2014. február 28., péntek

Kontroll

 Reggel kozmetikusnál volt Doni. Délután Ági hazavitte  magukhoz, hogy lássuk, össze tud-e barátkozni Mártival, míg mi a szívsebészetre mentünk kontrollra.
Fél négyre volt időpontunk. Negyed hétkor már be is hívtak.
A doki engedélyezte, hogy 5 napra abbahagyjam a Zyllt használatát. Vagy úgy, hogy 4 nap műtét előtt, 1 nap utána, vagy pedig 5 nap előtte. Viszont nem járult hozzá, hogy az Asasantint hasbaszurira cseréljem. Szerinte bealvadna a vérem,  műtét közben kapnék infarktust, és ott halnék meg a műtőasztalon. Igazán bátorító vélemény, nem igaz? 
Jó-párszor kellett már napokra abbahagynom ilyen-olyan okból a véralvadásgátlómat: fogorvos, érműtét, sőt, még a stent beültetés miatt is. El nem tudom képzelni, hogy most miért riogat ezzel?  Tényleg ennyire veszélyes lenne? Nem nagyon hiszem. És miért ne helyettesíthetném azzal a gyógyszerrel, ami 1 nap alatt kiürül a szervezetemből?
 Az, hogy a Zylltet el kell hagynom, érthető, mivel hónapokig véreztem tőle minden el sem képzelhető helyen. Az orromból minden nap többször is ömlött a vér. Mi lenne, egy ilyen nagy műtétnél?
Szerencséremár több, mint egy hete nem vérzik. Már csak a hátamon, a hasamon jön a pólusokon keresztül néhány csöpp. Nem túl nagy öröm, mert a pólókból, bugyikból még hipóval sem lehet eltüntetni. De ha csak ennyi a baj, azt ki lehet bírni. Azt a néhány holmit amiket befogtam, és cserélek, ha elmúlik majd, ki lehet dobni. Direkt a legócskább fehéreket váltogatom. 
Ezzel megint kétségessé vált, hogy így vállalják-e?
Csoda, hogy az idegeim lassan felmondják a szolgálatot?  Így is rettenetesen félek! Már csak ez a "biztatás" hiányzott nekem!

Az viszont biztató, hogy a két állat nem esett egymásnak! De a lényeg, hogy nem bántották egymást. Elfeküdtek a kanapén Ági jobb, és bal oldalán, miközben simogatta őket. Márti ugyan még bizalmatlan, ha Doni megmozdul, ő azonnal rohan föl a galériára onnan kukucskál le, míg a kutya áhítatosan néz föl rá.
De jó lett volna látni őket...

Jövő héten egyik nap ott is fog aludni.



2014. február 26., szerda

Doni és a fülgyulladás

Sosem hittem volna, hogy egy besült bűzmirigy ekkora galibát okozhat.
Vasárnap éjjel kezdődött.
Arra riadtam hogy Doni rettenetesen sír az ágyam végében. Nagyon megijedtem. Utoljára akkor hallottam őt sírni, amikor Szindi majdnem megölte. Akkor hetekig sírt, szinte egyfolytában. Nagyon nagy fájdalmai lehettek, és én tehetetlen voltam. Fájdalomcsillapítóval tömtem, simogatni próbáltam, de ő nem hagyta.
Állandó küzdelem volt a szemcseppekkel, meg a nyakán levő mély sebeket bekenni a betadinnal. Az ugyan nem csíp, de a sebek nagyon fájhattak. Mikor varasodni kezdtek, és berepedtek, az is rettenetesen fájhatott neki. Eleinte három ember erejére volt szükség minden kezelésnél.
De most, mikor abbahagyta a sírást, olyan közel húzódott hozzam, ahogy csak tudott. Fél éjszakán át simogattam, míg végre el tudtunk aludni.
Másnap reggel, mintha mi sem történt volna. Fölugrott a kedvenc helyére, az ablak alatti fűtőtestre szemlélődni. Én pedig megnyugodva ültem le a számítógéphez.Őrjöngve ugatta meg a sétára induló Huskyt, épp, mint máskor. Szokása, hogy leugrik a kanapéra, onnan a parkettra, és a teraszajtónál fojtatja az őrjöngést. De ezúttal a kanapéra már sírva érkezett. Gondoltam, rosszul ugorhatott, és meghúzta a lábát. Mire nagy nehezen talpra vergődtem, és odaértem már abbahagyta a sírást. nyúltam a hátsó lábához. Morogva fogadta a mozdulatot.  Napközben is furán viselkedett. Pár métert vágtatott, utána hirtelen hasra vágta magát. Ezt csinálta órákon át. No, meg nem győzött vakarózni, rágni, tépdesni a szőrét. Délben épp indultam az ágyamhoz, hogy bevegyem a gyógyszereimet, amikor az ágyamon fekve újra fölsírt. Most láttam is, hogy a füléhez kapkod, és dörzsöli is a takaróba, miközben felváltva nyüszít, és sír. Megnéztem. A bal füle piros volt, és valami fekete ragacs volt benne. Telefonáltam Áginak, hogy holnap állatorvos.
A doki megállapította, hogy tele van a bűzmirigye. Ráadásul bele van keményedve. Ági azt mondja, mikor megindult belőle, csak úgy fröcskölt, és rengeteg jött ki belőle.Pedig rendszeresen ki van nyomva. Évente 4 alkalommal. Akárhányszor kozmetikushoz megy, és oltáskor is. Szerinte ettől van a vakarózás, szőrtépés is. No, meg a fülgyulladás. Kapott szurit is. A gennyes szőrcsomóhoz nem nyúlt, mikor megtudta, hogy péntekre vagyunk bejelentkezve a kozmetikushoz. Fürdetés közben könnyebb, és kevésbé fájdalmas kivágni., csak szóljunk előre a kozmetikusnak.
Mikor hazajöttünk, Doni dúlt-fúlt magában. Eleinte nagy ívben kikerülte Ágit. De aztán hamar visszatért a bizalom, és a barátság. Ági pénteken délután hazaviszi magához, szombaton délelőtt pedig visszahozza, mikor indul Babos-hegyre. Meglátjuk, hogy fog kijönni Mártival. Jó lenne, ha össze tudnának barátkozni.

