2015. december 31., csütörtök

2015. december 29., kedd

Végre a Ciklámen utcában
Kicsit megkésve ugyan, de beszámolok a karácsonyról.
Háromszor terveztem átmenni Zoliékhoz, kettő lett belőle.
Mire 26-án hazaértünk, gyakorlatilag már meg sem tudtam mozdulni.
Mindkét nap este 10 után értünk haza. Iszonyú fárasztó volt.
De mindkét nap végignéztem a fürdetést. Nagy élmény volt látni, mennyire élvezi a pancsolást. Még sosem láttam olyan micsodát, amit a kis kádba kell tenni, ami megakadályozza, hogy a gyerek belecsússzon.Nem kell párnával, meg pelenkával vacakolni, ahogy mi csináltuk annak-idején. A kádban sajnos nem tudott Zoli fényképezni. Nem tudta volna hová tenni a telefonját. Én meg hátulról nem tudtam lefotózni őket.



Előkészület a fürdetéshez
Annyira élvezték mindketten, hogy öröm volt nézni. Zoli térdelt a kád mellett, miközben fürdette, játszott vele, a vitorlással lelocsolta,puszilgatta, miközben Oli nagyokat sikkantva, nevetve lubickolt

Olivér a zenélő, mesélő labdával

élvezem, hogy  már a fotel alá is be tudok kúszni.





2015. december 23., szerda

A Kis Jézusom története

4 vagy 5 éves lehettem, mikor először és utoljára találkoztam vele anyu barátnőjénél. Kedvesnővér apáca volt. Kassán dolgozott egy ottani kórházban. A keresztnevére már nem emlékszem, talán Teréz volt? Sosem emlegették máshogy, csak a Kedvesnővér így, a Kedvesnővér úgy...Sok embernek fogta a kezét, simogatta a homlokát  az út végén.

Engem, kisgyerekként különösen a szívébe zárt, máig sem tudom, miért. Eta néni mindig beszámolt róla, hogy érdeklődött utánam, akárhányszor beszéltek telefonon. Minden évben jönni akart Magyarországra, de valahogy sosem sikerült. Talán útlevelet nem kapott többé? Nem tudom.

1967 augusztusában meghalt édesapám.
Ők Eta néniékkel együtt gyakran utaztak Csehszlovákiába, és mindig meglátogatták őt is. Nagyon szeretett volna eljönni apu temetésre, de akkor sem sikerült.

Aztán december elején kaptuk a hírt, hogy súlyos baleset érte. Egy üveg sebbenzinnel sietett éppen, mikor megcsúszott a linóleum padlón. A benzin kiloccsant, részben a ruhájára, részben a linóleumra. Nem tudni, miért, a  gumi talpú cipőjével elkezdte dörzsölni. A benzin belobbant, a hosszú apácaruha lángot fogott. Mire eloltották, a bőre 70 százaléka összeégett.  Vízágyba (akkoriban még ritkaságnak számított )fektették. Pokoli kínokat élt át. Közeledett a Karácsony. Mielőtt altatták azt kérte, hogy küldjék el nekem az ismerősével,- aki épp Magyarországra utazott Karácsonyra a rokonokhoz - az ajándékát: egy megszentelt- , vagy talán szentelt viaszból készült?- kis Jézus szobrot. Ahányszor felébresztették a mesterséges kómából, mindig azt kérdezte, elküldték-e. Nem bízott a Postában.. December 23.-án hozta el személyesen az ismerőse a kis dobozt. Szenteste bontottam föl: selyempapírba volt csomagolva, és tömjén illatot árasztott magából.  Minden Karácsonykor ott feküdt a fa alatt hosszú éveken át. 27.-én pedig visszakerült az eredeti selyempapírban  a dobozába. Ahányszor kivettem, beszívtam az illatát. Aztán elköltöztem. A kis Jézus pedig bekerült anyu vitrinébe, elfelejtve, porosodva. Az illata a hosszú évek során eltűnt, mint ahogy Kedvesnővér emléke is.
Mikor átköltöztem a Fűrész utcába, eszembe jutott, hogy mennyire szeretett, és még a halálos ágyán is rám gondolt, és én nagyon szégyelltem magam. Avokádó héjból bölcsőt fabrikáltam neki. Kibéleltem vattával. Megpróbáltam megmosdatni is, de féltem, hogy kárt okozok benne. Most ott fekszik a mini karácsonyfa mellett. Jövőre talán lesz már jászol is, ha megérem.





Mindenkinek  Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok! 



2015. december 14., hétfő

Csak néhány kép Olivérről

Tegnap Az Auchan-ban voltak kettesben bevásárolni:

Oli bevásárolni ment Zolival



 Már kinőtte ezt a kocsiba rakható ülést. Újat kéne neki venni.

