Most telefonáltak Debrecenből

A hétfőre tervezett műtét bizonytalan ideig elmarad. Nem vállalják, mert most a biztos halálba küldenének.
A műtét várható időpontja november-december.
Kétségbe vagyok esve.
Hogy fogom addig kibírni ezt az iszonyatos fájdalmat?

Kontroll

 Reggel kozmetikusnál volt Doni. Délután Ági hazavitte  magukhoz, hogy lássuk, össze tud-e barátkozni Mártival, míg mi a szívsebészetre mentünk kontrollra.
Fél négyre volt időpontunk. Negyed hétkor már be is hívtak.
A doki engedélyezte, hogy 5 napra abbahagyjam a Zyllt használatát. Vagy úgy, hogy 4 nap műtét előtt, 1 nap utána, vagy pedig 5 nap előtte. Viszont nem járult hozzá, hogy az Asasantint hasbaszurira cseréljem. Szerinte bealvadna a vérem,  műtét közben kapnék infarktust, és ott halnék meg a műtőasztalon. Igazán bátorító vélemény, nem igaz? 
Jó-párszor kellett már napokra abbahagynom ilyen-olyan okból a véralvadásgátlómat: fogorvos, érműtét, sőt, még a stent beültetés miatt is. El nem tudom képzelni, hogy most miért riogat ezzel?  Tényleg ennyire veszélyes lenne? Nem nagyon hiszem. És miért ne helyettesíthetném azzal a gyógyszerrel, ami 1 nap alatt kiürül a szervezetemből?
 Az, hogy a Zylltet el kell hagynom, érthető, mivel hónapokig véreztem tőle minden el sem képzelhető helyen. Az orromból minden nap többször is ömlött a vér. Mi lenne, egy ilyen nagy műtétnél?
Szerencséremár több, mint egy hete nem vérzik. Már csak a hátamon, a hasamon jön a pólusokon keresztül néhány csöpp. Nem túl nagy öröm, mert a pólókból, bugyikból még hipóval sem lehet eltüntetni. De ha csak ennyi a baj, azt ki lehet bírni. Azt a néhány holmit amiket befogtam, és cserélek, ha elmúlik majd, ki lehet dobni. Direkt a legócskább fehéreket váltogatom. 
Ezzel megint kétségessé vált, hogy így vállalják-e?
Csoda, hogy az idegeim lassan felmondják a szolgálatot?  Így is rettenetesen félek! Már csak ez a "biztatás" hiányzott nekem!

Az viszont biztató, hogy a két állat nem esett egymásnak! De a lényeg, hogy nem bántották egymást. Elfeküdtek a kanapén Ági jobb, és bal oldalán, miközben simogatta őket. Márti ugyan még bizalmatlan, ha Doni megmozdul, ő azonnal rohan föl a galériára onnan kukucskál le, míg a kutya áhítatosan néz föl rá.
De jó lett volna látni őket...

Jövő héten egyik nap ott is fog aludni.

Ilyen a világon nincs...

Tegnap egy élsportoló ajánlotta föl, hogy ad nekem vért!
És hiszitek, vagy sem, ő sem felelt meg most véradónak. Pedig, úgy tudom, hogy már sokszoros véradó.
És most, először, nem felelt meg.
Ilyen az én szerencsém...
Most azon filózok, mi lehet ennek a jelentése: az-e, hogy nem lesz szükségem vérutánpótlásra, mert olyan gyorsan, és jól sikerül a műtétem, vagy épp ellenkezőleg: figyelmeztetés, hogy ne vágjak bele?
A mi, szóba-jöhető 50-60 ismerősünk közül  kivétel nélkül senki sem volt alkalmas.
Kedden reggel egy ismerősöm ismerőse indul vért adni...

Fogorvos, és egyebek...

Túl későn mentünk a fogorvoshoz. Ma kiderült, hogy, bár a panoráma felvételen nem látszik, de a röntgenen nyilvánvaló, hogy a most kezelt fog mellettinél is termelődnek a bacik.  Hiába mondtam Zolinak, hogy ne mindent az utolsó pillanatban... Most kell meg egy véradót is keresnünk, pedig nagyon jól tudta, hogy minden egyszerű vérvételnél is rosszul lesz, és gyakran el is ájul. Pedig neki jó a vénája. Mégis, hogyan gondolta, hogy a több, mint öt percig tartó vérvételt bírni fogja? Egyetlen ismerőse sem meri bevállalni... Most Ági próbál a rokonságából megkérni valakit.
Most a fogorvos is azt mondta, hogy a 3 hónapba tökéletesen belefért volna, de így kénytelen  "vészforgatókönyvet" bevetni.
Félek, hogy amennyiben a fogászat miatt dobja ki magából a szervezetem a protézist, sosem fogja megbocsátani magának a nemtörődömségét. Én pedig ágyhoz kötött roncsként vegetálhatok?
Sosem tudnánk meg, hogy ha időben kikezelnek, mi történt volna? Lehet, az eredmény akkor is ugyanez lenne.  Ki tudja.
De azért reménykedjünk.
Engem ez a mai bejelentés nagyon sokkolt.  A fogdoki azzal próbált vigasztalni, hogy szerinte úgyis eleve antibiotikumos kezeléssel gondolják a kezelésemet a műtét után.(kezeléssel a kezelésemet... nagyon jó fogalmazás, de pillanatnyilag nem tudok értelmesen gondolkodni)
Már az is eleve félelemkeltő volt, hogy a sebész közölte, hogy készüljek fel arra, hogy mindenképpen az intenzív szobába visznek a műtét után. És most még ez is...

