2013. május 30., csütörtök

Miért nem veszünk idén bérletet a Magyar Színházba

Az első előadás december 22-én volt: A kisfiú, és az oroszlánok. Gyerekmese. Jó, Karácsony előtt talán a nagypapát megkérik, vigye el a gyereket, hogy ne lábatlankodjon otthon a nagy sütés főzés közben. Mi már nem voltunk Pesten, ismerős sem volt, akinek átadhattuk volna. Kihagytuk, nem tudom, milyen volt.A második előadásra 4 hónapot kellett várni. Nagyon élveztük, annak ellenére, hogy 2 bérletet vontak össze, így volt kavarodás, de ezt annak idején már leírtam.
Lett volna még egy előadás, így sűrűn nézegettem a műsor oldalt. Áprilisban utoljára 26-án néztem. Akkor még nem volt kiírva a májusi program. Azt azért nem gondoltam,hogy május elejére tették a harmadik előadást, ráadásul nem is szombatra, hanem vasárnapra, szintén 2 bérletet összevonva: Égig érő fű -szintén mesedarab. Háromból kettő ifjúsági -Raksányi Gellért bérlettel. Ha ez ifjúsági bérlet lett volna, akkor oké.
Évek óta azon bosszankodom, hogy a bérletnél nem tudni, milyen darabokat adnak majd. Régebben volt egy műsor-terv, 5 darabot soroltak föl, azokból volt 3 előadás. Még tavaly is 2 hónappal előbb kiírták az előadásokat. Lehetett tervezni, volt idő, ha épp nem értünk rá, átadni másnak.
No, szóval 7.-én néztem meg következő alkalommal, mert azt hittem, májusban nem is lesz előadás. Kíváncsi voltam, júniusban lesz-e. Meglepődtem, és borzasztó mérges lettem. Ezért is nem írtam erről. Mostanra már lecsillapodott a dühöm. Mindenesetre már a Magyar színházba sem lesz bérletünk.Pár éve mondtam le a József Attila Színházba szóló bérletről. Részint, mert olyan rossz darabok mentek, hogy a 4 előadásból kettőről a fele színház elment a szünetben, velem együtt. Ráadásul egyik évről a másikra majdnem duplájára emelték a nyugdíjas bérlet árát.

Valószínűleg ezután is fogunk színházba járni, csak hát a bérlet annyiból volt jó, hogy mentünk, mert ott volt a jegy. Így pedig, ki tudja, mikor jut majd eszünkbe. Nagyon ritkán fordult ez elő velünk. Évente talán egyszer-kétszer. Szerettük volna megnézni a Nemzeti színházat is, de amikor ráértünk volna, nem volt olyan, amit szívesen megnéztünk volna, vagy hónapokra előre sem tudtunk jegyet kapni arra, amit szerettünk volna megnézni. Most pedig, hogy Alföldit kirúgták, talán nem is lesz olyan, amire érdemes lesz jegyet venni. Szégyellem magam, hogy még egyszer sem néztem meg, csak kívülről.

Holnap lenne még egy szívultrahang is, hogy hátha attól dagad a lábam. Habár már gyerekkorom óta rossz a szívem. Érdekes lenne, ha pont az érműtéttel egy-időben romlott volna az állapota, ráadásul ilyen nagy mértékben.
De megyünk, ha nem zuhog az eső, és a férjem nincs Balatonfüreden, mert a mi kocsinkat épp reparálják, mert a parkoló kocsit a szomszéd, ahogy állt ki a kertből, kissé összetörte. Igaz, ő sem volt hibás, hanem az utcánkban keresztül-kasul parkoló autók között próbált lavírozni. Így sikerült. Kár, hogy pont a miénk bánta, nem pedig a szabálytalanul parkolók.

Most hallom a hírekben, hogy egy időben mindenki énekelje a "nemzeti összefogás dalát". Bár én valami szörnyű katyvasznak tartom, de hát énekelje, aki akarja.(van egy kedvenc mondatom is benne: "egymás talpára lépünk." Érdekes lenne megnézni, hogy ez hogyan sikerülhet:)))  )

