2013. október 27., vasárnap

Mártika a kis bohóc

Áginak irtó aranyos a cicája. Állandóan a rosszaságon jár az esze.   Mellette sosem lehet unatkozni.
Itt például a TV tetejéről akarja elkapni a képernyővédő feliratát:




Az előző bejegyzésbe bemásoltam azt a szöveget, ami miatt letiltottak Orbán Viktor oldalán a kommentelési lehetőségtől :o)))

2013. október 24., csütörtök

Október 23 Összefogás pedig nincs...

Mégis kinél kellene reklamálni az összefogást, ha nem az MSZP-nél?  Ők tudnának összefogni a kisebb pártokkal.  De nem teszik.
Hallgatom az egyik MSZP-st, aki Gyurcsányt szidja.
Szerintem nincs igaza.
Amíg nem láttam a hatalmi harcot Mesterházi és Bajnai között, addig Bajnait láttam volna legszívesebben a miniszterelnöki székben válságkezelőként. Benne is nagyot csalódtam, bár valahol megértem, hogy ő sem látná szívesen ezt a szerintem tehetségtelen, nagyravágyó embert  az ország élén ebben a válságos helyzetben. 

Egyre jobban utálom a Mesterházit is. Most már szinte annyira, mint Orbánt. az Ő felelőssége lesz, ha nem lesz jövőre kormányváltás. Mert már előre elvakítja a mérhetetlen hatalomvágy őt is.
Ő sem  az ország érdekeit nézi. Jó, jó, az MSZP még mindig a legnagyobb párt, de hol van a régi népszerűsége? Nem tudja a jól fésült kis bájgúnár összefogni a népet.
Nekem még az összes között Gyurcsány a legszimpatikusabb. Az MSZP-re egészen biztosan nem fogok szavazni.

Lehet, még talán az lenne a legjobb, ha maradna Orbán. Egye meg, amit főzött. Előbb utóbb úgyis elsöpörné egy éhséglázadás. Csodálom, hogy még nem tört ki egy polgárháború, mert annyi embert megnyomorított már ez az elmebeteg kisrákosi.



Andrea Kocsisné Reizer Viktor, magyar vagyok, és kereszténynek születtem. De sajnos a politikát bevittétek az egyházba. Én azóta nem járok templomba. Otthon imádkozom, hogy adjátok végre a hazánkat vissza a honi magyaroknak, azoknak, akik itt élnek Magyarországon. Adjátok vissza a kokárdánkat, a zászlónkat, a földet az egyszerű parasztgazdáknak, akik a családjukkal művelik meg a földet.
És ha annyira szerettek közeledni a kelethez, távozzatok végre oda, és éljetek talán Észak- Koreában, vagy Azerbajdzsánban, ha nektek az annyira tetszik. Adjátok vissza az országot a magyar nemzetnek, mert nem csak a fideszhívők magyarok. És bocsánat, a tegezésért.
Hozzászólás közzététele sikertelen. Újrapróbálkozás
 
 A kért tartalom jelenleg nem érhető el. Ez lehet átmeneti jellegű, lehet, hogy megváltozott a hivatkozás, de az is előfordulhat, hogy nincs jogosultságod az oldal megtekintéséhez.
 
Szóval ez történt OV blogjában velem.  Le lettem tiltva a kommentlehetőségről!   HI-HI :o)))
 
 Ja, és megkérek mindenkit, hogy erre a bejegyzésre ne írjon véleményt.
Akartam, csak nem tudtam, hogyan kell egyetlen bejegyzésre letiltani a vélemény nyilvánítást.

2013. október 20., vasárnap

Kényeztetés

2 óra körül értünk le Debrecenbe. Reggel a prof. telefonált Zolinak, hogy tegyük át 1 órával korábbra, azaz 17H 15-re a találkozót.  Bejelentkeztünk a szállodába, és mivel az étterme csak reggelivel szolgál, és már majd' kilukadt a gyomrunk az éhségtől, elindultunk éttermet keresni. Pár métert kellett csak mennünk, máris találtunk éttermet. Csak épp 3 lépcső vezetett föl, no meg kifejezetten luxuskategória volt. Valószínűleg farmerben be sem engedtek volna.
Még pár lépés, és találtunk egy belga sörözőt, ami Pesten nagyon jó benyomást tett rám. Kifejezetten kagylólevesért tértünk oda be 2 éve Karácsony előtt. No, meg ott ittam életem talán legfinomabb barna sörét.
Nem kellett lépcsővel sem szenvednünk.
A választék meg.... némi nehézségek árán sikerült választanom, ami telitalálatnak bizonyult:

Fekete, és kék kagylók kagylóhússal, és rákfarokkal tejszínes mártásban. Fantasztikusan finom, és bőséges adag volt. Kb a felét sikerült megennem. De Zoli átvette a maradékomat. Magasan verte a pesti kínálatot. Ő rákot evett fokhagymás szósszal. Mivel nekem is volt rák a kajámban, azt nem is kóstoltam meg. Mire végeztünk, már indulni is kellett a klinikára.

