2014. május 26., hétfő

Hosszú hétvége

Pénteken Zoli és Niki lement a Balatonra. Csopakon tartott az egyik ismerősük házavatót.
Ágit pedig kiküldtem a piacra bevásárolni. A kutyának hozattam vele marhaszívet. Mikor én vettem neki utoljára, (2 éve)  350Ft volt kilója. Most, teljesen el voltam ájulva, mikor hozta a blokkot: 2080Ft-ot fizetett kb 3 kilóért. Eperből is hozott 3 kilót. Sajnos nem vitt magával dobozokat, így zacskókban elég sok nyomódott meg. Egy kilót elvitt belőle. A maradék nagy részét azért sikerült fölszeletelni, és megaszalni. Ennyi nagyjából elég is lesz eperchipsből télire. A kórházba majd ezt viszem magammal, friss gyümölcs helyett, ill. mellette. A vitamin, és ásványi anyag tartalma aszalás közben megmarad, így koncentrált vitaminforrás lesz. Már csak ellen kell állnom a kísértésnek, hogy ne nassoljam el addigra az egészet.
Zoli elhozta a mélyhűtőjükből a maradék kacsabőrt. Azt is ki kellett sütni, mert már alig volt egy kevéske zsírom a doboz alján. Persze, hogy idő előtt szedte ki a tepertőt-úgy látszik, az aranybarnát nem egyformán képzeljük el. Nem baj, visszatetetettem vele. Ha a zsír befedi, eláll. Régen Nagyi mindig zsírban tárolta a lesütött húst egy bödönben, a spájzban.Így nem kellett állandóan zsírszagnak terjengenie a szoba-konyhás lakásban. No, meg rengeteg időt is megspórolt vele. Ugyanis abban az időben nem volt mélyhűtő, de így egyszerre sok húst megvásárolhatott a piacon. Szóval tegnap fejeztem be a zsír kisütését. Szombaton meg a szív egy részét főztem meg Doninak kukoricás rizzsel. Legközelebb majd tökfőzeléket főzök hozzá neki.
Közben a szavazás is lezajlott.
A sebem, amit már lassanként gyógyultnak nyilvánítottam volna, újra elkezdett nedvezni. Úgy történt, hogy mivel már csak egy kis csíkban  volt rajta varr, fölötte viszont a lábam nagyon be volt dagadva, kézzel, egészen finoman masszírozgattam. Az előtte még kőkemény alsó lábszáramat sikerült is felpuhítani, kimasszírozni belőle a felgyülemlett víz nagy részét, ami 1 órán belül távozott is a szervezetemből.
Viszont a már száradófélben lévő var környékén, és alatta is genny volt.
Szerencsére pénteken beszéltem Ági édesanyjával, aki boldogan újságolta, hogy végre, úgy néz ki, hogy sikerült megoldást találnia a lábszárfekélyére, és mivel tudja, hogy én is ezzel küzdök hónapok óta, nekem is javasolja a kipróbálását.. A tapasz magába szívja az üszkösödött részeket, és megakadályozza az elfertőződést is.Könnyen eltávolítható.Az övé 2 tapaszcsere után már a tizedére zsugorodott. Alig látszik a seb, és a környékéről is eltűnt a pirosság.
Ez a hirtelen jött hőség nagyon megvisel. Egyfolytában álmos vagyok, levegő után kapkodok alig vánszorgok.
A frontok itt kerülgetnek minket. Zoliéknak Csopakon részük volt villámlásban, jégesőben, zuhogó esőben, nagy szélben, én csak érzem a fülledtséget. Most nagyon észnél kell lennem, hogy ne hagyjam el magamat. Ne uralkodjon el rajtam már megint a depresszió.A legjobbkor jött Ági mamájának a hívása. Mert kétségbe estem , mikor megláttam a már megint nedvező sebet. Idáig én sikeresen vettem az akadályokat.Bár lehet, hogy biztonságból megint elkezdem szedni az Elontrilt. Van belőle még néhány hónapnyi adagom. Egyelőre azért még várok. Még nem annyira súlyos a helyzet.

2014. május 22., csütörtök

Front ide, front oda...

