2016. május 25., szerda

2016. május 9., hétfő

Május 1 -Anyák napja

Fél kettő körül kimentünk a ligetbe. Megállapítottuk, hogy már nem ugyanaz a hangulat, mint régen. Egyszerűen ócska, és erőltetett volt minden.
Mikor elindultunk, Olivér még aludt a babakocsiban. De legalább levegőn volt.
Nemsokára felébredt:

 Sajnos elfelejtettünk sapkát vinni, és kissé fújt a szél.

Hogy a babakocsi , vagy az én mopedem kerekét figyelte?
Mindenesetre alig lézengtek páran az úton.

Eleinte még kissé féloldalasan ült az ölemben, és Niki is fogta a kezét.
Később már nem kellett fogni, mert a ket térdemen ült, és élvezettel "vezette ".
De erről már nem készült kép. 


Úgy döntöttünk, hogy inkább otthon grillezünk. Olivérnek a saját kajája nem kellett, inkább a petrezselymes újkrumplival tömte meg a hasát.

Ebéd után játék a szőnyegen.





Teljes összpontosítás



Már egyedül fel tudok ám állni

Mi van apuci kezében?


2016. május 4., szerda

Mindent beborít

ez az átkozott fájdalom. A seb a lábamon egyre nagyobb. Már a környékéről sem engedem leszedni a krémet, nemhogy a sebet letisztítani. Kialvatlan vagyok, nem tudok gondolkodni sem.
Pedig lenne miről írnom. Hogy Olivér már egyedül fel tud állni, lépkedni, ha belekapaszkodik valamibe.

Anyák napján képek is készültek jócskán.

És elkezdett hisztizni. Olyan igazi hiszti, vagy dühroham, amit ha elkezd, és belelovalja magát, nem bír abbahagyni.  Így kénytelenek azonnal leszerelni. Akkor kacag, hogy 2 perc múlva újra hanyatt dobja magát, és az egész kezdődik elölről. Készakarva falba veri a fejét... Hogy ezt az hozta-e ki belőle, hogy kezd áttérni a napi egyszeri napközbeni alvásra? Vagy hogy kezdi önállósítani magát?
Értetlenül állok a jelenség előtt. Zolinál ilyesmit soha nem tapasztaltam. Csak a huszonéves korától az évente egy-kétszer előforduló dührohamával ejtett hol engem, hol az aktuális partnerét a kétségbeesésbe.
Majd jövök, ha kezelhető lesz a fájdalom. Kértem beutalót  fájdalomklinikára. Remélem, tudnak rajtam segíteni!