a villanykörtéket is kicsavarta. A fél karámot lebontotta már, és elhordta a drága pénzen vásárolt oszlopokat. A múltkor Jani egy csomó húsgalambot talált a ház előtt, a tornácon, egy ócska konyhaszekrénybe bezárva.( Honnan szerezte őket, csak a Jóisten tudja. Arról gondolom, hogy azokat is lopta, mert az ő telkén is bőven elférnének). Persze kiengedte a szerencsétleneket. Erre megjelent rikácsolva, hogy fizesse ki neki az árukat. Erre Jani: Először is: Andrea telkén vannak. A telek meg  rám van bízva. Maga pedig elvileg ki van tiltva innen, meg egyébként is...Feljelenthetném birtokháborításért is. Csak egy okot mondjon, hogy miért fizetném ki őket. Örüljön, hogy nem hívtam ki a rendőrséget. Följelenthettem volna állatkínzásért is, de nem tettem, mert a fenének sem hiányzik bíróságra járni.  A szekrény a mi telkünkön van, tehát ha pillanatokon belül nem viszi el, fölaprítom, és eltüzelem.
De ő csak rikácsolt tovább, és nekiment. Erre Jani fél kézzel lefogta, és kihívta a rendőrséget. Rossz emberrel kezdett ki, mert Jani nyugalmazott rendőrtiszt, aki jártas a harcművészetekben. De hát egy bolond nem mérlegel.
A villanyórát, mindkét háznál "szerencsésen" elrontotta, mert át szerette volna vezetni az áramot a házába. Mindenféle kábelt összebarkácsolt, és rá akart kötni. De csak azt érte el vele, hogy már egyik házban  sincs áram. Kár, hogy nem ütötte agyon. Viszont szerencsére így lopni sem tudja.
Október elején szokták leolvasni. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz. Remélem, minket csak nem büntetnek meg
Zoli, a fia a füle botját sem mozgatja, nemhogy intézkedne.
Olyan igazságtalan, hogy egy bolond több száz ember életét keserítheti meg! A rendőrség tehetetlen. Magyarországon sehol nincs állandóra bejelentve. Egy külterületnek nyilvánított szántón álló szerszámos kamrába nem is lehetne bejelentkezni. Mert azt alakították át 1 szobának. Magyar állampolgárként még csak ki sem toloncolhatják az országból.
Sőt, együtt lopkodja nálam a termést az anyjával, "nehogy kárba vesszen".  Az ilyen elrománosodott erdélyi magyar állampolgároknak köszönhetően egyre rosszabb a hírünk Európában. Mert román útlevéllel esélyük sem lenne kint munkát kapni.
A legnagyobb baj az, hogy a szőlőt is viszik, mielőtt még rendesen beérne. Janiék rengeteg belefektetett munkája, és pénze kárba vész.
A múltkor az egyik szomszéd rajtakapta, hogy nála lopja a fáról a gyümölcsöt. Az éppen nála levő karóval verte agyba-főbe, míg sikerült kiiszkolnia. Ha Erzsi följelentette volna, még a gazdát büntették volna meg garázdaságért, pedig ő csak a tulajdonát védte. Gátlástalanul kihasználja, hogy van egy diliflepnije.

Nem tudom, örüljek-e neki, hogy az egész 2 kilométeres utunkat leaszfaltoztatta az önkormányzat a választások előtt.Pont az én telkem után ér véget az aszfaltozott út. Az utóbbi időben rengetegen költöztek ki a hegyre. Arra már nincs pénzük, hogy vizet vezessenek be, mert a csatornahálózatot bővíteni kéne, és abba bizony anyagiakkal is be kell szállni. A mostanira már nem adnak engedélyt, hogy rákössenek, szerencsére, mert akkor nálunk csökkenne a nyomás.  De ásott kutak mindenütt vannak, és hála a csapadékos időnek víz is van bennük. Az már más kérdés, hogy iható-e. Szerintem ez kizárt, mert mindenütt ősrégi emésztők vannak. Azokban az időkben pedig egészen más volt az előírás. Ma már nem engedélyeznék ilyen formában.