Ági: ő magánorvos, aki csak bérli a műtőt egy állami intézményben. Ezt elfelejtettem mondani neked. Ezért kell fizetni a műtétért. Az asszisztenciát, altatóorvost is a professzor hozza. Így már tulajdonképpen "olcsónak" is mondható) Szerencsére a protézist a TB fizeti mert az milliós összeg.

Este már esett az eső, úgyhogy nem tudtunk sétálni.  Így aztán este is visszatértünk a már jól bevált étterembe. Még az ebédnél kinéztük magunknak -egymástól függetlenül- a házi túrós csuszát. Házi tészta, sütőben pirítva-ilyet ritkán kap az ember. Hatalmas adag, így csak egyet kértünk 2 tányérban. Én a felét sem tudtam megenni, és ezúttal Zoli sem tudott besegíteni. Ő is alig tudta megenni a maga részét. Fölfedeztük, hogy van az a különleges sör is a különleges pohárban. Igaz, két év alatt fölment az ára is:


Este aztán bezuhantunk az ágyba, és csak a beállított ébresztőre keltünk, mivel 3/4 8-kor vérvétel volt, aztán tüdő-, és csípőröntgen.
9-kor meg várt az aneszteziológus.

Már hagyomány, hogy  az állatkert látogatás is "kötelező". Ahogy Zoliék ezt a világ minden városában, ahol jártak, megtették Ágival. Most sem volt ez másképp.


Ennek a helyes, fiatal struccfiúnak nagyon megtetszett Zoli. A szárnyait billegtetve udvarolt neki, épp ahogy a medveparkban láttuk. Amíg a kifutója engedte, végig követte is őt. Jót nevettünk rajta. Csuda jó fej volt.  

Mielőtt hazaindultunk, Zoli hozott a Rétesboltból néhány rétest. A kocsiban be is faltuk az összeset. Késő este értünk haza.
Zolinak még el kellett Donit hozni a panzióból. Ezúttal feltűnően kezes volt, nem úgy mint máskor, ha el kellett jönnie.

Éjjel azután, mikor jajgattam a fájdalomtól, odajött. Résztvevőn - gondolom én - beleszuszogott az orromba, meg a fülembe. Aztán a fejét az arcomra nyugtatva  feküdt le mellém. Talán azt akarta mondani: "Gazdianyu, ne félj, én itt vagyok veled!"  Hát lehet őt imádni?




2013. október 18., péntek

Az aneszteziológus beleegyezett,

de a következő hónapokban rengeteg vizsgálatot kell megcsináltatnom. Többek között azt a szív ereinek festését is, amit javasoltak ugyan, de én nem mertem bevállalni, mert jóval nagyobb rizikóval jár, mint az "egyszerű" érfestés. Annál, a vizsgálat után, ha jól emlékszem, 8, vagy 12 órát kellett csak a kórház folyosóján ücsörögni, utána mehettem is haza (azt is sokan utasították vissza). Ennél viszont a beavatkozás után, még 3 napig kell kórházban maradni.
És ha mégsem találok valakit, aki vállalná, fölösleges orvosi beavatkozásnak nem teszem ki magam.
A műér beültetése is felesleges volt, mert a vérellátás tökéletesen működött a lábamban. De mivel a sebész kérte... Majd pont ez miatt nem vállalta a műtétet.  Én meg fél éve szenvedek miatta.

Ha minden klappol, a műtét február elején lesz.
A prof. mondta, hogy ő bevállalósabb az átlagnál. De azért ő is felhívta a figyelmemet arra, hogy nálam nagyon-nagyon nagy a rizikó, és mondta, hogy a műtét előtt alá kell majd írnom egy papírt, no meg Zolinak is, hogy felvilágosítottak minket a számomra különösen nagy veszélyről, és ha nem sikerülne, vagy nem élném túl, nem indítunk ellenük kártérítési pert.
Persze hogy tudjuk, és alá is fogjuk írni.
Én viszont arra kérem majd, hogy ha nincs remény, hogy ne gépekre kötve vegetáljak, levesznek róla, és nem fognak próbálkozni az újraélesztéssel sem.

De most tényleg nagyon fáradt vagyok!
Az élményekről majd holnap, vagy holnapután írok.
Addig nézzétek meg az albumomat. Oda lett néhány kép feltöltve.



