A velős csontokat, és a marhaszegyet előételként, pirítós kenyérrel, tormával ettük.
A fő fogás sült kacsacomb -és mell petrezselymes burgonyapürével, sült gesztenyével, savanyúsággal (a fő attrakció a savanyított szilva fokhagyma "maggal" volt. Mindenkinek az ízlett a legjobban)
Desszertet ugyan nem adtunk, (eredetileg gesztenyepüré, és tiramisu volt tervezve) de annyi rengeteg sütemény volt, hogy azt inkább nem készítettük el:
AViki-féle isteni finom bejgli. Még valakitől kaptunk bejglit. Az is finom volt, de ehhez foghatót én még életemben nem ettem. A Daubner -féle nyomába sem érhet. Pedig nekem eddig az volt a bejglik királynője. Magasan verte az enyémet is.
És rengeteg féle-fajta aprósütemény is volt.
Ha Zoli hazajön, és elő tudja varázsolni valahonnan az eltűnt képeket, azért kivételt fogok tenni, és megmutatom a feldíszített karácsonyfánkat, meg a lencsefőzelék főző konyhatündérkedésemet is, (ezt a szót, akárhogyan is variálom, nem szereti a helyesírás ellenőr) amikor kivételesen nem csak dirigáltam, de ténylegesen én készítettem el az egészet.
Megtaláltam a hiányzó képeket, de perceken belül megérkeznek a vendégeim. Így aztán már idén nem tudom betenni sajnos.
VálaszTörlésLényeg az, hogy meglettek!
VálaszTörlésImádok karácsonyfás képeket nézegetni! :-))
Régebben nekem is mindig nagy fám volt, de ezek mellett a madárkák mellett nem lehet. Nem is volna már hova tenni, mert a helyét elfoglalja a mászókájuk. :-((
Egy picit még várnod kell a karácsonyfára, meg a szilveszteri beszámolóra. Elkaptam valami vírust, és nagyon gyenge vagyok. Még a fülem is begyulladt. Szerencsére T Ági már itthon van. Tegnap este is nálam járt. Több kiló birkahússal töltötte föl a mélyhűtőmet: apukája küldte ajándékba, mert fogytán a kecskehusim.
VálaszTörlésIgen, ebben a bolond tavaszias télben igencsak virulnak a vírusok.
VálaszTörlésHa bejönne a sok jó kis mínusz, mindjárt jobban érezné magát mindenki.
Várok türelmesen... a képek nem szaladnak el, a karácsonyfa pedig később is ugyanolyan szép lesz, mint új korában. Lassan le is kell szedni... sajnos. :-((
Ági, mi nem szoktuk tartani magunkat a január 6-i karácsonyfa bontáshoz. Volt, amikor csak Zoli születésnapja után (április 6) bontottuk le. Mióta nem hulló tűlevelű fákat is lehet kapni, kiélvezzük. Régen a cserépkályhába dobtunk 1-1 pici ágat. Most, hogy Zolinál van kandalló, biztos, hogy ott fogja eltüzelni. Persze apránként, mert a fenyőgyanta, ha egyszerre sok kerül a tűztérbe, árt a kandallónak.
VálaszTörlésSzívem szerint sokszor én se tartanám be az "előírásokat", de sajnos volt már alkalmam megtapasztalni, hogy hova vezet, ha nem teszem. Mindennek van eleje és vége - ezt akkor is tudomásul kell venni, ha nagyon rosszul esik. Az ünnepnek (sok egyéb mellett) pont az a varázsa, hogy ritkán jön el és nem tart sokáig. :-((
VálaszTörlésVolt egy fiacskám, akinél jobban kevés embert szerettem a világon: már nem él, meghalt tizenhat évesen, izomsorvadásban. Pont annyira karácsony-mániás volt, mint én - vagy talán még jobban is. Elsős korától tanítottam, egészen haláláig (bár a vége felé már otthon, mint magántanulót): minden évben együtt sirattuk a karácsonyfát, amikor eljött a vízkereszt.