Gyógyszerárak

20 gr fenilbutazon kenőcs 1800 Ft. A negyedét 1 alkalommal elhasználtuk a lábamra.
Azt mondják, a gyógyszerek ára infláción fölül fog nőni.

Picur története boldog befejezéssel

Vera utazott a lányával a 70-es trolin, amikor meglátta. Egy fiatal pár vezette pórázon. Picur boldogan ugrándozott mellettük. Vera a következő megállónál leszállt a vonakodó Szilvivel, aki nem akarta neki elhinni, hogy tényleg őt látja. De Picur annyira egyedi kutyus, gyakorlatilag összetéveszthetetlen.
Leszólította a fiatalokat: -Hol találták meg ezt a kutyát? -kérdezte. Aztán gyorsan hozzátette: Nem, nem akarom elvenni maguktól. Csak a mi kertünkbe dobták be. És megmutatta a telefonján a fényképeket.
-Sajnos nem vettem észre, hogy kiszökött utánam a kertből. Annyira aggódtunk érte! De most megkönnyebbültem. Gyötört a lelkiismeret furdalás, hogy nem tudtam vigyázni rá. Rémeket láttam. Elképzeltem, hogy harci kutyákkal tépetik szét, vagy egy troli alá került, esetleg éhesen-szomjasan  kóborol az utcákon...
Szóval meséljék el, hogyan került magukhoz.
A srác elmondta, hogy egy 5 gyerekes család találta meg a Nefelejcs utcában.Föltették a Facebookra, hogy keresik a gazdáját, vagy olyan valakit, aki jó gazdája tudna lenni. Ők pedig már hetek óta járták a menhelyeket. De nehéz volt a döntés. Tanácstalanok voltak. A felesége talált rá a hirdetésre. A kép alapján azonnal beleszerettek. Megbeszélték a családdal, hogy a ligetben találkoznak Nem csak a kutyust, de a családot is nagyon szimpatikusnak találták.Az a család is szívesen megtartotta volna, de 2,5 szobás lakásban laknak heten.Nincs pénzük arra, hogy nagyobbra cseréljék. Így is alig bírják fizetni a rezsit. Hitelt meg idáig sem mertek fölvenni. Ők is azon ritka kivételhez tartoznak, akik csak addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér.
A gyerekek nagyon szerették volna megtartani a kutyát, de osztottak-szoroztak, és arra jutottak, hogy túl sok kiadással járna, amit nem engedhetnek meg maguknak. Már az oltások is egy kisebb vagyonba kerülnek. Így nehéz szívvel ugyan, de kerestek új gazdit. A fiatalok pedig megígérték nekik, hogy rendszeresen láthatják. Most is a 2 kisebb gyerekért igyekeztek az oviba. A három nagyobbik testvér majd értük megy a ligetbe, és együtt mennek haza mindannyian, mert kiderült, hogy egészen közel laknak egymáshoz.
Lehet, hogy Picur jóvoltából egy hosszú barátság van kialakulóban?

Steetfood fesztivál; Hal és vadünnep; Nemzeti vágta; színházak éjszakája....

mindez Pesten, és egy napon. Ennyi talán sok is a jóból.

De még előtte: Megkaptam az ajándékcsomagot, és Vera is kapott ugyanolyat.  Pont a kedvenc márkámból összeállítva (mert megfizethető áron kiváló minőség) Régen rendszeresen rendeltem tőlük. Azután jött a kórház kórház hátán, és én Avonra váltottam, ami ugyan kevésbé jó, de a tusfürdőjét, testápolóját azért szerettem.
Íme:

