2015. március 5., csütörtök

Na még egyszer a titokzatosról

Úgy látszik szellemállállunk mégiscsak belegyalogolhatott a ragasztóba, és alaposan bele is hengergőzött, míg sikerült kikeverednie belőle.
Már hetek óta kérem Ágit, hogy a fürdő melletti kosár elől tüntesse el azt a sötétbarna dolgot. Ritkán, de előfordul néha, hogy Doni a fürdőbe kakil be éjszaka. Ha nem figyelünk, belelépünk. Azt hittem, ez is így került a kosár elé. De Áginak sehogy sem sikerült eltüntetni.
Kedden kellett mennünk Zolival a bőrgyógyászhoz .Gyönyörű napsütés, de akkora szélvihar, hogy majd' elfújt. Én meg egyébként is elszoktam a szabad levegőtől.  A doktornő Nagyon meg volt elégedve a seb alakulása. A lábszáramról is teljesen eltűnt az ödéma..Meg is dicsért, hogy jó munkát végeztünk. Zsuzsa el is volt ájulva, mert dicsérő szó nagyon ritkán hagyja el a száját. Szerintem nagyrészt Ágit illeti a dicséret. Zsuzsa a lemosást, pikkelyezést mindig ráhagyta Ágira. Csak annyit kért, hogy a seb széléről szedje le a pikkelyeket a csipesszel, mert ő nagyon fél, a csipesztől, meg attól, hogy véletlenül belekap . Máshol az áztatás segített, hogy a mosóronggyal ledörzsölje a rászáradt krémpikkelyeket.  A seb körül viszont a leszáradó bőr pikkelyesedik. Azt pedig könnyű betépni.

Visszatérve titokzatos szellemállatomhoz:: Amíg mi a bőrgyógyásznál voltunk, Ági nekiállt a nagytakarításnak. A kinyitható dög-nehéz ágyat nagyon ritkán szoktuk elhúzni. Már időszerű volt mögötte is kitakarítani. Váratlanul megtalálta azt a zoknit, amivel a bútorokat szokta negyedévenként Optival áttörölni. Az orra le volt rágva. Ági először Donit gyanúsította. De ő még soha, semmilyen holmimat nem rágott meg. Egyébként sem szereti a tisztítószeres kendőknek még a szagát sem.És nem is fért volna a feje a kosár rekeszébe.
Végül oda jutottunk, hogy biztosan a titokzatos besurranónk műve.
No, most vagy elhalálozott, vagy itt hagyott minket. Mindenesetre mikor kiköltözöm, és megkezdődik a felújítás, elő kell hogy kerüljön a holtteste.
Bár , mikor hazahoztam egy kis dobozkában hőn szeretett Gyöngyikém  levágott fejét Dunafüredről  (Gyöngyike egy gyöngycsirke volt, akit nagyanyám könyörtelenül levágott, és kirántott. Nagyapámtól kértem egy kis dobozt, amibe beletettem. Azt hitte szegény, hogy el akarom temetni. De én hazacsempésztem, és elrejtettem a szekrény mélyén. 6 éves lehettem.
Idővel el kezdett terjengeni egy penetráns bűz a lakásban. Anyu nem győzött szellőztetni, és keresni a bűz forrását. De képtelen volt az orra után menve megtalálni..
Végül nagy szerencsével, de megtalálta. Én pedig ámulva, és elkeseredetten néztem. Úgy éreztem, hogy nagyon megcsalt az egykori játszótársam.)
Most nem érzünk semmi bűzt..


2 megjegyzés:

  1. Mennyi titok van körülötted! Megesz a kíváncsiság, ki lehetett a szellemállat. De még kíváncsibban várom, milyen az új lakás.

    Gyöngyike megható történetében benne van minden gyerekbánat és veszteség.

    VálaszTörlés
  2. Én is nagyon kíváncsi lennék, ki ez a titokzatos jövevény, aki mindent túlél. Ezt a kalandot is biztosan túlélte, mert nem terjeng a lakásban bűz (ez okból írtam le azt a gyerekkori történetet)
    Én is várom már a költözést! Egyre nehezebben viselem már ezt a bezártságot.Csak már legyen meg végre az átalakítás. Először még be kell laknom, mielőtt véleményt nyilváníthatok. De szerintem jó lesz.

    VálaszTörlés