2015. március 30., hétfő

Minek nevezzem?

Randallírozás? Rombolás?
Bontás, netalán építkezés?  Vagy ez utóbbi kettő egyszerre?
Mert tény, hogy a radiátor feljövő meleg víz csöve mellett megbontotta a parkettot. Hogy a garázsba készül-e a lejárat, vagy a parkett alatt alagút, esetleg hálószobával, éléskamrával? Esetleg mindkettő?
Ha találkozhatnék vele, elmondanám neki, hogy kár a fáradtságért. Mert pár hét múlva úgyis föl lesz szedve, és kidobva a parkett.Alatta pedig nem párnafa lesz, hanem  beton, és -még nincs eldöntve, hogy - parkett, vagy hajópadló - lesz ráragasztva.  Ahogy meglátták nálam letéve, annyira megtetszett nekik, hogy most inkább azt szeretnének.
Egyébként éjjel még arra is van ideje, hogy az asztalomon grasszáljon. És persze figyel arra, hogy mindenütt, ahol megfordul, ott hagyja a névjegyét. Ezt most udvariassági látogatásnak vegyem, vagy csúfolódásnak(?), hogy "látod-látod, mindig túljárok az eszeden. A cserép is csak terád hozta a frászt, mikor álmodból felébresztett! Én jókat röhögtem rajtad, mikor a cserép alján levő lukon megpróbáltál belesni, hogy bent vagyok-e. Később pedig nem tudtál visszaaludni, olyan nagyon füleltél, hogy meghalld, ha esetleg kétségbeesetten szerettem volna kiszabadulni. Szerencséd volt, hogy aznap jött az a nő, aki azt a finom csemegét hozta nekem, amit ő méregnek mondott. Sajnos azzal a ragaccsal nagyon kitolt velem. Belehengeredtem abba az izébe, és minden belém ragadt. Napokig tartott, míg úgy-ahogy rendbe hoztam a bundámat. Tövig le kellett rágnom. Igaz, azzal sikerült túlélnem a kalandot. Ha nem ettem volna meg a ragacsos szőrömet, meg a pamutfrottír zoknivéget, éhen haltam volna.Pár csepp vizem is akadt, mert szerencsére ereszt kicsit a radiátorod szelepe."
Kép ugyan készült a túrásról, de valahol a nippekről készült fotók között van. Azokat meg, majd ha minden eladnivaló gépvégre lesz kapva, egyszerre szedem majd le a gépről.

Ági gépéről sikerült ide a blogba varázsolni a képet. Egér biztosan nem tud ekkora rumlit csinálni.
Ági felajánlotta, hogy mikor kiköltözöm Donival, esténként ide hozza a cicáját, és reggelente, mielőtt megérkeznének a munkások, elviszi. Mártikának az a szokása, hogy sosem eszi meg, csak megöli, aztán dicsekedve mutogatja minden ismerősnek. Nem vagyok híve az állatok megölésének, de nem hagyhatom itt egy várandós kismamával. Mi lesz, ha megszületik a pici, és össze-vissza mászkálja a holmijait, és megfertőzi valamivel? Sosem bocsájtanám meg magamnak. Annyira ravasz ez az állat, hogy lehetetlen kifogni rajta. Már csak a macskában reménykedem.



Sok minden történt az elmúlt héten, de túl depis voltam ahhoz, hogy le is írjam.

A rolós történetet azért biztosan leírom előbb, vagy utóbb!


Várjuk ,hogy lisztes legyen a futóműve.

