Korhazban

Mult kedden, azaz 26.an kellett borgyogyaszati kontrollra mennem. Doki azonnal ott fogott a korhaxban. Persze, hogy nem vittunk magunkkal korhazi holmit.
Masnap kotozeskor meglepodtem, mert a noverke egyszeruen nyakonontotte a dsebes labamat fel uveg kipezsgeto oldattal, hagyta, hogy pipezsegje  magat, aztan infuzios oldattal korbespiccelte, vegul lelocsolta betadinnal, es gezzel alaposan bebugyolalta.
A masik labamat meg bekentek valamilyen kremmel.
Antibiotikumos infuziot kotottek be. 
Az egyik otthon szedett antibiotikun epp akkor jart le. A masikbol hatra volt 2nap. Azt rendjen meg is kaptam.
Azitteni sebkezelesnek hala, a 4. Vagy 5. Napon az egesz labszaram korben osszefuggo , vastag sarga lepedek boritotta. 2 nap mulva megjelent a befekvesemkor   minta szerint mar teljesen bakterium mentes  fekelyen is.
A fiatal doktorno szerint otthonrol hoztam a szervezetemben ezt az ujabb ismeretlen bacit.
Az orbanc a bokamat mar nem fujta fol,  viszont a vadlim majdnem ugyanolyan dagadt, es persze kokemeny. A terdem atmeroje nem valtozott, viszont a combom dagadt fol rendesen.
Elso nap egyedul voltam a szobaban. Masnap a masik agyra egy tunderi, 87 eves neni erkezett, oregek otthonabol, ruhesseg gyanujaval,  ami masnapra be is igazolodott. 6 nap utan gyogyultan tavozhatotta kozben kifertotlenitett appartmanjaba. Amig nemm egyedul lakott, addig csak a 100akarhany ezer ft ot kellett fizetnie. Mire felszabadult az egyszemelyes appartnam, addigra elkelt a lakasa, es kipengettek az erte jaro 4.000.000 milliot. A hazban egyebkent 85 szazalekban magatehetetlen, alzheimkoros, ertelmi fogyatekos, demens ember lakik. Az iskolakban felszolgalt menut kapjak ok is. Neki izlett az itt boseges, am tobbnyire ehetetlen ebed. A reggelink, vacsorank tenyleg jo, es boseges. Akenyer finom, es boven sok. Reggelire minden nap kapunk egy 2 decis iskolatejet, vagy kakaot. Teat mindenki onkiszolo rendszerben vihet, amennyit akar. Ezen meglepodott, mert az otthonban kizarolaggyenge tea van reggel este 2 deci. Ha valaki repetat ker belole, esetleg kaphat egyszer 1 decit.
Delelott 15, 20 perces tornaora, kotelezo megjelenni  kiveve az agyhoz kototteknek  kozossegi foglalkozaskent. 4 csoport  van. O a legaktivakkal tornazik egyutt, deigy is van 2 ember, aki tok suket.
Most nagy a boldogsaga, mert kapott a haz egy 28 szemelyes kisbuszt, amivel hetente egyszer kiviszik a jelentkezoket az Auchanba bevasarolni. 1, 5 orat kapnak a nezelodesre, vasarlasra. Egyedul nem merne elindulni, mert epp azert kerult 2 eve az otthonba, mert egyedul mar nem tudott lakni, a lanyaeknal meg nem fer el.
Buszoskirandulas, szinhaz latogatas naluk nincs.
Neha jarnak hozzajuk musorral, gondolom  satoros unnepek elott,  ezeket nagyon elvezi. Van 2 hetente filmvetites. Fodrasz, ha eleg jelentkezo gyulik ossze, helybe megy. Mosas, hajvagas, szaritas 1000 ft.
O takaritassal, olvasassal csapja agyon az idot. Eles esze van, inkabb aa kifelyezetten nehez keresztrejtvenyeket szereti. Valaha miniszteriumban volt fokonyvelo. Mivel parttag sosem volt, az Antal kormany is hagyta a helyen. A Horn kormany idelyen, 95 ben kerte a nyugdijazasat, de szakertokent nyugdijazasa utan is tovabb dolgozott. Akkor meg a tudas szamitott, nem a parttagsagi konyv szine  sohajtott.
No mara ennyit. Talanma nar sikerul elkuldenem.

Sűrű program

Jön értem a mentő, a héten már másodjára. Kedden, csütörtökön pedig a a Mária utcai bőrambulanciát látogattuk meg.

Sajnos nincsenek jó híreim...

Reggel 9 előtt 10 perccel értünk a portára a Dózsa György úti MÁV-Honvéd kórházban. Az ott posztoló katona megint hozta a formáját. ( A múltkor, mikor ott jártam, nem engedte be a mozgássérülteket szállító buszt, mert nem volt nálam a parkoló kártyám, csak a több mint 25 éve fizetett Meosz tagsági igazolványom. Ki gondolta volna, hogy azt is vinnem kellett volna magammal. Azt hittem ha azzal a busszal érkezünk, nyilvánvaló.
Ma ugyan volt nálunk parkolókártya, viszont közölte, hogy minden mozgássérült parkolóhely foglalt! Nem igazán értettük, hogy mi közünk ehhez. Időpontra jöttünk, ráadásul súlyosan fogyatékos vagyok. Nagy nehezen beleegyezett, hogy tegyen ki engem a kerekesszékbe, aztán sürgősen hagyja el a kórház területét. Hét-ágra sütött a nap, és már csak 5 perc hiányzott a megbeszélt időpontig.
Zoli betolt az épületbe. Pillanatok alatt sorra került. Adtak neki egy nyomtatványt, amit ki kellett töltenie. Persze a portás utánunk jött: Azonnal hagyja el a kocsival a kórház területét!Persze Zoli bepöccent, de udvariasan válaszolt: Akkor segítsen kitölteni az adminisztrációs ívet.
Ezután persze bő 3/4 órát várakoztattak minket, mire végre behívtak. Addigra én már csillagokat láttam a fájdalomtól.
Aztán nagy nehezen felküzdöttünk engem a vizsgálóasztalra.
A doktornő a beutalót reklamálta. Hát, az nincs. Ha lenne, nem jöttünk volna fizetős ultrahangra. De novemberben műtöttek, azóta minden felülvizsgálaton könyörgünk beutalóért az ultrahangra. Érzem, hogy valami nagyon nem stimmel. Már nem bírtam tovább a pokoli fájdalmakat, így itt vagyunk. Elhoztuk az összes zárójelentést, és ambuláns lapot a felülvizsgálatokról. A doktornő szótlanul nézelődött egy ide
ig, aztán megszólalt: Önnek CT-re kellene mennie. Az ultrahang csak alap dolgokat mutat. Aztán lehívta a főorvosnőt is konzultálni. Amíg rá vártunk, közölte: itt egy vénának, és egy artériának kéne lennie, de én 2 vénát látok csak. Aztán nagy nehezen megtalálta az artériát is.  A jobb lábamnak a keringése kifogástalan. De...
Ide másolok néhány részletet a diagnózisból: "A kismedencében mko. átlagosan 70 mm hosszúságú, többrekeszes, tiszta folyadéktartalmú terime látható, mely rajta fekszik az iliacanonak megfelelő grafton,...."
..."A két folyadék taralmú terime középvonalban összefüggést mutat.
A jobb femoralis communis aneurysmatikusan tágult."...
..."mindkét alsó végtagi CTA és hasi CT javasolt"
Szerinte nem lett volna szabad a műtéteket elvégezni. Az egész testemben meg vannak duzzadva a nyirokmirigyek. Orbáncom is van, amire antibiotikumot javasol.
Mondtuk, hogy az első a csípőbeültetés feltétele volt, amit az időközben kialakult fekély miatt nem volt elvégezhető. A másodikat a fekély gyógyulása érdekében végezte.
Ami a beutalás megtagadását illeti, szerinte azért lehetett, mert már nem tudott volna javítani az állapotomon.

