2006. január 6., péntek

Kutyák

Tegnap észrevettem, hogy valaki reagált a blogomra. Mivel nekem csak Favorit Netem van, ami csak 3 óra ingyen netezést tesz lehetővé, telefonáltam Zolinak az irodába,hogy töltse le nekem a naplóját, és küldje el E-mailben. A nov. 4-i bejegyzéséig jutottam el az olvasásban. Szerintem lány,és imádja a francia zenét. Sajnos én csak németül beszélek, de azt anyanyelvi szinten. Ma megint vasalással telt a napom. A tegnapi fehér mosásból vasaltam ki kb a felét, de majd azért még folytatom.
Ma a tv.-ben szomorú hírt hallottam. A szilveszterei petárdázás megijesztette Philipet, egy mozgássérült segítő kutyát, és még nem találták meg. Tavaly láttam őt egy versenyen a pestújhelyi műv. házban. Szőrnyű lehet most a srácnak. Szurkolok nekik, hogy egészségesen megtalálják. Annyira közismert kutya, hogy ha valaki befogná, és megpróbálná eladni, biztos hogy valaki felismerné. Remélhetőleg van bele chip ültetve.Itt, a Városliget mellett lakva az ember már eleve rosszra gondol, ha eltűnt kutyáról hall. A hajléktalanok Szilveszter táján aratnák a befogott fajtasziszta kutyák eladásából. Reméljük, hogy Philip magától is megtalálja a hazavezető utat, ha nem sérült meg. Hiszen annyira intelligens kutya. Ha az enyém tűnne el, pedig ő csak egy palotakutya, és valószínűleg sorba sem állt, amikor az észt osztogatták, biztos nagyon el lennék keseredve. Mindíg megérzi, ha éppen rosszul vagyok. Olyankor odajön, ráfekszik a mellemre, és beleszuszog az orromba, vagy a fülembe. Ha nem reagálok, a mancsával elkezdi símogatni az arcomat.2005 januárjában még szegény Zsuzsó is velünk jött, mikor elhoztuk a tenyésztőtől. A szálkásszőrű tacsim 13,5 éves korában agyvérzésben halt meg. Csak 1 hónapot bírtam ki kutya nélkül. A másik kutyánk Csocsó 1 nappal Doni érkezése előtt tűnt el. Őt is szerettem, de mivel 80 kilós kutya volt, még akkor is feldöntött, ha hízelgésből hozzám dörgölőzőtt. Egyszer rám ugrott, és sikerült olyan szerencsétlenül elesnem, hogy elájultam, és eltötött az orrom. De azért nagyon sajnáltam, hogy eltűnt. De nekem egy kis testű kutya kellett, akivel el tudok menni sétálni. Na, mára ennyi...

2006. január 5., csütörtök

2005 Karácsony

Miután kijöttem a kórházból, a követkrző két héten négyszer voltam ortopéd orvosoknál. Utoljára már azt mondtam,inkább vágjék le a lábujjamat, akkor legalább fogok tudni járni. Erre kaptam egy beutalót egy ortopéd eszközöket gyártó céghez. Persze nem az én elképzelésem szerinti eszközt csinálják meg.Január végére - február elejére gyártják le az új cipővel együtt. Reménykedem, hogy beválik majd.
Tegnap órákon át vasaltam, Zolinak vagy 3-4 inget, sok pólót, alsókat, konyharuhákat,lepedőket.
Bankban is voltam. Mára már semmi erőm nem maradt. Csak a mosást,teregetést tudtam megcsinálni. A felmosás holnapra marad. Utoljára katácsony előtt mostam fel. De azóta karácsonykor a szomszédom engedte ki naponta háromszor Donit, és mivel a riasztó ugy volt beállítva hogy csak az előszoba ajtó riasztója volt kikapcsolva, Doni rengeteg koszt hozott be. Karácsony után csak 2 napot voltam itthon, utána megint utaztunk le Sóstóra. Bár Donit beadtuk egy kuryapanzióba, felmosni a 2 nap alatt nem volt erőm. Dec 22-én kimentünk a piacra halat venni. 1 kárász amit halászléalapnak vettem, a lemosás közben magához tért, és igencsak elevennek mutatkozott. Mivel a bal kezemet nem tudom rendesen használni, megoldhatatlan feladatnak tűnt agyonütni. Vera nem vállalkozott rá. Kínomban anyósomnak telefonáltam fel, hogy segítsen. Végül is sikerült. Elkészítettem az alaplevet. A felét rögtön le is fagyasztottam, mert kb. 7-8 kiló különböző halat vettem, és csak a felét volt szándékomban levinni Sóstóra. Csak 5-en voltunk, és Ági nem szereti a halat. Aztán telefonált Zoli, hogy 3 napra kell levinnem ennivalót, mert Ági anyukája, akit karácsonyra engedtek csak ki a kórházból, nem érzi jól magát, és nem tud főzni. Telefonos egyeztetés Ágival: viszek le csirkecombot, pulykamellet, krumplit, káposztát füstölt húst és virslit. Azután meglátjuk majd hogy mit kívánnak.