Aztán elhoztak az általam kért dolgokat. Zsuzsi pont itt volt. Jót babáztunk:


Mész a nagyihoz?
Mikulásra kapta:
Ez az én mikulásom!
Ezek meg csak úgy:
Ilyen vagyok, mikor teli szájjal nevetek!

 Én már nagy fiú vagyok! Újságot is olvasok!


Imádom a zenéjüket!

2015. december 5., szombat

Mikulás napra





Olivér manócska jelmezben (amit a nagypapitól kapott) kívánja minden gyereknek, hogy hozzon nekik holnap reggelre a Mikulás sok-sok ajándékot!

2015. december 2., szerda

Két héttel műtét után

Műtét közben sajnos felsértették a bal vádlimat. Vastag varr alakult ki rajta. Ica megpróbálta úgy védeni, hogy amíg le nem esik, egy kis gézzel takarta le. Tegnapelőtt leesett az egyik varr, és elkezdett erősen nedvezni.A géz pedig alaposan beleragadt a sebbe. Úgy kellett leáztatni. Persze nem vízzel, olajjal. Mondtam, ne tegyünk rá gézt, hagyjuk szabadon. Csak fertőtlenítővel kenjük be alaposan. Föltekertük a nadrágom szárát is, nehogy ledörzsölje a maradék varrt. Ültem a székemben, és úgy éreztem, mintha hangyák mászkálnának a lábam szárán. Közben a műtét óta fennálló égető érzés is volt a bőrömön. Állítólag a jobb keringéstől van. Idővel elmúlik, ha megszokom a jobb keringést.
Mikor megszemléltem a tükörben, azt hittem, elájulok. kis patakban folyt a nedv az öt centivel alatta levő gézre, ami persze kezdett rászáradni a lábszáramra.Ekkor már este 9 volt.  Gyorsan lefeküdtem. Fekvés közben általában nem szokott nedvezni a fekélyem sem. Ez a seb teljesen úgy néz ki, mint a 2 évvel ezelőtt kezdődő fekély. Úgyhogy nem hogy rohamosan húzódna össze a másik, de szereztem hozzá még egyet. Csak reménykedem, hogy ezt időben elkaptuk, és nem lesz nagyobb, hanem belátható időn belül el fog múlni. Hiszen épp azért volt ez a műtét, hogy végre gyógyuljon be a régi fekélyem, nem pedig szerezni hozzá egyet-kettőt..

2015. november 29., vasárnap

Szülinapi ebéd a Vörös Postakocsiban


a képen Niki Olivérrel, én, és Zoli keresztszülei

A pincér közölte, hogy a Krúdy-féle velős csontos húsleves sajnos elfogyott. Pedig ez a leves volt az egyik ok, amiért ide terveztem a szülinapot.
De egyébként minden étel, amit választottunk, finom volt.
Kár hogy Zoli pont azt a képet felejtette a Picassára feltölteni, ami a pincér fényképezett, és amin mindannyian rajta vagyunk. De a face-en fent van.
Egyébként kár volt parázni, hogy Olivér sírni fog a cigányzenétől. Mikor egy keresztelőről érkezett család elfoglalta a könyvtártermet, és hozott magával hasonló zenét valami hanghordozón, attól kezdve Oli csupa fül volt, és szinte le sem vette a szemét a szomszéd teremről. Nagyon élvezte. Egészében véve, minden nagyon tetszett neki Órákon át elégedetten nézelődött.

Itt is a szomszédos terem nyüzsgését figyeli a kerekesszékem karfáján csücsülve.
Egy hájfejű vigyor  apára
                                  Zoli kiválóan ért hozzá, hogy minél előnytelenebbül fotózza a fiát!



 Kicsit korai érdeklődés a libacomb iránt :o)


Kívántam ám, mielőtt elfújtam a gyertyát!
Ez meg csak úgy érdekességképpen: Kerekesszékes Mikulás