Szóval lassú, de igen fájdalmas haldoklásra ítéltettem?

Istenem, add,

hogy  júni19.-ig ne vigyen el a Kaszás!
Nem szeretném, ha Olivér keresztelőjét szomorúan kelljen ünnepelni, netán elhalasztani!

Tegnap voltunk a fájdalom ambulancián, a doki közölte velem, hogy ő gerincsebész, ízülettel nem foglalkozik. Azt tudná felajánlani, hogy a gerincembe beépít egy morfium pumpát. De amíg fekély van a lábamon, ez nem lehetséges. Esetleg nem gondolkodtam el azon, hogy, levágassam a lábamat?

Mégis, hogy gondolta? Ízületi fájdalmakkal hogyan ugrálhatnék fél lábon?
Legyek ágyban fekvő vegetáló, 24 órai felügyeletet kívánó roncs? Akkor már inkább a halál!
Aztán fölvetett egy másik lehetőséget is, a bőrátültetést. De azt  nem végzik el, amíg a sebből ömlik a nyirokfolyadék, mert simám ledobja az új bőrt.

Röpke 3 órát kellett várnom, amíg Zoli rájuk nem telefonált, hogy csak kettőig tud értem jönni. Így soron kívül behívtak.
Eredetileg úgy volt, hogy a MEOSZ busza visz-hoz. De csak 13 óráig ért rá, mert utána Budán gyerekeket szállított haza az iskolából. Kiderült, egyetlen orvos viszi a frontot.
Persze nem vettük őt igénybe, inkább hazajöttünk "gyalog". Hosszú idő után először utaztam villamoson.

Ez a láblevágás a héten már egyszer szóba került.
Icával állásinterjúra hívtunk néhány embert, hogy legyen, aki heti két alkalommal helyettesítse. Végül is 5 jelentkezőt hallgattunk meg személyesen.
Az egyik ezt mondta: "Nekem az édesanyámnak volt lábszárfekélye, így gyakorlott vagyok a kötözésben. Háromszor vágták a lábát egyre följebb, és följebb. A végén belehalt" Naná, hogy nem ő lett a kiválasztott!

Végül kettőt próbálok ki. Az egyiket vasárnapra, a másikat keddre hívtuk Ica megmutatja nekik, mit hol találnak, aztán elmegy.

Az új gépemet baleset érte, így elő kellett vennem a régi XP-set, amíg megjavítják.

De történt ma velem egy vicces dolog is: A gép megkérdezte, hogy hozzájárulok-e, hogy a blogtársak megtudják, hol írom ezt a bejegyzést. Jobb oldalt megjelent egy térkép. A jelzés szerint az Egyesült Királyságban tartózkodom. Felajánlja az eltávolítás lehetőségét. Egyelőre hagyom.

De délutánra maradt még egy nagy öröm is.
Megszólalt a mobilom, és Niki jelentkezett, hogy épp a postán vannak. Tudja, hogy nagyon elfáradhattam, de azért beugranának pár percre. Mondtam neki, jöjjenek csak. Az unokám csak feledteti velem a fáradtságot, meg a kudarcot.
Először pakolta le az összes könyveket a számára elérhető polcról.Néhány dolgot ugyan felsőbb szintekre kellett menekíteni előle :o)
A már felhozott ventilátornak is nekiesett, hogy szétszerelje. Ezt persze nem hagyhattuk neki.. Donival már egész jól összebarátkozott. Kergetőznek az asztal körül.

Mindent beborít

ez az átkozott fájdalom. A seb a lábamon egyre nagyobb. Már a környékéről sem engedem leszedni a krémet, nemhogy a sebet letisztítani. Kialvatlan vagyok, nem tudok gondolkodni sem.
Pedig lenne miről írnom. Hogy Olivér már egyedül fel tud állni, lépkedni, ha belekapaszkodik valamibe.

Anyák napján képek is készültek jócskán.

És elkezdett hisztizni. Olyan igazi hiszti, vagy dühroham, amit ha elkezd, és belelovalja magát, nem bír abbahagyni.  Így kénytelenek azonnal leszerelni. Akkor kacag, hogy 2 perc múlva újra hanyatt dobja magát, és az egész kezdődik elölről. Készakarva falba veri a fejét... Hogy ezt az hozta-e ki belőle, hogy kezd áttérni a napi egyszeri napközbeni alvásra? Vagy hogy kezdi önállósítani magát?
Értetlenül állok a jelenség előtt. Zolinál ilyesmit soha nem tapasztaltam. Csak a huszonéves korától az évente egy-kétszer előforduló dührohamával ejtett hol engem, hol az aktuális partnerét a kétségbeesésbe.
Majd jövök, ha kezelhető lesz a fájdalom. Kértem beutalót  fájdalomklinikára. Remélem, tudnak rajtam segíteni!