************************************************************************************

Először a a Hal és vadünnep a Vajdahunyad várnál, igencsak húzós árakkal -drága a hal, - magyarázták. De azért  a sült keszeg 600Ft/ 10deka áron- enyhe túlzás.
Mentünk tovább, át a hídon, a Hősök terére. A hídról lenézve, a jégpályán láttuk a lószállító utánfutókat.  Még nem kezdődött meg a verseny. De már akkor is feltűnt, hogy sehol sem látok kivetítőket.
Az Andrássy úton szokás szerint a versenyzők falvainak, stb...bemutatkozó pavilonjai. Utána következtek a mesterségek standjai. őrület, újabban egyre több ilyen van. Közben mindenütt sörfőzdék árusító helyei. 500Ft alatt nem is lehetett kapni 1 pohárral . A korsó 700Ft körül volt. De ez még mindig olcsóbb az Oktoberfest 3000.-fölötti  10eurós árainál. Igaz, a fizetések sem egyformák. 
Otthon, mielőtt elindultunk, ittam egy kávét. még a várnál ittam Zoli söréből 3-4 kortyot, és a hosszú Andrássy úton is kétszer vett sört. Mindegyikből kortyoltam néhányat  Közben elértünk a Jókai térre. Pont a színpad előtt érte a telefon, hogy hová érkezik majd Zsuzsa fia. Szerencsére nem messze onnan láttunk egy "Bubi " lerakatot. Kiderült, hogy Zolinak már van éves bérlete a kerékpárokra., mert rövidebb távokra rendszeresen igénybe veszi őket. úgyhogy fölpattant egyre, és elhajtott. Szerencsére volt ott egymással szemben két színpad is. Az egyiken épp az" Emil és a detektívek "színpadi változatát játszották. Így aztán nem unatkoztam várakozás közben.Ahogy befejezték a darabot, a másik színpadon vonósok kezdtek zenélni.. Nem sokkal ezután megérkezett Zoli egy halom kötszerrel, és indultunk is tovább.Az bOperánál is volt előadás, de vagy egyáltalán nem volt hangosítás, vagy nagyon félresikerült. Így 5-10perc után továbbmentünk. Az éhségtől már mindkettőnk szeme jojózott, de még mindig nem értük el a fesztivált. Következtek a BKK buszai. Én viszont már nem is tudom, mi után vágyakoztam jobban:valami harapnivaló, vagy egy jó kis Mosdó után, ahol könnyíthetek magamon. Mivel közelebb voltunk az oktogonhoz, ahol Zoli tudott egy nagy Burger Kingről,elindultunk visszafelé.Fel sem merült bennünk, hogy egy ekkora helyen ne legyen mellékhelyiség. Talán lesz mozgássérülteknek is. Tévedtünk. Volt ugyan mosdójuk, de az emeleten, ahová csigalépcsőn lehetett feljutni.  Átellenben azonban volt egy egészen picike Meki. Próba szerencse alapon Zoli benézett oda is, bár nem bízott abban, hogy szerencsénk lesz. Láss csodát: volt mozgássérülteknek is, eldugva a sarokba. Csak 2 embert kellett megkérnünk, hogy engedjenek oda. Könnyebben ment, mint gondoltuk. Minden elismerésem nekik, hogy egy falatnyi üzletben is gondoltak a mozgássérültekre.
Dolgom végeztével máris indultunk. Már csak a makacsságunk hajtott, hogy végre elérjük a Steetfoodot.
És lőn....

Én egy  csípős hambit. kértem. Hatalmas volt, és tényleg finom. Alig a felét tudtam megenni. Míg én falatoztam, Zoli közben elindult sörért. Ilyen keserű sört én még nem kóstoltam. Egyszer éreztem ilyen ízt életemben, amikor megsütöttem egy hízott kacsamájat -epéstől. Viszont kortyolás közben előjött az előzőleg evett csiliszósz csípőssége. Rögtön levegő után kapkodtam, könnyem-taknyom egybefolyt.
Zoli csak ezután harapott bele a maradékba. Aztán megjegyezte: Anyu, hogy tudtad ezt megenni? Ez még engem is megizzasztott.
Nekem még akkor is folyt a könnyem. Pont egy boros stand előtt álltunk, ezért megkérdeztem: Mi lenne, ha innék 1 deci bort, hátha az segít. És tényleg segített. Közben pedig megtudtam -Zoli elolvasta a palackon levő szöveget- hogy ezt a bort osztrák pincészet magyar szőlőből készítette.
Aztán, ha már a Bajcsinál voltunk, kíváncsi lettem, milyen lett a Madách tér.  Hát, nem igazán nyerte el a tetszésemet. Közben ámulva vettem észre, hogy a kis Madácsot most már Örkénynek hívják. Azt tudtam, hogy az is a Madách téren van, de eszembe sem jutott, hogy a kettő egy és ugyanaz.  Annával régen sokat jártunk ide, mivel a nagynénje itt volt színésznő. Sok próbát végignéztünk, és minden héten legalább 1-2 előadásra is beültünk. De amióta Domján Edit meghalt, egyszerűen képtelen voltam átlépni a küszöbét. A " Candidát" minimum 50-szer végignéztem. Nagyon szerettem a kis Tímárt is (Tímár Béla). Ő is nagyon korán elment, sajnos.
Ahogy mentünk tovább, egyre hangulatosabb lett. Étterem pálmákkal, lime-fával. Itt épp egy érett lime-ra mutatok:

Volt egy pici "udvar" 2 pálmával. Az egyik alatt a földön ülve egy fiú sörözött éppen.
Láttam egy "sörbuszt" is. Arra is rácsodálkoztam. Később egy másik, vagy talál ugyanaz jött az úton szembe velünk. Jó hangulatuk volt. Ötletes, igazán. Hazafelé végig az Andrássy úton Zoli újból bérelt egy Bubit, és versenyeztünk egészen a Hősök teréig. Nem tudott leelőzni, mert borzasztóan nehéz tekerni a Bubit. Ráadásul a kosár fixen a vázra van rögzítve, és ez nagyon zavaró. Nem is értem, ki volt az a bolond, aki így tervezte.
Ott szétvált az utunk. Zoli letette a bringát, én pedig jobbra fordultam. A zebrán átkelve balra fordulva a Szépművészeti előtt vártam be a fiamat, mert ugye félreértettem kicsit. De végül is sikerült összetalálkoznunk.
Szomorúan állapítottam meg, hogy a nemzeti vágtát már csak a jeggyel rendelkezők nézhetik. Ahol kicsit be lehetne látni, oda fehér lepedőket aggattak.Pedig hát ott sem lehetett volna semmi különöset látni. Az egész pályát biztos, hogy nem.Délben indultunk, és este hétre értünk haza.
Volt sikerélményem: Zoli kezére nehezedve le tudtam megint menni a lépcsőn. Fölfelé sajnos már vinnie kellett, mert az úton igencsak elmacskásodtak a lábaim.
Úgy megnéztem volna,de egy napra ennyi pont elég volt, no, meg félő, hogy fizikailag is kivitelezhetetlen.

