nem írtam ide.
Kezdetben azért, mert amit írtam, -mikor közzé akartam tenni- egyszerűen eltűnt. Megsértődtem a gépre, és hanyagoltam, főleg, mivel az e-maillel, meg a kommentekkel szintén ugyanez történt.
Aztán átmentem Zoliékhoz. Nagyon jól éreztem magam, és megkaptam életem második legszebb ajándékát is.
Ez persze nincs a képen, de higgyetek nekem.
Donikát ugyan panzióba kellett vinni, de az ajándékai azért ott voltak a fa alatt.
A sebem a mentőzés után ugyan csúnyább lett egy pár napig, de aztán helyrejött. Viszont a visszaút miatt újra visszaestem. És ez azóta is tart.
Le is mondtam miatta a debreceni kontrollt. Ha a 3 km.-es kényelmes mentőzés ennyi bajt okozott, mit tett volna az oda-vissza 600 km?
Mindenesetre kezdenünk kell valamit a sebemmel, mert nem valószínű, hogy febr. 23-ig begyógyul.Újra csak halasztani kell.
Zsuzsával egyeztetve megrendeltem valami újabbat. Ezt még ő sem ismeri. Egészen új, bár Zolinak már ketten is ajánlották, akiknek már segített.
Mindent meg kell próbálni, muszáj, hogy segítsen.
Péternek be kellett mennie a kórházba, annyira súlyosbodott az állapota. Minden nap várja, hogy megműtsék már végre. De súlyos a vérhiány. Nem lennék a helyében.
Én már megpróbálok gondoskodni vérről. - a sajátommal. Remélem, sikerülni fog. Most még szedem a vasat, mert kiderült, hogy vérszegény vagyok. Pénteken újabb labort készíttettem. Most már majdnem tökéletes. Hívom majd a vérellátót. Nem szeretnék linkre mentőzni. Először is: sokba kerül, másodszor: félek az újabb visszaeséstől..
Időközben itt volt Zsuzsa, föltette az új "csodaszert".
Érdekes érzés: először rettenetesen csípett kb 10 percen át. Aztán a csípés fokozatosan átment forróságba. Most lángolva ég. Remélem, előbb-utóbb lenyugszik majd. Mindegy, az sem baj, ha nem. Ki fogom bírni, és reménykedem, hogy használni fog.