Egy elmaradt ultrahang

Csalódtam. Nem volt ma ultrahang.
Szerintem a doktornő nem merte felülbírálni a híres prof. véleményét.
Azt azért megállapította, hogy rendkívül csúnyán forrt össze a seb. Persze, hiszen a sebbezárást valamelyik névtelen asszisztens, esetleg rezidens? végezte. Az ő munkája kritizálható.
Először próbáljunk ki  másik  (ki tudja már összeszámolni, hanyadik) bőrgyógyászt. Mert a krém csak fölpuhítja... Mondom neki, ezek direkt szárító, hámosító krémek... Végre szeretnék egy terápiát végigcsinálni. Szenvedtem már eleget, és most világosan látszik a  seb összehúzódása,  Szerinte a sebfolyás is  a krémtől van. 3 napja még az volt a bajom, hogy teljesen száraz volt a seb, és iszonyatosan húzódott. Csak hát az időjárás, meg a frontok, ezt művelik velem.  Végre nincs rajta  baciktól hemzsegő lepedék.
És hogy ödémás lenne a lábam? Frászkarikát! Csont és bőr... Izomzat nélkül, mert a mozgás hiánya ezt teszi.
Az Air Leggy is rendkívül sokat segített. Mióta hetente 2-3-szor használom, azóta egyre kevésbé ödémás a lábam. Ez az én ötletem volt, és Hédi rábólintott, azzal a feltétellel, hogy ha pirosodni kezdene használat után a lábam, azonnal abbahagyom.  Szerencsére nem pirosodott tőle, és a nyirokfolyadék sem áramlott ki a seben keresztül, hanem bemasszírozódott a szövetek közé, ahogy illik.
Most meg mehetek egy újabb bőrgyógyászhoz, mert a kötszerekre így is egy vagyont költünk. Legalább így egyes kötszerekből, egy minimális adag ingyen van. Mert a kórházi bőrgyógyász adhat. Egyes kötszerekből túl sokat is. Pl a rugalmas gézből napi 1. Csak az a baj, hogy azt nem bírja a bőröm. Egyszerű gézt viszont nem tudnak adni helyette. Így arra horribilis összeg megy el, mert azt persze nem támogatja az OEP. Viszont rengeteg kell belőle.

Zoli azt mondja, egy darabig nekii sem működött a képfeltöltés, de már magától megjavult.
Egy (negatív) élmény ez a Telecom. Ma minden Tv adó időnként akadozott. Idáig csak néhány adó műsora fagyott le időnként.

kontroll-fura terápia

Érsebészeti kontroll- a prof megnézte és megszagolta a sebet. Megállapította, hogy ....baktériummal fertőződött. (mondta, de nem tudtam megjegyezni-az ambuláns lapon megvan, nekem nem mond semmit. Állítólag benne van a véremben-nem a fertőtlenítés alapossága, ill elégtelensége az oka.  Mindenesetre érdekes terápiát írt fel. Egy bizonyos szájvízzel kell befújni- mivel fújósat csak a kórházak kapnak, javasolta, hogy feküdjek hasra, és öntsük rá. Könnyű azt mondani, csak épp ezer éve nem tudok hasra feküdni.Mondtam neki, legfeljebb kiöntöm másik flakonba a mostani fertőtlenítőmet, és beleöntöm. Csakhogy  műanyagot pillanatok alatt átmarja. Kizárólag üvegben tárolható. Szerencsére a patikában tudtak üveget adni.Brutál ára van. Kevés híján 9ezer Ft . Egy darab gézt is alaposan be kell áztatni vele, és rátenni a sebre. Kérdeztem, nem fog-e a  sebre ragadni. De, nagy a valószínűsége. Kérdeztem, hogy használhatok-e alá hálót. Ha van, akkor nyugodtan-mondta. A nővér alaposan befújta vele, betakarta a gézzel. Hamarosan elkezdte marni. Úgy éreztem,mintha az egész lábam lángolna.Legszívesebben egyfolytában üvöltöttem volna. Zolinak még meg kellett az apját is látogatni Kerek 1 órán át vártam rá a folyosón. Az intenzív egy másik épületben van, és épp konzultáltak az orvosok az intenzíven. Várnia kellett. De megtudta, hogy másnap megcsinálják a szívműtétet. Nagyon veszélyes, mert túlsúlyos is, cukorbeteg is, no meg vannak egyéb rizikófaktorok is. Délután beszéltem Zolival. A műtét sikerült, de még nem ébresztették föl. De még vár rá egy csípő, vagy combnyak műtét is. Már, ha egyáltalán elvállalja valaki. Mert ha nem, örök életére magatehetetlen lesz.
De engem pillanatnyilag jobban érdekelnek az én megpróbáltatásaim.Fekve elviselhetetlen. Persze ülve sem jobb. Szerencsére jövő keddre megint vissza kell mennem. Remélem, addigra kiirtja ezt a bacit ez a szer. El sem tudom képzelni, hogy valaki ezzel a maró folyadékkal öblögeti a száját.Addig pedig összeszorított szájjal, de ki fogom bírni.
És reménykedem, hogy kedden már azzal is foglalkozni fog, hogy megindult-e rendesen a keringés. Mivel a fekély miatt egyszerű doppler vizsgálat lehetetlen, kell keresni egy ultrahang időpontot.Ha nem tudnak belátható időpontra adni, maszek alapon leszünk kénytelenek elvégeztetni.

Holnapra pedig a Neurológiára van időpontom.