2015. november 28., szombat

Nem tudom

hogyan is fogom végigülni a mai születésnapi ebédet.
Tekintettel Olivérre nem vacsorázni, hanem szülinapi ebédre megyünk.
Nekem sajnos nem jutott eszembe, hogy a hangos cigányzenét a baba nem viselné túl jól, és direkt a magyar, és cigányzene miatt, no meg persze nosztalgiából választottam ezt az éttermet. Míg apu élt, gyakran vacsoráztunk itt, vagy a Kulacsban, direkt a zene miatt. Ide főleg a velőscsont vonzotta aput.
Hétvégenként a Pokol csárda volt gyakran a célpont, a vacsi előtti, és persze utáni séta lehetősége miatt.
A Kulacsba Sárdi János miatt jártunk. A három étterem közül sajnos már csak ez az egy üzemel. És sajnos az a híres Krúdy- féle leves tányérhúsa is húsgombóccá silányult. De azért a velős csont szerencsére benne maradt. Miklóssal, a fogtechnikusommal is be-be ugrottunk ide. Akkoriban még a tányérhúst is fölszolgálták hozzá tormával. De szép volt is az az érettségi utáni nyár, és ősz. Anyu 1 hónapig Eta néniékkel körbeutazta Európát, én pedig szinte minden napomat a Kuss János altábornagy utcai fogtechnikai laborban töltöttem. Mikor kb 15 évvel ezelőtt nosztalgikus hangulatban oda látogattam, már csak hűlt helye volt a labornak, meg a szomszédos fodrászatnak is. Senki nem tudta megmutatni még csak a helyét sem. És bizony az én régi haveromra sem emlékezett már senki.Pedig szerettem volna megtudni, pontosan hogyan is halt meg. Akkor annyira fájt, hogy nem mentem el megkérdezni azt az embert aki tovább üzemeltette a labort egy nagyon rövid ideig, míg kifutottak a felvállalt munkái. Akkor már évek óta nem tartottam vele a kapcsolatot. De a halála előtt rövid idővel felhívtam, és megbeszéltük, hogy nemsoká jelentkezem újra, hogy átnézze a fogaimat.Egy idegen vette föl a telefont. Abban maradtunk, hogy személyesen meséli majd el, hogyan, és miért ölte meg őt a barátja a névnapján, Mikuláskor.

Az a baj, hogy a sebek mindkét lágyékomban rohamosan húzódnak össze. Miattuk esik az ülés, és a járás olyan nehezemre. És még ráadásnak piszkosul fáj is.

De igaz, hogy egy nappal később, de hatalmas pelyhekben hull a hó szülinapi ajándékként! Imádom nézni , ha nagy pelyhekben hull a hó.

2015. november 18., szerda

Kórházban

Megtörtént az operáció. Úgy tűnik sikerült. Jól vagyok de már nagyon unom. 

Műtét utáni első óra

Jelenleg


2015. november 14., szombat

Csütörtökön ortopédia, Szombaton Oliver látogatása

Nem bírom ki, hogy először ne Oliver látogatásáról írjak!
Kb 2 és fél hete láttam utoljára.
Ez alatt az idő alatt hihetetlenül sokat fejlődött:

Már nem fekszik nyugodtan a karomban, hanem izeg-mozog, nehéz őt ölben tartani. Az ujjamat állandóan a szájába akarja venni:

                                                    Itt éppen az apját figyeli:



Nem a mellemnek támaszkodva akar ülni,  hanem már egyedül tartja magát:


                                   
                                         Sehogy nem  akarja a hátát a mellemen megtámasztani.

Készültek képek apáról, és fiáról kb ugyanolyan pózban, egyidős korukban, az összehasonlítás kedvéért:


                                                   Csöppet sem hasonlítanak egymásra
                                                                 Talán a szemük.
De Olivernél tisztán látszik, hogy kék a szeme.  Zolinál ez nem egyértelmű.Neki mindig tágak voltak a pupillái. Olinak ellenben nem. Zolinak szőke, Olinak sötétbarna pihéi vannak a fején.
Én kiskoromban vörösesszőke, voltam, Niki most is szőke.
Kár, hogy a csecsemőkori képeim a pincében vannak egy bőröndben. Emlékezetem szerint nekem volt pár hónaposan ilyen kerek fejem, mint neki.

-De előkerült a szüleimről egy fiatalkori képük, talán a polgári esküvőjük után. Templomi sosem volt, lévén anyu református, apu viszont katolikus.  Engem Szőnyi nagyanyám, mikor kihozott a kórházból, reformátusnak kereszteltetett: -nehogy már pogányként haljon meg ez a szegény csecsemő. Végül nagy nehézségek árán, de sikerült életben tartania. Anyu ugyanis hónapokon át feküdt kómában.  Aztán feljött Reiser nagyanyám Pestre, és kijelentette, hogy neki nem lehet református unokája. Így lettem én 1 éven belül kétszer keresztelve.Már az is szálka volt a szemében, hogy anyu református. Nem is szívelte soha anyámat, és bár kierőszakolta, hogy "vallást váltsak" , sosem tudott megszeretni. Nekem 3-4 évesként nagyon fájt, hogy Ildi 2 zacskó savanyú cukrot kapott tőle,  ráadásul az egyik töltött volt, én pedig csak egy töltetlent a vasárnapi mise után.hét közben. Ildi este lefekvéskor elmondta fejből az esti imát. Én pedig csak néztem rájuk nagy szemekkel, mert még hírből sem hallottam róla. De aztán Mama  előmondta nekem, és én el tudtam mondani utána. Másnap este már csak az első szó kellett, és már mondtam is. De az bűn volt az ő szemében, hogy mi nem jártunk vasárnap misére. De a templom lenyűgözött.Az orgona hangja, a templomi énekek szinte elvarázsoltak Bámultam a festményeket, szobrokat: Nem csoda, hogy nagyon tetszett, hisz a Kőröshegyi templomnak  kiváló akusztikája van.
Megállapítottuk, hogy Zoli nagyon hasonlít apámra.-

