Kórházban II

                                 Ez a csodaventilátor mentett meg a kánikula utolsó napjaiban!

Szégyen ide, szégyen oda, még mindig nem vagyunk készen a kipakolással. A könyvek is még hatalmas dobozokban várnak a sorsukra. Az áthozott könyvszekrényeim sértődötten várják, hogy a rengeteg lim-lomot kiköphessék végre magukból, és arra használjam őket, ami évtizedeken keresztül a feladatuk volt: könyvek tárolására
Szégyellném is ilyen "félig" állapotban megmutatni a lakást.

De most ígéretemhez híven, végre beszámolok a kórházban töltött napjaimról.
Hol is, és mivel is kezdjem?
Már itthon sem fásliztuk már napok óta a lábamat, mert a pórusaimon keresztül kiáramló nyirok szinte csontig marta le a húst a fásli alatt a csontomról a lábfejemen, sarkamon.Vasárnapra már legalább napi 2 liter nyirok folyt le a sarkamon keresztül a parkettra,  néhol lemarva róla még a lakkot is. Keddre voltam behívva, de éjjel már semmit sem tudtam aludni. Betelefonáltunk a kórházba hétfőn hogy bemehetnék-e már aznap. Igent mondtak, így Icával hármasban bementünk.
Lekezelték a lábamat, és elhelyeztek egy 2 ágyas szobában, aztán lekezelték, és bekötözték a lábamat is. Másnapra már lényegesen kevesebb nyirok távozott. Folyton krémezték, jó vastagon, de a maradékot nem mosták le. Végül az egyik nővérke alaposan megszenvedett, míg végre nagy nehezen, több, mint 1 órai munkával leszedte a be nem szívódott krém nagy részét.  Hogy én mit éltem át közben, azt inkább nem ecsetelem. De a lényeg az, hogy a nyirok már csak a seben keresztül szivárog. A pórusok összehúzódtak. Szerintem ez részben a hidegebb időnek is köszönhető volt. De nagyrészt azért mégis a gondos ápolásnak köszönhetem.Ezen az osztályon 7-8 beteg jut "csak" egy nappalos nővérre.Mindenkit minimum egyszer le kellett kezelniük, átkötözniük Éjszaka ketten voltak voltak a negyven-egynéhány ágyas osztályon. egyetlen nővéren kívül mindegyik nagyon kedves, mosolygós, segítőkész volt. Még a takarítónők is.
Ez az az osztály, ahol tényleg senki nem fogad el hálapénzt.
Mindenki panaszkodik a kosztra. Na, itt egyet szó kifogás nem lehetett úgy a minőségre, mint a mennyiségre. Igaz, a leves itt is heti 3 alkalommal amolyan "eddmegleves" volt, apró kockára vágott, túlfőtt zöldséggel, de a maradék krém, vagy gyümölcsleves sok gyümölccsel. A krémleves sem csak habarásból állt. Jól volt fűszerezve minden étel. A hús is vastag szelet, vagy 1 egész csirkecomb, vagy különböző rakott zöldség volt. Vittem be magammal sót, borsot, paprikát, vegetát. Egyetlen egyszer sem használtam. Kaptunk naponta 1 hatalmas almát, vagy valami nasit ebéd utánra. (csomag keksz, túró rudi, szelet süti )
Reggeli, vacsora általában 5 deka felvágott, vagy sajt, túrókrém,  naponta 1 joghurt, ill kefír is,1- pici Ráma., napi 3 kifli, vagy zsömle, ami 1 hétig is elállt, tudom, mert  én csak napi kettőt ettem meg. A maradékot meg haza hoztam. Több, mint 2 kilót híztam  a 2 hét alatt.Azóta sem tudtam leadni.
Egyedül az ágy borított ki. Magas volt, fölső kapaszkodó nélkül. Kínkeservesen tudtam föl, ill levergődni róla.
Mint mindig, most is saját gyógyszert használtam.
A kötszert nem sajnálták. Mikor kijöttem, felírattam velük, miket használtak. 3 napra be is szereztük egy patikában. ' Majd elájultam, mert 3 napi adag több, mint 4ezer Ft volt. Azóta persze lényegesen kevesebbet teszünk a lábamra, de még így is belekerül havi 5-6ezerbe. 1 hónapra bőven elég intelligens sebfedő gumiszerű sebfedőt viszont ingyen kaptunk a kórháztól.
Az egyetlen dolog, aminek nem örültem, az a lábgomba volt. Azt a kórházban szereztem be. Lassanként már teljesen kikezeltük.
No, meg a saját hülyeségem miatt beszerzett kezdődő ínhüvelygyulladás, ami már itthon lobbant be, de kegyetlenül....