Végre egy embernek sikerült vért adnia nekem. Ha nem találunk mást, remélem, ez is elég lesz.
Március 7-én pedig indulunk Debrecenbe. Zoli kibérelt 1 panzióban egy kis apartmant zuhanyozóval. A műtét után nem érheti víz a sebemet. Előtte viszont nagyon jó lesz újra zuhanyozni egyet. Itthon is csak mosakodni tudok.
Nem fog tudni végig lent maradni velem. Kiállításra készülnek, ami rengeteg előkészítési munkával jár. De hetente 2-3 napra le fog jönni. Ági is felajánlotta, hogy a szabadnapjain meglátogatnak Donival. Igaz, a kórházba a kutya nem jöhet be, de ablakból talán láthatom.

2014. február 22., szombat

Ilyen a világon nincs...

Tegnap egy élsportoló ajánlotta föl, hogy ad nekem vért!
És hiszitek, vagy sem, ő sem felelt meg most véradónak. Pedig, úgy tudom, hogy már sokszoros véradó.
És most, először, nem felelt meg.
Ilyen az én szerencsém...
Most azon filózok, mi lehet ennek a jelentése: az-e, hogy nem lesz szükségem vérutánpótlásra, mert olyan gyorsan, és jól sikerül a műtétem, vagy épp ellenkezőleg: figyelmeztetés, hogy ne vágjak bele?
A mi, szóba-jöhető 50-60 ismerősünk közül  kivétel nélkül senki sem volt alkalmas.
Kedden reggel egy ismerősöm ismerőse indul vért adni...

2014. február 20., csütörtök

Megint módosították....

a műtétem időpontját. Ezúttal előbbre hozták, március 10.-re.
Ezek szerint talán 18 nap múlva véget érnek a szenvedéseim. Talán...
Várom is, meg félek is tőle nagyon...

Mindenesetre az nagy erőt ad, hogy Franci, apám unokatestvére (túl a 70-en) alig 1 hónapja esett túl egy ilyen műtéten. Igaz, nála egészen más a helyzet. Neki más alapbetegségei  nem voltak. Varratszedés után már hazaengedték. Jár hozzá hetente háromszor gyógytornász. Vannak ugyan még fájdalmai, de a jövő héttől már autót is vezethet.
De jó lenne, ha nekem sem kéne 3 hetet lehúzni Debrecenben, utána meg 3 hónapot Nagymaroson!
Ha csak a felére leredukálhatnánk ezt a kórházosdit..... én lennék a világ legboldogabb embere!

2014. február 17., hétfő

Halfesztivál

Ebédelni mentünk a halfesztiválra. Zoli sok barátjával, osztály, és évfolyamtársával összefutottunk. Nagyon régen nem láttam már őket. Nagyon örültem hogy összetalálkoztunk velük.
Niki szerint Zoli már negyedik napja halat ebédel. 
Elsőre orosz tálat ettünk:


Szerencsére csak egy adagot ketten, mert nem volt nagy szám.




