2016. június 6., hétfő

Sajnos nincsenek jó híreim...

Reggel 9 előtt 10 perccel értünk a portára a Dózsa György úti MÁV-Honvéd kórházban. Az ott posztoló katona megint hozta a formáját. ( A múltkor, mikor ott jártam, nem engedte be a mozgássérülteket szállító buszt, mert nem volt nálam a parkoló kártyám, csak a több mint 25 éve fizetett Meosz tagsági igazolványom. Ki gondolta volna, hogy azt is vinnem kellett volna magammal. Azt hittem ha azzal a busszal érkezünk, nyilvánvaló.
Ma ugyan volt nálunk parkolókártya, viszont közölte, hogy minden mozgássérült parkolóhely foglalt! Nem igazán értettük, hogy mi közünk ehhez. Időpontra jöttünk, ráadásul súlyosan fogyatékos vagyok. Nagy nehezen beleegyezett, hogy tegyen ki engem a kerekesszékbe, aztán sürgősen hagyja el a kórház területét. Hét-ágra sütött a nap, és már csak 5 perc hiányzott a megbeszélt időpontig.
Zoli betolt az épületbe. Pillanatok alatt sorra került. Adtak neki egy nyomtatványt, amit ki kellett töltenie. Persze a portás utánunk jött: Azonnal hagyja el a kocsival a kórház területét!Persze Zoli bepöccent, de udvariasan válaszolt: Akkor segítsen kitölteni az adminisztrációs ívet.
Ezután persze bő 3/4 órát várakoztattak minket, mire végre behívtak. Addigra én már csillagokat láttam a fájdalomtól.
Aztán nagy nehezen felküzdöttünk engem a vizsgálóasztalra.
A doktornő a beutalót reklamálta. Hát, az nincs. Ha lenne, nem jöttünk volna fizetős ultrahangra. De novemberben műtöttek, azóta minden felülvizsgálaton könyörgünk beutalóért az ultrahangra. Érzem, hogy valami nagyon nem stimmel. Már nem bírtam tovább a pokoli fájdalmakat, így itt vagyunk. Elhoztuk az összes zárójelentést, és ambuláns lapot a felülvizsgálatokról. A doktornő szótlanul nézelődött egy ide
ig, aztán megszólalt: Önnek CT-re kellene mennie. Az ultrahang csak alap dolgokat mutat. Aztán lehívta a főorvosnőt is konzultálni. Amíg rá vártunk, közölte: itt egy vénának, és egy artériának kéne lennie, de én 2 vénát látok csak. Aztán nagy nehezen megtalálta az artériát is.  A jobb lábamnak a keringése kifogástalan. De...
Ide másolok néhány részletet a diagnózisból: "A kismedencében mko. átlagosan 70 mm hosszúságú, többrekeszes, tiszta folyadéktartalmú terime látható, mely rajta fekszik az iliacanonak megfelelő grafton,...."
..."A két folyadék taralmú terime középvonalban összefüggést mutat.
A jobb femoralis communis aneurysmatikusan tágult."...
..."mindkét alsó végtagi CTA és hasi CT javasolt"
Szerinte nem lett volna szabad a műtéteket elvégezni. Az egész testemben meg vannak duzzadva a nyirokmirigyek. Orbáncom is van, amire antibiotikumot javasol.
Mondtuk, hogy az első a csípőbeültetés feltétele volt, amit az időközben kialakult fekély miatt nem volt elvégezhető. A másodikat a fekély gyógyulása érdekében végezte.
Ami a beutalás megtagadását illeti, szerinte azért lehetett, mert már nem tudott volna javítani az állapotomon.

Szóval lassú, de igen fájdalmas haldoklásra ítéltettem?

2016. június 3., péntek

Istenem, add,

hogy  júni19.-ig ne vigyen el a Kaszás!
Nem szeretném, ha Olivér keresztelőjét szomorúan kelljen ünnepelni, netán elhalasztani!

Tegnap voltunk a fájdalom ambulancián, a doki közölte velem, hogy ő gerincsebész, ízülettel nem foglalkozik. Azt tudná felajánlani, hogy a gerincembe beépít egy morfium pumpát. De amíg fekély van a lábamon, ez nem lehetséges. Esetleg nem gondolkodtam el azon, hogy, levágassam a lábamat?

Mégis, hogy gondolta? Ízületi fájdalmakkal hogyan ugrálhatnék fél lábon?
Legyek ágyban fekvő vegetáló, 24 órai felügyeletet kívánó roncs? Akkor már inkább a halál!
Aztán fölvetett egy másik lehetőséget is, a bőrátültetést. De azt  nem végzik el, amíg a sebből ömlik a nyirokfolyadék, mert simám ledobja az új bőrt.

Röpke 3 órát kellett várnom, amíg Zoli rájuk nem telefonált, hogy csak kettőig tud értem jönni. Így soron kívül behívtak.
Eredetileg úgy volt, hogy a MEOSZ busza visz-hoz. De csak 13 óráig ért rá, mert utána Budán gyerekeket szállított haza az iskolából. Kiderült, egyetlen orvos viszi a frontot.
Persze nem vettük őt igénybe, inkább hazajöttünk "gyalog". Hosszú idő után először utaztam villamoson.

Ez a láblevágás a héten már egyszer szóba került.
Icával állásinterjúra hívtunk néhány embert, hogy legyen, aki heti két alkalommal helyettesítse. Végül is 5 jelentkezőt hallgattunk meg személyesen.
Az egyik ezt mondta: "Nekem az édesanyámnak volt lábszárfekélye, így gyakorlott vagyok a kötözésben. Háromszor vágták a lábát egyre följebb, és följebb. A végén belehalt" Naná, hogy nem ő lett a kiválasztott!

Végül kettőt próbálok ki. Az egyiket vasárnapra, a másikat keddre hívtuk Ica megmutatja nekik, mit hol találnak, aztán elmegy.

Az új gépemet baleset érte, így elő kellett vennem a régi XP-set, amíg megjavítják.

De történt ma velem egy vicces dolog is: A gép megkérdezte, hogy hozzájárulok-e, hogy a blogtársak megtudják, hol írom ezt a bejegyzést. Jobb oldalt megjelent egy térkép. A jelzés szerint az Egyesült Királyságban tartózkodom. Felajánlja az eltávolítás lehetőségét. Egyelőre hagyom.

De délutánra maradt még egy nagy öröm is.
Megszólalt a mobilom, és Niki jelentkezett, hogy épp a postán vannak. Tudja, hogy nagyon elfáradhattam, de azért beugranának pár percre. Mondtam neki, jöjjenek csak. Az unokám csak feledteti velem a fáradtságot, meg a kudarcot.
Először pakolta le az összes könyveket a számára elérhető polcról.Néhány dolgot ugyan felsőbb szintekre kellett menekíteni előle :o)
A már felhozott ventilátornak is nekiesett, hogy szétszerelje. Ezt persze nem hagyhattuk neki.. Donival már egész jól összebarátkozott. Kergetőznek az asztal körül.