Bontás, netalán építkezés? Vagy ez utóbbi kettő egyszerre?
Mert tény, hogy a radiátor feljövő meleg víz csöve mellett megbontotta a parkettot. Hogy a garázsba készül-e a lejárat, vagy a parkett alatt alagút, esetleg hálószobával, éléskamrával? Esetleg mindkettő?
Ha találkozhatnék vele, elmondanám neki, hogy kár a fáradtságért. Mert pár hét múlva úgyis föl lesz szedve, és kidobva a parkett.Alatta pedig nem párnafa lesz, hanem beton, és -még nincs eldöntve, hogy - parkett, vagy hajópadló - lesz ráragasztva. Ahogy meglátták nálam letéve, annyira megtetszett nekik, hogy most inkább azt szeretnének.
Egyébként éjjel még arra is van ideje, hogy az asztalomon grasszáljon. És persze figyel arra, hogy mindenütt, ahol megfordul, ott hagyja a névjegyét. Ezt most udvariassági látogatásnak vegyem, vagy csúfolódásnak(?), hogy "látod-látod, mindig túljárok az eszeden. A cserép is csak terád hozta a frászt, mikor álmodból felébresztett! Én jókat röhögtem rajtad, mikor a cserép alján levő lukon megpróbáltál belesni, hogy bent vagyok-e. Később pedig nem tudtál visszaaludni, olyan nagyon füleltél, hogy meghalld, ha esetleg kétségbeesetten szerettem volna kiszabadulni. Szerencséd volt, hogy aznap jött az a nő, aki azt a finom csemegét hozta nekem, amit ő méregnek mondott. Sajnos azzal a ragaccsal nagyon kitolt velem. Belehengeredtem abba az izébe, és minden belém ragadt. Napokig tartott, míg úgy-ahogy rendbe hoztam a bundámat. Tövig le kellett rágnom. Igaz, azzal sikerült túlélnem a kalandot. Ha nem ettem volna meg a ragacsos szőrömet, meg a pamutfrottír zoknivéget, éhen haltam volna.Pár csepp vizem is akadt, mert szerencsére ereszt kicsit a radiátorod szelepe."
Kép ugyan készült a túrásról, de valahol a nippekről készült fotók között van. Azokat meg, majd ha minden eladnivaló gépvégre lesz kapva, egyszerre szedem majd le a gépről.
Ági gépéről sikerült ide a blogba varázsolni a képet. Egér biztosan nem tud ekkora rumlit csinálni.
Ági felajánlotta, hogy mikor kiköltözöm Donival, esténként ide hozza a cicáját, és reggelente, mielőtt megérkeznének a munkások, elviszi. Mártikának az a szokása, hogy sosem eszi meg, csak megöli, aztán dicsekedve mutogatja minden ismerősnek. Nem vagyok híve az állatok megölésének, de nem hagyhatom itt egy várandós kismamával. Mi lesz, ha megszületik a pici, és össze-vissza mászkálja a holmijait, és megfertőzi valamivel? Sosem bocsájtanám meg magamnak. Annyira ravasz ez az állat, hogy lehetetlen kifogni rajta. Már csak a macskában reménykedem.
Sok minden történt az elmúlt héten, de túl depis voltam ahhoz, hogy le is írjam.
A rolós történetet azért biztosan leírom előbb, vagy utóbb!
Várjuk ,hogy lisztes legyen a futóműve.