Nikolett nap a dédinél

Tegnap Olivér dédikéjénél ebédeltünk. Közben megünnepeltük a Nikolett napot is. Kora délutánra befutottak Niki szülei is, egyenesen Horvátországból.
Már csak a régebbi képek emlékeztetnek, ahogy Olivér négykézláb közlekedett. Most már véletlenül sem teszi, mert ő már "nagyfiú"!
Közben pedig be nem áll a szája. Magyaráz, kérdez a maga babanyelvén. Mindent megért, de csak akkor engedelmeskedik, ha ő akar.

Múlt héten fényképezte Zoli:

És tegnap dédinél a búcsúzkodás:

2 napja hazajött végre Doni. Az alatt az1 nap alatt, míg egyedül volt itthon, rájött a kutyaajtó használatának titkára. És azóta sem felejtette el. Nagyon büszke a tudományára - ez látszik rajta.

Megkésett szüli, és névnap

Hajnal óta zuhogott eső, így kizárt volt, hogy hozzájuk, vagy a még felmerült étterembe mehettünk volna. Így  Zoliék  vasárnap reggel elindultak járókát venni. A járóka helyett végül holdkomp mellett döntöttek, mert a járókában nem maradt volna meg Olivér. Mindig elleneztem a holdkompot, de ezúttal ez tűnt a legjobb megoldásnak. De megiggérték, hogy csak ritka alkalmakkor teszik bele.

Előételnek  baconba tekert zöldbabot hoztak, utána fűszerkéregben lazac lett a menü. Hoztak még  pisztrángot is sütni, de arra már nem került sor, mert pukkadásig jól laktunk. Csak az előételről készült fénykép:

Mindenesetre Olivérnek nagyon ízlett a lazac. Persze a fűszerkérget gondosan eltávolítottuk róla. Nekünk már kevésbe. Túl száraz lett, és semmi halízét nem éreztünk. De Olivér falta. Végül is az a lényeg, hogy neki ízlett.

Niki kissé félt, hogy hogyan viseli majd el egymást Oli, és Doni.
Donit mindig is érdekelte Olivér. És most már Oli is érdeklődő volt. Szabályosan egymásba szerettek. Oli vau-vau-zott neki, Doni pedig a kizárólag Olinak fenntartott hangon üdvözölte.
Állandóan körülötte serte-pertélt.

                                                     A kifli a kedvenceim közé tartozik

                                               Anyu, adhatok belőle neki is egy falatot?


                           Nehéz volt elkapni azokat a pillanatokat, amikor Oli megsimogatta.

A legelején kellett volna, mikor még kikéredzkedett a járgányából a földre. Akkor egészen közel voltak egymáshoz, csakhogy akkor nagyon figyeltünk rájuk, nehogy baj legyen, mert Olivér alaposan belekapaszkodott a szőrébe, meg a fülébe.

Locsolók

Miután tegnap az egész napot Zoliéknál töltöttem, nem számítottam arra, hogy ma meglátogatnak.
Pedig Zoli elhozta Olivért locsolkodni!
Kép persze nem készült róla, mert csak ketten jöttek, a fiúk. Olivér tündéri volt, mint mindig.
Elmondták, hogy jártak már Zoli keresztszüleinél is.
Ideje lenne már gondoskodni Olivér keresztelőjéről is. Lassacskán már a saját lábán fog menni a keresztelőjére.
Nagyon szeret álldogálni, ha van mibe kapaszkodnia. Olyankor képtelenség leültetni. Megfeszíti magát, nem hagyja.

Tegnap én adtam neki az uzsonnáját. Hatalmas étvágya van: Két deci  almás banánpépet simán megevett.

Aztán játszottunk az etetőszékben. Niki azt mondja, ez kész csoda, mert amint elfogy a kaja, máris kéredzkedik  le a földre.

Nagyon tetszett neki, mikor sikerült megpörgetnie a bagoly fejét. Egy darabig nézte, hogyan pörög, aztán rácsapott a két kezével, és a pörgés megállt. Aztán kezdte az egészet elölről.

Kész vagyok a Telecomos internettől. Naponta többször előfordul, hogy megszűnik vele a kapcsolat. Van, hogy csak néhány percig, fél óráig nincs kapcsolat, de olyan is előfordult már hogy ez az állapot órákig is eltartott.
Ráadásul idáig a facebookra nem engedte a képeket feltölteni, most pedig a bloggal játssza el ugyanazt.
Mindegy, most aktuális ez a beírás. Majd később kitalálom, mi is  baja.
A face-en vannak most feltöltött képek, ott megnézheti aki akarja. Igaz, nem mind van ott amit ide szerettem volna.  
Egyre jobban utálom ezt a lap-topot.

Zoltán nap

Zoli átvitt magukhoz, hogy megünnepeljük a névnapját.
Végre az otthonában sikerült látnom, hogy mennyit fejlődött  Olivér:




Elképesztő, hogy még emlékezett a másik kerekesszékemre, és rögtön keresni kezdte a joysticket:



Persze az összecsukhatón nem találta meg. Lehet, hogy engem a tolószékről azonosít?

A fürdőben a kis Puttó:
















Egyszerűen nem tudok betelni ezekkel a képekkel.
Van belőle még sok-sok.
Zoli arra kért, olyanok közt válogassak, ahol nem látszik a kukija! :o)

A fürdőkádban:
Játék közben észre sem veszi, hogy le lett mosva fürdetőkrémmel.
Azt már észrevette, hogy  ha végighúzza vizes dolgokon a kezét, azok mind más, és más hangot adnak ki.  Ez nagyon-nagyon jó szórakozás: Újból, és újból el kell végeznie a kísérletet. Megunhatatlan számára.







A fürdés végén van még ceremónia:
1: Felállítja a kádban, Oli egyik kezével megkapaszkodik a szélében, és az ott lévő dolgokat belesöpri a vízbe.
2: a csapnál Zoli fogja állva, miközben ő megkapaszkodik a csapban. Zoli megindítja a vizet, miközben Oli meg akarja markolni -persze átfolyik a kezén.
Tegnap Oli rájött vízfolyás, és a kar összefüggésére. Nagyon tetszett neki. Ha erősen fordította el,vastagabb sugárban folyt a víz, ha kevésbe, vékonyabb lett a sugár! Közben mindannyiunkra vetett egy-egy pillantást: látjátok, milyen ügyes vagyok?
3: Hasra puszik, meg fújkálások: visítva röhög!
Ekkorra már nagyon elárad, úgyhogy semmi kifogást nem emel az ellen, hogy apu kiemeli a kádból, és becsomagolja a törölközőbe. Az öltöztetést már Niki végzi, mert a fiúk alaposan elfáradtak a kb 1 órás  viháncolásban.
Mióta a nagy kádban fürdik Niki már nem mer játszani  vele  (kádban), mert Olivér nagyon virgonc- pörög forog. Azokon a napokon csak 10 perc a fürdetés
Oli pár napja már átköltözött a saját szobájába.  Niki nagyon hiányolja. Zoli pedig beköltözött a gyerekszoba szőnyegére-alvásügyileg. Éjjel egyébként is ő az ügyeletes.