Mikor már nagyon rossz állapotban volt, és tudtuk, hogy nem sok ideje van hátra, az apja (aki egyedül nevelte) engedett a könyörgésének, és nem szedte le a karácsonyfát. Nem volt szíve hozzá, mert Lóricskám olyan szépen kérte, hogy hagyja még egy kicsit...
Ebből aztán az lett, hogy másfél évig állt a karácsonyfa, Lóri haláláig... Műfenyő volt, elvileg nem ártott neki az idő - de képzelheted, hogy nézett ki szegény, másfél évnyi porosodás után... Lórikám meg boldogtalan volt karácsonykor ("igazad volt, Ági néni"), mert akkor döbbent rá, hogy nincs mit várnia, hisz a karácsonyfa eddig is a helyén állt, elmaradt a csoda.
Ennek már lassan tíz éve, de megjegyeztem magamnak egy életre, hogy a karácsonyfától időben el kell búcsúzni, nehogy úgy járjak, mint a fiacskám. Ő is mindig csak még egy hetet kért az apjától...
Fogalmam sincs, hogy hová tűnt a válaszom.
VálaszTörlésJövő karácsonyig biztos, hogy nem marad meg a karácsonyfa.
Sőt, idén február elejéig le kell bontani, mert Niki és Ági nem birkózna meg ezzel a nagy fával. Nekünk már február elején le kell mennünk Debrecenbe. Zoli bérel 1 kisebb lakást, így valószínűleg Doni is jön velünk. Ha már egyszer kivágták azt a szerencsétlen fenyőt, és nem is kerül kevés pénzbe, legalább ne kelljen 2 hét múlva kidobni. Pár éve cserepeset vettünk, de sajnos az is kiszáradt. Ráadásul Zoli alig tudta azon a néhány lépcsőn hozzám felcipelni. Nagy földlabdával vettük, hogy biztosan megmaradjon. És mégse...
Nekem már vagy tíz-tizenöt éve műfenyőm van, mindenféle méretben, az egészen picitől a több mint két méteresig. Vannak vagy hatan, de inkább többen. :-))
VálaszTörlésNehezen beszéltem rá magam annak idején, de ma már igazit nem is mernék állítani - és nem csak a madárkák miatt, hisz rájuk nézve a műfenyő is veszélyes. Így is félek az égőktől (mert mitől nem félek én?), de igazi fenyőre végképp nem merném rátenni őket, mert az gyúlékonyabb.
Számomra még annyi haszna volt a műfának, hogy nem sajnáltam ANNYIRA, amikor le kellett szedni, hisz tudtam, hogy nem válok meg tőle örökre, csak elteszem egy évecskére aludni. Évekig csak ugyanazt a fát használtam, egy gyönyörű másfél méterest, ami tényleg nagyon a szívemhez nőtt. Ma már lent van a pincében szegényke, nem hozom föl évek óta, mert kicsit megette az idő vasfoga, én meg hol nagyobbra, hol kisebbre vágytam. Most meg már nem is kérdés, hogy csak egész kicsike fám lehet, mert nagyobbat nem tudnék hova tenni, útban lenne a madárkáknak.
Csipikéék mellett még nyugodtan föl lehetett állítani a majdnem plafonig érőt is: nem féltek a karácsonyfától, de nem is bántották, noha mindig hatalmas érdeklődéssel szemlélték, közvetlen közelről, az ágaikról. Később meg ugye Csipike már nem röpködött, nélküle Csupika se sokat, így senkire nem jelentett veszélyt a karácsonyfa. Továbbá Csupit simán be is lehetett zárni a kalitkába, ha mondjuk vásárolni mentem, ő nem volt annyira oda a szabadságért, mint Csuvika.