Gondok

A belgyógyászatról még mindig nem jeleztek vissza, hogy mikor fekhetek be a kivizsgálásokra, pedig sürget az idő. Február elején le kell hogy menjünk Debrecenbe, mert a műtét előtt 2 nappal hashajtást kell csinálnom. Utána következő napon nem merném megkockáztatni az utat. Nem biztos, hogy az utána következő napon is nem kell még futkosnom. Tehát legkésőbb 3.-án. indulás. Február 1-2 viszont szombat-vasárnap. Akkor nincsenek vizsgálatok. Pedig már december elején bejelentkeztünk. 3 hetesnél régebbi vizsgálati eredményeket ugyanis nem fogadnak el.
Azzal számoltam, hogy erre a hétre behívnak. De még nem jelentkezett a kórház.
A másik, nagy gond az, hogy Zoli nem alkalmas a véradásra. Ő is az utolsó előtti pillanatig húzta az elmenetelt. De kiderült, hogy aki rendszeresen elájul vérvételnél, az nem alkalmas. Márpedig nála ez a helyzet. Most nagy gondban vagyunk, mert keresni kell  még egy embert, amire persze nem számítottunk.
Nem elég, hogy nagyon félek a műtéttől, még ezek az aggodalmak is hozzájönnek.

Súlyfogyatkozás

Tegnap este ráálltam a mérlegre, mivel Zoli azt mondta, hogy mostanában sokkal könnyebben fel tud emelni a vizsgálóasztalra, mint még novemberben, pedig már akkor sem volt különösebben nehéz.
Nem akartam hinni a szememnek. 58-59 kilóra fogytam.  Most már aztán elég a fogyásból, mert az orvosok által kitűzött cél 60 kiló volt, a 162centimhez, és a koromhoz illően.

Mióta Németországból hazajöttünk, megpróbáltam sokszor, pár falatot enni. Mert ha csak egy falattal is többet eszem, azonnal kihányom az egészet, pedig szerintem se bulémás, se anorexsziás nem vagyok. Nem küzdök testképzavarral, tudatosan sosem fogyókúráztam. Idáig azzal magyaráztam a nyári fogyásokat, hogy Babos-hegyen vegyszermentes zöldséget-gyümölcsöt, szinte kizárólag csak kecskehúst, és halat ettem, kecsketejet ittam.5-6 kilóval könnyebben jöttem haza, de a tél folyamán vissza is jött rám a súlyfelesleg. Idén viszont 75-ról 65-re sikerült lefogyni, amit a "rázógéppel" való edzéssel magyaráztam.
Sajnos semmi éhségérzetem nincs. Gyakran csak délben veszem észre, hogy még nem is reggeliztem.
Ez a folyamatos fogyás viszont nagyon megrémít. Mióta a csípőm szörnyen fáj a fájdalomcsillapítók ellenére, alig-alig mozgok.
Jó, jó, újabban hetente kétszer jön hozzám személyi tréner. A gép mozgatja meg a maradék izomzatomat. Állítólag ez a 20 perces tréning 2-2,5 órás intenzív edzésnek felel meg.Megpróbáljuk a 20 éven keresztül leépült izmokat valamelyest visszaépíteni.
Még csak 4 hete  csináljuk, de máris könnyebben megy a lépcsőzés. Persze nem egyedül. A csípőműtét előtt el kéne érnünk, hogy a bal lábam a jelenlegi helyzethez képest jobban működjön. Mert december óta, ha ülő helyzetből felállok, bizony 1-2 percre lemerevedik. Nem tudom fölemelni, így lépni sem. Ha meg fekvésből szeretnék felülni, gyakran még Zoli sem tudja behajlítani. Pedig csípőműtét után a jobb lábamat minimum 6 hétig nem szabad terhelni. De akkor hogyan megyek ki Wc-re. Én ágytálba sosem tudtam. A lábműtétem után hiába próbálkoztunk, maradt a katéter. De hogyan intézzem a nagydolgot?
De most az érműtétet kellene valahogy túlélni.
Ahogy közeledik a műtét időpontja, egyre jobban félek.

Ja, és majdnem elfelejtettem: Zoli a saját születésnapján engem is megajándékozott.


Telefonáltak a kórházból, hogy ma estétől ne szedjem a véralvadásgátlót. Ha nem jön közbe semmi, szerdán reggel reggel telefonálnak, és akkor délre be kell érnem. Csütörtökön pedig műtét.
Ha minden jól alakul, következő hét végén már itthon leszek.
Mikor beszéltünk az aneszteziológussal, akkor még csak 3 napról volt szó műtét után.
Mióta megkaptam a hírt, egyfolytában remegek. A holnapi edzést lemondtam.