2006. január 4., szerda

Ma végre el tudtam menni a Bankba, a megtakarítási számláról átutalni pénzt a folyószámlámra, mert már teljesen lemerült,és a csekkek csak jönnek.
Hiába, a 45 e. Ft-os nyugdij még a rezsimre sem elég.
Meg kellene már irnom azt az ajánlott levelet a férjemnek,hogy legalább a közös házunk használata fejében fizessen minimum havi 30 ezret, mert magától nem hajlandó fizetni. A válópert csak az után akarom beadni, ha majd anyósom meghalt. Nem szeretném, ha Péter rám fogná, hogy azért halt meg az anyja, mert miattam felizgatta magát. Az örökségéből legalább ki tud majd fizetni. Ágitól is jó lenne a kölcsönadott pénzemnek legalább a kamatait megkapni. Eredetileg csak 10 napról, legfeljebb 2 hétről volt szó, de azóta már több mint 9 hónap telt el. Én pedig szégyellem kérni tőle. Annak a pénznek a halálomig ki kell majd tartania.
A karácsonyi és szilveszteri történéseket majd később írom le. A vasalni valókat kellene most már lerendeznem, mert már vagy 4-5 adaggal vagyok elmaradva. Ráadásul a legutolsóba belekerült 1 papírzsebkendő is. még hátra van 3 adag szennyes is. Mióta Zoli hazahordja a szennyesét, nem tudom magamat utólérni. Ráadásul a vasalás is nehezen megy, mert azonnal megfájdul a lábam. Csak fájdalomcsillapítóval tudok dolgozgatni.

2006. január 3., kedd



Na szóval ott tartottam, hogy Zoli fenn hagyta anyósomnál a kocsonyát. Már régebben adtam neki a riasztómhoz pánikgombot, mert már 82 éves, és állandóan a létra tetején ugrál. Mivel nagyon közel lakunk egymáshoz, az ő lakásából is meg lehet szólaltatni a riasztómat.
Mi elmentünk a moziba, mire észrevette, hogy a kocsonya ott maradt. lejött, becsöngetett, és mivel nem mentünk ki,visszament,és megnyomta a gombot. A riasztóm persze üvöltött, a Kerületőrség, ahová be vagyok kötve, nem tudott elérni. Bemérték, hogy a mobilom a moziban van. Azután telefonáltak a szomszédomnak, akinél a tartalék kulcsom van, hogy jöjjön át, és nézze meg, mi van velem.Ő közölte, hogy nem mer egyedül bejönni, így kiküldtek 2 járőrt, és konstatálták, hogy nem vagyok otthon.Hála Istennek, a téves riasztás miatti költségtől eltekintettek, mert különben ez egy szuperdrága 5 csillagos kocsonya lett volna.
A szomszédom most már tudja, hogy anyósomnak is van pánikgombja, és így legalább ő nem esik már legközelebb pánikba.


Már több mint egy hónapja nem írtam naplót. Azóta sok minden történt. Először befejeznem a szülinap történéseit. Eleinte nagy bulit akartam csinálni. Meghívtam a két unokatestvéremet, és apám unokatestvérét, ők a fiam keresztszülei. természetesen Zolikát és Ágit is. No meg Zsuzsó barátnőmet. Ugy terveztem hogy Ágiék lakásában bonyolítjuk le az egészet, mert nálam kevés erre a hely egy ilyen 14-15 fős bulira. Aztán Zsuzsó szegény meghalt, nekem meg elkezdett fájni a lábam. Be kellett mennem a kórházba, és nem csak a 10 napos infúzió kúrára, ahonnan minden nap hazajáthattam volna,hanem be is kellett feküdnöm. A legjobb barátnőm elvesztése után már egyébként is elment a kedvem a szórakozástól.Depresszióba estem, és lemondtam mindent. De az arab étterem nagyon jó volt. Tökéletesen megfelelt az akkori hangulatomnak. Nagyon finom volt a vegyestál, de a felét tudtuk csak megenni. A salátát bevittem a kórházba, a húsokat pedig lefagyasztottam. Így a négyesben ünnepelt születésnap is tökéletes lett.
Előző nap, szombaton moziban voltunk. Zoli felment a nagyanyjához ébédelni, és ott felejtette a kocsonyát.Ebből aztán hihetetlen kalamamajka keletkezett.
De erről mad később. Most megyek reggelizni.