2013. szeptember 25., szerda

Választás

Barbara vasárnap késő este írt nekem: Újraválasztottuk Angela Merkelt. Mi ennek a hírnek nagyon örülünk. Titeket viszont nagyon sajnálunk, mert 4 évig biztos, hogy nem tudjuk őt kölcsönadni nektek.
Múlt október elején, mikor meglátogattuk őket,  a  Reichstagban  járva  a "lábunk alatt" éppen ülésezett a parlament. Odafordultam  Wolfganghoz: Ha már nem lesz szükségetek Angela Merkelre, adjátok kölcsön nekünk, hogy rendbe tegye végre valaki Magyarországot.

2013. szeptember 22., vasárnap

Elég nyögvenyelősen haladunk

a szekrények rendbetételével.  A heti 1 alkalom elég kevésnek bizonyul, ha közben még mosni, vasalni, takarítani, varrni is kell Áginak.  Szeptember eleje óta szerencsére már alkalmanként 8 órát tud maradni. De persze mindig közbejön valami. A morfiumot havonta kell felíratni. Így pl. most szerdán is az orvosnál kell kezdenie. Előtte való nap betelefonálok a háziorvosnak, hogy másnap megy a receptért, a patikába, hogy rendeljék meg másnapra. Szerencsére soron kívül hívják be, de azzal is elmegy 1 óra. Utána elhozza a receptet. Amíg megfőzi a kávét, addig én adminisztrálok. És már indulhat is a patikába. Ebben a hónapban egybeesik a többi gyógyszerem 3 havi felíratásával is. Azokat a recepteket meg, mikor kijön az orvostól, még át is kell néznie, hogy ha hiányzik valami, ne kelljen külön visszamennie érte. Ekkor 1,5-2 órával  kell számolnom. Bár így is előfordul, hogy kimarad valami, vagy kevesebb van felírva belőle. No, akkor következő alkalommal vissza kell mennie.
A patikában persze ki kell várnia a sorát,  meg amíg összeszedik az egy havi adagomat... Amit csak külön rendelésre szereznek be, azokat már előtte nap bediktálom, de így is előfordul, hogy valami kifogyott, azért is el kell menni következő alkalommal. Tehát a patikai látogatás kb 2 órát vesz igénybe szerencsés esetben. Mikor csak 6 órát tudott itt lenni, a takarítás elvette a maradék 2- 3 órát. Most jobb a helyzet. Ha nem végzünk 8 órában, akkor még be tudjuk fejezni, aminek nekiálltunk. De így is csak 1/10-ével végeztünk eddig.  3 db 2 ajtós, és 2 db 1 ajtós beépített szekrényem van, fölöttük polcos szekrények.  Egészen a plafonig érnek. Egy 2 ajtós szekrény középen polcos résszel, és 3 db fiókkal, 1 nagy ágynemű tartó, + a két ágy alatti ágyneműtartó,  két 4, és egy 3 fiókos komód.
Jövő héten  kétszer jön, mert Zoli elutazott 10 napra nyaralni: szerdán elmegy a fél nap gyógyszerügyben, és vasárnap: akkor viszonylag jól fogunk haladni.

Remélem, belátható időn belül találunk megfelelő, hosszú távra kiadó házat. Akkor nyugodtan ráérünk olyan házat keresni, ami  "ránk van szabva", vagy telket, amin majd saját ízlésünknek megfelelő házat tudunk építtetni. Nagy előny lenne, hogy nem utólag kellene intelligenssé tenni. (www.loxvill.hu ) Közben  találhatunk vevőt a Pál utcai lakásra, meg Babos-hegyre is. Utóbbiért a szívem szakad meg., de én már soha többé nem fogok tudni lemenni oda. Ebbe bele kell törődni. De így nem kell a lekötött betétekhez nyúlni, meg eladni a részvényeket. Valószínűleg még valamennyi hitelt is kellett volna fölvenni, ami teljesen ellentétes az elveinkkel.
Persze akkor is vissza tudok majd járni Ágival ebbe a lakásba. És még takarítással sem kell foglalkoznunk. Mert ezt a lakást Zoli meg szeretné tartani, no meg nekem sem kellene orvost váltanom. Ilyen orvos, és nővér nem terem minden bokorban. Ragaszkodom hozzájuk.

2013. szeptember 15., vasárnap

Freeblog, és más bosszúságok.