Lehetett kapni homárt is egészben "csekély" 22.000 forintért.



Ennyiért már inkább egy elegáns étteremben kóstolnám meg. Állítólag ott sem kerül többe.

Szerettem volna jó ropogósra sütött keszeget enni, de sajnos ilyet nem kínáltak. Illetve igen, de nem volt úgy megsütve, hogy a szálkáit is el lehessen ropogtatni. Ahogy valamikor nagyon régen nagyapám, anyám, és tőlük tanulva én is készítettem.
Igaz, ezek kissé nagyobbak voltak, mint amiket mi akkoriban sütöttünk. Bár az is lehet, hogy csak a súlycsökkenés miatt nem sütötték ki rendesen. 
Ahogy  a Balcsinál a hekknél tapasztaltam mostanában. Ráadásul azok még teli voltak undorítóan nyálkás liszttel is, elvéve az ember kedvét, hogy még egyszer vegyen belőle.
Végül harcsa, - és pontytepertőt vett, lila hagymával. A többiek lazacot ettek gombamártással, meg halászlevet.


Ez a bábos, meg a hófehér galambja nagyon jópofa volt.

 
Végezetül kürtős kalács, meg rétesek minden mennyiségben  -köztük tökös mákos, és gesztenyés-volt a desszert. Ha jól számolom, 11-en, (vagy 13-an?) voltunk.
A deci vörösborral itt sem volt szerencsém. A többiek jobban jártak: ők sört ittak, de én nem mertem meg reszkírozni. Bár volt toi-toi WC mozgássérülteknek is, de nem volt bizalmam hozzá.

Csak miután hazajöttünk, mutattam meg Zolinak a bal talpamat: rettenetesen fáj  már néhány hete: nagyon rondán néz ki. A bal lábfejemen a nagylábujjam fölött a csont alaposan megdagadt. Lefényképezte, hogy én is megnézhessem. Szörnyen néz ki. 30 nap múlva pedig  műtik a jobb csípőmet Vajon addig rendbe tudjuk hozni? Holnap Ági hoz beutalót az ortopédiára.

2014. február 13., csütörtök

Mozgássérültté nyilvánítva

A levél amit elfelejtettem naplózni:
Tavalyelőtt november végén kaptam egy levelet gépjármű adóról.
Telefonáltam nekik, hogy már évekkel ezelőtt leadtam nekik a mozgássérültségemről igazolást., ami felment a gépjárműadó megfizetése alól.
Közölték, hogy az a jövő évtől már nem érvényes. A kérelmemet a jegyzőhöz kell benyújtani zárójelentésekkel együtt.
Azt hiszem, tavalyelőtt foglalkoztam is ezzel a témával a blogban.
Karácsony előtt sikerült a feleslegessé vált autót eladnunk, de azért biztos, ami biztos, benyújtottuk a kérelmet is, mivel a 2014 decemberében lejáró parkolókártyához is szükség lesz rá.
Aztán teltek-múltak a hónapok, de nem történt semmi.
Idén felhívtam a Mozgássérültek Egyesületét tanácsért, hogy mikor kérelmezzem újra a felülvizsgálatot. A tanács az volt, hogy majd a választások után.
De idén január végén kaptam egy tértivevényes levelet a Kormányhivataltól: Közlik, hogy átnézték a zárójelentéseket, melyek alapján 60%-os rokkantságot állapítanak meg. (eredetileg 67% volt)
De a lényeg: mozgásomban súlyosan korlátozottnak minősülök, és gépjármű adó jóváírásra, és parkolókártya használatara is jogosult vagyok. A Hivatal dolgozik. Csiga lassan ugyan, de mégiscsak időben (röpke 13 hónap alatt)  anélkül, hogy berángattak volna vizsgálatra, elkészült szakértői vélemény. És mindösszesen 7%-kal minősítettek vissza. Így a nyugdíjam is változatlan marad, jövőre is lesz parkoló kártyám.
Már csak a műtétet kell túlélnem. :o)))