De hogy valami vidám dologról is essék szó: Oli már másodszor volt babaúszáson. Sőt, már első alkalommal is szaunázott. Vettek bérletet az usziba, úgyhogy szerdánként járni fognak. Már első alkalommal is "merült, pedig azt csak az ötödik alkalommal szokták kipróbálni a babák.                                                  

Érfestés, és ami retteneteen fölháborított

Tegnap minden olajozottan ment. 10-re Ica is megérkezett. Addigra már túl voltam vérvételen, branülbeültetésen Már csak az EKG , és az általános vizsgálat hiányzott.
Előző nap Ilusnak is sikerült átküldenie e-mailben az INR eredményét: 1,1 ez szuper. Szegénynek nagy fejfájást okoztam, mert csak a doktornő lap-top-ján van internet, a bentin viszont nincs. Angéla pedig csak hetente háromszor dolgozik. Csütörtökön pont nem. Viszont a leletre péntek reggel 8-kor már szükség volt. De végül is minden összejött.
A beteghordozó jött értem, hogy várnak a műtőben. Az EKG, az általános, és sebvizsgálat várhat.
Zoli még ott volt, és meg is várta, míg kijövök.
A hölgy, aki az érfestést csinálta, mondta, hogy teli van az artériám csomókkal. Megkérdezte, hányszor végeztek nálam 10 éven belül érfestést? Mondtam neki, hogy az utóbbi 3 évben ötször.
 Aztán Zoli elment dolgozni... Nekünk maradni kellett a kötelező 5 órás ott tartózkodásra. Szerencse, hogy kaptam kórházi ebédet, mert a magammal vitt kaja az autóban maradt. Csak a 2 sajtosrúd állt rendelkezésemre, amit előző nap én tettem be a hátizsákba. Az egyiket megettem, mire kiderült, hogy újabban jár érfestés után kórházi ebéd, vagy vacsora.
A második is gazdára lelt egy cukorbeteg néni személyében. Nagyon hálás volt a segítségért.

Megbeszéltük, hogy Zoli 4és 5 között jön értem. 1/2 5-kor telefonált, hogy a "Moszkva téren" dugóba került. Végül fél 6-kor, zuhogó esőben érkezett meg. Azt mondta, a legdurvább a 300méteres szakasz volt a kórházig. Kerek fél óráig araszolt benne.

Egy időre megszakítottam az élménybeszámolót, mert nagyobb élmény volt, hogy pár perccel 4 után megérkezett az unokám. 5 körül cicizett egy fél órácskát, de úgy látszik, nem volt elég, mert alig telt el fél óra, újból megéhezett. És én - életemben először - cumisüvegből etettem egy csecsemőt. Zolinak volt ugyan cumisüvege, de az csak akkor került elő, amikor már járt. Abból itta a kakaót este, meg a teát mikor úton voltunk. Volt, hogy egyszerre kettőből ivott. Különben nálunk a kiskanál, és a kétfülű bögre volt szolgálatba állítva mikor már vegyesen táplálkozott. Képek később, mert Zoli nem hozta be a mobilját. Nikiével fényképeztünk, így kicsit komplikáltabb. 7 körül mentek haza.
Csak érdekességképpen említem, hogy Doni egyszer nem tüsszentette el magát, míg itt voltak, és nem is köhögött.

Az is kicsit komplikáltabb volt, hogy a motoros székemmel mentünk, hogy önállóan is tudjak mozogni. Így szegénynek nem egyszerűen össze kellett csukni, hanem még szét is szerelni a székemet. Mindezt zuhogó esőben. Itthon már kihozta a másikat, azzal tolt be, míg az akkusat darabokban hozta be.
Hétfőn vissza kell mennünk kontrollra, meg beszélni az aneszteziológussal. 2-3 héten belül pedig megműtenek.Remélem, ezúttal nem tesznek be gyógyszerkibocsátó sztentet, csak simát, mert valamilyet biztosan tesznek be állítólag. Meg valami áthidalásról is beszélt a doktornő. Megpróbáltam viszonylag értelmesen nézni rá.

És most egy dologról, ami nagyon fölháborított:
Kaptam 1 számlát : nettó ár 88.000,- Ft  ezt az OEP által támogatott közgyógy-igazolványra ingyenes gyógyászati segédeszközt már árulja valaki a Jófogáson 20.000Ft-ért. Nem kéne az ilyeneket ellenőrizni, hogy miért adja el? Legalább az a cég tenné meg, aki forgalmazza, és szólna be az OEP-nek, hogy büntesse meg, vagy netán vegye el tőle az ingyenes hozzájutás lehetőségét.  Mivel csak nemrég rukkoltak ki ezzel az újdonsággal, néhány hónapja kaphatta az illető.Csere is érdekli: "telefonra, vagy más műszaki cuccra", azaz nem a közgyógyigazolvány tulajdonosának temetésére kellene pénz. Mert azt még megérteném.
Régen is láttam, hogy tizedáron árulták a mopedeket , kihangsúlyozva, hogy eredeti gyári csomagolásban, 2 év garanciával.

Földig érő tükör

Zoli végre fölszerelte a tükröt, amiben tetőtől talpig látom magam.
Tegnap, mikor Zsuzsa lebontotta a kötésemet, mondtam, meg akarom nézni a sebet, mert 100%-ig biztos vagyok abban, hogy az alatt a 2 hét alatt, míg bent voltam, legalább 6-8-szorosára nőtt a sebem.
Némán hagyta, hogy szemlélődjek, utána szó nélkül elővette a régi rácsot, és egy egész, 10*10 centiset ráragasztott. Mikor bevonultam, már csak egy nem egészen 1 centi átmérőjű kellett, egy csipetnyi algával, és egy pár mm vékony 1 centis csíkocska.
Nem is értem, hogyan hazudhatott ekkorát a doktornő, mikor láttam, hogy minden nap nagyobb, és nagyobb tapasz került rá.
Zsuzsa, és Ica nem akart elkeseríteni, - ők persze azonnal látták - de ebben a mostani, depressziós állapotomban jobbnak látták, ha nem homályosítanak föl
Sőt, szerintem azt is, hogy időnként tüntetőleg elkért belőle 2-3 darabot, direkt csinálta, hogy ne fogjak gyanút..  Bár elég volt azt látnom, hogy a 20*20-as tapaszt négybe vágja.
A nyirokszivárgást a pórusokon keresztül ugyan megszüntették a szteroiddal, a seben keresztül jóval kevesebb szivárgott ki -hála a hűvösebb időnek- de mióta itthon vagyok, és kánikula lett,-a seben keresztüli szivárgás is egyre erőteljesebb lett. valamelyik nap abbahagytuk a szteroidos krém használatát. Ma megkértem Zsuzsát, hogy kenje be újra a lábszáramat, mert éjjel kissé nedvedzett, és csípett.És most is csíp, bár legalább nem folyik. Gondolom, a krém megköti. Viszont egyre jobban dagad, mert most nincs fáslizva.
És megint jön vissza a kánikula.
Eddig még sikerült éjszakai teraszajtó nyitással, és időnkénti  Ufo-masina bekapcsolással a hőmérsékletet 22-23 fokon, és a lakás páratartalmát is normális szinten tartani. Viszont a légnyomással nem tudok mit kezdeni.