Egy jóideig az utolsó debreceni ebéd

természetesen a belga sörözőben.
Még a kocsiban ülve köszöntött föl Zoli Anyák Napja alkalmából. Kaptam tőle egy gyönyörű muránói brossot. Még pár évvel ezelőtt vesztettem el egy másikat, amivel a sárga kabátomhoz tartozó "nagykendőt" fogtam össze.Azt akkor nagyon sajnáltam. Másik hozzáillő brossom viszont nem volt.  Ezt viszont nem merném hozzá használni, félve, hogy elhagyom, bár extrán biztonságos zárja van.

Vagy én voltam nagyon éhes, vagy az adag lett kisebb, de most az utolsó kagylóig, rákocskáig pillanatok alatt eltüntettem az egészet. Ráadásul az első tálat vissza kellett küldeni, mert ehetetlenre lett elsózva. Emlékezetem szerint előző alkalommal alig több, mint a felét tudtam megenni. Ízre viszont a második adag ugyanolyan finom volt, mint a múltkor. A garnélák pedig sokkal nagyobbak voltak, mint a múltkor. Lehet, hogy az volt az oka, a kisebb adagnak, hogy drágább alapanyagból készült. 

Azért azt észrevettem, hogy néhány kisebb kagylót az előző adagból csak lemostak, és visszacsempésztek ebbe az adagba, mert azok kegyetlenül sósak voltak.

**********************************************************************************
A kórházi napokról most inkább nem írok.
Borzalmas volt. Nem szívesen gondolok vissza rá. Persze nem az ápolókon, és az orvosokon múlott. Ők mindent megtettek értünk. A kaja meglepően bőséges, és finom volt. Minden nap kaptunk gyümölcsöt (körte, alma, narancs, banán), reggelihez különböző salátákat, csírákat, 2-2 szelet rozsos, korpás, magos formakenyér volt reggelire és vacsorára 5-5 deka felvágottal, vagy sajttal (nem párizsifélék, hanem vastagkolbász, szalámi, sonka) és édességet (Balaton,-müzliszelet, jóreggelt, stb),  is Vajat nagyon ritkán tettek mellé, azt hiányoltam is. De soha nem 1 dekás margarint, hanem 2 dekás vajat. Minden reggel volt tejeskávé is. A park is gyönyörű volt, ami a kórházat körülvette, csak hát a szobák berendezése, a  fürdő, az ágynemű, és a vizsgálatok szervezetlensége, a gyógyszerhiány, az infúziók szerelékének minősége...