2013. október 17., csütörtök

Remény

Azt a választ kaptuk, hogy a műtét ésszerű lehetőség nagy, de vállalható rizikóval. Ha az aneszteziológus holnap hozzájárul január február körül lehet a műtét. 

Szurkoljatok nekem!

Itt szálltunk meg:

2013. október 10., csütörtök

Hihetetlen

hogy milyen gyorsan elröpül 6 óra, ha az ember szekrényt pakol, iratok között válogat: Mit kell megtartani, mit dobhatunk ki.

A papíros  kukánk nehezebb lett kb 50-60 kilóval, de a két legfölső 1 méter hosszú, 70 centi széles polc felszabadult.

Viktor  Németországból ajánlott 1 debreceni  magánorvost. Zoli rögtön meg is beszélt az ortopéd  sebésszel egy időpontot jövő hétre.

Jó lenne, ha vállalná a műtétet. Iszonyúan félek az ítélettől, akár pozitív, akár negatív lesz.
Az 50mg/h-s morfiumtapasz, és a napi 200mg ópiát mellett is egyre elviselhetetlenebb éjjel-nappal a fájdalom.
Mivel csütörtök este negyed 7-re kaptunk időpontot a magán orvostól,  no meg nem bírnám ki az oda-vissza  6órás utat, aznap már nem indulunk vissza. Ott töltjük az éjszakát.  Pénteken, vagy szombaton jövünk haza.  Azért a vizit után, ha csak pár mondatra is, de jelentkezem.
A másik ajánlás egy nagyváradi magánklinika.
Bár nagyon szeretnék egyszer kimenni Erdélybe (még sosem voltam) , de nem ilyen apropóból.

2013. október 7., hétfő

"Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról" bemutatójának 40. évfordulóján

Hármasban mentünk.  De előtte szüret volt az ismerőseinknél, bográcsban készült gulyáslevessel,  házi baracklekváros fánkkal, almatortával, jó hangulattal.
Ezek után a várva várt előadás nagy csalódás volt, bár a társulat igazán mindent megtett a sikerért.
A dalok többsége átírva, a hátrányukra. Egy dalt ( Madarak jönnek...) ki is hagytak belőle.
A fiatalok ismerték az eredeti számokat. Mindketten sokszor hallották gyerekkorukban, és meg is szerették. Szerintük is jobbak voltak az eredetiek.
Ráadásul én 40 éve nem is egyszer váltottam rá jegyet, úgyhogy nekem duplán csalódás volt.
Arra viszont már nem emlékszem, hogy akkor is szerepelt volna benne 2 Rolling Stones szám.?




2013. október 4., péntek

Csoda történt

Köszönet Orbánnak, nem Viktornak, hanem Gábornak a fantasztikus hírt!
Újra van freeblog!
És a régi blogom is  hiánytalanul megvan!

Ezt illik megünnepelni! :o)))

Hogy a csudába lehet itt színezni?  Vegyétek úgy, hogy az efölötti sort pirossal írtam.
Azért félve tudok csak örülni. Mindenesetre egy darabig még maradok a Blogolnál, bár a freeblogot sokkal jobban szeretem. Épp valamelyik nap panaszkodtam rá.