Kórházban II

                                 Ez a csodaventilátor mentett meg a kánikula utolsó napjaiban!

Szégyen ide, szégyen oda, még mindig nem vagyunk készen a kipakolással. A könyvek is még hatalmas dobozokban várnak a sorsukra. Az áthozott könyvszekrényeim sértődötten várják, hogy a rengeteg lim-lomot kiköphessék végre magukból, és arra használjam őket, ami évtizedeken keresztül a feladatuk volt: könyvek tárolására
Szégyellném is ilyen "félig" állapotban megmutatni a lakást.

De most ígéretemhez híven, végre beszámolok a kórházban töltött napjaimról.
Hol is, és mivel is kezdjem?
Már itthon sem fásliztuk már napok óta a lábamat, mert a pórusaimon keresztül kiáramló nyirok szinte csontig marta le a húst a fásli alatt a csontomról a lábfejemen, sarkamon.Vasárnapra már legalább napi 2 liter nyirok folyt le a sarkamon keresztül a parkettra,  néhol lemarva róla még a lakkot is. Keddre voltam behívva, de éjjel már semmit sem tudtam aludni. Betelefonáltunk a kórházba hétfőn hogy bemehetnék-e már aznap. Igent mondtak, így Icával hármasban bementünk.
Lekezelték a lábamat, és elhelyeztek egy 2 ágyas szobában, aztán lekezelték, és bekötözték a lábamat is. Másnapra már lényegesen kevesebb nyirok távozott. Folyton krémezték, jó vastagon, de a maradékot nem mosták le. Végül az egyik nővérke alaposan megszenvedett, míg végre nagy nehezen, több, mint 1 órai munkával leszedte a be nem szívódott krém nagy részét.  Hogy én mit éltem át közben, azt inkább nem ecsetelem. De a lényeg az, hogy a nyirok már csak a seben keresztül szivárog. A pórusok összehúzódtak. Szerintem ez részben a hidegebb időnek is köszönhető volt. De nagyrészt azért mégis a gondos ápolásnak köszönhetem.Ezen az osztályon 7-8 beteg jut "csak" egy nappalos nővérre.Mindenkit minimum egyszer le kellett kezelniük, átkötözniük Éjszaka ketten voltak voltak a negyven-egynéhány ágyas osztályon. egyetlen nővéren kívül mindegyik nagyon kedves, mosolygós, segítőkész volt. Még a takarítónők is.
Ez az az osztály, ahol tényleg senki nem fogad el hálapénzt.
Mindenki panaszkodik a kosztra. Na, itt egyet szó kifogás nem lehetett úgy a minőségre, mint a mennyiségre. Igaz, a leves itt is heti 3 alkalommal amolyan "eddmegleves" volt, apró kockára vágott, túlfőtt zöldséggel, de a maradék krém, vagy gyümölcsleves sok gyümölccsel. A krémleves sem csak habarásból állt. Jól volt fűszerezve minden étel. A hús is vastag szelet, vagy 1 egész csirkecomb, vagy különböző rakott zöldség volt. Vittem be magammal sót, borsot, paprikát, vegetát. Egyetlen egyszer sem használtam. Kaptunk naponta 1 hatalmas almát, vagy valami nasit ebéd utánra. (csomag keksz, túró rudi, szelet süti )
Reggeli, vacsora általában 5 deka felvágott, vagy sajt, túrókrém,  naponta 1 joghurt, ill kefír is,1- pici Ráma., napi 3 kifli, vagy zsömle, ami 1 hétig is elállt, tudom, mert  én csak napi kettőt ettem meg. A maradékot meg haza hoztam. Több, mint 2 kilót híztam  a 2 hét alatt.Azóta sem tudtam leadni.
Egyedül az ágy borított ki. Magas volt, fölső kapaszkodó nélkül. Kínkeservesen tudtam föl, ill levergődni róla.
Mint mindig, most is saját gyógyszert használtam.
A kötszert nem sajnálták. Mikor kijöttem, felírattam velük, miket használtak. 3 napra be is szereztük egy patikában. ' Majd elájultam, mert 3 napi adag több, mint 4ezer Ft volt. Azóta persze lényegesen kevesebbet teszünk a lábamra, de még így is belekerül havi 5-6ezerbe. 1 hónapra bőven elég intelligens sebfedő gumiszerű sebfedőt viszont ingyen kaptunk a kórháztól.
Az egyetlen dolog, aminek nem örültem, az a lábgomba volt. Azt a kórházban szereztem be. Lassanként már teljesen kikezeltük.
No, meg a saját hülyeségem miatt beszerzett kezdődő ínhüvelygyulladás, ami már itthon lobbant be, de kegyetlenül....

Inhüvelygyulladás

Icával iratok, mert én most nem tudok gépelni.

Majd ha meggyógyul a kezem, akkor tudok majd mesélni a kórházról.

Ma bevonulok a MÁV kórházba.
Hogy mikor jövök haza, azt még nem tudom.

Most először

ültem be a kocsinkba a Gourmet fesztivál szerencsétlen befejezése óta.
Nem mondom, hogy félelem nélkül, de a múlt heti szerencsétlen nyirokfolyadékos felmaródás  kényszerített rá. Zoliék elmentek  Horvátországba egy utolsó  nyaralásra a baba születése előtt. Szerencséjükre nagyon jó idő volt, de ez a nagy meleg bizony nem tett jót az én lábamnak.
A sebem szinte a felére húzódott össze az elmúlt hetekben, viszont a bal alsó lábszáram alaposan "kicombosodott" .  Ha nem jött volna közbe az allergia a kék krémre...
Kb 6 óra alatt a pólusokon keresztül 2-3 deci maró nyirokfolyadék préselődött ki, pedig a fáslival le volt szorítva (?).
Életemben most először "vesztettem el az eszemet" a fájdalomtól. 
A járókeretemet a falhoz vágtam többször is, és a róla leeső zacskókat tiportam meg vele.  Szerencsére egyetlen távirányító sem volt bennük, mert azok pozdorjává törtek volna. Csak egyetlen zacskó felbontatlan Kréker bánta: lisztet csináltam belőle.
Ica, szegény rettenetesen megrémült a tobzódásomtól. Megfenyegettem, hogy amennyiben pillanatokon belül meg nem szabadít a fásli szorításából, megölöm.
Később azt mondta, hogy ő rendkívüli türelemmel rendelkezik, de ez már neki is sok volt...
Kénytelen voltam felidéztetni vele a történteket, mert alig valamire emlékeztem belőle.

