2015. augusztus 31., hétfő

4 napos unoka, és elektromos kerekesszék

Pénteken még bementem a kórházba, mert most szombatig nem fogom látni Olivért.
Szegénykének 3 napig hiányolnia kellett az anyatejet. Pénteken végre kinyitott a tejcsárda gyerkőc legnagyobb megelégedésére, mert addigra majdnem 30 dekát fogyott. Mohón szopizott. Nem akarta betartani a 3 órás szüneteket. Nagy hangon követelte a csárda újbóli megnyitását.
Már kinyílt a szeme. 20-30centi távolságban már rá tudott csodálkozni a világra. Megragadta a csörgős pamuttigrise farkát, és nagy erővel rázta. Elhajította, aztán mikor újra a látóterébe került, újra megmarkolta.


Tündérien nevetett rám, és hihetetlen erővel szorította a hüvelykujjamat.

                                                                Zoli keresztanyjával




Azt mondja Zoli, most pótolja a 3 napos éhkoppot. Eszik-alszik, majd újra kezdi elölről.
Jaj annyira szeretném megint látni. 2 nap alatt olyan sokat változott.


                                                         Utazunk a kórházból Csepelre!

                                            Nem igazán érdekel a kocsi. Elbóbisoltam a hosszú úton.
                                            Anyukám szerint elkel rám a takaró.

                                            

Ma meghozták az új elektromos kerekesszékemet. Meyra  Derby 1433. Könnyű irányítani, fordulékony. Nagyon élvezem. Csak azt kifogásolnám, hogy ha beállítom egy sebességre, azon nem tudok finomítani, úgy mint a mopednél. A szobában ez nem gond, na de az utcán?  Igaz, hogy a lakásban csak az egyes fokozatot tudtam kipróbálni. Elképzelhető, hogy nagyobb fokozaton, ha nagyon finoman nyomva előbbre a joy stick-et, lehet finomítani, de egyelőre, akármennyire finoman nyúlok hozzá, az eredmény alig érzékelhető.
Holnap kellene kontrollra mennem, csak épp egyelőre még nem tudok kimenni vele a teraszra. Onnan a rámpán le tudok majd gurulni, de kell egy áthidaló a teraszajtóhoz. No, meg nem is szólva arról, hogy 13-ra kéne menni, holnapra pedig még ennél  is nagyobb hőséget jósolnak. Nálam a teraszon, árnyékban már ma is 33,5 fok volt a csúcs.

2015. augusztus 26., szerda

Mai látogatás a kórházban


                                 Együtt a család egy része.A volt férjem tartja a kezében.

Este még úgy volt, hogy csak másnap délután látogatunk. 
De Nikinek szóltak, hogy hajnali 6-kor mennie kell a babáért, hogy a szobájába vigye.
Jézusom, hogy fogok én hajnali 6-ra fölkelni? -gondolta Niki. De mire odaért a babákhoz, Zoli már ott tüsténkedett. Ki ugyan nem vihette, mert még nem írta alá a nyilatkozatot, amiben elismeri az apaságot. 
Hiába no, ez a bürokrácia :o))) 
Niki még nem tudja öltöztetni, vetkőztetni, pelenkázni, de Zolinak hihetetlenül jól áll a kezében a gyerek. Mintha világéletében ezt csinálta volna. 
Már mindenki elbúcsúzott, csak mi hárman- bocs, négyen maradtunk Szoptatáshoz készülődtünk, csak lehetetlen volt fölébreszteni Olivér Leont-mert ez lett a neve. Majd fölébred, ha átcsomagolom-mondta Zoli.
Csak hát... Pelenkázáskor csaknem meztelenül ott hagyta az asztalon, hogy a pelust, ruhát, krémeket összeszedje.  
Én is ott álltam az asztalra támaszkodva:  A baba a hátán feküdt, mint egy kiterített béka. 
-Ne hagyd őrizetlenül, mert mindjárt leesik az asztalról-fel sem fogtam, hogy mit mondtam.


Nem akartam hinni a szememnek: Olivér akkora lendülettel fordult az oldalára, hogy már csak egy pici hiányzott, hogy hason, helyesebben a mosogatóban landoljon. Ledermedtem az ijedtségtől, Zoli pedig, mint a villám, ugrott oda, és felkapta a kis izompacsirtát. Elképedve bámultunk egymásra mi hárman. Nem akartunk hinni a szemünknek: Egy nem egészen 1 napos csecsemő hasra fordul? 
Én tértem elsőnek magamhoz a döbbenetből: -Nem azért mondom, de nem lesz könnyű dolgotok ezzel az izgága kis mókussal! 