Pár nappal ezelőtt keresem a freeblogos blogomat. Szőrén-szálán eltűnt. És a többi is. Pedig onnan szoktam elérni azokat, akik még nincsenek rajta az újon.
Szerencsére Zoli elmentette az összes beírásomat a nyilvánosról. De előkeresni persze nem tudom. A másikról viszont elfeledkezett. Nekem sem jutott eszembe, olyan régen nem írtam már oda, és nem is olvastam. De azért jó lett volna, ha nem vész el.

Valamelyik nap Zoli hozott kaszinótojásokat, sonkatekercseket, és sajtba töltött körözöttet franciasaláta ágyon.  Gusztusosan díszítették. Alig vártam, hogy megkóstoljam. De nagy csalódás volt. Amilyen guszta, annyira rossz. "Száraz" volt a töltelék, a saláta. Alig tudtam lenyelni a falatot. És az íze sem volt az igazi. Gondolom, nagyon drága lehetett. Kizárt, hogy kidobjam, vagy a kutyának adjam. Megeszem, ha addig élek is.
Volt itthon, tévedésből mustár helyett vett majonéz. Gondoltam, hogy itt az alkalom, hogy az is elfogyjon. Sosem használok üzletit, inkább magam készítem. A körözöttet meg vajjal javítottam fel. Persze csak az egyiket, próbaképpen. A házi vaj is embertelenül drága, és csak ritkán lehet kapni a piacon. Bele is kavartam kb. 2,5 dekát. Ha így is a kutyának kell adni, legalább ne menjen annyi a bendőjébe. De, hogy hogyan lehet egy körözöttet ennyire elrontani... Pedig olyan egyszerű elkészíteni, akármilyen túróból is csinálja az ember.

No, meg a cserélt air leggy is felmondta megint a szolgálatot. Már az érkezésekor sem volt tökéletes. Írtunk is e-mailt a cégnek, hogy ezt is ki kéne cserélni, de nem válaszoltak. Telefonon meg... Csak mobil számuk van, ami alapból sem olcsó. Gépi hang veszi föl. ledarál egy "szózatot", aztán nyomja meg ezt a gombot, utána megint, majd közli, hogy türelmet kér, mert minden ügyintéző foglalt. Azután zeneszó egy-két percig, majd megszakad a vonal.
Egyébként mindig ugyanaz az alkatrész romlik el. Biztos, hogy alaphiba, és erre már ők is rájöttek. Ezért szakad meg mindig a vonal, ha hibát akar bejelenteni az ember. És ezért nem válaszolnak az e-mailre. Gondolják, egyszer csak megunja a vevő, vagy lejár a garancia, hiszen az csak fél év, és cserekor nem indul újra.
Pedig használt.  Tényleg jó volt az ötlet, csak a kivitelezés rossz.
Nem marad más választás, mint a Fogyasztóvédelemhez fordulni. Csak ne tűnjön el addigra a cég.

2013. szeptember 8., vasárnap

Egy gyönyörű nap Szegeden

A múltkori hatalmas esés után talán őrült ötlet volt tőlem, hogy menjünk le Szegedre, a halászlé fesztiválra.



Pesten is rengeteg program volt ezen a hét végén.
De már az előző héten kinéztem magamnak ezt a programot.
Először is: imádom a halászlét, meg egyáltalán mindent, amit halból lehet sütni-főzni.
És én is szegediesen szoktam készíteni a halászlevet. 
No, meg nagyon régen, több, mint 32 éve jártam utoljára Szegeden. Ideje volt már vissza látogatni.
Akkor 5 napot töltöttünk ott a barátainkkal, barátoknál.
És ami a leglényegesebb: életem legsikeresebb, legfőbb műve, a Zoli projekt is ott kezdődött.

Dél körül értünk le. Szerencsére jól bírtam az utat.
Rögtön feltűntek az egyetem gólyái. Jó hangulatot csináltak városszerte.
A parton bóklásztunk, és ebédeltünk. Az árak egyáltalán nem voltak elszállva. Megfizethető volt. 4000Ft-ból degeszre ettük magunkat. Halászlé, rántott fogasfilé,- szürke harcsa, hatalmas adag krumpli csipsz (utóbbinak a háromnegyed részét hazahoztuk.) Mellé megittunk ketten 1 deci jufarkat. Az is jólesett.
Megittunk még szintén ketten fél liter kézműves barna sört 450Ft-ért. Pesten 800-ba kerül. Én főzött fagyit ettem 150Ft-ért 1 gombócot. Hoztam haza füstölt pirospaprikát. Igaz, csak 5 dekát.
4 óra körül elindultunk városnézőbe.Arra már nem emlékeztem, hogy az egyetemnél körbe irók, zeneszerzők, tudósok mellszobrai láthatók.