2015. március 21., szombat

Csempe mizéria

Annyira gyönyörű a fürdőszoba csempézése, meg a padlózata, hogy azt mindenképp szerettem volna megtartani.  A fiúk igyekeztek is óvatosan leszedni. Meg is mentették a nagy többségét, de így is ki kell pótolni a zuhanynál 2 négyzetmétert.. No, meg a kidobott fürdőkád alatt is pótolni kell olyan fél négyzetméternyi padlóburkolatot.A csempét kiderítették a srácok, hogy honnan származik: Spanyolországból. Méregdrága. Meg is rendelték egyenesen a gyárból. A két doboz csempe, meg a néhány db szegély 25ezer Ft lesz. Viszont a kobaltkék padlózatnak híre-hamva sincs.Jobb híján azt a néhány darabot  feketével pótolják. Állítólag nem lesz feltűnő. 2 hét múlva érkeznek meg.Ez lesz az utolsó munkálat.
A kisszobába nagyon szép hajópadlót kaptunk.
A gardróbszekrények ajtajait már kijavították könnyen csukhatóvá tették.A WC már kész. A fürdőben sincs már kád. A zuhany is bent van. A harmonika ajtók is meg vannak már rendelve. Azok hétfőn megérkeznek.
Most jutott csak eszembe, hogy a spájzot sürgősen ki kell pakolnunk, mert a polcrendszert ott fogják beépíteni. Erről mindketten elfeledkeztünk.

Hosszú idő után újra jelentkezett a titokzatos szellemállatunk. Azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy a számítógép környékén az asztalon, a mikrón levő tányérokban ott hagyta a nyomát.Lehet, hogy el akar búcsúzni tőlem? Esetleg bebújik majd valamelyik dobozba, mert annyira  ragaszkodik hozzám, hogy velem szeretne jönni? Jobban szeretném, ha inkább a lakáshoz ragaszkodna, mint hozzám!

A napokban láttam, hogy kivezényeltek erre az icike-picike térre 7 fő közmunkást levélseprűvel. Még csak rá sem tudnak ezekre a "szerszámokra" támaszkodni. Körbeállták azt a 2 embert, akik a gyepet karistolták ímmel-ámmal. Hetük 4 órás "munkájának eredménye" egy kis kupac nagydologgal szennyezett papír-zsebkendő apró ágacskákkal, némi falevéllel keverve. Akkor is pont kinéztem az ablakon, amikor értük jött egy kisteherautó. A sofőr kiszállt, és egy porszívószerűséggel felszippantotta a platóra. Aztán mindannyian fölkapaszkodtak a platóra, és elkocsikáztak az istentudja hová.
Én pedig szomorúan gondoltam arra,hogy reggel időben föl kellett kelniük ezeknek az embereknek, hogy aztán értelmetlenül itt ácsorogjanak a lakásom előtt.
Örülök, hogy ezt az értelmetlenséget nem kell majd ezután szemlélnem.

2015. március 20., péntek

Gondok-bajok

Zoli ma váratlanul eladta a Pál utcai lakását. Június elsejével át kell adnia az új tulajdonosnak. Tehát nagyon sürgőssé vált az én kiköltözésem, mert ennek a lakásnak az átalakítása sokkal tovább tart majd, mint az enyém. Ahhoz képest sehol sem tartunk: Még csak a fenti könyvek szelektálásával, és a nippek fényképezésével, csomagolásával készültünk el.(azzal, amit a neten szeretnék eladni) A pince is még tele van eladni való porcelánnal. A lakásban is még iszonyat mennyiségű könyv van- főleg életrajzi regények, emlékiratok. Azok nem férnek az új lakásban. A tárolóban kell majd tartanom őket. Legalább 100-150 könyvet ki is selejteztem. Azokat Ági vitte el. A garázsban is van még minimum 2000.
12 nagy doboz- egyenként kb 30-35 kiló könyvvel, a fennmaradó részen betétekkel, pelenkákkal kiegészítve kb. 50 kilóig. Ennyit bírnak maximum ezek a dobozok.  Az egy porcelános (nippes) doboz  a legkisebb. Abban még csak 15-16 kiló lehet, de nem akarom keverni.
Ezzel készen vagyunk a csomagolni valók alig ötvened részével.Kezdek bepánikolni..
A cipész pedig idáig kétszer is felültetett. Most a hétfői 9 órát biztosra mondta. Kíváncsi leszek. Ágival hívattam föl, mert ha én beszéltem volna vele, leüvöltöm a fejét. Piszkosul unom már, hogy csak rongypapucsot tudok  a lábamra húzni, amiben vagy félrecsúszik a talpbetét, vagy egyszerűen lehúzza a lábamról a papucsot. Ami miatt rohamosan romlik a járásom. Gyakorlatilag járókerettel is alig tudok már vánszorogni..Este 9-kor már leragad a szemem. De éjféltől  néhány órán keresztül nem tudok elaludni. kénytelen vagyok fölkelni.
Ma 1 óra tájt lefeküdtem.1 órácskát pihentem. Elaludni persze nem tudtam, de legalább kicsit leapadt a fásli alatt a vizesedés. Egy rövid ideig legalább nem feszített olyan nagyon. Napok óta újra dagad, igaz mérsékeltebben, mint pár hete. 