Zolinak ezúttal jól működött a hetedik érzéke, mert előtte telefonált, hogy szerzett időpontot a MÁV kórház bőrgyógyászatára.
Pedig nem akartam terhelni a gondjaimmal. Főleg nem a nyaralásuknál. Így semmit nem tudott a lábdagadásomról, a maró nyirokfolyadékról.
Csak akkor szembesült vele, mikor ma reggel meglátta. A tombolást pedig nem is említettem meg neki. Remélem, Ica sem árulja el.

De most, ez az újabb krémpárosítás, a kórházi ápolással, remélem segíteni fog végre.
Ja, mert azt elfelejtettem leírni, hogy  jövő héten befekszem  a kórházba.

Egy kellemesen eltöltött nap után....kórház

Vasárnap végre kisütött a nap. Irány a Gourmet fesztivál. Nagyon jól éreztük magunkat.
Aztán szálltunk be a kocsiba, ugyanúgy, mint már ezerszer. De most valahogy mégis másképp alakult. Éles fájdalom hasított a combcsontomba, amit én hatalmas sikollyal nyugtáztam.Aztán Zoli hazahozott, és elment .
Nekem viszont egyre jobban fájt a lábam. Kénytelen voltam riasztani Zolit: Hívjunk mentőt. Megröntgeneztek. Amitől olyan nagyon féltem, nem igazolódott: Nincs combnyaktörésem. De még combnyakam sincs. Össze van nőve.Még műteni sem lehetne, nem kaphatnék ezen az oldalon protézist.
Megígérték, ha bent maradok, kaphatok infúzióban erős fájdalomcsillapítót, hogy legalább az első nap iszonyú fájdalmai elviselhetőek legyenek. Nem így lett, mert az orvos nem volt tisztában, mi van raktáron, és mi nincs.Ez történetesen nem volt.
Mivel a Péterfy kórházban nincsenek korszerű ágyak, megállapodtunk, csak akkor maradok, ha kapok katétert. Mivel éjszaka kb  négy-ötször szoktam fölkelni pisilni.
Hosszas könyörgésre a 2 tabletta mellé kaptam még egy szurit is, ami 2 órán át megszüntetett tényleg minden fájdalmat. De azután...
Rájöttem: tulajdonképpen nem is a pisilés miatt, hanem a bal sarkamba nyilalló folyamatos fájdalom miatt kell fölkelnem. (Valószínűleg a nagy mértékű érszűkület, hozzá pedig a gyógyulni nem akaró fekély kelti. A hólyag telt érzése csak egy előzetes tünet. De sokszor bosszankodtam, hogy alig néhány csöppet tudtam csak kipréselni.)
Mi alig 2 órát vártunk az eredményre, azt is csak azért, mert az orvos, akivel a fiatalabb konzultálni akart, éppen operált. Egy 6 éves kislányt, akit a család kutyája mart össze,akivel a kislány együtt nőtt fel. Az apuka mesélte el nekünk a történetet: Új kistestvér érkezett, aki 4 napos. Legalább 15 gyerek ugrándozott az udvaron, ezért az apuka megkötötte a máskor mindig szabadon tartott kutyákat. Talán ez volt a baj.  A kislány gurította a kutyának a labdát, aki nem érte el azt. Ezért a gyerek korrigálni akart. Futás közben elcsúszott a sárban, az állat pedig ráugrott, és megmarta.2-3 harapás után magától elengedte, mire a felnőttek kiértek a kislány sikoltozására.  Az esztergomi kórházban azt mondták az apának, hogy nincs semmi baj, magától összehúzódik majd a fejseb. De az apa nem hitt nekik. Felhozta a barátja Pestre. Itt derült ki, hogy életveszélyes a kislány állapota. Az apának is biztosítottak ágyat, igaz, nem az intenzív osztályon. De ő ragaszkodott hozzá, hogy ott üljön a gyerek mellett, hogy ha magához tér az altatásból, ne idegen környezetben, apu nélkül találja magát. A doki mondta, hogy még altatásban is őt hívta, ezért biztos abban, hogy  az agya nem sérült. Még egyszer meg kell majd műteni, mert egy koponyaszilánkot most nem tudtak kivenni, és ha az elkezd vándorolni, megsérülhet az agya. Szomorú történet, amikor az öröm hirtelen bánatba, aggódásba fordul.
Abban a szobában, ahol én feküdtem, volt egy hölgy, akinek 2 napig kellett várnia, hogy megműtsék, annyi volt a beteg. Nekem szerencsém volt, hogy alig 10 percen belül bekerültem a röntgenbe. De mikor  mentünk WC-t keresni (persze a mozgássérült zárva volt) láttuk, hogy már rengetegen várakoznak.
Most látom csak, hogy a fesztiválról alig írtam valamit. No, mindegy, nézegessétek a fesztiválról készült képeket.
Az utolsó képhez csak annyit: senki, és semmi sem lehet tökéletes!