Pedig ez a péntek nem is 13.-ára esett

Pénteken délben ígéretéhez híven kijött a szerelő a UPC-től. Hozott egy vadi új szettet magával. Mindent kipróbáltunk újra, amit Zoli is csinált. Az analóg képnél minden rendben (no, egy pillanatra ott is csíkoz, de aztán helyreállnak a színek. Nézném én úgy is, csakhogy az új csomag csatornái nincsenek rajta) viszont a digitálisnál az új szereléssel sem működik rendesen.Úgyhogy sajnos a TV a hibás. A UPC-s mondta, hogy a Löwe 2 éve sajnos leállt a képcsöves TV-k alkatrészgyártásával. Érdemes lenne ugyan megcsináltatni, de az alkatrész beszerzése...  Mert a mostani LCD-s tévéket már eleve úgy gyártják, hogy azokat 5-6 évenként cserélni kelljen. Kivétel persze a prémium kategóriás, de azok nagyon sokba kerülnek. 10-15 évnél azonban azok sem bírják tovább.Ráadásul a Löwenél az akkori csúcstechnikát alkalmazták, és nagyon kevés került be az országba, mert annyira drága volt még a kis képernyős is.ilyen, 90centi átmérőjűvel pedig ő még nem is találkozott. Ahhoz képest, használtan 14 évvel ezelőtt én 5000Ft-ért vettem.
Ági kikísérte a UPC-st. Már alig vártam hogy elmenjen, mert nagyon kellett már pisilnem (vízhajtót vettem be 10 óra tájt) Még oda sem értem, hirtelen "berobbant" Györgyi (a református gondozó) 2 főnöke. Azért jó lett volna, ha előbb idetelefonálnak. Vajon miért jöttek bejelentetlenül?  Fölajánlották, hogy "segítenek pisilni". Mondtam, hogy az egyedül is megy nekem, viszont nem szeretném előttük végezni a dolgom. Udvariasak voltak, nyálasan nyájasak. Kimentek az előszobába, és egymás közt pusmogtak. Ági a konyhában dolgozott, közel az ajtóhoz. Aztán tüntetőleg bement a konyha végébe, hogy föl se merüljön bennük, hogy hallgatózni akar.  Felajánlottam a jutalomfalatokat, hogy kínálják meg Donikát. Megszokta, hogy aki hozzánk jön, mindenkitől kap "nasit" A szőke adott is neki. A barna hajú erre nem volt hajlandó, pedig olyan szépen, félrehajtott fejjel, azzal a nézéssel, aminek senki nem tud ellenállni, pitizett előtte. Erre kiszólt Áginak, olyan lenéző hangon, amitől felállt a szőr a hátamon: -"Vigye innen ezt a dögöt. Undorodom a kutyáktól!" No, ezzel azonnal elvágta magát a szememben.
Végül is azzal támadott le, hogy  nekik nincs egészségügyi végzettségük. Hogy gondolom én, hogy sebet akarok kötöztetni, meg fásliztatni a kolléganőjükkel? És ha nem gyógyul időre a sebem, akkor fel fogom őket jelenteni? Hát, én köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől. Mondtam, hogy a fiamnak, a takarítónőmnek, meg a szomszédomnak sincs egészségügyi képesítése, mégis ki tudják cserélni a z átázott sebpárnát. Egyébként sem szólt a hölgy, hogy ezt nem csinálhatja. Ha egy szóval is mondja, megértem.  A fáslizáshoz viszont nem kell egészségügyi végzettség.
Végül is kiderült, hogy szegény Györgyi nem panaszkodott, csak leírta, hogy mik lesznek a feladatai nálam, mert az szerint számolják ki, hogy kb. mennyi időt fog eltölteni nálam.
A barna közölte, hogy mosdatnak, fürdetnek, (de pelenkát nem cserélnek) "pisiltetnek", sétáltatnak (no, arra azért kíváncsi lennék, hogyan vinne le a lépcsőn:o)) ), megmelegítik az ebédet, ha kell, sőt, azt a tányért amiben az ételt behozták, el is mosogatják (!) Elmennek helyettem a postára, bevásárolni, ügyintézni.
 
Mikor ma Györgyi  jött, mondta, hogy megtiltották neki, hogy hozzányúljon a sebhez, még ha nem is érintkezik vele közvetlenül. Kérte, hogy még egyszer mutassuk meg neki a fáslizást, mert azt elfelejtették, de legközelebb azért nem írja be, helyette inkább öltöztetést.

Mikor elmentek, Ági elmesélte, hogy direkt Veráékhoz csöngettek be, és csak véletlenül találkozott össze velük a kapunál. Nem is köszöntek neki. Mikor rákérdezett, hogy mégis, hová igyekeznek: Andreához-volt a válasz. Csak akkor hőköltek vissza, mikor meglátták Whiskyt az ajtómnál. Ráparancsoltak, hogy "kösse pórázra" -Nem a mienk, -felelte nekik , de be tudom zárni a szomszéd lépcsőházába. Mikor elmentek, a barna foghegyről odavetette, hogy kísérje ki őket (semmi legyen szíves, vagy megkérném...) Mikor kimentek a kapun, nem köszöntek el tőle.
Megjegyezte, hogy ő tanyán nőtt fel, de megtanították az udvariasságra, és ő egyetlen alkalmazottjukkal sem viselkedne ilyen sértően, lekezelően.
Később Vera megerősítette, hogy hozzá csöngettek be, nem hozzám.
Vajon mire gondolhattak? Hogy csak színészkedek, hogy  nehezen tudok mozogni?
Nem gondoltam volna, hogy a reformátusoknál is vannak olyanok, hogy ha egy pici hatalmat kapnak, úgy viselkednek, mint kis kakas a szemétdombon. Az alárendeltjeik pedig rettegnek tőlük, féltik azt a rosszul fizetett állásukat, mert itt legalább bejelentve dolgozhatnak, éhbérért.

