Csütörtökön felmondtam

Áginak. Sajnálom ugyan, de betelt a pohár. Nagyon szerettem, mintha a lányom lett volna. Ezért is néztem el neki, hogy nagyon lassan dolgozott, sokszor késett. Vasalni már nem is hagytam régóta. Ha főzni kellett, inkább én pucoltam, daraboltam a zöldséget ülve, mert még én is gyorsabb voltam nála a béna kezemmel.

Az történt ugyanis, hogy előző héten állítólag ő mondott föl Iminél. Így szabadok lettek  csütörtöki napjai. Ki volt borulva, mert az édesanyjának a lábai, sőt, a hasa is megtelt vízzel. A nővére viszont a jól megérdemelt szabadságárára utazott 3 hétre.
Jót akartam neki, így azt mondtam, jöjjön hozzám csütörtökön, akkor 3 napra leutazhat anyukájához.
Fél 10-kor már kissé türelmetlen voltam, mert 9-re beszéltük meg, hogy jön. Nekem is dagad a lábam ettől a hülye időjárástól. És elkezdett jobban folyni a sebem is.Újra naponta kétszer kell átcserélni a sebpárnát.
Azt is megígértem neki, hogy amíg nem talál csütörtökre munkát, jöhet hozzám 3-4 órában, föltéve, hogy nem esik az eső, és elmegyünk sétálni. 
10-kor végre válaszolt, hogy "elaludtam, bocs", de sietek. Miután 12-ig még mindig nem ért ide, és a telefont sem vette föl, a fészen írtam meg neki, hogy ezennel fölmondtam neki. (Nekem a műtétem múlik azon, hogy begyógyul-e a sebem, vagy sem.)  Persze, hogy 2 másodpercen belül válaszolt: " Negyed órán belül ott vagyok". Nem érzem jól magam, hányok, fosok egyfolytában. Érdekes, hogy azonnal elmúlt a rosszulléte.  Írtam, hogy sajnálom, de már telefonáltam Zsuzsának, mindjárt itt lesz. A lábam háromszorosra van dagadva, és tocsogok a gennyben.
Jó, elismerem, hogy lehet valaki rosszul, de azért arra mindig  van lehetőség, hogy telefonálok a WC-n ülve, hogy nem tudok menni. Az is érdekes, hogy ilyesmi kizárólag akkor fordul elő, ha Zoli vidéken, vagy külföldön van. Amikor biztos, hogy nem tud jönni segíteni. Soha máskor.
De most ráfázott. Nyugodt szívvel el tudtam bocsájtani, mert Zoli szomszédjában albérletben lakó erdélyi lány kérte Zolit 4 hónapja, ha tud ajánlja be valahová nappali munkára. Éjszakánként van 4 órás  takarító munkája. Háromszor 1 héten délután jár iskolába. Házi gondozást tanul.Számomra ideális lenne. Párszor hívta Zoli magukhoz kisegíteni, mikor az ő takarítónőjük nem tudott jönni.Szépen, és gyorsan dolgozik. De az övékével is nagyon meg vannak elégedve. Nem érdemelné meg, hogy felmondjanak neki, csak azért, mert 200Ft-tal többet kér óránként. És mivel Erdélyből jött, nyilván hazamegy néha. Igaz, arra az időre gondoskodik helyettesről.

Fel vagyok háborodva, és nagyon szomorú vagyok

"Kövér László egy felvidéki kislánynak adta át az Országház kulcsát"
Az odáig rendben van, hogy meghívnak a parlamentbe külhoni magyar gyerekeket. De...
A Magyarországon élő gyerekek vajon miért másodrendű állampolgárok? Miért nem közülük választottak? Nem őket illetné meg elsősorban?  Elvégre ők élnek itthon. Ők fogják eltartani, lehetőségeik szerint felvirágoztatni ezt az országot. Az ő szüleik fizetnek itthon adót. Az ő adójukból sokkal több támogatást kapnak a külhoni gyerekek, mint a sajátjaink.Itthon a gyerekek harmada, vagy talán már a fele éhezik. Nem nekik kellene elsőbbséget élvezniük?
Keserű szájízzel kezdem meg az idei karácsonyi ünnepeket.