2014. február 10., hétfő

Idén is kint voltunk a mangalica fesztiválon

Zoli 11 körül érkezett. Rögtön rám tettük az Air Leggit. Mostanában, ennek a frontos időjárásnak köszönhetően teli van vízzel mindkét lábam. Főleg a bokáimat, meg a jobb térdemet lehet kisebb hordócskáknak nézni A bal lábamon meg a kisujjam tűnik mini hordónak. A lábfejeim is dundik. Még a papucs sem jön rájuk, nemhogy a cipő:-((( A kérdés az volt, hogy sikerül-e annyira kinyomatni a vizet, hogy bele tudjuk préselni abba az egyetlen cipőbe, ami az érműtétem óta rám jön. Sikerült! Irány a mangalica fesztivál. Már kopogott a szemünk az éhségtől. Én negyed adag hagymalevest reggeliztem, Zolinak meg semmi sem volt a gyomrában. Mindkettőnknek felragyogott a szeme, mikor megláttuk, hogy idén hagymás vér is szerepel az étlapon:
Évek óta nem volt módunkban enni ilyesmit.



Brutális áron adták: 10 deka 500 forint. Ez a tányér 38 deka volt. Kissé sós, hatalmas darab hagymákkal. A majorana nekünk hiányzott belőle, de így is ízlett. Röhej, de a mangalica fesztiválon idén semmi mangalicaterméket nem vettünk. De többféle sajtból is bevásároltunk, és kétféle szarvaskolbászból is 1-1 párat. Rögtön az első kóstoló szarvasból volt. Persze, hogy utána a mangalica mind ízetlennek tűnt, annyira karakteres a szarvas íze. És a fűszerezése is tökéletes volt. Egy kisebb vagyont költöttünk. Ittam forró homoktövis teát. Az nagyon ízlett. A forralt sörből kísérletképpen kettőnknek vettünk 1 decit:




Az borzalmas volt. Még jó, hogy decire volt kiírva az ára. Mire a kocsihoz értünk, csöpögni kezdett az eső. Mire hazaértünk, már elég rendesen esett. De az már nem zavart túlzottan. Gyorsan levettük a vizes nadrágot, oszt annyi.

***********************************************************************************

 Ma reggel Zoli hozott az apjától 3 hatalmas tál kocsonyát,azzal a megjegyzéssel, hogy ehetetlen. Ha a kutyák megeszik, adjuk nekik. Megkóstoltuk Ágival, és nem találtuk rossznak. Kicsit ugyan a kelleténél több benne a füstölt hús,és kevesebb a bőrös rész, de azért a tavalyit messze űbereli. Az tényleg ehetetlen volt. Még Doni undorodva fordult el tőle. Reggel Zoli ébresztett. Mondtam, nem is kelek föl, tegye rám a gépet. Szörnyű volt. A teljes testem begörcsölt, és üvöltöttem, mint a sakál. De mondtam, most már fejezzük be, ha egyszer elkezdtük. Hát, nem esett jól, az egyszer biztos.

**********************************************************************************

A régi blogomat végre sikerült újra nyilvánossá tenni. Igaz, képek, kommentek nélkül.
De érdekes, hogy egy video : az "Oroszlánetetés" valahogy mégis "rajta felejtődött". :o)))
Rettenetesen örülök, mert így azért mégiscsak egyszerűbb nekem visszakeresni, hogy mi mikor történt.
Köszönöm neked Zoli!

2014. február 4., kedd

Másfél-két hét történései

Mióta kijöttem a kórházból, még nem tudtuk elérni azt a dokit, aki beültette a szívembe a stenteket.  Így még nem küldtük el Debrecenbe a zárójelentést.
Nem tudom, írtam-e hogy Debrecen március végére halasztotta a műtétemet. Szerencsére, különben nekem kellett volna lemondanom.
Minden nap reménykedek, hogy talán másnap tudunk beszélni az orvossal. Ez persze rettenetesen idegesít.
A vérhígító okozta  vérzések miatt néhány napig csökkentettem a véralvadásgátlómat. De a háziorvosom nem helyeselte. Azt mondta, mindenképp beszéljem meg a műtő orvossal.
A vasárnapra bejelentkezett erdélyi vendégeim nem érkeztek meg. Helyesebben csak E jelezte, hogy érkezik Erdélyből, a lánya meg Londonból.
Hétfőn viszont Zs-vel nagyot beszélgettünk.
E tegnap telefonált, no meg ma is. Zolit kellett volna küldenem érte Nyíregyházára??? Közben beszéltem az unokahúgával. Mondta, hogy megint be van kattanva. Ne érezzek lelkiismeret furdalást, hogy nem akarom beengedni a lakásba. Ma Ági vette föl a telefont. Közölte vele, hogy nem vagyok itthon, mert át akart jönni hozzám. Holnaptól nem fogom fölvenni a vezetékest.
Mániás depresszió. Szörnyű szegény családjának.