Flekk

Részeg Szamárként ismertem meg. akkor még bloggerként. 2014 október 15-én aztán jött az utolsó bejegyzés.
Aztán nem egészen 1 éve vettük föl ismét a kapcsolatot.
Kiderült, az akkori albérlete alig pár utcával arrébb van. Megbeszéltük, hogy meglátogat minket a kutyájával együtt.  Boldogan osztottam meg Donikával a jó hírt. Előtte pár hónappal költöztem én is. Doninak nagyon hiányzott akkoriban  Whisky, a hatalmas kutyabarátja, akivel nagyon jóban voltak. Aztán teltek-múltak a napok. Ők is elköltöztek egy kertes házba.Akkor még nem tudtam, hogy azért, nem jöttek, mert Flekk közben megbetegedett. Doninak mindig beszámoltam a hogylétéről. Együtt szurkoltunk, imádkoztunk, izgultunk, hogy gyógyuljon meg. És úgy nézett ki, hogy jobban lett. Azt hittem, hogy mindketten lelki betegek lettek, és ez testi betegségben is megnyilvánult. Mert Doni is megbetegedett. Igaz, hogy ő már idős volt, túl a 10 éven. De Flekk még fiatal, és társat is kapott, egy árva 6 hetes  kölyköt. Nem tartott sokáig, hogy elfogadja.
És tegnap este, a kórházban a facebookra kattintva 2 kép.
Először föl sem fogtam.
Aztán elkezdtek hullani a könnyeim....
Nem is tudom, hogy tudta túlélni alig másfél éven belül 2 szerette elvesztését. Egy férj, és egy kutya.
Most már odafentről, együtt vigyáznak Szilvire.
.
Németh Szilvia 2 új fényképet töltött fel..

augusztus 13., 19:01 ·

SZÍVEM KUTYÁJA...
... FLEKK ma délután három óra előtt húsz perccel nélkülem indult el egy ismeretlen útra, ahová nem követhettem.
Pár hete ismét visszagyöngült.
Két kis láda van tele azokkal a roboráló szerekkel, amelyeket ez idő alatt összevásároltam.
Egyik sem kellett neki.
Igen tudtam, bár nem régóta, hogy vesebeteg, és ez születési rendellenesség. Azt is tudtam, hogy nem él meg tisztes kort. Hallgattam arról, hogy megint fogy, kedvetlenedik, Blokk kutyát is ingerülten elhessegeti. De mint minden, szeretett lényért aggódó, én is azt hittem, kijövünk még ebből. És ha nem beszélek róla, a baj nincs is. És nekünk sikerülni legyőzni, hiszen mi vagyunk a borsó meg a héja.
Talán majd az újabb infúziós kúra...
Ma négy órára voltunk bejelentkezve az állatorvoshoz.
Egész nap jött, ment, délben már annyira szédelgett, hogy ölben vittem fel a házba, és fektettem az ágyamra. Sikerült elhelyeznem úgy, hogy el is aludt. Ültem mellette simogattam, duruzsoltam, hogy jaj de jól pihen a kiskutya, mígnem lélegzése érdessé vált. Szólongattam, emelgettem, nem mozdult.
Kriszta barátnőm az első szóra rohant. És amilyen tapintatosan csak lehet közölte, hogy szívem kutyája ebben a világban már nem ébred fel. S tudja, hogy nem vigasz, de ez a betegség nem jár fájdalommal, most sem szenved, de már nem hall, nem érez.
Nem bírtam elereszteni. Simogattam, masszírozgattam, majd a szívére tettem a kezem, mindaddig, amíg egyetlen kis ütést sem éreztem a tenyerem alatt.
Elment olyan édes szelídséggel, és tapintattal, ahogy viselkedett egész életében. Még attól is megkímélt, hogy olyan döntést kelljen hoznom, amit úgysem bírtam volna ki ép ésszel.
Aztán jött egy udvarias fiatalember, belehelyeztük egy fehér kis ládába, a pokrócával együtt, mancsai közt kedvenc macijával. Megpuszilgattam selymes fejét, és segítettem a ládát a kocsihoz vinni. Blokk kutya mindeközben a nappali zárt ajtaja mögött raboskodott gyanús csendben.
Még ma este visszahozzák a hamvait egy fehér kerámia szívben.
Jól jön a háznál, mert az én szívem megszakadt.

Földig érő tükör

Zoli végre fölszerelte a tükröt, amiben tetőtől talpig látom magam.
Tegnap, mikor Zsuzsa lebontotta a kötésemet, mondtam, meg akarom nézni a sebet, mert 100%-ig biztos vagyok abban, hogy az alatt a 2 hét alatt, míg bent voltam, legalább 6-8-szorosára nőtt a sebem.
Némán hagyta, hogy szemlélődjek, utána szó nélkül elővette a régi rácsot, és egy egész, 10*10 centiset ráragasztott. Mikor bevonultam, már csak egy nem egészen 1 centi átmérőjű kellett, egy csipetnyi algával, és egy pár mm vékony 1 centis csíkocska.
Nem is értem, hogyan hazudhatott ekkorát a doktornő, mikor láttam, hogy minden nap nagyobb, és nagyobb tapasz került rá.
Zsuzsa, és Ica nem akart elkeseríteni, - ők persze azonnal látták - de ebben a mostani, depressziós állapotomban jobbnak látták, ha nem homályosítanak föl
Sőt, szerintem azt is, hogy időnként tüntetőleg elkért belőle 2-3 darabot, direkt csinálta, hogy ne fogjak gyanút..  Bár elég volt azt látnom, hogy a 20*20-as tapaszt négybe vágja.
A nyirokszivárgást a pórusokon keresztül ugyan megszüntették a szteroiddal, a seben keresztül jóval kevesebb szivárgott ki -hála a hűvösebb időnek- de mióta itthon vagyok, és kánikula lett,-a seben keresztüli szivárgás is egyre erőteljesebb lett. valamelyik nap abbahagytuk a szteroidos krém használatát. Ma megkértem Zsuzsát, hogy kenje be újra a lábszáramat, mert éjjel kissé nedvedzett, és csípett.És most is csíp, bár legalább nem folyik. Gondolom, a krém megköti. Viszont egyre jobban dagad, mert most nincs fáslizva.
És megint jön vissza a kánikula.
Eddig még sikerült éjszakai teraszajtó nyitással, és időnkénti  Ufo-masina bekapcsolással a hőmérsékletet 22-23 fokon, és a lakás páratartalmát is normális szinten tartani. Viszont a légnyomással nem tudok mit kezdeni.

Mélységesen szégyellem, el el vagyok keseredve,  hogy a Hermina úton,  a volt általános iskolám melletti templomban, ahol édesapámért mondtak gyászmisét, most hálát adnak azért, hogy 52 éve ez az alak megszületett.