2013. október 1., kedd

Baboshegy idén

Ági szombaton lelátogatott Babos-hegyre, megnézni, hogy mi újság ott.
Persze, hogy elfelejtette levinni a kulcsokat, és persze, hogy Jani is otthon felejtette.
Így aztán csak a telket tudta megnézni.
Nagyon tetszett neki.
A szülei mindig is tanyán éltek, és birkatenyésztéssel foglalkoznak. Nagyon hiányzik neki az a környezet.
Így felcsillant a szeme, mikor megemlítettem neki, hogy időnként kimehetne oda, azokon a hétvégeken, mikor nem tud lemenni a szüleihez. Ők ugyanis majdnem 200 km-re laknak Pesttől. Az azért benzinköltségben is egy kisebb vagyon.
Én megmondtam neki, hogy nem olyan egyszerű ám elsőre odatalálni.
Ránézett a térképre, amit kinyomtattam neki. -Á, ez borzasztóan egyszerű-mondta.
-No, majd meglátjuk.-mondtam én, magamban kissé röhögve, emlékezve arra, hogy a bicskei kutyakozmetikus órákig tartó keringés után feladta. 2, vagy 3 éve a mentő is 8 óra helyett délre talált oda hozzám.  Egy komolyabb vizsgálatra kellett volna fölvinnie Pestre, 9óra 30-ra.Akkor pedig már nem lett volna értelme elindulni, mert a doki, akihez mentem volna, -még ha tolerálja is a késést, péntek lévén csak délig volt elérhető. Pedig ők született bicskeiek voltak. :-))
Mikor első alkalommal bementem Bicskére, bizony én sem találtam haza. Így aztán visszamentem Bicskére. Oda már mindenki el tudott igazítani. Az ingatlanos segített hazatalálnom. Persze, mikor először kerestük az ingatlanossal, aki egy kolléganőjétől vette át, szintén órákig keringtünk, és föl kellett adnunk. (A vicc az, hogy 1 dűlővel lejjebb lakott, légvonalban 500 méterre tőlünk.)
Egy hét múlva, mikor megérdeklődte a volt kolléganőjétől, találtuk csak meg végre. És csak annak köszönhettük, hogy már a képekről beleszerettünk, és ragaszkodtunk hozzá, hogy életben is láthassuk. Ráadásul akkor sem mutatta meg az egész telket. A gyümölcsös kerítésénél visszafordultunk. Így is csak az nem tetszett venne egyedül, hogy hatalmas a telek. Csak, mikor az adás-vételi szerződés után, az átvételre került sor, akkor jöttünk rá, hogy jóval nagyobb föld került a birtokunkba, mint amire számítottunk. Persze nem repestünk a boldogságtól, hogy még nagyobb területet kell rendben tartani. A doktor úrnak szerencséje volt, hogy nem tudtuk, mert akkor még lejjebb alkudtuk  volna az árat. Az már más kérdés, hogy 5 év múlva a szomszéd telket is megvettük. Persze azt sem a hatalmas telek miatt, hanem a rajta álló házért, és fészerért. Ha építenünk kellett volna, (illetve készen akartunk venni egy fából készült kis házat nyári konyhának.) az sokkal többe kerül, mint amennyit az egészért fizettünk.
Szó, mi szó, persze hogy -térképpel együtt-eltévedt. Janinak jutott végre eszébe, hogy keresse Vörös Vili házát (Régen meghalt már, de ő jellegzetes figurája volt a hegynek. Őt mindenki ismerte. A temetésén 5-6százan voltunk körülbelül) Onnan meg az ötödik porta az enyém.
Sajnos Sanyi semmit sem változott. (Pedig milyen büszke voltam rá, hogy hetekig megállta italozás nélkül).
Már mikor Ági estefelé telefonált, hogy megismerkedett a "Káposztával", rögtön tudtam, hogy a helyzet azóta sem változott. Valószínű, hogy nagyon keményen a sarkára kell állnia, hogy leszoktassa az állandó odajárkálásától. Mert hogyha iszik,- és úgy látszik, azóta is egyfolytában iszik, rettenetesen bőbeszédű lesz.  olyankor hajlamos rá, hogy iszonyú hamisan, és hangosan, -visszhangzik tőle az egész hegyoldal- Omega dalokat énekel. Kár érte, mert valamikor nagyon jó karosszéria lakatos volt. Oldtimer autókra specializálódott műhelyben is dolgozott. Akkor lett alkoholista, amikor az a műhely becsődölt. Mire talált egy újabb autószerelő műhelyt, már keső volt. Pár hónapon belül kirúgták az állandó italozása miatt. Utána feladta. Azóta nem dolgozik. Tavaly szereztem neki -számára-  álomállást Tatabányán, ahol újra oldtimerekkel foglalkozhatott volna. A tulaj szállást is biztosított. A feltétel csak "józan életvitel" volt.  Mindenféle kifogásokat talált, hogy miért nem. Feladtam. Nem akarásnak nyögés a vége. Mást már nem tehettem az érdekében.
Alig tudott megszabadulni tőle Ági. Remélhetőleg nem tudja majd őt kicselezni, mert a pincében még ott van 1 megkezdetlen hordó borom. Azon gondolkodom, hogy föl kéne 25 literenként hozatnom vele. Csak honnan veszek annyi üveget, hogy kitölthessem?  Műanyag flakonokban szerintem itthon nem fog elállni. Esetleg két 50 literes üvegballonba-nem tudom a pontos nevét ezeknek, pont elférnen itthon.. Ott van bőven ilyen, kisebb, nagyobb kivitelben a pincében, padláson.
Képeket is készített bőven. Megállapíthattam róla, hogy a kivágott, és felfűrészelt cseresznyefát ellopták. Be kellett volna vitetnem a fészerbe, de még nem volt eléggé kiszáradva. Nem fértünk volna hozzá a felvágott tüzifároz.
Zoli  hazaért már, a napokban át fog jönni. Majd fölteszi a picassára. Doniról is van néhány fénykép. Azokat is fölteszi majd. Csivicsuvi örömére: o)))