Más:
Péntekről szombatra virradóra  valaki bedobott hozzánk egy tündéri kölyök kutyust:

Mindannyian azonnal beleszerettünk!
Vera vette gondjaiba, mert Doni féltékeny.
Nem tűrte volna meg a lakásban.
Így hozzájuk költözött be a lépcsőházba.
Verára, mint Istennőre nézett föl. Tőle kapta a finom hamit.
Állandóan a lábai közé túrta magát. Szabályosan "szerelembe esett" iránta.
Pillanatok alatt találtunk neki gazdit is Szilvi élettársa anyukájának személyében. Szombaton jött föl Pestre, mert Szilvi nyert egy díjat, amit vasárnap Szarvason, a Szilvafesztiválon adtak át neki, és ő is szeretett volna lemenni velük. Az ő szívét is azonnal meghódította Picur (Így neveztük el a kis jövevényt)
Vera szombaton reggel még adott neki reggelit. Aztán elindultak.
Picur rettenetesen sírt, utána akart menni Verának.
Meg voltunk győződve róla, hogy sehol sem tud kiszökni a kertből. Szombaton Vera Marcival mindent megvizsgált. Ahol egy pici  rést találtak, azt befoltozták. Szóval nyugodtan indultak el.
Valószínűleg rögtön kiszökhetett a rácson keresztül, és elindult utánuk. Mert arra ugye nem gondoltak, hogy ott simán kifér.
Szegénykém most kis csavargó lett. Csak reménykedünk, hogy túléli, és lesz egyszer gazdija.
Pedig Tamás mamájánál gyöngyélete lett volna.
Vera most ostorozza magát, hogy miért nem vitte be a lakásba. Gyuri később kiengedhette volna, mert ő itthon maradt.
Most a szombat esett tizenharmadikára

Borús idő, borús kedv, egy kis örömmel? spékelve

Esős időt jósolnak hét végére. Alighanem le kell majd mondani a hét végi várlátogatásról.
vajon meddig lesznek ott még fesztiválok? Ha Orbán a várba költözne, aligha lesznek. Adja Isten, hogy legalább ebben a tekintetben megjöjjön az esze, és visszakozzon.-bár az neki nem megy- de legalább mondja azt, hogy bizonytalan ideig elhalasztja.
Ebben a cseppfolyós időben bizony nagyon nekiállt nedvedzni a seb, felmarva a bőrömet. Már csaknem a sarkamig meg vagyok nyúzva. Zsuzsanna megpróbálja a lehetetlent is, hogy október közepéig -akkor kell Debrecenben vizitelnem-"bebőrösödjek", bár egyre fogy a remény.Egy néhány mm-es seb körül tenyérnyi nyers hús-brrr.
Tegnap Vera mesélte, hogy a lánya díjat nyert valamilyen szilvás sütivel a Net-en. Szarvason fogják átadni neki, a szilvafesztiválon - jót tesz majd neki egy kis sikerélmény. Most júniusban lett a fia 10 éves, megszűnt a Gyes. Valami munkát kell keresnie, olyat, amit egy sérült gyerek mellett is tud végezni. igaz, normál iskolába jár, de vinni kell gyógytornára, uszodába, és rengeteget kell tanulni vele, hogy normál iskolában fejezhesse be az általánost.
Ezek után ma megszólalt a mobilom. Szórakozottan hallgattam a bemutatkozást. Csak arra kaptam föl a fejem, hogy Ön 20ezer Ft-os ajándékcsomagot nyert. Köpni-nyelni nem tudtam, annyira meglepődtem. Ünnepélyes átadás-erre mondtam neki, hogy sajnos nem tudok elmenni, mert pillanatnyilag mozgásképtelen vagyok. Megbeszéltük, hogy küldi a meghívót-sajnos e-mailben nem lehet, mert szigorú szabályok, stb... Mondta, hogy szerdán felhív, addig találjak valakit, aki helyettem... Rengeteg nyereményjátékot töltöttem ki az utóbbi hetekben. Nem kérdeztem rá, hogy melyikkel nyertem. No, nem baj, a meghívón úgyis rajta lesz.  Vera majd elmegy helyettem csütörtökön, ha tud. Ha nem, az sem olyan nagy baj.
Jobban örülnék, ha szombaton, vagy vasárnap nem esne az eső.