Nagyon tetszett. És a fogadalmi templom-tényleg gyönyörű.


Bejártuk az egész Ó-várost. este 7 felé azért már nagyon törte a fenekemet a moci ülése, bármilyen kényelmes is. Ezért aztán lecövekeltünk annál a szökőkútnál ami zenére "táncol". Itt felálltam az ülésből, és legalább egy órán át néztük a játékát.


Nagyon tetszik nekem Szeged  (számomra legalábbis ) új arca, a sok-sok köztéri szoborral. Ahogy Székesfehérváré is.

Múzeumban most nem jártunk, részint mert túl rövid az 1 nap, részint meg nem volt nálunk a kerekesszék. Pedig legalább a Kincstárat úgy szerettem volna megnézni.Sajnos egyre problémásabb ez a dolog, mert most bottal sem tudok már járni.   Tényleg az utolsó pillanatban látogattuk meg Barbaráékat Németországban.

2013. szeptember 3., kedd

Szörnyű érzés magatehetetlennek lenni

Szombaton kimentünk a Nagycsarnokba.
 Izraeli ételbemutatót hirdettek, de csalódást okozott



Bőrös kacsahájat szerettem volna venni, mert már egy gramm zsírom sincs otthon.
De ha már zsírnak való, akkor ahhoz máj is dukál. Készítek különböző májpástétomokat, kis üvegekbe teszem el zsírral a tetején. Hónapokig eláll, és nem kell rissz-rossz felvágottat venni. Került a szatyorba csirke,- pecsenyeliba,- és birkamáj.

Régen ettünk már rántott marhanyelvet. Isteni leves is lesz belőle, A főtt nyelv meg kirántva. Ezúttal tökfőzeléket készítek hozzá.

Mire vasárnap este Zoliék megérkeztek, a leves készült el, és épp a nyelvet paníroztam. Hát, a tökfőzelékre már sem időm, sem energiám nem jutott. Szerencsére a levesben 3db hatalmas krumpli főtt, azt gyorsan felkockáztam, és a nyelv után odadobtam az olajba sülni.
Én enni már egyáltalán nem tudtam, csak leroskadtam a székre.
Hétfőn a vasárnapi tányérokat, lábasokat mosogattam el. A marhahúst, és a birkamájat adagoltam, tettem a mélyhűtőbe.
Zoli 2 hete hozott föl 1 nagy zsák penészes edényt, meg deszkát Babos-hegyről.. Azokat a múlt héten kicsomagoltam a konyhapulton. Azóta is ott voltak, de mivel holnap Ágival zsírt fogunk sütni, szükség lesz a pultra is. A bőrt tokozni, darabolni kell. Azt csak a mosogató mellett tudjuk kivitelezni. Ergo: tűnjenek el, lehetőleg tisztán. Ezt csináltam ma. No, meg a liba, és csirkemáj egy részét is egyesével csomagolva be a fagyasztóba.
A  libával már végeztem, tettem be a mélyhűtőbe. És ekkor történt a baleset. Elvágódtam, a konyha hosszába, szerencsére hasra, és nem vertem be a fejemet se semmibe.Csontom se tört. A mobilom szétesett ugyan, de szerencsére működőképes maradt. Mindig a nyakamban lóg, ilyen esetekre felkészülve.(Az előző esésemnél, a szobában, nem volt a nyakamban. Az asztalon felejtettem. Szerencsém volt. Nagy nehezen elkúsztam odáig, és a lelógó madzagnál fogva, sikerült lerántani)
Zoli 20 percen belül megérkezett. Nem volt könnyű dolga, míg sikerült fölemelnie.
Most itt ülök a gépnél, minden tagom fáj. A csomagolást nem tudtam befejezni. Még jó, hogy a pult már fölszabadult.
Talán holnapra már jobb lesz, mert a zsírt muszáj kisütni. A mélyhűtőbe nem férne be.

Azért nálunk is vannak marhahúsárak! Zoli szerint azért kerülnek ennyibe, mert nem magyar.
                     Egészen más a minősége. Máshogyan is van bontva.

                                                        Az alsó kettő hazai.

Az "István a királyról"-majd legközelebb.  Most csak annyit, hogy Robi kivette belőle azt a jelenetet, mikor István térden csúszva kér bocsánatot Rékától. Az szinte mindenkinél kiverte a biztosítékot.
Nem lesz ez időtálló rendezés, de a mostani állapotokra jól illik. Bár Koppány becsületes küzdelemben akar győzni.