2015. január 31., szombat

Két pofára


A bohóckodásaival Doni mindig felvidít ha el vagyok keseredve.
Márpedig tegnap reggel nagyon is el voltam kámpicsorodva.
Nemcsak az alsó lábszáram, de a két térdem, és a combjaim is duplára voltak dagadva. Alig tudtam Zsuzsát lebeszélni arról, hogy befáslizza combtőig mindkét lábamat. Ez az átkozott össze-vissza időjárás nagyon megviseli.
Azt hiszem, még arról sem írtam, hogy mi volt kedden a bőrgyógyásznál. A professzor-asszony javasolta, hogy menjek el egy nappali kórházba, ahol a fekélyt és a nyiroködémát együtt kezelik. Mivel minden nap nem tudok bejárni, kompromisszumként arra jutottunk, hogy Zsuzsát, Ágit, és persze a fiamat is betanítják arra, hogy mit, és hogyan kell csinálni. Bejárni csak keddenként fogok ellenőrzésre, meg azokra a kezelésekre, amik itthon kivitelezhetetlenek, A márciusi műtét valószínűleg bizonytalan ideig megint halasztódik. Azt hiszem, átok ül rajtam.












2015. január 26., hétfő

Bőrgyógyásznál

Ma reggel kinyitva a bejárati ajtót, alaposan meglepődtem. Ugyanis sehol egy szem hó Még csak egy icipici pocsolya sincs. Nagy szél lehetett az éjjel, mert mindent fölszárított. Hajnali negyed 7-kor szólt az ébresztő. Csak ezután húztam föl a redőnyöket. A tegnap este 5-kor még gyönyörű hófehérben pompáztak a fák. Ma reggelre csupaszra vetkeztek. mindannyian.
Minden akadály elhárult az orvoshoz menetel elől. A lépcsőn is szerencsésen legurultunk, igaz féltem kicsit. Egyedül a kocsiba beüléssel volt kisebb gondunk, mert a bal lábam megmakacsolta magát. Sehogy sem akart térdben behajlani. Közben meg a jobb csípőm visított hogy "fáj...fáj... fáj... "
A doktornő beutalt egy nappali kórházba, kezelésre. Ott csak az első vizitért kell fizetni, a többit már az OEP finanszírozza, ha megfelelek a támogatásra. És én megfelelek a feltételeknek. Sehol máshol nincs olyan osztály, ahol együtt kezelik a nyiroködémát a fekéllyel. Külön-külön kezelve persze nem hatásos. Mivel a mindennapi utazás Kelenföldre, a kezelések, visszaút 5-6 órát is igénybe vesz, ez számunkra nem vállalható. Így aztán Zsuzsát, és Ágit is betanítják a kezelésekre, Csak egy héten egyszer, keddenként kell bejárnunk. Ez Zoli számára, ha nehezen is, de vállalható. Ekkor végzik el azokat a kezeléseket, amik otthon nem megoldhatóak.
Kaptunk házi feladatot is: összeírni azokat a szereket, és dátumokat, amik csak fél, ill. évente írhatók fel meghatározott mennyiségben.
No, mára ennyit. Még föl kell hívnom Zsuzsát, hogy mit végeztünk ma. Utána be az ágyikóba. Tegnap alig aludtam. Valószínűleg a front miatt nem hívott, sőt, taszított az ágyam. A viszolygásom be is igazolódott. Éjszaka olyan nehezen tudtam fölkelni, hogy mire sikerült, és húztam volna le a gatyámat, bizony bepisiltem. Szerencsére nem kellett ugrasztanom Zolit, hogy segítsen. Mert csak kicsit lett nedves a gatyám. Nagy részét fölszívták a betétek. Mert éjszakára kettőt használok, mióta olyan nehezen kelek föl.

2015. január 25., vasárnap

Holnap

Leesett a hó! Most örülnöm kellene, mert hetek óta erre vártam.
De most mégsem örülök.

Holnapra időpontom van egy magánklinikára. Naná, hogy egy bőrgyógyász professzor-asszonyhoz.
Zsuzsa ismeri. Az ő osztályán  töltötte a klinikai gyakorlatát. Persze akkoriban még nem voltak magánkórházak.(80-as évek legeleje.) Nagyon durván beszélt úgy az ápolókkal, mint a betegekkel. De nagy tudása volt már akkor is, osztályos orvosként. Pár éve, valami továbbképzésen is a hallgatója volt, és nála is vizsgázott. Szigorú volt nagyon, minden apróbb hibába is belekötött. A hallgatók legalább 60%-át utóvizsgára küldte. Neki szerencséje volt, mert elsőre átment mind a szóbelin, mint a gyakorlaton.

