2015. december 31., csütörtök

2015. december 29., kedd

Végre a Ciklámen utcában
Kicsit megkésve ugyan, de beszámolok a karácsonyról.
Háromszor terveztem átmenni Zoliékhoz, kettő lett belőle.
Mire 26-án hazaértünk, gyakorlatilag már meg sem tudtam mozdulni.
Mindkét nap este 10 után értünk haza. Iszonyú fárasztó volt.
De mindkét nap végignéztem a fürdetést. Nagy élmény volt látni, mennyire élvezi a pancsolást. Még sosem láttam olyan micsodát, amit a kis kádba kell tenni, ami megakadályozza, hogy a gyerek belecsússzon.Nem kell párnával, meg pelenkával vacakolni, ahogy mi csináltuk annak-idején. A kádban sajnos nem tudott Zoli fényképezni. Nem tudta volna hová tenni a telefonját. Én meg hátulról nem tudtam lefotózni őket.



Előkészület a fürdetéshez
Annyira élvezték mindketten, hogy öröm volt nézni. Zoli térdelt a kád mellett, miközben fürdette, játszott vele, a vitorlással lelocsolta,puszilgatta, miközben Oli nagyokat sikkantva, nevetve lubickolt

Olivér a zenélő, mesélő labdával

élvezem, hogy  már a fotel alá is be tudok kúszni.





2015. december 23., szerda

A Kis Jézusom története

4 vagy 5 éves lehettem, mikor először és utoljára találkoztam vele anyu barátnőjénél. Kedvesnővér apáca volt. Kassán dolgozott egy ottani kórházban. A keresztnevére már nem emlékszem, talán Teréz volt? Sosem emlegették máshogy, csak a Kedvesnővér így, a Kedvesnővér úgy...Sok embernek fogta a kezét, simogatta a homlokát  az út végén.

Engem, kisgyerekként különösen a szívébe zárt, máig sem tudom, miért. Eta néni mindig beszámolt róla, hogy érdeklődött utánam, akárhányszor beszéltek telefonon. Minden évben jönni akart Magyarországra, de valahogy sosem sikerült. Talán útlevelet nem kapott többé? Nem tudom.

1967 augusztusában meghalt édesapám.
Ők Eta néniékkel együtt gyakran utaztak Csehszlovákiába, és mindig meglátogatták őt is. Nagyon szeretett volna eljönni apu temetésre, de akkor sem sikerült.

Aztán december elején kaptuk a hírt, hogy súlyos baleset érte. Egy üveg sebbenzinnel sietett éppen, mikor megcsúszott a linóleum padlón. A benzin kiloccsant, részben a ruhájára, részben a linóleumra. Nem tudni, miért, a  gumi talpú cipőjével elkezdte dörzsölni. A benzin belobbant, a hosszú apácaruha lángot fogott. Mire eloltották, a bőre 70 százaléka összeégett.  Vízágyba (akkoriban még ritkaságnak számított )fektették. Pokoli kínokat élt át. Közeledett a Karácsony. Mielőtt altatták azt kérte, hogy küldjék el nekem az ismerősével,- aki épp Magyarországra utazott Karácsonyra a rokonokhoz - az ajándékát: egy megszentelt- , vagy talán szentelt viaszból készült?- kis Jézus szobrot. Ahányszor felébresztették a mesterséges kómából, mindig azt kérdezte, elküldték-e. Nem bízott a Postában.. December 23.-án hozta el személyesen az ismerőse a kis dobozt. Szenteste bontottam föl: selyempapírba volt csomagolva, és tömjén illatot árasztott magából.  Minden Karácsonykor ott feküdt a fa alatt hosszú éveken át. 27.-én pedig visszakerült az eredeti selyempapírban  a dobozába. Ahányszor kivettem, beszívtam az illatát. Aztán elköltöztem. A kis Jézus pedig bekerült anyu vitrinébe, elfelejtve, porosodva. Az illata a hosszú évek során eltűnt, mint ahogy Kedvesnővér emléke is.
Mikor átköltöztem a Fűrész utcába, eszembe jutott, hogy mennyire szeretett, és még a halálos ágyán is rám gondolt, és én nagyon szégyelltem magam. Avokádó héjból bölcsőt fabrikáltam neki. Kibéleltem vattával. Megpróbáltam megmosdatni is, de féltem, hogy kárt okozok benne. Most ott fekszik a mini karácsonyfa mellett. Jövőre talán lesz már jászol is, ha megérem.





Mindenkinek  Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok! 



2015. december 14., hétfő

Csak néhány kép Olivérről

Tegnap Az Auchan-ban voltak kettesben bevásárolni:

Oli bevásárolni ment Zolival



 Már kinőtte ezt a kocsiba rakható ülést. Újat kéne neki venni.

Aztán elhoztak az általam kért dolgokat. Zsuzsi pont itt volt. Jót babáztunk:


Mész a nagyihoz?
Mikulásra kapta:
Ez az én mikulásom!
Ezek meg csak úgy:
Ilyen vagyok, mikor teli szájjal nevetek!

 Én már nagy fiú vagyok! Újságot is olvasok!


Imádom a zenéjüket!

2015. december 5., szombat

Mikulás napra





Olivér manócska jelmezben (amit a nagypapitól kapott) kívánja minden gyereknek, hogy hozzon nekik holnap reggelre a Mikulás sok-sok ajándékot!

2015. december 2., szerda

Két héttel műtét után

Műtét közben sajnos felsértették a bal vádlimat. Vastag varr alakult ki rajta. Ica megpróbálta úgy védeni, hogy amíg le nem esik, egy kis gézzel takarta le. Tegnapelőtt leesett az egyik varr, és elkezdett erősen nedvezni.A géz pedig alaposan beleragadt a sebbe. Úgy kellett leáztatni. Persze nem vízzel, olajjal. Mondtam, ne tegyünk rá gézt, hagyjuk szabadon. Csak fertőtlenítővel kenjük be alaposan. Föltekertük a nadrágom szárát is, nehogy ledörzsölje a maradék varrt. Ültem a székemben, és úgy éreztem, mintha hangyák mászkálnának a lábam szárán. Közben a műtét óta fennálló égető érzés is volt a bőrömön. Állítólag a jobb keringéstől van. Idővel elmúlik, ha megszokom a jobb keringést.
Mikor megszemléltem a tükörben, azt hittem, elájulok. kis patakban folyt a nedv az öt centivel alatta levő gézre, ami persze kezdett rászáradni a lábszáramra.Ekkor már este 9 volt.  Gyorsan lefeküdtem. Fekvés közben általában nem szokott nedvezni a fekélyem sem. Ez a seb teljesen úgy néz ki, mint a 2 évvel ezelőtt kezdődő fekély. Úgyhogy nem hogy rohamosan húzódna össze a másik, de szereztem hozzá még egyet. Csak reménykedem, hogy ezt időben elkaptuk, és nem lesz nagyobb, hanem belátható időn belül el fog múlni. Hiszen épp azért volt ez a műtét, hogy végre gyógyuljon be a régi fekélyem, nem pedig szerezni hozzá egyet-kettőt..