Megjöttem

Debrecenből.
Sajnos nem tudtam a kórház internetjéhez csatlakozni, így csak játszani tudtam a tableten.
"Konzervativ" kezelésen voltam, ami azt jelenti, hogy naponta kétszer kaptam infúziót, fájdalomcsillapítóval, meg izomlazítóval, meg mindenféle kezeléseket, köztük húzatták a jobb lábamat, az gyanis születésemtől 2 centivel rövidebb a balnál. Eredmény: rettenetes fájdalmak, és sokkal rosszabb járás, mint amikor befeküdtem. Rettenetesen sok kivizsgálás. A neurológia is kért még számos egyéb kivizsgálást, és egy esetleges carotis tágítást, ha a " mittudoménmilyen" vizsgálatnak rossz lenne az eredménye.Ezekre a vizsgálatokra mindre több hetes előjegyzés van, Úgyhogy azokat Pesten végeztetem majd el. Az Ortopéd osztályon szörnyű körülmények vannak, de erről legközelebb, ha Zoli már átküldte a képeket.
Viszont az élelmezés meglepően bőséges, és finom volt. 5-re értünk haza. Gyorsan nekiálltunk lomtalanítani. Úgyhogy Halálosan fáradt, kimerült vagyok. Zoli szintén. Úgy döntöttünk hogy most csak az egyik felét lomizzuk, de így is rengeteg "kincs" került elő, és rengeteg hely szabadult föl a garázsban. Többek között megtaláltuk a 4 évvel ezelőtt befőzött sűrített paradicsomok, és ivólevek nagy részét. Szerintem bujkálhat ott még további legalább40-50 liter .Találtunk még 10 liter Vili féle  vörösbort is, meg sok-sok üveg barackpálinkát is. Előkerült Dédike mákdarálója is, ami helyett tavaly az Ecsrein 10ezer forintért vettünk egy ugyanolyat. Volt daráló már 2-3ezer Ft-ért is, de én ugyanolyat kerestem, mint ami nekünk volt. Az pedig ritkaságnak számított. Egyetlen helyen, egyetlen darad létezett abból a fajtából az egész piacon. Nem is tudtunk az árából egyetlen forintot sem lealkudni. Inkább a másik fajtát ajálgatták nekünk..
Debrecenben tartottunk egy elő, és egy utó Anyák napját. Az utóbbin kaptam egy gyönyörű muránói brosst.
De majd bővebben, képekkel is illusztrálva fogom legközelebb elmesélni.
De most piszok fáradt vagyok. A kórházban egyetlen éjszakát sem sikerült átaludnom, pedig hajnali négykor már ébresztő volt, és a tyúkokkal feküdtünk le minden nap. Rendszerint 8-kor már villanyoltás volt.Én, aki többnyire éjfélkor fekszem le, elég nehezen viseltem. No meg azt is hogy a betegtársak török, argentin, meg ki tudja még milyen sorozatfüggők, de még csak ki sem tudtam menni a szobából, mert olyankor az infúzióhoz voltam láncolva. Pedig igazán jó csatornák között lehetett volna válogatni.

Visszakaptam, Zoli tortái

Ma délután végre visszakaptam a laptopomat.
És mit gondoltok, mit tettek rá a régi Vista helyett?
Jól van na, megmondom, mert ezt úgysem találná ki soha, senki: hát természetesen XP-t
Frissítések ide, vagy oda, szerintük még mindig ez a legjobb!
*******************************************************************
Április 6.-án volt Zoli 32. születésnapja.
A barátaitól gyümölcstortát kapott.
Nikitől egy hatalmas, irtó vastag dzsesszkönyvet kapott.
Zoli imádja a dzsesszt. De vajon mikor tudja ezt kiolvasni? Talán nyugdíjas korában sikerülni fog.
Niki jól ráérez mindig, mit szeretne Zoli. Karácsonyra festetett neki szintén dzsessz témájú képet!
Arról Karácsonykor tettem föl képet.

Vasárnap, április 6.-án volt a kiállitás záró napja. Még a kiállításon köszöntötték föl a munkatársai ezzel a tortával:

Talán egy kívánságot is megfogalmaztak ezzel a tortával: Éljen meg a Kft ugyanannyi évet, ahány éves ő maga.
A kiállítás szervezői hangosbemondón köszöntötték föl.

Én a gyerekkori kedvencét, 4 rúd kókusztekercset készítettem neki.
Arról nem készült kép, de ma, míg a gépet telepítette, az egyik termetes rúd fekét elpusztította!
Így utólag is boldog szülinapot kisfiam!
De a legnagyobb ajándékot, a kiállítás remélt, de nem várt hatalmas sikerét ő szerezte saját magának!
Gratulálok!
Az ott készült videót többek között az én idővonalamon is megnézhetitek a facebookon.