Az elmúlt napok nagyon megviseltek.
Volt úgy, hogy alig tudtam elvánszorogni az ágyamtól a számítógépes kuckóig.
Fürdést, hajmosást képtelen voltam bevállalni.
Közben pedig a már gyógyulófélben levő seb mellett kezdett nedvezni a bőr. Kénytelen voltam éjszakára gézzel körbe tekertetni, hogy ne sebesedjen tovább: Az eredmény , a már félig begyógyult varasodott seb felpuhulása.Újra kezdődött a nedvezés. Tehát nem volt túl jó ötlet tőlem késő este iderángatni Zolit, és bekötöztetni.
Közben persze Ágival szedettem jázminvirágot. Tele volt apró fekete rovarral. Nem volt könnyű feladat tetűmentesítenie. Többször váltott víz, tusolás szabadította meg végre őket az élősködőktől. Ehhez képest a felpakolás a tálcára, és a szárítás pikk-pakk ment. Bár a lábaim igencsak megérezték az ácsorgást.
A kedd bolond nap volt. Áginak háromszor is vissza kellett mennie az orvoshoz. Először a Dolforin tapasz maradt le a receptek közül. Másodszorra nem közgyógyra lett kiírva, így harmadszor is vissza kellett mennie Áginak.
Már első alkalommal gyönyörű epret látott féláron. Előzőleg megbeszéltük, hogy a patikával szembeni zöldségestől hozzon majd nekem 25-30 deka körüli epret.  Bár nagyon olcsó volt, nem mert többet hozni. Magának is ugyanannyit vett. Mikor visszaérkezett, betermeltük az egészet a hasunkba. Sajnos másodszorra is keveset hozott: kettőnknek :1 kilót, mert félreértette: egyedül magamnak kértem egy kilónyit.
másnap Zoli hozott 3 kilót. Kevésbé volt szép,de ez is olcsó volt,  és én mindenképp akartam aszalni télire.
Első próbálkozásra 1 kilót mostam meg, szeleteltem föl 1mm vastag szeletekre. 2 tálcára ráfért, és meglepően hamar, 3 óra alatt megaszalódott. Talán még túlzottan is csipszesedett. Maradt még 2 kiló, amit másnap muszáj volt megcsinálni. Igen ám, de mivel állva szeleteltem -igaz, több részletben- másnapra mozdulni sem tudtam. De ott van még 2 kiló eper. Másnapra nem nagyon lehetett volna eltenni, ahhoz túl érett volt. Ezer forint árú epret rohadni hagyni? Az egy kilóból alig 10deka aszalék lett. Minden erőmet összeszedve megmostam, és ezúttal ülve szeleteltem-és kb 2mm vastagra. Ennél vastagabbat a net nem ajánl házi szárításhoz. Most a vállam sajgott, mert - az asztal túl magas, vagy a fotel túl alacsony?- az ülve ügyködéshez. A tálcára helyezést már mindenképp állva kellett csinálni. 3,5 tálcával lett kezdetben. Később a felet el tudtam helyezni a másik háromon. És tanulva az előző adag készítéséből, félidőben megforgattam minden szeletet. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy a szeletek egy részét nehéz volt épségben leszedni a rácsról. most van kb  30deka aszalékom - na jó, 25-26- mert nem tudtam ellenállni a kóstolgatásnak  Eper chipset még nem  láttam. De ezek után  nem csodálkozom, hogy a banán,- kivi - és alma chips drága -tulajdonképpen, ha a vízveszteséget számoljuk, nem is tudom, hogyan tudják annyiért adni. A munkát még nem is számoltam hozzá. Az 5-600 Ft-os eperből 5-6ezres chipset készítettem.
Közben pedig ki kellett deríteni, hogy mi az a BHI vizsgálat- hosszas telefonálgatás után kiderült, hogy ezt senki illetékes orvos nem ismeri. Egy 2006-ból származó cikk van az interneten róla..
Telefon Debrecenbe, mondják már meg, hogy hol tudom elvégeztetni.
Nagy nehezen kiderítették, hogy helyettesíthető légzésfunkció vizsgálattal.
Június 23-ára kaptam időpontot.  Még szerencse, hogy időben kezdtem utánajárni. Mert érzem, hogy nem lesz jó az eredménye. Akkor pedig még vár rám egy nyaki értágítás. Márpedig egy ilyen beavatkozás után 3 hónap a műtét előtti várakozási idő. Ez még épp beleférhet.