2013. május 25., szombat

Szerelők, és egyéb dolgok

Már a télen is csöpögött az egyik radiátor szabályozójánál a víz. De annyi gondunk-bajunk volt, és a fűtés is rendesen működött, hogy nem foglalkoztunk vele.
Mostanra már elkezdett rohadni a parkett, úgyhogy hívtunk szerelőt.Szerda este 6 és 7 közöttre meg is ígérték, hogy kijönnek. Zoli hagyott is itt rá pénzt, mert állítólag elég drágán dolgoznak.
Hiába vártam őket, nem jöttek. 8-kor rájuk csörögtünk, de nem vették föl.
Másnap 11-re kontrollra kellett mennem a kórházba. (még mindig dagad a lábam, pedig tornáztatom, masszírozom, ahogy tudom. Nem ülök egyfolytában. Félóránként fölkelek, sétálok, utána 5-10 percet tornáztatom is, bár a tapaszcsere előtti napon már csillagokat látok a fájdalomtól.)
Ülök a kezelőben, mikor csörög a telefonom. Hát, a fűtésszerelő az. Itt áll a ház előtt, de hiába csönget, senki nem nyit ajtót. Naná, mert épp nem vagyok otthon. "Szerdára vártam magukat"- mondom.   "Igen, de közbejött egy csőtörés". - "Attól még telefonálhattak volna, hogy ne várjak hiába, vagy legalább fölvehették volna a telefont, mikor mi hívtuk". -"Holnap otthon lesz?" - "Mikor jönnének?" -"Reggel fél 9- 9 tájban. Önhöz megyünk először."
Naná, hogy nem jöttek, nem telefonáltak. 10-kor Zoli kereste őket, de ki volt kapcsolva a telefonjuk. 11-kor nem vették föl.  Megbeszéltük, hogy ha megérkeznének valamikor, vagy hívnának, azt mondom nekik, hogy sajnálom, már nem aktuális. Hívtunk valaki mást.
Nálam ugyan nem lett volna nagy munkájuk,de Ágihoz; az ügyvédi irodába; Zolihoz is ők lettek híva mindig, bár a végére már nagyon megbízhatatlanok lettek. Úgyhogy mindenképpen kell keresni más vállalkozót. Lényeg, hogy az új fűtési szezonig meg legyen csinálva, mert ha sok víz folyik el a rendszerből, leállhat a fűtés.
És most a kontroll eredménye: most már majdnem egészen biztos, hogy néhány idegszál mellett elvágták a nyirokcsatornát is, attól dagad még mindig az egész lábam.  Hát, ez igazán nagyszerű.
Írtak föl még 20 hasbaszurit, és egy másik, szintén horribilis árú gyógyszert az előző helyett.
1 hónap múlva újra kontroll. Ha még akkor sincs semmi változás, újra néhány nap kórház, persze egy másikban, ahol nyirokmasszázzsal próbálkoznak. Addig is meg kell tudakolnom, hogy nálunk van-e gyógymasszázs kifejezetten erre. Ha van, akkor kihasználhatom az erre az évre szóló otthoni gyógymasszázst, ha nincs, készüljek minimum 3 hét kórházra.
Ezután átmentünk az Irgalmasokhoz. Június 13-ra kaptunk időpontot az ortopéd orvoshoz.
Idáig egyik sebészt sem tudtuk elérni, úgyhogy eldöntöttem hogy  ez Isten figyelmeztetése, hogy ne műttessem meg a csípőmet. Bár csak járókerettel tudok a lakásban közlekedni, a tapasszal, és a tablettákkal elviselhetővé enyhült a fájdalom. Ergo: tudnék így vegetálni. A 13-as szám sem túl szerencsés.  A 2. műtétem 13-án éjszaka, -vagy hajnalban?- fejeződött be. Igaz, az már a helyrehozó műtét volt.
No, azért van még bőven időm, hogy eldöntsem, hogy újra kés alá fekszem-e.

2013. május 18., szombat

skizofrénia; megalománia; nárcizmus

Olvassátok el az önimádat 10 tünetét.
Mindenki találkozott már ezzel a betegséggel, legfeljebb nem ismerte fel.
Gondolkozzatok el, hogy ki(k) az(ok) a környezetetekben, aki(k)re ráillenek ezek a tünetek, és próbáljatok meg tenni valamit azért, hogy sürgősen orvosi segítséget kapjon-kapjanak.

2013. május 7., kedd

Megvagyok

A lábaim továbbra is földagadnak estére. Reggelre ugyan nagyjából lelappad, de vörös, és fényes mintha leforráztam volna. A jobb bokámban, lábfejemben, lábujjaimnál , vádlimban húzódnak, és fájnak az inak,vagy izmok?  Tekergetem, tornáztatom  szinte egész nap, nehogy lemerevedjen.
A morfium tapaszok alighogy felragasztom őket, már válnak is le. A leukoplaszt sem segít, azzal együtt is leesik. Hiába no, meleg van, és izzad a test.
Viszont fájdalomcsillapítás híján csak kínlódok, éjjel a máskor pillekönnyű takaró mázsás súllyal nehezedik rám, és növeli a fájdalmakat.
Múlt hétfőn nem vették fel Pantó doktor rendelőjében a telefont, annyira sok volt a beteg. Az osztályon képtelenség utolérni, mert vagy értekezleten van, vagy vizitel, vagy műt.
Tegnap Zolival bevitettem magam (mivel csak hétfőnként van ambuláns rendelés). Senki nem tudta, miért nem jött be. Így tartoztunk az ördögnek ezzel az úttal. A kínok kínja volt le-meg fölvánszorogni a lépcsőn a lakásig.A kocsiban az utak döccenéseit elviselni. Ráadásul megint elrángattam a munkájától.
Igaz, őt is alaposan leamortizálta a szombati paintballos program. Zsolti apja nyugalmazott katonatiszt, így az egész legénybúcsú háborús környezetben zajlott. Az egész társaság tele lett a végére lőtt sebesülésekkel.
Ilyen pechem is csak nekem lehet: hétfőn dr.Pantót nem találtuk, ma meg a háziorvosomat hívtam, mert a fehérje és vasszint méréshez beutaló kellett volna a laborba. De a héten szabadságon van.
A helyettese pedig nem írna beutalót telefonos "rendelésre". 