Oli erőteljesen nyálzik, mintha máris jönni akarna a foga.2,5 hónaposan. Állandóan a szájában matat, és szerintem az ujjamat is azért akarja a szájába venni, mert viszket az ínye. Zoli alig győzte letörölni a nyálát.
Zsoltéktól kaptak egy rágókát, de addig-addig fertőtlenítgették, hogy teljecsen használhatatlanná vált, mire a kezébe adhatták volna.
Emlékezetem szerint én Zoli új játékait kb 1 éves koráig egyszerűen   fertőtlenítős vízzel mostam le. A plüssöket meg sehogy nem fertőtlenítettem. Igaz, neki 1 éves koráig nem is voltak ilyenek. ezek csak mostanában jöttek divatba.
.
Mesélik, hogy apa és fia remekül elbeszélget egymással. Ha jól értettem, Zoli mond egy szót, vagy egy rövid mondatot, és Oli utána mondja a magánhangzókat. Állítólag  a napokban egyszer mondta ki tisztán a P betűt: APA. Azóta nem ismételte még meg újra.

És most az Ortopédia: Írattam föl cipőt, derékövet, mert a régi már igencsak bő. Ez viszont nagyon szűk nekem-szerencsére, mert Nikinek nagyon fáj a dereka, mikor a  6és fél kilós gyereket emelgeti. Majd ő kinyújtja nekem. Katinak a gyógyeszköz boltból nagyon erős keze van. Neki sikerült nadrágon kívül összekapcsolnia. Igaz, míg hazáig jöttünk, fulladoztam benne. Ica már csak a bugyin tudta összekapcsolni, de rettenetesen szorított. Ráadásul ez olyan, hogy tartja a hasfalat is, ami egy kismamánál direkt jó.
Felírtak ezenkívül a bal, és a jobb csuklómra is merevítők, mert a járókeretezés pokolian megviselte. A jobb kezemen az ínhüvely-gyulladás az utolsó hosszabb kórházi tartózkodásom óta nem tudott meggyógyulni.

így néz ki az ujjas:



Ez nem jár közgyógyra. A balos igen. Érdekes.
Viszont a kettőt egyszerre nem tudom viselni, mert az egyiknek mindenképp mozognia kell, különben nem tudok a székemből  sem fölkelni.

Pénteken betelefonáltam a háziorvosnak, hogy kéne a gyógyszerkeretemen emelni. Mondta, hogy december 31-ig át sem futna a kérés, 2016-tól pedig megszűnik a méltányosságból adható közgyógy-igazolvány is, bármilyen magas is az ember gyógyszerköltsége.   Bravó, kormány. Gratulálok! Betegekre ebben az országban nincs szükség. Márpedig ha nem tudod kifizetni a gyógyszereidet, kínhalálra vagy ítélve. Imádkozz, hogy ne lassan következzen be, hanem minél hamarabb végezzen veled a gyógyszereid hiánya. Nálam a 3 hónapra adott keret 1 havi közgyógyra kapható gyógyszerszükségletemet fedezi, plussz kb 30-50ezret költünk azokra a receptköteles  legszükségesebbekre, amik csak általánosra írathatók föl. Iszonyú drágák a gyógy-és kötszerek. Ezek nagy részét teljes áron kell megvenni. TB támogatás már rég nem jár rájuk Ilyenek a kötszerek is.

Ja és hétfőn reggel 8-ra  éhgyomorra van jelenésem a Városmajorban.  Azaz valamikor a hétfői napon műtét!
Popódugó márpedig van!










2015. november 5., csütörtök

Nem várt meglepetés

Nem egészen 2 hete rendeltem az egyik webáruházból egy több részes terméket. Úgy láttam, hogy az egyik darabja hibás.Írtam nekik. A következő munkanap délelőttjén megjött a válasz. Visszaküldhetem csak a hibás darabot is. A postaköltséget természetesen ők fizetik.
Pénteken délután Ica föl is adta  az alábbi útmutató alapján:

"Juttassa el a terméket címünkre postai úton,  a következőképpen: be kell csomagolni a

terméket egy dobozba, mellé kell tenni a számla másolatát és a kitöltött igénybejelentő lapot,

majd a feladást a postán MPL ÜZLETI csomagként kell kérni (fehér alapon zöld betűs

feladóvevénnyel),.......a Szolgáltatások között jelölje meg, hogy a címzett fizet, ilyen

módon a beküldés díjmentes lesz. Figyelem, az utánvétellel feladott csomagok átvételének

lehetősége nem áll módunkban!