2015. március 15., vasárnap

Haladunk

Tegnap meggyőződtünk arról, hogy mindent kipakoltak. A kulcsokat persze még nem adták oda. Felhívtuk otthon szegény Évát, hogy megkérjük, kivételesen- bár nem kértünk előre időpontot-fogadjon minket hétfőn reggel, nyitáskor, hogy visszavonhatatlanná tegyük az átutalást. Most hallom először, hogy ilyesmit is lehet csinálni. Mármint hogy az egyszer már átutalt pénzt vissza is lehet utalni a saját számlára a számlatulajdonos tudta nélkül. Mindig tanul valamit az ember. Ez nekem eszembe sem jutott volna.
Éva tanácsolta, hogy már ma utaljuk át.
Persze néhány lomot otthagytak a külső tárolókban. Zoli megegyezett velük, hogy kifizetik majd, ha hívunk egy konténert.Csütörtökön megtörtént a kijelentkezés is. Ezt Niki tegnap már ellenőrizte. A kulcsokat hétfőn, a bankban fogjuk megkapni.
Megkértem Ágit, hogy amikor van 2--3-4 óra szabadideje, akkor jöjjön pakolni. Szerintem 3 hét alatt nem fogunk mindennel elkészülni.
Tegnap már elkezdtünk nézelődni a kutyaajtók között, mert olcsóbban jövünk ki, ha nem a meglevőt alakítjuk át, hanem veszünk egy vadonatújat. Nagyjából az is kezd kialakulni, hogy milyen bútorokat viszek magammal. Kénytelen leszek az egyik fotelt is magammal vinni, mert nem foszthatom meg Donit a kedvenc alvóhelyétől. Az emlékeimben a terasz sokkal nagyobb volt, mint a valóságban. Nem lesz értelme télikertté alakítani.
Este  összeírtuk, hogy miket kell csinálni a lakásban.
Holnap idejön valaki, hogy felmérje, ebben a lakásban miket kell átalakítani, cserélni.
Azután átmegyünk az enyémbe is. Annak már kedden szeretnének nekilátni. Zoli azt mondja, két hét múlva költözhetnék is. Szerintem pedig képtelenség olyan rövid idő alatt elkészülni. Még a 3 hét is necces.

2015. március 13., péntek

Elkezdtem

mármint a lakásban lévő könyvek válogatását. Sajnos csak kb egyharmaduk kerülhet föl az új lakásba.Meg néhány darab, ami idáig a garázsban senyvedt a szekrényben, és amiket már régen föl akartam hozni. Egyelőre nem túl sok időnk jutott rá, és össz.-vissz 2 nagy dobozt töltöttünk meg. De annak borzasztóan megörültem, hogy előkerült 2db régen eltűntnek nyilvánított  könyvem. Azt hittem, hogy valakinek kölcsönadtam, de nem kaptam vissza. De csak elbújtak az egyik keresztbe állított könyv mögé.Azonnal neki is fogtam volna újraolvasni mindkettőt, lehetőleg egyszerre. De erőt vettem magamon, és bekerültek a dobozba.

