A múlt péntektől napokig reggeltől estig főzőcskéztem. Ez bizony alaposan meghaladta az erőmet. Ráadásul egy kedd-szerdai kókusztekercs készítés után csak 1 napot pihentem. Soha nem használok bolti majonézt, így az első volt, hogy ezt kellett elkészítenem a kaszinótojásokhoz. Zoli olyan öreg füstölt csülköt hozott, hogy 2 napig kellett főznöm. De így is volt valami mellékíze, és a szokásos szaftos finomság helyett egy rágós bőrű szálkás száraz húst volt a végeredmény. Ilyen az, amikor nem én megyek a piacra. Rásóztak valami "százéves" kőkemény darabot. Kissé el voltam keseredve, de már nem volt mit tenni. Megbántam, hogy a pénteki kötözés után nem én mentem ki a Bosnyákra. De ünnepek előtt tömeg van ott. Nem lett volna túl könnyű a nagy méretű mopeddel navigálni közöttük.
A kaszinótojás viszont nagyon jól sikerült. El is fogyott pillanatok alatt.
Hétfőre azért minden készen lett még az ünnepi díszítést is egyedül készítettem el, ami nem volt túl egyszerű. Az az őskövületből faragott tál, amiben a tojások vannak, legalább 5 kilót nyom. Mindezt járókerettel....
Zoli talált a pincében ősrégi italokat még a 70-es évekből. Én is akkoriban vettem a Petőfi csarnokban megrendezett ásványkiállításon azt a szürke gránitszerű kőbe ágyazódott őstengeri csigák, kagylók, egyéb fura lények tömegéből készült tálat. Az egyik ital az akkor kapható legelitebb whisky a Club 99, a másik pedig a Szabadegyházán gyártott, nagyon jó minőségű rum (akkori ára: 94Ft 90fillér volt. Az infláció alacsonyságát, ill. gyakorlatilag nem létét jelzi, hogy a címkéjére nyomtatták)
A gesztenyepürét is, mint régen, retrósan készítettem: kakaót, és rumot kevertem bele, ici-pici vajjal dúsítottam, úgy nyomtam át krumplinyomón.
A kaszinótojásokból kimaradt, helyesebben megpucolhatatlan tojásokból tojáskrém készült sok-sok finom újhagyma szárral. A csülkön kívül mindennek nagy sikere volt. Bár a behűtött évek óta a spájzban bujkáló francia pezsgőről most is elfeledkeztünk. Még az 50. szülinapomon került volna felbontásra, de azóta is megúszta mindig a kinyitást. Lassan már abból is őskövület lesz, pedig állítólag a pezsgőt nem jó hosszú ideig tárolni.
És még egy aranyos kép Doniról:
Az egyetlen ital, ami mai termék, helyesebben 2012.-es aranyérmes francia vörösbor.
Csak egy-egy pohárkával ittunk belőle. Egyáltalán nem volt olyan jó, ami egy aranyérmestől elvárható lenne
A ruhát, amit erre az alkalomra fölvettem, szintém a hetvenes években hordtam. Újra elértem az akkori súlyomat, csak éppen 40 évvel idősebb vagyok.
*********************************************************************************
Kedden egész nap szakadt az eső. Nem tudtam elmenni a sebészetre. Odatelefonáltam. Engedélyezte a doki, hogy magunk cseréljük le a kötést a seben.
Csakhogy, valószínűleg az előző napok megerőltetése miatt a seb megint gennyezett. A gézlap beleragadt a sebbe, és kőkemény volt.
Újabb telefon: Nyugodtan leáztathatjuk róla. Érheti víz, csak a habfürdőt, és a szappant felejtsük el!
Jó pár percig kellett langyos vízzel áztatni, mire gond nélkül levált róla. Néhány perc száradás után a sebet gyönyörűnek nyilvánítottuk.Vékony réteg bőr látszik rajta.
Pénteken szintén esett. Így Zoli vitt be. Megnézte, ő is megállapította, hogy nagyon szép a seb. Mivel tudjuk magunk is cserélni rajta a kötést, már csak a kórház után kell egyszer még kontrollra mennem.
Ágival összekészítettük nagyjából azokat a holmikat, amiket egyedül képtelen lettem volna. Most 1 nap pihenés, utána összekészítem a maradékot is. Kedden délelőtt Ági itt lesz, úgyhogy akkor még egyszer átnézzük majd a lista szerint, hogy mindent elraktunk-e. És délután kettő körül elindulunk Debrecenbe. Mert 30.-án hajnalban kelni, utána a hosszú út, a felvételi procedúra, az elhelyezkedés, a délutáni vizsgálatok- túl sok lenne. Így 1 nappal korábban lemegyünk, hogy ki tudjam magam pihenni. Előre hozzuk az anyák napját. Debrecenben vagy a kedvenc sörözőmben, vagy ott, amit Zoli a múltkor kinézett, ünnepeljük meg.
Szerdán délután pedig Zoli visszaindul Pestre. Hála a kiállításnak, rengetegen rendeltek meg abban a pár napban munkákat. Úgyhogy az ünnepeket végigdolgozzák a srácok a kivitelezések előtti munkálatokat (Szerződések megfogalmazása, ahol ez már készen van, a tervezés megkezdése, összeírni, miket kell megrendelni, stb... stb...). Tegnap Zoli itt dolgozott , meg telefonálgatott nálam.
********************************************************************************
Szerdán a füstölt lé egy részéből lencsefőzeléket készítettem. Csütörtökön pedig Ági anyjának adományából, a kacsasültből kreáltam fasírtot. Alaposan túlsütötte a drága hízott kacsát. Úgy sajnos gyakorlatilag ehetetlen volt. Ági kedden elhozta Doninak. Persze sajnáltam volna odaadni neki. Így viszont nagyon finom lett. Zoli nem tudta kitalálni milyen húsból készült a feltét fasírt. Ő is ugyanúgy meghökkent, ahogy Ági is. Még egyikőjük sem evett kacsafasírtot. Ahogy persze én is először csináltam ilyesmit. De sikere volt. Persze azért Donika is kapott belőle -elvégre neki volt szánva eredetileg az egész kacsasült.
Csak hát az én lábaim, karom, vállam fájnak egyre jobban és jobban.
Órákig tart le-meg fölszállni az ágyra, leülni a fotelba. Ha tehetem, állva pisilek.
Persze nem bánom túlzottan. Úgyis lesz 10-12 napom a kórházban pihenni. Ott nem is nagyon lehet mást csinálni. Kicsit megkínoznak majd a vizsgálatok sohán, de egyébként csak pihengetünk, olvasunk, rádiót hallgatunk. Viszem ugyan magammal a tabletet, de billentyűzet híján, még ha lenne is Wifi biztosan nem fogok jelentkezni. De a Wifiben nem túlzottan reménykedem. Játszani persze így is tudok majd rajta. Sok-sok játékot töltött föl rá a fiam.