Ezek után áll módunkban az ügyintézés megkezdése!"

És lássatok csodát: ma már meg is érkezett 1 nagy doboz. Benne nem a hibátlan darabbal, hanem egy sokrészes originál készlet.

2 éve, novemberben forrtam a dühtől. Egy másik webáruházból rendeltem egy több részes frissen tartó edénykészletet. Pár évvel azelőtt kaptam ugyanolyat, ami nagyon bevált nálam. Mikor megjött, azonnal befogtam belőle néhányat. Csak később vettem észre, hogy a legnagyobb el volt repedve, a legkisebbre pedig nem passzolt a tető (pont ezek miatt rendeltem még 1 szettet. Mert ezekből csak 1-1 darab volt a készletben.)No, szóval volt vele annyi, de annyi bosszúságom. Azt kérték, hiánytalanul adjam postára az eredeti csomagolásban a hibás, és hibátlan darabokat is. Mondtam, hogy már befogtam belőle X darabot, mire észrevettem a hibásakat. Csak azokat cseréljék ki. Nagy nehezen beleegyeztek, hogy az én költségemre kiküldenek a futárral egy originált. Képzelhetitek, hogy az illető mennyire boldog volt, hogy ott kell lennie, míg én válogatok.Oda-vissza ki kellett természetesen fizetnem a díjat.
Azóta a csomagküldők gombamód elszaporodtak. Sok rosszat is hallottam róluk. de kénytelen vagyok gyakran igénybe venni a szolgáltatásaikat. És azóta semmi gondom nem is volt velük.
Úgyhogy mikor megláttam a hibás darabot, a hajam is égnek állt.
De kellemesen csalódtam.
Talán a konkurenciaharc  pozitív eredményének lettem a tanúja?

2015. november 4., szerda

Főzőcskék

Tegnap hajnali 8-kor épp azon filóztam, hogy kikeljek- vagy sem az ágyból Ica érkezése előtt.
Éjjel ugyanis az egyik leszállásnál észrevettem, hogy -ami már régen történt meg utoljára,-a keresztlepedőm foltos lett a kötés alól kiszivárgó váladéktól. A vádlim pedig vörösen dagadozik! Pedig aznapra néhány liter kínai csípős-savanyú leves készítését terveztem. Természetesen Ica segítségével, mert a nehéz Wok-ot nem nagyon tudom mostanában emelgetni. Előző este már gyufaszálra aprítottam hozzá a zöldségeket, meg a husit.  A belevaló szószt is bekevertem már. Rizsliszt hiányában  tapiókával terveztem besűríteni a levesemet.
Épp azon gondolkodtam, hogyan is oldjuk meg ezt az "aprócska"problémát, mikor megszólalt a mobilom: Holnap jelentkezzem éhgyomorra műtétre. Ez nem olyan, mint a vese-máj-vagy szívtranszplantáció, ahol nem lehet megtervezni, mikorra álljon rendelkezésre a beültetni kívánt szerv.
Nálam meg külön probléma az is, hogy egyedül nem tudok bepakolni, és a fiam sem áll minden pillanatban rendelkezésre. Ezért is beszéltük meg a műtét pontos időpontját.
Zoli egyébként egyre rosszabbul van. Tegnap délután ő is felhívott, hogy marhahúslevest szeretne készíteni. Kár, hogy már csak bevásárlás után, és nem előtte hívott. Akkor mondhattam volna neki, hogy ne lábszárat vegyen a húsleveshez. De hát abból főztünk, ami rendelkezésre állt. Remélem,  azért finom lett.
(Most hívott föl, hogy elmondja: finom lett. És hogy demi glace-t kizárólag vendéglátóipari egységeknek, nagy kiszerelésben gyártanak, és árulnak. Nem is értem, miért. Hiszen az elkészítése napokig is eltart, ha 3 decit készítek csak, akkor is minimum 12 órán át kell főzni)
Az én levesem viszont többségében mára tevődött át. Az alapot azért tegnap este megfőztem.Már csak a zöldek sütése, és az összeállítás van hátra.

2015. október 31., szombat

1 nap kórház után

szombaton reggel már haza is engedtek.
Bár nagyon aranyos szobatársam volt egy 77 éves néni személyében, és a nővérek is nagyon kedvesek, a kaja is kifogástalan volt (és még választani is lehetett 2-3-féle étel közül), örültem, hogy kiszabadulok.
Ágyék helyett könyökhajlatból végezték a beavatkozást. Nem akarták a 16.-i műtétemet semmivel kockáztatni. Csak hát így nem terhelhettem a jobb karomat. Így a járókeretezés szóba sem jöhetett.A kocsim joy-stickjét sem tudtam volna kezelni, mert 4 órán keresztül kicsit sem hajlíthattam be a jobb karomat. Innom viszont muszáj volt a beavatkozás utáni órákban legalább 2-3 liter folyadékot. Így aztán be kellett hívnom Zolit segítségnek, mert  ágytálat  a csípőm miatt nem tudok használni. Meg az ágyból sem tudok fölkelni úgy, hogy ne használnám a kezeimet. Katétert viszont nem akartak adni Idáig  minden kórházban, -ha nem is szívesen-de adtak. De nekem áldott jó fiam van. 1 órán belül jött, segített, ott volt velem, amíg szükségem volt rá, amíg nem lazítottak a kötésen, amíg végre újra nem használhattam óvatosan a kezemet.
 