2015. március 11., szerda

Kedd = szombat

Hétfőn este hívtam a fiamat, hogy másnap hányra jön értem? Erre ő: Miért is kéne mennem?
Csodálkozva mondtam neki: Miért, én nem kellek a lakás átvételénél, meg a szerződés aláírásánál?
-Ja- az csak szombaton lesz. Akkor fognak kipakolni. Szerinte én mindent túlparázok.
Enyhén szólva kiborultam. Arról volt szó, hogy február 28-cal mondták föl az albérletet.
Azon a pár napon már igazán nem múlik semmi.- közölte velem.
Nyúlik, mint a rétestészta.Állandóan halogatva van. Attól félek, hogy az egészből nem lesz semmi. Mert mit érnék vele, ha a foglalót duplán kapnám vissza? Azt mondja, ne izguljak. Kezdjünk el összepakolni, mert március végén, április elején költözöm. Hát, az aligha fog menni. Még nem hozott dobozokat, újságpapírt, és zsákokat sem. Hogy kezdjünk így pakolni? Addig nem is akarok pakolni, amíg nincs a kezemben a lakáskulcs, és elintézve a kijelentkezés. Addig nem utalom át a pénzt..
Ráadásul még nincs se zuhanykabin, se csempe, meg járólap. Ha nincs készen, akkor nem költözöm. No meg a konyha fala sincs még kibontva. Jó, a terasz beüvegezését meg lehet csinálni akkor is, mikor már beköltöztem. Mert abból lesz a télikert.
Ezt semmiképp sem lehet két hét alatt lezavarni. Nem beszélve az automatizálásról. Az sem kis munka, és anélkül sem tudok költözni..

2015. március 9., hétfő

Zoltán,-és nőnap

A Zoltán, és a nőnap pont egybeesik.
Niki nagymamájánál ünnepeltük  meg mindkettőt. Zoli egy nagy tálcányi cserepes-virággal jelent meg. A piros tulipánok között egy cserép nemtudommilyen-nagy cserép a nagymamának.Niki nagybátyjának a 2 kislánya is kapott persze.A kisebbik csak nevelt lánya. A család csak fél évvel ezelőtt ismerte meg. Az alatt az idő alatt született, aníg külön éltek. Cserfes, gyönyörű 6 éves kislány. Mi nők voltunk nagy többségben a terülj-terülj asztal körül. Isteni finom húsleves, háromféle rántott hús, sült oldalas,  rizs, krumpli, majonézes kukorica, uborkasaláta, cékla, legalább 10 féle sütemény, egy cukrásztanuló, és egy tavaly végzett cukrász is van az unokák között). A nagyi, és Niki anyukája is kitett magáért az apró sütikkel, pralinékkal. Ebéd után páran sétálni mentünk egy felújított, gyönyörű parkba. Ezt akarta a főpolgármester "Moszkva" névre átkeresztelni.Rengeteg érdekes játék, a felnőtteknek edző szerek. A nagyi háza alig 100 méterre van a parktól. Nem csoda, hogy Niki gyerekkorában nagyon szeretett náluk lenni.
Niki még a nagybátyja, meg az unokatesók előtt is titkolta idáig a terhességét. El sem akarták hinni hogy terhes, és már a 19. hétnél jár. Érdekes: az új kismama szerelése teljesen eltakarja a pocakját. Ugyanolyan karcsúnak néz ki benne, mint pár hónapja. Ez volt az a váratlan, gyönyörű karácsonyi ajándékunk, amit idáig titkolni kellett.. Ezt hozta nekünk a Jézuska. Az első unokánk valószínűleg fiú lesz.
Nem hittem volna, de mégis megélem, hogy unokám szülessen.
Egyszerre értelmet nyert az a sok akadály, amit az élet gördített a műtétem elé. Most már egészen biztos vagyok abban, hogy egyelőre nem műttetem  meg magam . Jobb fájdalmak között élni, és látni, ahogy nő, és okosodik az unokám, mint -ugyan fájdalom nélkül, de- magatehetetlenül vegetálni, esetleg nem élni túl a műtétet.