Sajnos mostanában semmi vidám dolog nem történik velem. Megpróbálom a napokat ép elmével túlélni.
Úgyhogy egy időre elfogyott a mondanivalóm.
Majd jelentkezem.


2013. május 5., vasárnap

Hét végén Zoli legénybúcsúztatón volt. Már hetek óta szervezte, és állítólag nagyon jól sikerült.

Tegnap este is felhívott, hogy mi újság a lábammal, stb...
Nem akartam elrontani a mulatságát, úgysem tudott volna semmit tenni Keszthelyről.
Persze ma este, mikor már itthon volt, el kellett mondanom neki: pénteken éjjel piszokul fájt a lágyékom. Egész éjjel dobáltam magam. Meg is lett az eredmény: kifakadt a seb egy része, és elég sok genny kifolyt belőle. Szerencsére, mert nagyon megkönnyebbültem. Reggel, ahogy észrevettem, mi történt, kicsit még nyomkodtam steril lapokkal, míg végül már semmi váladék nem jött belőle. Feloldottam 1 fertőtlenítő tablettát 1 deci vízben (még Doni sebeit kellett kimosnom vele naponta). Nem igazán láttam, hogy hol van a lyuk, látatlanban mostam ki. Persze azért érezni lehetett a mélyedést. Talán szerencse is, hogy nem láttam, hol van kinyílva a seb. (A fogyásom eredményeképp a hasamon rálóg a bőr) Aztán alaposan bekentem betadinnal, és beáldoztam 1 Barbara - féle tapaszt. persze látatlanban nem sikerült túl jól. Néhány órán belül le is kellett szednem, mert meggyűrődött, és a bugyi gumijával nagyon tört. De talán már összehúzódott.
Pénteken az ultrahangon igencsak megnyomorgatták a combomat, ágyékomat. Valószínűleg ettől jött fel a "mélyből" a felszínre.

Holnap úgyis mennünk kell a traumatológiára. Majd ott megmondják, van-e más teendőm is vele.Csak 1 vagy 2 öltés nyílt ki. Ahhoz képest viszont elég sok lé jött ki belőle.

Csak reménykedni tudok, hogy az érműtét témában ez volt az utolsó rossz hír.

2013. május 3., péntek

Még inkább megbántam, hogy belementem...

Már május elsején is nagyon be volt dagadva mindkét bokám.
Egyetlen cipőt tudott Zoli a lábamra erőltetni.
Tegnap viszont az egész jobb lábam brutálisan, kb háromszorosára dagadt föl estére.
Nagyon megijedtem.
Persze mikor ne működjön a UPC telefon, ha nem olyankor, mikor nagyon nagy szükségem lenne rá?
Reggel még semmi probléma nem volt vele. Bediktáltam az óraállásokat.
Délben észrevettem, hogy a jobb térdem duplája a normálisnak. Estére meg már a combom, hasam jobb fele is hatalmasra nőtt.
Bevettem egy egész vízhajtót pluszban. Nem sokat segített.
Vádlim, combom, hasam kőkemény, még reggel is, igaz, kissé lelappadt. Már "csak" duplája volt a normálisnak.
Zoli kora reggel itt volt. Telefonált a kórházba. A tanár úr a műtőben, de induljunk azonnal. Beszólnak neki a műtőbe, hogy ha végzett, nézzen meg engem, csak utána kezdjen bele a következő műtétbe.
Alig értünk be, összefutottunk azzal a doktornővel, akihez először fordultunk.
Mélyvénás trombózisra gyanakodott elsősorban, de nem zárta ki a lehetőségét annak sem, hogy  átvágtak egy  nyirokcsatornát műtét közben. Az ultrahang kimutatta, hogy szerencsére szó sincs trombózisról.az utóbbiról lehet szó, de azért biztos, ami biztos, fölírt 20 db hasba-szurit trombózis ellen. 5évvel ezelőtt szurkáltam magamat utoljára, de biztosan menni fog újra.
A combom belső felének érzéketlenségét pedig valószínűleg egy átvágott idegszál okozhatja. Valószínűleg ez véglegesen így marad.

Majális

Május elsején kimentünk a ligetbe.   Ez a 3 fénykép készült mindössze.
Már évek óta hiába keresek csak egy ici-pici hangulatot a régi május elsejékből.
Jó, jó, tudom: sulykolják belénk, hogy azok egy "bűnös rendszer" kötelező programja volt.
De ez? Csak a bóvli árusok, és ménkű drága ételek, italok vására.
Különböző pártok szónoklatai.

Még szerencse, hogy elcsíptük az Apostol fellépését, előtte meg operett részleteket.
Véletlenül összefutottunk Zoli egyik kolléganőjével, és a barátjával. Megittunk 1-1 pohár kézműves sört.  Ettünk ketten egy szál méregdrága, de aránylag jó ízű kolbászt,aztán jöttünk is haza.




                                           Csak a kalapom lóg bele a képbe.