2014. május 14., szerda

Egy jóideig az utolsó debreceni ebéd

természetesen a belga sörözőben.
Még a kocsiban ülve köszöntött föl Zoli Anyák Napja alkalmából. Kaptam tőle egy gyönyörű muránói brossot. Még pár évvel ezelőtt vesztettem el egy másikat, amivel a sárga kabátomhoz tartozó "nagykendőt" fogtam össze.Azt akkor nagyon sajnáltam. Másik hozzáillő brossom viszont nem volt.  Ezt viszont nem merném hozzá használni, félve, hogy elhagyom, bár extrán biztonságos zárja van.



Vagy én voltam nagyon éhes, vagy az adag lett kisebb, de most az utolsó kagylóig, rákocskáig pillanatok alatt eltüntettem az egészet. Ráadásul az első tálat vissza kellett küldeni, mert ehetetlenre lett elsózva. Emlékezetem szerint előző alkalommal alig több, mint a felét tudtam megenni. Ízre viszont a második adag ugyanolyan finom volt, mint a múltkor. A garnélák pedig sokkal nagyobbak voltak, mint a múltkor. Lehet, hogy az volt az oka, a kisebb adagnak, hogy drágább alapanyagból készült. 
Azért azt észrevettem, hogy néhány kisebb kagylót az előző adagból csak lemostak, és visszacsempésztek ebbe az adagba, mert azok kegyetlenül sósak voltak.

**********************************************************************************
A kórházi napokról most inkább nem írok.
Borzalmas volt. Nem szívesen gondolok vissza rá. Persze nem az ápolókon, és az orvosokon múlott. Ők mindent megtettek értünk. A kaja meglepően bőséges, és finom volt. Minden nap kaptunk gyümölcsöt (körte, alma, narancs, banán), reggelihez különböző salátákat, csírákat, 2-2 szelet rozsos, korpás, magos formakenyér volt reggelire és vacsorára 5-5 deka felvágottal, vagy sajttal (nem párizsifélék, hanem vastagkolbász, szalámi, sonka) és édességet (Balaton,-müzliszelet, jóreggelt, stb),  is Vajat nagyon ritkán tettek mellé, azt hiányoltam is. De soha nem 1 dekás margarint, hanem 2 dekás vajat. Minden reggel volt tejeskávé is. A park is gyönyörű volt, ami a kórházat körülvette, csak hát a szobák berendezése, a  fürdő, az ágynemű, és a vizsgálatok szervezetlensége, a gyógyszerhiány, az infúziók szerelékének minősége...

2014. május 12., hétfő

Debrecenben -első nap

Lefelé egészen jól bírtam az utat, de a lefoglalt szoba a panzióban enyhén szólva is csalódást okozott. Azért választottuk, mert zuhanyozós szoba volt. Csak sajnos nem voltak képek a szobákról. 4 ágy is volt benne, de midegyik törpöknek készült, annyira alacsony volt. Végül kettőt egymás tetejére tett Zoli, de még így is alacsonynak bizonyult. Képzelhetitek...Arról viszont szó sem lehetett, hogy késő este elinduljunk szoba vadászatra. Ráadásul én még ilyen kemény ágyon nem aludtam. Hiába tettünk alám több takarót is. ha azokba vékonyka pokróc volt behúzva.No, meg itthonról melegben indultunk, de mire leértünk elég hideg lett az idő. Időnként az eső is meg-megindult, és én persze nem vittem magammal kabátot.
A fürdőszoba  pedig, igaz hogy zuhanyzós volt, de kapaszkodó nem volt benne, ellenben jó magas pereme volt.Zoli mondta, hogy szívesen beemel, de nem ajánlja a fürdést. Ahhoz nincs elég meleg. Hajmosás viszont szóba sem jöhet, mivel nem hoztunk magunkkal hajszárítót. A személyzet ellen tényleg nem lehetett semmi kifogásunk. Nagyon előzékenyek voltak. Ahány használaton kívüli pokrócuk csak akadt, az mind a szobánkba került.
Zoli meglehetősen fáradt volt, de mivel én nem szívesen feküdtem volna le, mert az biztos volt, hogy úgysem tudnék hosszú órákat tölteni a kényelmetlen ágyon, no meg éhes is voltam, elindultunk próba szerencse alapon valamilyen éttermet keresni a közelben. Zoli kölcsönzött nekem egy viszonylag meleg felsőt.  Már majdnem föladtuk, és visszafordultunk, amikor rábukkantunk egy romkocsmára.