                                                              A boldog kispapával

                                                               Dédimama ringatja

                                                      Karcsi nagypapával fekszik az ágyon


                                                                        


                                                                        Velem


És ami a tegnapi történelemből kimaradt:

                                                    Esküszöm hogy fiú vagyok!

2015. augusztus 25., kedd

Nagymama lettem







Zoli vére Olivér ma délután kb fél négykor született 4 kilósan. A "magassága" 59,6 cm. 
Mintha nem is pár perces baba lenne. Csöppet sem ráncos, vörös. 
Szerintem álomszép baba!





2015. augusztus 17., hétfő

Pánikroham

Tegnap este nem éreztem magam valami fényesen, ezért már jó korán lefeküdtem.Arra ébredtem, hogy tök sötét van. A TV sem szól. Persze azonnal pisilnem kellet volna. De hogy menjek vak sötétben? Igaz, így még csak föl sem tudok kelni, Az új telefonom pedig a járókereten felakasztva. Egyébként is szokatlan még. A gombokat nem lehet kitapintani, mint a régin.
Érzem, hogy kezd elhatalmasodni rajtam a pánik. Márpedig akkor légszomj, heves szívdobogás, remegés, halálfélelem, a mozdulatok koordinálatlanná válnak, és én nem tudok segítséget kérni.  Már csak néhány nap, és megszületik az unokám. Egyébként is elromlott a távkapcsoló, és én a nagyszoba falikarát kapcsoltam föl. Az, ha visszajön az áram, magától fölkapcsolódik. Csak addig kell kibírni.
Ez erőt adott.  Fölkapaszkodtam ülő helyzetbe az ágy szélén. De persze áram híján az ágy emelője sem működik. Kitapogattam a botomat, és hadonásztam vele, míg meg nem koppant a járókereten.Így már könnyű volt magamhoz húzni. Megtaláltam a telefont, és addig nyomkodtam csak úgy vaktában, míg sikerült feloldani a villámzárat. Innen már pofonegyszerű volt. Szerencsére Zolival előző héten módosíttattam úgy a világítását, hogy egy percig ne  kapcsoljon ki . Így ki tudtam menni a konyhába, megkerestem az öngyújtót, a  bárszekrényről leemeltem egy gyertyatartót nagyon is vékonyka gyertyával. Ugyan tudtam fényt csiholni, de nem fog kitartani, míg kivilágosodik. Ekkor hívtam föl Zolit, hogy mondja meg, hogyan működik a telóm elemlámpája, ha elfogyna a gyertyám. Aztán mégis meggondoltam magam. Bekapcsoltam az elemlámpát, elfújtam a gyertyát, és lefeküdtem. Alig végeztem ezzel a művelettel, visszajött az áram. Rajtam pedig kitört egy késleltetett pánikroham.
Mit mondjak: szörnyű volt.Már a gyógyszer nevét is elfelejtettem, amit az ilyen rohamok ellen kaptam, nemhogy lett volna itthon.... Nyelv alá Nitromin, Rivotril semmit nem segített Így telt el legalább másfél óra.
Aztán támadt egy újabb ötletem: Lesz ami lesz, magamhoz vettem 1 üveg 50 fokos pálinkát, leültem az ágyra, és fölhajtottam legalább 1 decit. belőle. Mikor kicsit alábbhagyott a remegés, lefeküdtem, és aludtam reggel 8-ig egyfolytában.
A zuhogó eső, és a szél hangja ébresztett. Eszembe jutott, hogy a vihar a múltkor a kutyaajtón keresztül beverte az esőt a konyhába. Elindultam hát, hogy bezárjam. Elámultam, mikor megláttam egy aprócska rozsdafarkút ücsörögni a bejáróban. Valószínűleg az eső elől menekült fedél alá. 
Befelé pislogott, mint aki mérlegeli, mit csináljon.
Óvatosan elindultam felé, közben halkan beszélve hozzá. A saját érdekében kellett kizárnom. Ha Doni felfedezi, és minden rosszindulat nélkül meg akar ismerkedni vele, megijed, és össze-vissza röpdösve összetöri magát, esetleg leverve  az ideiglenesen ott dekkoló drága vázáimat is.
Egyáltalán nem félt tőlem, vagy  jobban félt a kinti esőtől, és széltől?
Kíváncsian figyelt engem. Az apró gombszemeiből bizalom áradt. Nem lépett arrébb, mikor behajtottam az ajtót.
Ajaj, most látom, hogy már holnap van, augusztus 17.-e.
Minden pillanatban várom a telefont, hogy megindult a szülés.
Lehet, hogy mégiscsak kihúzza 20.-ig
Megyek aludni. 


