Súlyfogyatkozás

Tegnap este ráálltam a mérlegre, mivel Zoli azt mondta, hogy mostanában sokkal könnyebben fel tud emelni a vizsgálóasztalra, mint még novemberben, pedig már akkor sem volt különösebben nehéz.
Nem akartam hinni a szememnek. 58-59 kilóra fogytam.  Most már aztán elég a fogyásból, mert az orvosok által kitűzött cél 60 kiló volt, a 162centimhez, és a koromhoz illően.

Mióta Németországból hazajöttünk, megpróbáltam sokszor, pár falatot enni. Mert ha csak egy falattal is többet eszem, azonnal kihányom az egészet, pedig szerintem se bulémás, se anorexsziás nem vagyok. Nem küzdök testképzavarral, tudatosan sosem fogyókúráztam. Idáig azzal magyaráztam a nyári fogyásokat, hogy Babos-hegyen vegyszermentes zöldséget-gyümölcsöt, szinte kizárólag csak kecskehúst, és halat ettem, kecsketejet ittam.5-6 kilóval könnyebben jöttem haza, de a tél folyamán vissza is jött rám a súlyfelesleg. Idén viszont 75-ról 65-re sikerült lefogyni, amit a "rázógéppel" való edzéssel magyaráztam.
Sajnos semmi éhségérzetem nincs. Gyakran csak délben veszem észre, hogy még nem is reggeliztem.
Ez a folyamatos fogyás viszont nagyon megrémít. Mióta a csípőm szörnyen fáj a fájdalomcsillapítók ellenére, alig-alig mozgok.
Jó, jó, újabban hetente kétszer jön hozzám személyi tréner. A gép mozgatja meg a maradék izomzatomat. Állítólag ez a 20 perces tréning 2-2,5 órás intenzív edzésnek felel meg.Megpróbáljuk a 20 éven keresztül leépült izmokat valamelyest visszaépíteni.
Még csak 4 hete  csináljuk, de máris könnyebben megy a lépcsőzés. Persze nem egyedül. A csípőműtét előtt el kéne érnünk, hogy a bal lábam a jelenlegi helyzethez képest jobban működjön. Mert december óta, ha ülő helyzetből felállok, bizony 1-2 percre lemerevedik. Nem tudom fölemelni, így lépni sem. Ha meg fekvésből szeretnék felülni, gyakran még Zoli sem tudja behajlítani. Pedig csípőműtét után a jobb lábamat minimum 6 hétig nem szabad terhelni. De akkor hogyan megyek ki Wc-re. Én ágytálba sosem tudtam. A lábműtétem után hiába próbálkoztunk, maradt a katéter. De hogyan intézzem a nagydolgot?
De most az érműtétet kellene valahogy túlélni.
Ahogy közeledik a műtét időpontja, egyre jobban félek.

Ja, és majdnem elfelejtettem: Zoli a saját születésnapján engem is megajándékozott.


Telefonáltak a kórházból, hogy ma estétől ne szedjem a véralvadásgátlót. Ha nem jön közbe semmi, szerdán reggel reggel telefonálnak, és akkor délre be kell érnem. Csütörtökön pedig műtét.
Ha minden jól alakul, következő hét végén már itthon leszek.
Mikor beszéltünk az aneszteziológussal, akkor még csak 3 napról volt szó műtét után.
Mióta megkaptam a hírt, egyfolytában remegek. A holnapi edzést lemondtam.