Kedden végre eljutottam a sebészetre is.
A doki kikaparta a sebet-mközben én csillagokat láttam. Aztán fertőtlenítőt tett bele, mull-lapokkal fedte, végül tapaszt tett rá! És csodák-csodája, még mindig nem ázott át. Pedig itthon 2-3 óránként kellett cserélnem az extra vastag lapokat, mert átáztatta a nedv, ami egyfolytában csurgott belőle.
Holnap megyek kontrollra. Nagyon kíváncsi vagyok, most hogyan néz ki. Kedd délután óta egyáltalán nem lámpáztam, mert elfelejtettem megkérdezni, szabad-e.  De érzékeny, és fájdogál.
30.-tol Debrecenben leszek kivizsgáláson. Nem tudom, mi értelme pont szerdán menni, mikor másnap ünnepnap van. Tehát először pénteken lesznek vizsgálatok, utána két napon át  megint csak semmi. De hát ők tudják, mit miért csinálnak!

Kórházi kivizsgálás 2

Még aznap, mikor bementem, azaz szerda délután telefonáltak Debrecenből, hogy el kell halasszuk  a február 6-i csípőműtétet március 20.-ra, ment a professzor úrnak közbejött 1 külföldi munka. Pedig már nagyon szeretnék túl lenni rajta.
Pénteken pedig a kardiológiai konzíliumon közölték velem, hogy  mivel az egyik beültetett stent egy éven keresztül gyógyszert bocsát ki magából, és ha csak egyetlen napig is kihagyom az új véralvadásgátló gyógyszeremet, bealvadhat a vérem, és meghalhatok. Ezért aztán 6 hónapon át semmiképpen nem jöhet szóba egy újabb műtét.  Az Asasantint ugyan 1-2 héten keresztül is ki lehet váltani a "hasbaszúróssal", de ezt nem. Egyébként szörnyű mellékhatásai vannak ennek a gyógyszernek. A leglehetetlenebb helyeken kezdek el vérezni. A legkellemetlenebb, hogy az orromból naponta jó néhányszor percekig dől a vér.
Az érsebész azzal a tudattal építette be nekem a stentet, hogy február elején már műtenek. Úgyhogy nem értem a helyzetet.
Pénteken elmaradt egy vizsgálatom, így hétfő helyett csak kedden jöhettem haza.
Kedd reggel  már megint volt egy nagy ijedtségünk:   Egész reggel mondogatta, hogy neki nincs semmi baja, haza akar menni. Csitítgattuk, nyugtatgattuk, hogy pár nap, és hazamehet. De most el kell viselnie ezt a helyzetet. Közben folyton a pelenkájában turkált. Csurom vér volt a keze. A nappali nővér, miközben  lemosta, átpelenkázta, dühöngött, hogy ő még ilyet nem látott, hogy egy besárgult, vérző beteget erre az osztályra hozzanak.
Ahogy a nővér kiment, a kapaszkodó segítségével valahogy sikerült felülnie az ágyban. Én már csak arra lettem figyelmes, hogy megpróbál kiülni az ágy szélére.Rászóltam, hogy nem szabad leszállnia az ágyról, hiszen akkor is folyt a karjába az infúzió. Nem válaszolt. De talpra kecmergett. Némán állt ott vagy fél percig, -mi meg lélegzetvisszafojtva figyeltük-aztán egyszer csak megingott, és eldőlt. A feje nagyot koppant az éjjeli szekrényen. Az infúzió természetesen kiszakadt a karjából. Mikor magunkhoz tértünk, Etának megint volt egy futása a folyosóra nővérért. Szerencsére a másik szobában voltak, így pillanatok alatt jött a segítség. De sehogy se tudtak hozzáférni. Ehhez előbb el kellett tolniuk az ágyat, kivenni alóla a felborult széket. Nagy nehezen tudták csak felemelni. Jó húsban volt. Az egyik nővérnek alaposan meg is rándult a dereka. Majdnem visszaejtette a földre szerencsétlent.
Kérdezték, minden rendben van-e vele? Nem ütötte-e meg nagyon magát. Szerencséjére sértetlenül  megúszta a hatalmas esést.
Visszakötötték az infúziót, és hoztak ágyrácsot, meg karszalagot is a csuklójára.