Előtte, kedden Olivér is meglátogatott Zoli társaságában. Épp itt volt a banki intézőm is, így ő is megcsodálta az unokámat. Kapóra jött a látogatás, így Zoli is megspórolt egy látogatást a bankban.
Oli kifejezetten jó hangulatban, mosolygósan ébredt.Pedig előző nap két oltást is kapott.  Lehet, hogy a kócos hajam nevettette meg?


Ugyanis Évi korábban érkezett a vártnál. Szerencsénk volt, mert az egyik szomszédom itthon volt, és beengedte.

November 16.-án végzik el a nagy műtétemet.
Előtte, 12.-én az Ortopédiára vagyok előjegyezve.Lehet, hogy egyedül is el tudok majd menni, mert tegnap óta lényegesen javult a lábam .
Az unokámtól is most kaptam meg az első, igazán nekem szóló mosolyt!

Optimista hangulatban vagyok!.


Sikerülniük KELL az előttem álló műtéteknek! Már csak Oli kedvéért is! Imádom!

A kórházban, immár - ha óvatosan is, de már a- járókeretet használva:




Míg nem voltam itthon, doni átalakult lazac-evő szörnyecskévé:

2015. október 28., szerda

Mégsem csütörtök

Kedden délután telefonáltak Zolinak, Hogy mégsem csütörtökön lesz az értisztítás, hanem pénteken.
Így csak szombaton jöhetek haza. Vagy nem.
Szerintem bent akarnak tartani, és hétfőn, vagy kedden megcsinálni a nagy műtétet.
Jó lett volna előre tudni, mert akkor Zoli Pénteken át tudta volna vinni Donit kajástól, ketrecestől Icához.
Én azt hittem, hogy a bal lábam ereit tisztítják, Nehogy úgy járjunk, mint 2 éve, amikor 24 órán belül kétszer is meg kellett műteni, mert egy már félig levált plakk eltömítette a műeret.
No, mindegy. Majd megkérem az orvost, hogy a bal lábamban is tisztítsa ki. legfeljebb 15 helyett 25 percet kell kibírnom a fémasztalon.

2015. október 21., szerda

Értágítás, és a rizikósabb érműtét

Zoli délután telefonált: jövő csütörtökön be kell vonulnom az érklinikára. Első nap csak értágítás, és sztentbeültetés. Azután meglátják, hogyan lesz kapacitás a súlyosabb műtétre. Ha nem lesz hely, a beavatkozás után csak 24 órát kell bent lennem, aztán hazajöhetek néhány napra. Ez lenne nekem a legjobb!
Röpke 3 év alatt ötször, vagy hatszor? -már én sem tudom követni- voltam érfestésen.
Az érfestést csináló orvos meg is jegyezte: csupa göb, meg varr mindkét  csuklóartériám. A következő ilyen beavatkozás érzéstelenítés ide- vagy oda, sokkal kellemetlenebb, fájdalmasabb lesz.
Ez vár rám csütörtökön, hacsak nem altatásban akarják elvégezni. De inkább az érzéstelenítés fájdalmakkal, mint az altatás. A másik műtétet, -gyanítom- nem gerincérzéstelenítéssel, hanem altatásban tervezik. Remélem, ezúttal nem kell dupláznom majd, mint a múltkor. És lehetőleg élve, nem nyakig bénán keveredek ki belőle. A kardiológiai ultrahang eredménye nagyon biztató. A 2 stent tökéletesen működik.
Jövő héten nagyon szurkoljatok nekem.
Az előző bejegyzés csetepatéja nem jött túl jókor nekem. Lelkileg padlóra vitt.

2015. október 19., hétfő

Donitól ehhez hasonló ajándékokat szoktam kapni





A Ciklámen utcában sok csontja volt. Ott nagyság szerint emelkedő sorrendben 3 darabot is felállított, egymástól egyenlő távolságra. Ugyanis csak háromig tud számolni. 
(Itt kegyetlen kezek, ahogy kapja a következőt, a régit kidobják a szemétbe.)
Aztán büszkén leül a  nagy mű elé, és várja, hogy észrevegyem. Odajön hozzám, 2 lábra ül, és várja a dicséretet, ami buksi simogatás, fülvakarás, és nasi képében rendszerint meg is szokott érkezni.



