2014. november 26., szerda

Egy s más

Magam sem bíztam benne, de behozattam Ágival azt a 2 tő paprikát, amin viszonylag nagyobbacskák voltak a paprikák, és volt rajtuk néhány ép. Igaz, nagy részüket el kellett távolítani a tövekről, mert kikezdték a poloskák Idén rengeteg volt belőlük. Bent pedig a muslicák indultak támadásba. Ismét meg kellett szabadulni kettőtől. Én még ilyet nem láttam... Eleinte reálisnak is találtam, mivel bent aszaltam a gyümölcsöket, no, meg olykor napokig is tároltam itt a gyümölcsöket, amiket elfogyasztottam. Amiket megaszaltam, azokat is kint tároltam az asztalon1-1 napig, míg bekerültek a tárolódobozokba. Meg is kukacosodtak, mire észbe kaptam. A többivel már gondosabban jártam el: tüllel letakartam, és 2-3 hétig külön - külön jól záródó befőttes üvegekben tároltam, csak utána öntöttem őket össze.Még így is voltak adagok, amiket ki kellett dobni.
Később olvastam a neten a muslicacsapdáról Tűszúrásnyi lyukon beférnek. Izzó tűvel kellett alig néhány lukat fúrni a flakonon, így ki már nem tudtak jönni. A tüllön vidáman járkáltak ki-be.
De az a pár darab paprika végül sikeresen bepirosodott. Olyan gyönyörűek, hogy sajnálom leszedni, és megenni őket. No, meg a lakásban is jól esik nézegetni a hatalmas élénkzöld leveleit a fáknak.




Olyan jó lenne, ha áttelelnének. No, persze nem nálam, mert ha minden jól megy, február végén már megműtenek.
********************************************************************************

2-3 hete végre találtunk egy kutyakozmetikust a régi helyett. Csak kicsit messze van. Ági kénytelen volt kocsival vinni. BKV-val drágább lett volna. A csaj elkérte Ági mobilszámát, ha nem bírna vele. Új kutyánál, mint mondta, ezt soha nem lehet tudni, pláne, ha pincsi-mondta. A végén nem győzte dícsérni, hogy milyen jól viselkedett. Csak a hajszárítót ugatta meg. Persze, mert ő az infra szárításhoz szokott. Az nem hangos, és nem is fúj " meleg szelet".:o)))
Mivel először volt ott, kaptunk 10% engedményt az árból, Doni pedig, hogy már első alkalommal is jól viselkedett, egy 3 darabos kutyafogkefét. Az egyiket hazaérkezése után rögtön meg is kapta.
Ági találta meg múlt csütörtökön takarításkor az egyik díszpárna mögé bespejzolva "rosszabb időkre". Mostanában fogyókúrára van fogva ugyanis Letette a csontjai közé a kanapéra.
Nem sokkal azután, hogy elment, Doni szemlét tartott a csontgyűjteménye fölött, és megtalálta. Hallottam a kuckómban, hogy zsémbeskedik, és le-fől ugrál, majd kirohan a szobából. Végül dühében, vagy inkább tehetetlenségében? -elkezdett kétségbeesetten sírni.
Elég rendesen megijesztett vele. Vajon mi baja lehet?
A hívásomra kétségbeesett pofával, szájában a fogkeféjével, mint valami fura szivarral  jelent meg, nem kis röhögőgörcsöt okozva nekem. Rá volt írva a képére, hogy már nem talál olyan dugihelyet, amit ne forgatott volna föl az a "boszorkány"!


Így nézett ki rögtön kozmetikus után:







Mostanra már eléggé megnőtt a szőre, pedig még csak 11 nap telt el azóta.:



Na, nem is olyan nagyon, most hogy így összehasonlítom a képeket. Simizésnél sokkal hosszabbnak tűnik.



