Végre itthon, de problémákkal

Csütörtökön délután dőlt el, hogy tegnap reggel haza jöhettem, szegény fiamnak nagy problémát okozva ezzel, mert 1/2 11-kor egy lakást kellett volna átadnia, nekem viszont 10-ig el kellett hagynom az ágyat. Zárójelentés nélkül viszont nem lehetett eljönni, azt pedig csak 9 óra után tudják kiadni.
Épp ezért nagy rohanásban voltunk. Nem tudtam kipróbálni, hogy az itthoni enyhén szólva magas ágyamra föl tudok-e feküdni.
Egész nap próbáltam valahogy rendbe hozni a kórházban még jobban legyengült izmokat. Leültem, fölálltam, sokat jöttem-mentem.
A nap végére alaposan kifáradtam, izomlázam lett, a sebeim rettenetesen fájtak. Vízszintesbe szerettem volna végre tenni magamat (lefeküdni).
Már 2 napja nem aludt az egész kórterem (7 ágyas szobánk volt) az egyik szobatárs eget rengető horkolása miatt. Hiába vettünk be, -még a kissé nagyot hallók is-altatót.
A sarkaimon kezdődő felfekvés. A jobb oldalin már hatalmas vízhólyag is képződött. A sarokvédő bizony már későn érkezett.
Már azt hittem, hogy képtelen leszek lefeküdni. Utolsó kísérletként vettem egy mély lélegzetet, és föllendültem. Az már más kérdés, hogy utána percekig alig kaptam levegőt a fájdalomtól, de végre fent voltam. A következő harc a betakarózás volt, de azt is túléltem.
Éjjel fél egykor viszont ki kellett mennem pisilni. "Alig"fél órámba került, mire sikerült lekászálódni az ágyról. Visszafeküdni viszont már nem sikerült. Nem mertem kockáztatni, hogy fölszakadjon a seb, mert az első lefekvésnél bizony, ágyéknál ici-picit átvérzett a tapasz. Már az első kísérletnél éreztem, hogy fájdalmasan feszül.
A fotelban, a köpenyemmel takarózva, fél órákat bóbiskolva sikerült átvészelnem az első éjszakát.
Hajnali 6-kor aztán fölkeltem, kávét főztem (nagyon hiányzott már a kórházban, bár vittem be Nescafét, de a csapból csak langyos víz folyt, a nővérek meg annyira túl voltak terhelve, hogy meg sem fordult a fejemben, azt kérni tőlük, hogy melegítsenek nekem vizet).
Aztán nekiláttam böngészni, hogy hol találok haszált, olcsó elektromos ágyat eladásra. Találtam is néhányat. A csípőműtét után úgyis szükség lesz rá néhány hónapig.

Szerencsére az orvosi konzílium úgy döntött, hogy nem lesz újabb érfestés, és harmadik műtét. Nem kínoznak tovább.
Kedden kell visszamennem varratszedésre, majd 3 hónap múlva kontrollra.
Remélem, szeptember végén, október elején meg lehetne csinálni a csípőprotézis beültetést.Addigra talán részben vissza tudjuk építeni a lábizmaimat is.Remélem, a várólista nem túl hosszú. Akkor jövőre már le tudnék menni Babos-hegyre.
Pénz, pénz, pénz és megint pénz... Nem látni a végét.