Az ortopéd cipész, és az ő makacssága

Valamikor november eleje táján vette le a méretet . Azt mondta, karácsonyra meglesz. Februárra voltam műtétre kiírva. Januárban rátelefonáltam. Nem volt még időm rá, de mire a műtétre kell mennie, meglesz. " Szerencsére" a műtétet el kellett halasztani. Nem gyógyult a seb. Márciusra végre elkészült, ki is hozta. Nem az elképzeléseim szerint készítette. A szára túl magas, a lábfej túl hosszú, és nem elég széles. Nem is ment bele a bal lábam. Mondtam, újat kell készíteni. Elengedte a füle mellett. Elég, ha kitágítom. Akkor belemegy majd a lába. -De nehogy nyomja a kis lábujjamat, mert érszűkületes a lábam. Ha a kisujjamon keletkezik fekély, akkor levágják a lábfejemet.
-Nem lesz semmi gond.-ígérte. -A szárból is le kell vágni, és puha karimát csinálni rá, ahogy én azt mindjárt az elején kértem. -Oké, az is meglesz.. Hozom 2 hét múlva.  a kettőből három, aztán négy lett.Felhívtam, megígérte másnapra, másnap persze nem jött. Újabb telefon, újabb ígéret, aztán újabb. Végül  elkeseredésemben  a főnökéhez fordultam. Akkor végre kijött. Naná, hogy nem lett jó. Ezt ő is belátta végre. Nincs mese, ezt újra kell készítenem. De most is csak a balt, nem az egész párt, az eredeti minta szerint. Mert mintával is szolgáltam ám neki.
Eközben, talpbetét híján rohamosan romlik a lábam. Összevásároltam én már mindenféle talpbetétet, de amíg tudtam bőrpapucsban járni, addig a betét sem csúszott el, csak éppen a súlyos betét lehúzta a lábamról.Végül azért kellett elhagynom, mert legnagyobb elkeseredésemre kidörzsölte a bokámat az újfajta fáslizás következményeként.Kezdődött a kötött anyagból készült papucsok korszaka. Közben sikerült szert tennem 2 pár ultrakönnyű talpbetétre, csakhogy már későn. Mosás után 1 alkalommal tudom csak beletenni. Utána annyira kinyúlik, hogy a betét félrecsúszik, és többet árt, mint használ.
A cipész azt ígérte, most már tényleg 2 hét alatt elkészíti az újat.  Hát, már legfőbb ideje lenne, mert lassan már tényleg állandóra tolószékbe kényszerülök./ Nem a talpamon, hanem a bokacsonton járok iszonyatos kínok között. Így aztán jól meggondolom, mikor, és hová menjek./ Akkor pedig elektromosat kell venni, mert kézzel nem tudom hajtani.
Magyarországon már nem jár szankció a határidők be nem tartásáért.
Erre a legjobb példa, hogy a múlt héten jött meg a papír a  Fogyatékossági Támogatásról visszamenőleg 2014 augusztus 1-ig. Akkor adtam ugyanis be az ez irányú kérelmemet. Az elbírálási időt már eleve 30-ról 60 napra változtatták. Hányszor 60 nap is telt el már azóta?
Ha év végéig megjött volna, akkor nem kellett volna méltányossági közgyógy igazolványért folyamodnom, amit vagy megkapok, vagy nem. De ha megkapnám is, jóval kevesebb összegre szól majd havonta, mintha alanyi jogon járna. Márpedig a kábítószer tartalmú fájdalomcsillapítók nagyon drágák lettek. Ha receptre kell kiváltanom, 3 napi adag 2690Ft-ba kerül.Plusz a tapasz, amire azért még jelentős támogatás van: Abból 1 havi adag  kb 4000Ft, és már csak a gyógyszerekkel együtt használ valami keveset.
Ezért mostanában úgy csinálom, hogy fölteszem a tapaszokat, és aznap beveszem a teljes adag gyógyszert is. Így tudok valamicskét aludni is. A többi napon csak tapasz van, és este egy szem gyógyszer. Így néha-néha bóbiskolok kicsikét.
Hát így állunk a költözés előtti utolsó előtti napon.

Rosszullét

Tegnap Ági összeesett az udvaron, és elájult.
Zolit megint el kellett ráncigálnom a munkájától, mert nem tudok lemenni a lépcsőn. Pár perc múlva meg is érkezett. Azonnal mentőt hívott. Amíg kiérkeztek esernyőt tartott fölé, mert nem merte megmozdítani..
A mentők ideggyengeséget, súlyos idegkimerülést állapított meg nála. Beadtak neki egy nyugtató injekciót, Zoli meg lefektette a hátsó szobában. Nem mertem vele egyedül maradni, mert mielőtt elájult őrjöngött. Mikor felébredt, hazavitte.
Keresnem kellett egy bejárónőt. Találtam is ma. Még csak telefonon beszéltünk. A hangja nagyon szimpatikus.Hétfőn kezd majd. A költözés időpontját egy héttel el kellett halasztanunk.
Ágit most egy ideig látni sem bírom.
De ha Ica beválik, lecserélem rá! Úgyis rengeteg bajom volt vele az utóbbi időben. Csak hát nagyon
lassú. Senki nem alkalmazza Vikin, és rajtam kívül.Sajnáltam, meg hát én is rá voltam szorulva.

Na még egyszer a titokzatosról

Úgy látszik szellemállállunk mégiscsak belegyalogolhatott a ragasztóba, és alaposan bele is hengergőzött, míg sikerült kikeverednie belőle.
Már hetek óta kérem Ágit, hogy a fürdő melletti kosár elől tüntesse el azt a sötétbarna dolgot. Ritkán, de előfordul néha, hogy Doni a fürdőbe kakil be éjszaka. Ha nem figyelünk, belelépünk. Azt hittem, ez is így került a kosár elé. De Áginak sehogy sem sikerült eltüntetni.
Kedden kellett mennünk Zolival a bőrgyógyászhoz .Gyönyörű napsütés, de akkora szélvihar, hogy majd' elfújt. Én meg egyébként is elszoktam a szabad levegőtől.  A doktornő Nagyon meg volt elégedve a seb alakulása. A lábszáramról is teljesen eltűnt az ödéma..Meg is dicsért, hogy jó munkát végeztünk. Zsuzsa el is volt ájulva, mert dicsérő szó nagyon ritkán hagyja el a száját. Szerintem nagyrészt Ágit illeti a dicséret. Zsuzsa a lemosást, pikkelyezést mindig ráhagyta Ágira. Csak annyit kért, hogy a seb széléről szedje le a pikkelyeket a csipesszel, mert ő nagyon fél, a csipesztől, meg attól, hogy véletlenül belekap . Máshol az áztatás segített, hogy a mosóronggyal ledörzsölje a rászáradt krémpikkelyeket.  A seb körül viszont a leszáradó bőr pikkelyesedik. Azt pedig könnyű betépni.