2014. november 17., hétfő

Szombaton délelőtt Zoli kitalálta, hogy ha félek vele le-föl menni a lépcsőn, hívjuk meg vasárnapra kereszt-anyjáékat hozzánk.Süt kacsacombokat. A sütés végül elmaradt. A férjem főzött nekünk hatalmas adag babgulyást. Kivételesen nem főzte túl benne a zöldséget sem. Nagyon finom lett. Mindenkinek ízlett.
Mielőtt Marikáék megérkeztek, sütött fésűs kagylót csak kettőnknek előételnek. A kereszt-anyjáék nem szeretik a tengeri herkentyűket.


Ettem már főtt fekete, - kék- zöld kagylót, de fésűst még nem, és sütve is először.. Finom volt.

A közös előételnek sajt, és szalámi, meg kolbász válogatást, és libatepertőt kaptunk.


Aperitifnek mindhárman hordóban érlelt Grappát választottunk. Mi Marikával 1-1 centet, Zoli kicsivel többet ivott Imre nem tudta megkóstolni, mert ő vezetett.
De a bordói vörösbort, ha csak -1 ujjnyit is- azért megkóstolta. (a terítés is Zoli  "műve". Ezért kerültek a tányérok összevissza, a szalvéta meg a kanál, és a kés alá. Pedig rengeteget jár a legelegánsabb éttermekbe. Igazán jobban odafigyelhetne a terítékre. Kész szerencse, hogy a poharak a tálaló asztalon voltak. Legalább azzal nem tudott hibát véteni)


Igaz, hogy fehérboros poharakat adott a vörösborhoz, mert állítólag lusta volt előhalászni a vörösborosokat, de ezen már én sem akadtam ki.
Süteménynek frissen sütötte az almás rétest. Nekem az alma túl édes volt, és nem szoktam meg, hogy kockára vágott almával töltsék. Jobban örültem volna, ha a másik édességet hozza elő. Az nagyon guszta volt Keserű csoki öntettel leöntött töltött valami volt, de ahhoz tejszínt kellett volna fölverni, és ahhoz meg lusta volt. Bár én szívesen fölvertem volna helyette.


2014. november 15., szombat

Műtét, véradás, és egyebek

Ha nem lett volna a nyakamba akasztva a mobilom... azt hiszem, leesett volna, olyan váratlanul ért a hívás.

Kitűzték a műtétem időpontját. Igaz, 1 hónappal későbbre, mint ahogy én azt reméltem, de hát végül is a február még belefér. A rehabilitáció június végéig tart majd. Akkor még nem lesz kánikula.
Január 13.-án van jelenésem Debrecenben. Akkor végleg konkretizáljuk a február 23.-at.

2 napja abbahagytam azt a vérhígítót, amitől a legelképzelhetetlenebb helyeken kezdtem vérezni.De az orrom majdnem minden nap, és szinte elállíthatatlanul vérzett. Olykor órákig sem tudtam elállítani.  Százszámra használtam el a tamponokat. Amíg eljutottam a tamponig, végigcsöpögtettem a parkettet, no meg a ruhámat.
Később találtam a patikában  vérzés elállító sprayt. Ha azonnal befújtam vele a tampont, és betömtem az orromba, néhány percen belül sikerült elállítani. De ha nem volt kéznél, és nem fújtam be már az első tampont, akkor bizony fél;- 1;-2 órán át fújogathattam.
A hátamon, hasamon, fejbőrömön, fülem mögött, karomon hamar elállt.
Remélhetőleg most már a fekély is rohamos gyógyulásnak indul.

Ezentúl lemondok a hétvégi sétáinkról. Ha valahová menni kell, betegszállítót hívok. A hazajövetel előtt lesz alkalmunk sétálgatni.
Karácsony előtt, úgy, mint tavaly, átköltözöm Zoliékhoz. Ha csak egy mód is van rá, ottmaradok a műtétig, mert az ágyamat vinni kell. Remélem, vállalják, hogy idén  ne Keszthelyen, vagy Bécsben szilveszterezzenek a barátaikkal, hanem kivételesen maradjanak Pesten. Egyébként is naponta fáslizni kell a lábamat. Ünnepek alatt pedig  aligha vállalja valaki..