Vasárnap végre -hosszú hetek óta- megint kimozdultunk itthonról.

Igaz, Zolinak kellett le is föl is cipelnie a lépcsőn, de , bár nagy fájdalmak árán, de kicsit kikapcsolódtam.
Rögtön egészen más lett a közérzetem, és kissé kitisztult a fejem is.
Az elmúlt héten rendkívül sok probléma összejött..
Pl az Államkincstár olyan betegség igazolást követelt tőlem, amiről a háziorvosom még csak nem is hallott. Nyomtatványboltban sehol nem tudta a fiam beszerezni. Igaz, mindenki mondta, hogy létezik, de hogy hol kapható ez a 35 Ft-os nyomtatvány, arra csak tanácstalanul húzták föl a vállukat.
Végül csak talált Zoli egy minta nyomtatványt a Neten. Megbeszélte az előadóval, hogy az is jó lesz. Igenám, de a dokim nem volt hajlandó kitölteni, mert ha attól a több mint 30 embertől, akinek a hónap során elfogadták, amit ő adott, akkor az enyémet miért nem? Végül beszélt telefonon a Minisztériummal. Az előadó hebegett-habogott, végül azt mondta neki, hogy minden igazolás, stb... átment az ügyfélkapun, kivéve ez. Küldjük az eredetit ajánlott levélben. De ha egyszer az van leírva, hogy ügyfélkapun keresztül lehet kérvényezni (megjegyzem, súlyosan mozgássérült, fogyatékos emberekről van szó), akkor a való világban miért nem működik?rengeteg idegeskedést, vég nélküli telefonálgatást meg lehetett volna spórolni. Még jó, hogy nekem azért van segítségem. De akinek ez sincs? Fogyatékossági támogatás nélkül viszont ezt a viszonylag olcsó szolgáltatást nem lehet igénybe venni..
De más bosszúságok is nehezítették ezekben napokban az életemet.A UPC-s modem is felmondta a szolgálatot. A képernyő villog: hol fekete fehér, hol piros és kék csíkok rohangálnak rajta. Nézni képtelenség, csak hallgatni lehet. Hosszabb távon viszont, félő, hogy a TV-m is tönkremehet tőle. Mondták, hogy vegyek új Euscart, vagy mi a csuda csatlakozót. Képtelenség, hogy 3 hónap alatt tönkrement az, ami elvileg soha nem mehetne tönkre.  3 hónapja üzemelték be nálam ezt a készüléket.  Tehát még garanciális kell, hogy legyen.És ha nem is ez a probléma? Akkor feleslegesen költöttem rá, és mégiscsak ki kell jönniük. Szerencsére itt volt Ági,. Harmadszorra már ő tárgyalt velük. Közölte, a szolgáltató azért van, hogy a pénzemért szolgáltasson is.Hogy elmegy ő a vezérigazgatóhoz is, ha kell, vagy feljelenti a Fogyasztóvédelemnél őket. Jó, még vasárnap kijönnek. Aztán úgy döntöttünk, hogy kimegyünk erre a fesztiválra. Telefon: Ne jöjjenek vasárnap, mert nem leszünk itthon. Tegyük át keddre. Persze nem vették ki a címemet a rendszerből. Kiküldték a szerelőket. Hétfőn felhívtam őket, úgyhogy pénteken jönnek.Mindenáron szerdára, vagy csütörtökre akarták kiküldeni a szerelőket, holott már előre mondtam, hogy nekem kizárólag a kedd, és a péntek felel meg.
Múlt héten viszonylag jobban éreztem magam, úgyhogy főztem, pörköltalapnak.  A paradicsom lehéjazása, meg a kavargatás, az Ágira várt.
Képeket majd holnap teszek föl, ehhez a bejegyzéshez. Bár a picassán most is megnézhető.