Már 1 hete kitör a frász, ha arra gondolok, hogy le -meg föl kell jutnom a lakásba.
Zoli ugyanis azt mondta, hogy ez miatt a pár lépcső miatt fölösleges betegszállítót hívnunk De hóval ő sem számolt..
A gerince ugyan már nem fáj, de a válla még azóta sem jött rendbe.
Félek, hogy be kell majd feküdnöm a klinikára, mert napi szinten nem tudnék bejárni. Iszonyú sokba kerül 1 nap ilyen helyen.

2015. január 20., kedd

Tavasz a télben frontokkal

Kezd az agyamra menni ez az istenverte időjárás. Mert azért éjszakára lehűl ám a levegő. Hiába vagyok én bent a lakásban állandó 20,5-21 fokban (elromlott a termosztát, azért nem tudom éjszakára levenni a fűtést 17-re). Azért a szervezetem mégis megérzi a hőingadozást, és lábdagadással reagál..A pénteki nap szörnyű volt. kőkeményre dagadt a lábam. A nővérke, akit véletlenül szintén Áginak hívnak, csak szombat este tudott jönni. A gyógyulófélben levő seb felszakadt, és rengeteg trutyi folyt ki belőle a  lábszáramban levő vízzel együtt. Szegény nővér majd' elájult, mikor meglátta. Bár a kezdeti állapotot ha látta volna... Ahhoz képest ez már semmiség.Igaz, közben kétszer akkora lett, mint volt. Vasárnap már korán reggel jött. Kötést cserélt, és megállapította, hogy rengeteget javult az éjszaka.De azóta is naponta cserélni kell a kötést. Reggel cseréljük, és estére még a fásli is átázik. 
Hétfőre bejelentkeztünk egy ezzel foglalkozó orvoshoz.

2015. január 16., péntek

Hurrá!

Zsuzsa belázasodott, így Zoli jött átkötözni a sebet.
Mikor kibontotta, megdöbbent. Nem akart hinni a szemének, akkora a változás.A sebből az összes genny eltűnt, és teljesen szintbe jött. Már alig látni a sebet. Az egyik gél lap 1/6-át használtuk el.
Gyorsan telefonáltunk Zsuzsának. Elújságoltuk az örömhírt. Kérdeztük, mi most a teendő. Hogyan tovább?  Gél lap, vagy a sebkezelő gél? 5 perc gondolkodási időt kért. 5 perc múlva  meg is jött a válasz: : a tubusos gél, mert még a végén túlburjánzik.
Ez most már több, mint 1 órája csíp. De ha ilyen rohamosan gyógyul, akkor igazán megéri. Csak még a sebszélpuhító krémet kéne megrendelni. De majd meglátjuk, hogy a szokásos krém mennyire hatékony ehhez a fajtához.

2015. január 14., szerda

Több, mint egy hónapja

nem írtam ide.
Kezdetben azért, mert amit írtam, -mikor közzé akartam tenni- egyszerűen eltűnt. Megsértődtem a gépre, és hanyagoltam, főleg, mivel az e-maillel, meg a kommentekkel szintén ugyanez történt.
Aztán átmentem Zoliékhoz. Nagyon jól éreztem magam, és megkaptam életem második legszebb ajándékát is.


Ez persze nincs a képen, de higgyetek nekem.
Donikát ugyan panzióba kellett vinni, de az ajándékai azért ott voltak a fa alatt.
A sebem a mentőzés után ugyan csúnyább lett egy pár napig, de aztán helyrejött. Viszont a visszaút miatt újra visszaestem. És ez azóta is tart.
Le is mondtam miatta a debreceni kontrollt. Ha a 3 km.-es kényelmes mentőzés ennyi bajt okozott, mit tett volna az oda-vissza 600 km?
Mindenesetre kezdenünk kell valamit a sebemmel, mert nem valószínű, hogy febr. 23-ig begyógyul.Újra csak halasztani kell.
Zsuzsával egyeztetve megrendeltem valami újabbat. Ezt még ő sem ismeri. Egészen új, bár Zolinak már ketten is ajánlották, akiknek már segített.
Mindent meg kell próbálni, muszáj, hogy segítsen.

Péternek be kellett mennie a kórházba, annyira súlyosbodott az állapota. Minden nap várja, hogy megműtsék már végre. De súlyos a vérhiány. Nem lennék a helyében.
Én már megpróbálok gondoskodni vérről. - a sajátommal. Remélem, sikerülni fog. Most még szedem a vasat, mert kiderült, hogy vérszegény vagyok. Pénteken újabb labort készíttettem. Most már majdnem tökéletes. Hívom majd a vérellátót. Nem szeretnék linkre mentőzni. Először is: sokba kerül, másodszor: félek az újabb visszaeséstől..

Időközben itt volt Zsuzsa, föltette az új "csodaszert".
Érdekes érzés: először rettenetesen csípett kb 10 percen át. Aztán a csípés fokozatosan átment forróságba. Most lángolva ég.  Remélem, előbb-utóbb lenyugszik majd. Mindegy, az sem baj, ha nem. Ki fogom bírni, és reménykedem, hogy használni fog.