***********************************************************************************

Klári emlékeztetett, hogy a szívműtétje előtt a húga a saját vérét gyűjtötte. Ez adta az ötletet, hogy megkérdezzem a vérellátót, hogy az alapbetegségeim, a véralvadásgátló, és a morfium ellenére lehetséges-e, hogy én is adjak magamnak vért? Azt mondták, hosszas tanácskozás után, hogy adhatok. Idáig úgy tudtam, hogy nem lehet.Ha megtudom a műtét pontos dátumát, előtte 1 hónappal menjek be, és minden további nélkül leveszik.  Most, hogy már tudom a dátumot, megkérdezem, hogy esetleg nem adhatok-e két egységet. Egyet decemberben, a másikat januárban.  Hátha.... 
Nálam hosszú lesz a műtét, és előreláthatólag sok lesz a vérveszteség is.
Ráadásul hétfőn a rendelőben hallottam, mikor a doki azt mondta a páciensének, hogy még az utolsó pillanatban is elhalaszthatják a műtétet, akkora most a vérhiány.

2014. november 11., kedd

Kalandos ortopédcipő felíratás

Hét végén lemondtunk a Márton-napi libalakomáról, mert Zoli gerince felmondta a szolgálatot. Hétfőn pedig el kellett mindenképp mennünk az Uzsoki ortopéd ambulanciára, mert lejárt volna a beutalóm. Már háromszor is kértem Angélától, de mindig közbejött valami, no, meg már nagyon év vége felé járunk.
Mivel a múltkori kiruccanásunk alkalmával az egyetlen még rám jövő szandálban nagyon fázott a lábam, Zoli az egész előző estéjét mamusz vásárlásra áldozta. Végül este 10 körül kapott is egy csizmának kinéző tárgyat, ami bizony kicsinek bizonyult. Direkt a lelkére kötöttem, hogy ne dobja el a számlát, mert mi van, ha ki kell cserélnie?  Az eladó kislány viszont elterelte a figyelmét azzal, hogy ha elkeveredne a számla, akkor is kicserélik, ha a  mamuszon levő bilétát megőrzi, miközben beletette az elegáns papírzacskóba. Nekem gyanús volt a sztori.-és milyen igazam lett. Valószínűleg nem blokkolta be, saját zsebre dolgozott. Drága, márkás boltban vásárolt a fiam, és direkt fel is  hívott az üzletből, hogy sehol másutt nem kapott olcsón, de megveszi ezt a drágát. Van belőle nagyobb is, de nem meri azt hozni. Persze másnap nem cserélték át, mert nem volt blokk. Sőt, a gépben előző napi dátummal nem is szerepelt ilyen tétel.
Végül a még tavaly Londonban vásárolt, puha hasított bőr csizmát erőltettük a lábamra. Zoli gerincének kímélése miatt kínkeservesen lejutottam a lépcsőn. Persze a megerőltetéstől a fásli ellenére bedagadt a lábam. A sebet rettenetesen dörzsölte, feltörte.
A kórházban a bejelentkezéskor közölték Zolival, hogy előtte meg kellett volna beszélnünk a telefonon nem elérhető dokival. Nekem persze, mikor beszéltem velük, ezt elfelejtették elmondani, csak azt, hogy nem lehet pontos időpontot kérni tőlük.
Zoli felháborodva rohant át a rendelőkhöz, ahol azt mondták neki, bármelyik orvos föl tudja írni a cipőt. Válasszunk 2 orvos között. Mivel 3 éve eltévesztettem a napot, és más orvoshoz kéredzkedtem be, az közölte velem, hogy ő bizony nem jogosult felírni, menjek jövő héten a saját orvosomhoz. Ebből tanulva Zoli nem merte a másik orvost választani, ahol, lényegesen kevesebben voltak.Amíg vártuk a betegkísérőm érkezését, már nem bírtam tovább a fájdalmat. Mondtam, húzzuk le a csizmát. Kis híján le kellett vágni a lábamról, annyira beledagadt. Végül sikerült. Zoli pedig hazaautókázott a papucsomért, mert mi van, ha WC-re kell mennem. Zokniban csúszik a lábam. Szerencsére a betegkísérőm késett, így Zoli még időben visszaért, hogy hozzám navigálhassa. Máskülönben a kacifántos épületben rám sem talált volna, pláne, hogy elromlott a lift is.Negyed 9-re értünk oda, és pont 12-kor hívtak be. Bő félórát időztem ott, mert kiderült, hogy a gépben a tavalyi látogatásom be lett ugyan jegyezve, viszont a cipőfelírás nem. Sokáig kereste a doki, mire végre megtalálta. Nem az ő jegyzetükben, hanem a TB listáján.
Nagy nehezem fel is vergődtem a lépcsőn, úgy, hogy a jobb lábammal léptem föl, a balt pedig Zoli tette utána, szörnyen megerőltetve ezzel a jobb csípőmet. Éjjel nem is tudtam sem a jobb oldalamon, sem a hátamon elaludni.Alig tudtam lefeküdni, fölkelni a fájdalomtól. Meg hát a bal lábam már gyakorlatilag teljesen le van bénulva. Kérdés, hogy mi lesz műtét után, mert a jobb lábamat hetekig nem terhelhetném.
Amíg az egyik szobában várakoztam, míg a doki egy betegnek a decemberi csípőműtétjéről beszélt, és közölte vele, hogy előző nap sőt, még a műtét napján is elhalaszthatják azt, mert akkora a vérhiány Magyarországon, és előfordulhat, hogy az ő vércsoportjának megfelelő vér éppen nem lesz. Nagyszerű! :(