Csuvit viszont bezárni kész állatkínzás - ugyanakkor nem olyan fegyelmezett madárka, mint Csupika volt. Valószínűleg félne is a nagy fától, mert tiszta idegroncs szegénykém, ugyanakkor mégiscsak izgatná a fantáziáját a sok ismeretlen valami, és feltehetően meglátogatná őket. Attól pedig Isten őrizzen - még ha nem is használom már a régi, szépséges üvegdíszeket. De szerencsére pusztán elvi a probléma, mert helye sincs a nagy fának: ahhoz el kéne tüntetnem a mászókát az ablak elől. Az viszont akkora trauma lenne szegény szárnyasoknak, hogy gyászba borulna az egész karácsonyunk, hisz létezni se tudnának már a mászókájuk nélkül. (Az is karácsonyi ajándék volt: még 2010-ben kapta Csipike és Csupika. Halálukig nem repültek rá soha: talán Csipike pottyant rá egyszer, véletlenül, az ágak helyett, mert nem vitték már elég magasra a szárnyacskái. Végül Csivike vette birtokba elsőként a mászókát, valamikor 2012 második felében.)
Hát így vagyunk most már a karácsonnyal...
Van mászóka, de nincs igazi karácsonyfa, csak olyan kis jelképes.
Andi - légy szíves, sétálj át hozzám, és segíts megmenteni egy jobb sorsra érdemes, pillanatnyilag "állami gondozott" jákó papagájt!
VálaszTörlésSőt ne csak te segíts, hanem próbálj minél több embert megnyerni az ügynek!
Szegény madár meg fog halni, ha ott marad, ahol most van - de ez nem érdekel senkit, a lényeg az, hogy a szabályok be legyenek tartva. :-((
Egyszerre írtunk kommentet egymás blogjában az előbb. :-))
VálaszTörlésViszont az aláírásodat nem látom még a petíciós oldalon... :-((
Már szóltam Áginak, és Zolinak is. Mindkettejüknek van facebookja. Mindketten fölteszik majd. Egyébként már írtam neked a te blogodba. Blogról még Ági sem tett fől semmit. Így meg kell hogy várjuk mindketten, míg Zoli nem jön, és el nem magyarázza. Mert ő már tett föl az enyémből az én oldalamra. Fölírom majd a "kisokosomba". Én csak a facebookról tudtam idáig megosztani. Az nagyon egyszerű. Remélem, holnapra már jobban lesz, és tud jönni. De legkésőbb hétfőn jönnie kell, mert fogorvoshoz kell vinnie engem. Már nem lehet halogatni. Műtét előtt mindenképp el kell távolítani a gennyes gócot.
VálaszTörlésIgazad van, az elkerülte a figyelmemet. Csak a megosztásra koncentráltam, hogy vajon hogyan lehet megoldani. Estig meglesz, de most muszáj lefeküdnöm, mert borzasztóan szédülök.
VálaszTörlésAz én blogomban már elmondtam, hogy hogyan lehet a bejegyzést megosztani.
VálaszTörlésRemélem, hamarosan jobban leszel.
Hidd el, hogy ez az átkozott tavasz a bűnös mindenért!
Márciusban meg majd esik a hó - és akkor már én se fogok örülni neki. :-((
Majd e-mailben megírom, ha jobban leszek, mi történt ma velem. Épp csak enni keltem föl, mert a gyógyszerhez enni kell. Ne haragudj, de olyan állapotban voltam ma, hogy semmire nem tudtam koncentrálni.
VálaszTörlésSzegény Andi... Remélem, nem lesz tartós a romos állapotod. :-((
VálaszTörlésMár egy picit jobban vagyok! Zoli viszont napok óta rosszul van. Nem is jött át. Holnapra viszont muszáj összeszednie magát. Remélem, nem ragaszt rám egy újabb betegséget. De végre nem csak olvastam, hanem eljutott az agyamig is, hogy mit kell tennem, ha meg akarom osztani, meg aláírni. Sikerült is. :o) A tegnapi nap, de még a ma délelőtt is szörnyű volt. Elment a levél is...
VálaszTörlésIgen, válaszoltam is rá az este.
VálaszTörlésNa, mi lett?
VálaszTörlésSikerült eljutnotok a fogászatra?
Igen, persze, muszáj volt. Már így is az utolsó pillanatban voltunk.
VálaszTörlésÚjból tanultunk valamit a lehetetlen helyzetek megoldásáról.
Nagy érdeklődéssel várom a részleteket. :-))
VálaszTörlés