2015. március 5., csütörtök

Na még egyszer a titokzatosról

Úgy látszik szellemállállunk mégiscsak belegyalogolhatott a ragasztóba, és alaposan bele is hengergőzött, míg sikerült kikeverednie belőle.
Már hetek óta kérem Ágit, hogy a fürdő melletti kosár elől tüntesse el azt a sötétbarna dolgot. Ritkán, de előfordul néha, hogy Doni a fürdőbe kakil be éjszaka. Ha nem figyelünk, belelépünk. Azt hittem, ez is így került a kosár elé. De Áginak sehogy sem sikerült eltüntetni.
Kedden kellett mennünk Zolival a bőrgyógyászhoz .Gyönyörű napsütés, de akkora szélvihar, hogy majd' elfújt. Én meg egyébként is elszoktam a szabad levegőtől.  A doktornő Nagyon meg volt elégedve a seb alakulása. A lábszáramról is teljesen eltűnt az ödéma..Meg is dicsért, hogy jó munkát végeztünk. Zsuzsa el is volt ájulva, mert dicsérő szó nagyon ritkán hagyja el a száját. Szerintem nagyrészt Ágit illeti a dicséret. Zsuzsa a lemosást, pikkelyezést mindig ráhagyta Ágira. Csak annyit kért, hogy a seb széléről szedje le a pikkelyeket a csipesszel, mert ő nagyon fél, a csipesztől, meg attól, hogy véletlenül belekap . Máshol az áztatás segített, hogy a mosóronggyal ledörzsölje a rászáradt krémpikkelyeket.  A seb körül viszont a leszáradó bőr pikkelyesedik. Azt pedig könnyű betépni.

Visszatérve titokzatos szellemállatomhoz:: Amíg mi a bőrgyógyásznál voltunk, Ági nekiállt a nagytakarításnak. A kinyitható dög-nehéz ágyat nagyon ritkán szoktuk elhúzni. Már időszerű volt mögötte is kitakarítani. Váratlanul megtalálta azt a zoknit, amivel a bútorokat szokta negyedévenként Optival áttörölni. Az orra le volt rágva. Ági először Donit gyanúsította. De ő még soha, semmilyen holmimat nem rágott meg. Egyébként sem szereti a tisztítószeres kendőknek még a szagát sem.És nem is fért volna a feje a kosár rekeszébe.
Végül oda jutottunk, hogy biztosan a titokzatos besurranónk műve.
No, most vagy elhalálozott, vagy itt hagyott minket. Mindenesetre mikor kiköltözöm, és megkezdődik a felújítás, elő kell hogy kerüljön a holtteste.
Bár , mikor hazahoztam egy kis dobozkában hőn szeretett Gyöngyikém  levágott fejét Dunafüredről  (Gyöngyike egy gyöngycsirke volt, akit nagyanyám könyörtelenül levágott, és kirántott. Nagyapámtól kértem egy kis dobozt, amibe beletettem. Azt hitte szegény, hogy el akarom temetni. De én hazacsempésztem, és elrejtettem a szekrény mélyén. 6 éves lehettem.
Idővel el kezdett terjengeni egy penetráns bűz a lakásban. Anyu nem győzött szellőztetni, és keresni a bűz forrását. De képtelen volt az orra után menve megtalálni..
Végül nagy szerencsével, de megtalálta. Én pedig ámulva, és elkeseredetten néztem. Úgy éreztem, hogy nagyon megcsalt az egykori játszótársam.)
Most nem érzünk semmi bűzt..