Még soha nem voltam ilyenben. Teljesen belelkesedtem az ötlettől, hogy betérjünk oda, annyit hallottam már ezekről a kocsmákról. Nagyon kíváncsi voltam már régóta, csak féltem megemlíteni a fiamnak, nehogy dilisnek nézzen.
Bent majdnem telt ház volt. Elől nagy kivetítőn épp -ha jól emlékszem- a Barcelola és már nem is tudom, melyik másik focicsapat küzdött egymással. Nem vagyok nagy focirajongó. Mindenesetre remek volt a hangulat, és volt némi harapnivaló, és sör is. Fasírtgombócokat kértem. Zoli hozott hozzá sült krumplit is.
A gombóckákat két tányérban hozta: az egyik csilis volt, a másik fokhagymás. Bekaptam egy csiliset, és azonnal elállt tőle a lélegzetem. Kis híján tűzokádó sárkánnyá változtam. Gyorsan ittam rá egy korty sört, ami olajnak bizonyult a tűzre. Úgyhogy inkább maradtam a fokhagymásnál, és a sült krumplinál.

Kajára várva bámulom a nagy kivetítőn a meccset


11 után muszáj volt vissza indulni a panzióba, mert hajnali hatkor kellett másnap kelni, hogy keressünk valami reggeliző helyet, és  8-ra odaérjünk a kórházba, és Zoli is kipihenhesse kicsit magát.

A Debrecenben készült képek már fent vannak az albumban.
 

2014. május 9., péntek

Megjöttem

Debrecenből.
Sajnos nem tudtam a kórház internetjéhez csatlakozni, így csak játszani tudtam a tableten.
"Konzervativ" kezelésen voltam, ami azt jelenti, hogy naponta kétszer kaptam infúziót, fájdalomcsillapítóval, meg izomlazítóval, meg mindenféle kezeléseket, köztük húzatták a jobb lábamat, az gyanis születésemtől 2 centivel rövidebb a balnál. Eredmény: rettenetes fájdalmak, és sokkal rosszabb járás, mint amikor befeküdtem. Rettenetesen sok kivizsgálás. A neurológia is kért még számos egyéb kivizsgálást, és egy esetleges carotis tágítást, ha a " mittudoménmilyen" vizsgálatnak rossz lenne az eredménye.Ezekre a vizsgálatokra mindre több hetes előjegyzés van, Úgyhogy azokat Pesten végeztetem majd el. Az Ortopéd osztályon szörnyű körülmények vannak, de erről legközelebb, ha Zoli már átküldte a képeket.
Viszont az élelmezés meglepően bőséges, és finom volt. 5-re értünk haza. Gyorsan nekiálltunk lomtalanítani. Úgyhogy Halálosan fáradt, kimerült vagyok. Zoli szintén. Úgy döntöttünk hogy most csak az egyik felét lomizzuk, de így is rengeteg "kincs" került elő, és rengeteg hely szabadult föl a garázsban. Többek között megtaláltuk a 4 évvel ezelőtt befőzött sűrített paradicsomok, és ivólevek nagy részét. Szerintem bujkálhat ott még további legalább40-50 liter .Találtunk még 10 liter Vili féle  vörösbort is, meg sok-sok üveg barackpálinkát is. Előkerült Dédike mákdarálója is, ami helyett tavaly az Ecsrein 10ezer forintért vettünk egy ugyanolyat. Volt daráló már 2-3ezer Ft-ért is, de én ugyanolyat kerestem, mint ami nekünk volt. Az pedig ritkaságnak számított. Egyetlen helyen, egyetlen darad létezett abból a fajtából az egész piacon. Nem is tudtunk az árából egyetlen forintot sem lealkudni. Inkább a másik fajtát ajálgatták nekünk..
Debrecenben tartottunk egy elő, és egy utó Anyák napját. Az utóbbin kaptam egy gyönyörű muránói brosst.
De majd bővebben, képekkel is illusztrálva fogom legközelebb elmesélni.
De most piszok fáradt vagyok. A kórházban egyetlen éjszakát sem sikerült átaludnom, pedig hajnali négykor már ébresztő volt, és a tyúkokkal feküdtünk le minden nap. Rendszerint 8-kor már villanyoltás volt.Én, aki többnyire éjfélkor fekszem le, elég nehezen viseltem. No meg azt is hogy a betegtársak török, argentin, meg ki tudja még milyen sorozatfüggők, de még csak ki sem tudtam menni a szobából, mert olyankor az infúzióhoz voltam láncolva. Pedig igazán jó csatornák között lehetett volna válogatni.