Kedden délelőtt Eta hazamehetett. Nóri pedig visszakéredzkedett az intenzívről az osztályra. Kissé megdöbbent, hogy nem volt a helyén az ágya. Ugyanis a sárga hölgyet ágyastól vitték hasi ultrahangvizsgálatra, meg röntgenre. Így aztán szerencsére Eta ágyára került. Hogy miért mondom ezt?  Mindjárt...
Azt hiszem, azt még nem meséltem, miért neveztük el azt az ágyat " halálágynak".
Mikor hétfőn Nórit bejött kivizsgálásra, épp akkor halt meg valaki azon az ágyon. Várnia kellett, mert még nem volt szabad ágy.  A távozók csak 11 óra után mentek el. Mondjuk én biztos, hogy nem feküdtem volna a helyére, pedig nem tartom magamat babonásnak. Inkább megvártam volna, míg egy másik felszabadul. Pláne, akkor, ha mindkét vesém leállt, és dialízises beteg vagyok.

No, szóval ott tartottam, hogy elvitték különböző vizsgálatokra. Jó sokára került vissza. A doktornő éppen vizitelt a kórteremben. Alig vártam már, hogy befejezze, mert rettenetesen kellett pisilnem, és hát előtte nem szerettem volna használni a szoba WC-t, mert az is annyira alacsony, hogy jajgatás nélkül nem tudok ráülni.
Ekkor hozták vissza. A szintén a szobában tartózkodó 2 nővér azonnal abbahagyta Nórinak az itt maradt holmijának leltár szerinti átadását, és odasiettek.  Leállt az infúziója. Megpróbálták újraindítani. Ekkor odahívták a doktornőt, aki megfogta a csuklóját, és a nyakához nyúlt, bólintott, aztán visszament Eszterhez. 
Aztán a nővér azt mondta:" Nyugodjon békében!" -és elkezdte betakarni a lepedőbe.
Én pedig megdöbbentem. Sok embert láttam már meghalni a kórházakban. De hogy valaki ennyire csendesen, észrevétlenül menjen el! Lehunyt szemmel, mintha csak aludna.
Később, mikor Attiláék elvitték, mondta, hogy amikor hozta fel a liften, még nyögdécselt, meg mondott is neki valamit,amit nem nagyon értett meg, de ráhagyta. És 2 perc múlva meg már... 
Örültem, hogy Nóri 2 nap őrző után, saját felelősségre akkor jött meg, mikor még élt, és így másik ágyat kapott.

**************************************************************************

Doni, mikor hazaért, furán viselkedett nagyon!
Szokása ellenére felugrott az ölembe. Ezt soha nem csinálta még! Nem szereti, ha ölbe veszik.

2.műtét után

Tegnap 11.40 kor beszéltem a kórházzal akkor még Anyu a műtőben volt. Reggel 5-kor mondták hogy Anyu jól van, kb 3 óra volt a műtét. Tegnap vérplazmát kapott, most normális vért. Most bent vagyok nála még vannak gondok, kell még egy érfestés, utána sajnos lehet további műtét kell. Már három napja nem evett nehezen viseli.

Üzeni hogy próbál minél hamarabb kikerülni, és sajnos nem hiába félt. Köszöni az együttérzést.

Zoli

Kórházi jelentés

Anyut tegnap megműtötték, a 4 órás műtét sikerült. Sajnos a beültetett műér ma reggel elzáródott ezért most várjuk a következő műtétet ami reméljük nem tart olyan sokáig és sikeres lesz. Sajnos benne van a lehetőségek között hogy mégnagyobb műtét lesz.

Zoli