2015. augusztus 14., péntek

Gyógytorna

Kedden jött először.
Rendkívül elégedett voltam magammal. Sokkal jobba.n, és többet tudtam megcsinálni- igaz, az ő segítségével, -mint azt gondoltam.. 1 órán keresztül tornáztatott. És néhány órára lazább is lettem. Mármint a tagjaim. Igaz, az amúgy sem túl jó egyensúlyérzékem mintha kicsit romlott volna.. Délutánra viszont már meg sem tudtam mozdulni. Gondolom, az izomláz., no meg ezt az átkozott kánikulát is egyre nehezebben viselem.
Valamelyik nap már a Nitromint sprayt is használnom kellett többször is. Éjszaka, és másnap is csak vánszorogtam.  No meg következő éjjel is alig tudtam leszállni az ágyról.
Csütörtökön volt a következő óra. Sajnos az egész testem megfeszült. Éva képtelen volt kilazítani. Csak kínlódtunk fél órán keresztül, aztán feladtuk  A legnagyobb dózisú Midetonból javasolt -egyelőre- 3*1 tablettát. Mától szedem is. Legközelebb hétfőn lesz óránk. Addigra megszűnik a kánikula, és remélem, az izomlazító is kifejti a hatását.
Közben csütörtökön kijöttek a "Rolls royce"-om miatti háztűznézőbe az "illetékes elvtársak" Persze fél órával korábban a megbeszéltnél. Szerencsére Icát is fél órával korábbra rendeltem ide, hogy legyen időnk felöltözni. Hát, nem lett. Szabadkoztam persze, hogy önállóan nem tudok....
Nem is kérdeztek mást, csak hogy kipróbáltam-e.
Mikor a telefonban berzenkedtem Zolinak, hogy ezért kellett 2 embernek idejönnie? Emlékeztetett arra , hogy amikor mi kerestünk mopedet, teli volt az internet fél-harmadáron eladó originál járgánnyal. Mondta, hogy pont a csalók miatt nem kapattam akkor én, aki pedig jogosan kértem. Be kellett látnom, hogy igaza van.
Akkor mi egy jóval szolidabb árú használt mellett döntöttünk. Nem bántuk meg. Ma is üzemképes. Remélem, egyszer még tudom majd használni, mert praktikusabb, csak sajnos most nem tudok önállóan beleülni. Máig nem tudom, hogyan fogok vele önállóan bevásárolni. Mindenesetre rendelőbe, önkormányzathoz, színházba, múzeumba eljutok vele. Nem kell egy 2-3 kilométeres útra  fizetős mentőt hívni. Másodszor is kitágul a világ. Igaz, míg a moped 15, ez 5km/h-t tud, és csak járdán közlekedhetek vele.

2015. augusztus 5., szerda

A házról (első rész)

Megint jön a kánikula.
De már mióta akarok írni a házról, és lakóiról...
Érdekes a ház tervezése.
Fél emeletenként van 1-1 lakás, úgyhogy sem szemben, sem mellettem nincs szomszéd, ahogy senkinél sincs.
Egyedül az én lakásom nem érintkezik közvetlenül a tetővel.A másik 3 viszont igen.
A két fölső szomszédé a két garázs, a két alsó kapta a pincében a tároló helyiségeket.
Van lent még 1 tároló. Ott tartották régen a kukákat. Nem is értem, hogy bírták onnan a teli kukákat a lépcsőkön felcipelni, végiggurítani a több, mint  40méter hosszú kb. 2,5 széles kocsibehajtón.Mi vágtuk le nemrégiben a már-már derékig érő gazt, és a toklászos füvet, nehogy Doniban kárt tegyen. Beszéltem Zsuzsával, hogy kéne egy kertész, hogy időnként lenyírja a gazt, meg a kertet sem ártana egyszer alaposabban rendbe tetetni. A válasz: Nem hiszem, hogy ehhez bárki is hozzájárulna. Ha zavar, csináljuk.

A félemeleten Zsuzsa él,-akiről már meséltem-(állítólag a fiával, akit még senki nem látott a hozzám járók közül)  az elsőn a zsémbes öregúr, legfölül pedig a fiatal ügyvéd, akit szintén ritkán látni. Ő nem is hajt végig ezen a keskeny, gazos úton. Annál jobban félti a kocsiját. Persze neki sem jutna eszébe rendbe tetetni. Így a garázsát sem használja - legalábbis rendeltetésszerűen nem. Igaz, csak néha-néha alszik itt.

Majd legközelebb folytatom, de most egy láda könyvet kell átnéznem, meg a pénteki tatár maradékát kell megsütnöm, mert nyersen már nem merem megenni.

Ma délután már harmadszorra szakad le az ég!Borzasztóan nehéz a levegő. Nem tudom, képes leszek-e a betervezetteket elvégezni.  Ja, és még vagy 2 tucat fényképalbumot is le kéne törölgetnem.