2015. október 17., szombat

Érfestés, és ami retteneteen fölháborított

Tegnap minden olajozottan ment. 10-re Ica is megérkezett. Addigra már túl voltam vérvételen, branülbeültetésen Már csak az EKG , és az általános vizsgálat hiányzott.
Előző nap Ilusnak is sikerült átküldenie e-mailben az INR eredményét: 1,1 ez szuper. Szegénynek nagy fejfájást okoztam, mert csak a doktornő lap-top-ján van internet, a bentin viszont nincs. Angéla pedig csak hetente háromszor dolgozik. Csütörtökön pont nem. Viszont a leletre péntek reggel 8-kor már szükség volt. De végül is minden összejött.
A beteghordozó jött értem, hogy várnak a műtőben. Az EKG, az általános, és sebvizsgálat várhat.
Zoli még ott volt, és meg is várta, míg kijövök.
A hölgy, aki az érfestést csinálta, mondta, hogy teli van az artériám csomókkal. Megkérdezte, hányszor végeztek nálam 10 éven belül érfestést? Mondtam neki, hogy az utóbbi 3 évben ötször.
 Aztán Zoli elment dolgozni... Nekünk maradni kellett a kötelező 5 órás ott tartózkodásra. Szerencse, hogy kaptam kórházi ebédet, mert a magammal vitt kaja az autóban maradt. Csak a 2 sajtosrúd állt rendelkezésemre, amit előző nap én tettem be a hátizsákba. Az egyiket megettem, mire kiderült, hogy újabban jár érfestés után kórházi ebéd, vagy vacsora.
A második is gazdára lelt egy cukorbeteg néni személyében. Nagyon hálás volt a segítségért.

Megbeszéltük, hogy Zoli 4és 5 között jön értem. 1/2 5-kor telefonált, hogy a "Moszkva téren" dugóba került. Végül fél 6-kor, zuhogó esőben érkezett meg. Azt mondta, a legdurvább a 300méteres szakasz volt a kórházig. Kerek fél óráig araszolt benne.

Egy időre megszakítottam az élménybeszámolót, mert nagyobb élmény volt, hogy pár perccel 4 után megérkezett az unokám. 5 körül cicizett egy fél órácskát, de úgy látszik, nem volt elég, mert alig telt el fél óra, újból megéhezett. És én - életemben először - cumisüvegből etettem egy csecsemőt. Zolinak volt ugyan cumisüvege, de az csak akkor került elő, amikor már járt. Abból itta a kakaót este, meg a teát mikor úton voltunk. Volt, hogy egyszerre kettőből ivott. Különben nálunk a kiskanál, és a kétfülű bögre volt szolgálatba állítva mikor már vegyesen táplálkozott. Képek később, mert Zoli nem hozta be a mobilját. Nikiével fényképeztünk, így kicsit komplikáltabb. 7 körül mentek haza.
Csak érdekességképpen említem, hogy Doni egyszer nem tüsszentette el magát, míg itt voltak, és nem is köhögött.

Az is kicsit komplikáltabb volt, hogy a motoros székemmel mentünk, hogy önállóan is tudjak mozogni. Így szegénynek nem egyszerűen össze kellett csukni, hanem még szét is szerelni a székemet. Mindezt zuhogó esőben. Itthon már kihozta a másikat, azzal tolt be, míg az akkusat darabokban hozta be.
Hétfőn vissza kell mennünk kontrollra, meg beszélni az aneszteziológussal. 2-3 héten belül pedig megműtenek.Remélem, ezúttal nem tesznek be gyógyszerkibocsátó sztentet, csak simát, mert valamilyet biztosan tesznek be állítólag. Meg valami áthidalásról is beszélt a doktornő. Megpróbáltam viszonylag értelmesen nézni rá.

És most egy dologról, ami nagyon fölháborított:
Kaptam 1 számlát : nettó ár 88.000,- Ft  ezt az OEP által támogatott közgyógy-igazolványra ingyenes gyógyászati segédeszközt már árulja valaki a Jófogáson 20.000Ft-ért. Nem kéne az ilyeneket ellenőrizni, hogy miért adja el? Legalább az a cég tenné meg, aki forgalmazza, és szólna be az OEP-nek, hogy büntesse meg, vagy netán vegye el tőle az ingyenes hozzájutás lehetőségét.  Mivel csak nemrég rukkoltak ki ezzel az újdonsággal, néhány hónapja kaphatta az illető.Csere is érdekli: "telefonra, vagy más műszaki cuccra", azaz nem a közgyógyigazolvány tulajdonosának temetésére kellene pénz. Mert azt még megérteném.
Régen is láttam, hogy tizedáron árulták a mopedeket , kihangsúlyozva, hogy eredeti gyári csomagolásban, 2 év garanciával.