Visszatérve titokzatos szellemállatomhoz:: Amíg mi a bőrgyógyásznál voltunk, Ági nekiállt a nagytakarításnak. A kinyitható dög-nehéz ágyat nagyon ritkán szoktuk elhúzni. Már időszerű volt mögötte is kitakarítani. Váratlanul megtalálta azt a zoknit, amivel a bútorokat szokta negyedévenként Optival áttörölni. Az orra le volt rágva. Ági először Donit gyanúsította. De ő még soha, semmilyen holmimat nem rágott meg. Egyébként sem szereti a tisztítószeres kendőknek még a szagát sem.És nem is fért volna a feje a kosár rekeszébe.
Végül oda jutottunk, hogy biztosan a titokzatos besurranónk műve.
No, most vagy elhalálozott, vagy itt hagyott minket. Mindenesetre mikor kiköltözöm, és megkezdődik a felújítás, elő kell hogy kerüljön a holtteste.
Bár , mikor hazahoztam egy kis dobozkában hőn szeretett Gyöngyikém  levágott fejét Dunafüredről  (Gyöngyike egy gyöngycsirke volt, akit nagyanyám könyörtelenül levágott, és kirántott. Nagyapámtól kértem egy kis dobozt, amibe beletettem. Azt hitte szegény, hogy el akarom temetni. De én hazacsempésztem, és elrejtettem a szekrény mélyén. 6 éves lehettem.
Idővel el kezdett terjengeni egy penetráns bűz a lakásban. Anyu nem győzött szellőztetni, és keresni a bűz forrását. De képtelen volt az orra után menve megtalálni..
Végül nagy szerencsével, de megtalálta. Én pedig ámulva, és elkeseredetten néztem. Úgy éreztem, hogy nagyon megcsalt az egykori játszótársam.)
Most nem érzünk semmi bűzt..

Holnap

Leesett a hó! Most örülnöm kellene, mert hetek óta erre vártam.
De most mégsem örülök.

Holnapra időpontom van egy magánklinikára. Naná, hogy egy bőrgyógyász professzor-asszonyhoz.
Zsuzsa ismeri. Az ő osztályán  töltötte a klinikai gyakorlatát. Persze akkoriban még nem voltak magánkórházak.(80-as évek legeleje.) Nagyon durván beszélt úgy az ápolókkal, mint a betegekkel. De nagy tudása volt már akkor is, osztályos orvosként. Pár éve, valami továbbképzésen is a hallgatója volt, és nála is vizsgázott. Szigorú volt nagyon, minden apróbb hibába is belekötött. A hallgatók legalább 60%-át utóvizsgára küldte. Neki szerencséje volt, mert elsőre átment mind a szóbelin, mint a gyakorlaton.

Már 1 hete kitör a frász, ha arra gondolok, hogy le -meg föl kell jutnom a lakásba.
Zoli ugyanis azt mondta, hogy ez miatt a pár lépcső miatt fölösleges betegszállítót hívnunk De hóval ő sem számolt..
A gerince ugyan már nem fáj, de a válla még azóta sem jött rendbe.
Félek, hogy be kell majd feküdnöm a klinikára, mert napi szinten nem tudnék bejárni. Iszonyú sokba kerül 1 nap ilyen helyen.

Tavasz a télben frontokkal

Kezd az agyamra menni ez az istenverte időjárás. Mert azért éjszakára lehűl ám a levegő. Hiába vagyok én bent a lakásban állandó 20,5-21 fokban (elromlott a termosztát, azért nem tudom éjszakára levenni a fűtést 17-re). Azért a szervezetem mégis megérzi a hőingadozást, és lábdagadással reagál..A pénteki nap szörnyű volt. kőkeményre dagadt a lábam. A nővérke, akit véletlenül szintén Áginak hívnak, csak szombat este tudott jönni. A gyógyulófélben levő seb felszakadt, és rengeteg trutyi folyt ki belőle a  lábszáramban levő vízzel együtt. Szegény nővér majd' elájult, mikor meglátta. Bár a kezdeti állapotot ha látta volna... Ahhoz képest ez már semmiség.Igaz, közben kétszer akkora lett, mint volt. Vasárnap már korán reggel jött. Kötést cserélt, és megállapította, hogy rengeteget javult az éjszaka.De azóta is naponta cserélni kell a kötést. Reggel cseréljük, és estére még a fásli is átázik. 
Hétfőre bejelentkeztünk egy ezzel foglalkozó orvoshoz.

Több, mint egy hónapja

nem írtam ide.
Kezdetben azért, mert amit írtam, -mikor közzé akartam tenni- egyszerűen eltűnt. Megsértődtem a gépre, és hanyagoltam, főleg, mivel az e-maillel, meg a kommentekkel szintén ugyanez történt.
Aztán átmentem Zoliékhoz. Nagyon jól éreztem magam, és megkaptam életem második legszebb ajándékát is.

Ez persze nincs a képen, de higgyetek nekem.
Donikát ugyan panzióba kellett vinni, de az ajándékai azért ott voltak a fa alatt.
A sebem a mentőzés után ugyan csúnyább lett egy pár napig, de aztán helyrejött. Viszont a visszaút miatt újra visszaestem. És ez azóta is tart.
Le is mondtam miatta a debreceni kontrollt. Ha a 3 km.-es kényelmes mentőzés ennyi bajt okozott, mit tett volna az oda-vissza 600 km?
Mindenesetre kezdenünk kell valamit a sebemmel, mert nem valószínű, hogy febr. 23-ig begyógyul.Újra csak halasztani kell.
Zsuzsával egyeztetve megrendeltem valami újabbat. Ezt még ő sem ismeri. Egészen új, bár Zolinak már ketten is ajánlották, akiknek már segített.
Mindent meg kell próbálni, muszáj, hogy segítsen.

Péternek be kellett mennie a kórházba, annyira súlyosbodott az állapota. Minden nap várja, hogy megműtsék már végre. De súlyos a vérhiány. Nem lennék a helyében.
Én már megpróbálok gondoskodni vérről. - a sajátommal. Remélem, sikerülni fog. Most még szedem a vasat, mert kiderült, hogy vérszegény vagyok. Pénteken újabb labort készíttettem. Most már majdnem tökéletes. Hívom majd a vérellátót. Nem szeretnék linkre mentőzni. Először is: sokba kerül, másodszor: félek az újabb visszaeséstől..

Időközben itt volt Zsuzsa, föltette az új "csodaszert".
Érdekes érzés: először rettenetesen csípett kb 10 percen át. Aztán a csípés fokozatosan átment forróságba. Most lángolva ég.  Remélem, előbb-utóbb lenyugszik majd. Mindegy, az sem baj, ha nem. Ki fogom bírni, és reménykedem, hogy használni fog.