Zoli mára addig jutott, hogy mégiscsak bemenne holnap Angélához, ha kap időpontot. Nagyon fájhat a gerince szegénynek.

2014. november 3., hétfő

Elindultunk, hogy megnézzük a Szépművészetiben a Rembrandt kiállítást

De előbb ebédelni szerettünk volna valahol. Ezért nem tudtunk mopeddel menni, csak kerekesszékkel.
A Piroska nevű retro étteremben kötöttünk ki.






Tökéletes retró hangulat, régi, még mindig működő Orion TV-vel, 60-as evek eleji zenével, kockás abrosszal, a konyhából a lengőajtón kiáramló ételszaggal,





nekem hatalmas adag rántott borjúlábbal:


Zolinak amolyan  "magyar módra készült" (tehát vacak) milánói makaróni, óriási (finom) sajttal töltött sertésbordával . Egyedül a tálalás nem volt "retró". A 60-as években nem törődtek ennyire a tálalással, hogy a szemnek is szép legyen. Rántott húst pedig étteremben sosem választottunk. Óriásinak tűnt ugyan, de hajszálvékonyra volt kiklopfolva a hús.
  

Ebéd közben jött a telefon: " Jaj, Zoli, elfeledkeztünk a Müpabeli koncertről. Ugye ideérsz 7-re?
-Igen, de nem vagyok komolyzenei koncerthez öltözve, no meg elég büdös ételszagú is lesz a ruhám. Még csak most indulunk majd az étteremből a múzeumba."

Úgyhogy mondtam neki, hogy akkor most a  múzeum kimarad - úgyis csak most nyitották meg a kiállítást, lesz még időnk bőven megnézni. De ilyen ruhában nem mehetsz oda. Itt jól érzem magam. Elnézelődünk még kicsit, nyugiban befejezzük a kajálást,és indulunk haza. 5-re otthon vagyunk, és lesz időd hazamenni átöltözni.
Nem szeretek úgy múzeumba menni, hogy nézegessem az órát, mikor kell hazaindulni.Szeretek olyankor elfeledkezni az időről, és addig állni egy kép előtt, ameddig kedvem tartja. Nem pedig afféle turista módra végigrohanni, és kipipálni, hogy na, ez is megvolt. Így is gyakran megcsúszunk az idővel, és az utolsó termeket lóhalálában kell végigrohannunk, mert már záróra van. -Ezt persze nem mondtam, csak gondoltam. Ezért is nem értem azt a koncepciót, hogy sok múzeumnak kell egy helyen lennie. Szerintem egy napra 1 múzeum éppen elég. Feldolgozni a látottakat is idő kell. Lehet, hogy ezt csak én gondolom így?