2015. október 12., hétfő

Olivér látogatása, és érbajok

Olivér tegnap végre megint meglátogatott.
Múlt hétvégén Tihanyban voltak esküvőn.

Arról sajnos csak a facebookon találtok 1-2 képet. Az én itteni albumomban sajnálatos módon nincs benne.
Két hete láttam utoljára. Azóta nagy változások történtek: Teljesen átállt az anyatejre, ezért, mivel tápszert már nem kap, lefogyott kicsit, viszont nagyon megnyúlt!


Bizony az itt tartózkodása bő 3/4 részét átaludta, mivel az autó mindig ilyen hatással van rá.
Ha nem magától ébred föl, akkor nagyon hiszti lesz, így hát hagytuk aludni.


Már érdeklődik a színes játékok iránt, nyúlni ugyan még nem nyúl feléjük:



Azért a látogatás vége felé csak fölébredt, és én végre az ölembe vehettem:


Igaz, a karomban rögtön folytatta is a szunyát.

Hiába ez egy ilyen nap volt.

És most jöjjön a kevésbé vidám téma: 
Valahogy a fekélyből az egyik baktérium bekerült a véráramba. Így begyulladt a lábam. 
Sürgősségi beutalóval mentem az érklinikára. Szerdán felírták az Antibiotikumot, és még valami eszméletlen drága gyógyszert. Pénteken visszamentünk kontrollra, ahol hétfőre behívtak érfestésre.
No, ez a mai nap lett volna. De tegnap éjjel, - talán az idegességtől, -  megint volt hőemelkedésem, és a lábam is fájt, és időszakosan ugyan, de le is bénult.
Péntekre halasztották az érfestést. De mivel akkor ügyeletes is lesz a kórház, talán előbbre kerülök, ha  már a rendelőben megcsináltatom a vértesztet.
Aztán 2-3 hét múlva jön a bal lábamban is az ércsere. Enyhén szólva is parázok tőle, mert az előzőnél 24 órán belül kétszer is negműtöttek, 3,5, és 4,5 órás mély-altatásban. Akkor még jól bírta a szívem.
Azóta viszont történt egy szívkatéterezés, 2 sztent beültetése a  szívkoszorú erekbe. Az altatás pedig veszélyessé vált.

2015. október 7., szerda

Új szemüveg, kórház

A borfesztiválon elhagytuk a távollátó napszemüvegemet, így újat kellett csináltatnunk. Ez is fényre sötétedő, mint a másik volt. Aminek rettenetesen örülök, ha oldalról süt a nap, nem fog elvakítani.



Mióta nem írtam, rövidebb lett a hajam is. Rettenetesen elmélyültek a homlokomon a ráncok.
Szept. 2-án voltunk a bőrgyógyászaton kontrollon. Ott láttam meg, hogy újra vörös a lábam. . Azóta egyre jobban fáj. Éjszaka nem tudok aludni, fekszem, kelek, kínlódok. Azért is csentem el Oliver naplójából a hozzám került vázlatokat, hogy mégis legyen valami a. blogban.
Mára kaptunk sürgősséggel beutalót az Érklinikára.
Megállapították, hogy a seben keresztül vírus került a szervezetembe. Írtak fel Antibiotikumot, meg valami másik gyógyszert. Pénteken kell visszamennem. Ha nem reagálok rá addig, akkor István kórház....


                                                                  és Olivér útlevélképe.

2015. október 3., szombat

Fogok, mászni akarok, sírva uncsizom, mert növök


Apára mászok, mert csak rajta vagyok hajlandó hason aludni. 




Kis lépés az emberéletben, Nagy lépés Olivérnek

Zoli véletlenül az én blogomban írta Oliver-e helyett. Gondoltam, ide is beteszem:


Reggel úgy ébredtem, hogy látok. Akarom mondani látom....

Az Apám. Hát képzeljék el!

Amikor Apu dumál én belenézek a szemébe. És hiába akart megviccelni, hahaha...
Arrébb tolta a búráját én pedig követtem a szememmel. 

Hát mit mondjak? Meglepődött. 
Ezt a játékát még vagy tízszer eljátszotta és ugyanaz történt. Én meg láttam az igazi meghatódottságot az arcán. 

Képzeld el ma voltunk a kormányhivatal kormányablakában. Vagy hol.

Pont bealudtam amikor mondják mekkora sztár lehetnék. Hát én meg erre azt válaszoltam nem érdekel, inkább alszom tovább. 

Aztán Apu addig szórakozott velem mire másodszorra sikerült egy nagyon menő képet csinálni rólam....        Az útlevelemhez! Irány Párizs, Róma, London... Bon Jour, Bon Giorno, Good day.

Na pusszantás 
Oli