2015. szeptember 27., vasárnap

Búcsú a gyógytornásztól

Csütörtökön volt a 13. gyógytorna. Kedden még jönni fog.
Azt kérdezi tőlem: Mit érzel, mi javult, mióta tornázunk? Mert valamit be kéne írnom a lapodra!
Őszintén szólva semmi javulást nem vettem észre magamon. Mióta tornázunk, éjszakára már lebénul a lábam. 2-3 napra szükség van, mire megint helyreáll a torna előtti állapot.
Csütörtökön már nem is engedtem meg neki a jobb karom erőltetett, fájdalmas tornáztatását, mert hála ennek, több, mint 2 hete már hogy a recsegés, és a fájdalom nem áll el 1-2 napon belül, és az ujjaim is már teljesen el vannak zsibbadva. Alig tudom a tollat tartani, az írásom meg macskakaparássá változott. Már csak az hiányzik, hogy jobb kézzel se tudjam kezelni a billentyűzetet, vagy használni a kést, villát,  kanalat.
Kérhetném a csípőm lemerevítését. Akkor legalább megszűnnének a fájdalmaim.  
De hiszen akkor ágyban fekvő magatehetetlen roncs lennék.Éppen ezt akarom elkerülni, amíg lehet. 
Kérdezte, hogy sosem próbáltam még kérni a halottaim, meg a körülöttem levő angyalok segítségét? Mondtam neki, ne haragudjon, de én nem hiszek ezekben a misztikus dolgokban.
Próbáljam  csak meg, hiszen ő látja az aurám körül lebegő segítőket, de ha nem kérem őket tiszta szívből, ők sem tudnak segíteni rajtam. Őrajta már nagyon sokszor segítettek, csak hittel kéne kérnem!
Hát ez az! Sajnos nem tudok hinni benne!
Másnap meséltem Zsuzsának, hogy miket mondott!
Igen, őt is próbálta meggyőzni, hogy csak hittel kell kérnie, és megszűnnek még az anyagi problémái is!
Zsuzsa azt mondja, persze, könnyű hinni benne, ha ott áll a háta mögött egy jól kereső férj.


De ma nagy öröm ért! Zoliék  váratlanul meglátogattak Oliverrel. Csütörtökön még arról volt szó, hogy nem lesz közös hétvégi program, mert  zuhogni fog az eső.
Niki szerint 23.-án, szerintem 25.- én volt 1 hónapos a kis Góliát! Persze ezen nem fogunk összeveszni. Úgy látszik ma már ezt is máshogyan számolják, mint anno :o)
Zoli  ugyan megígérte, hogy átküld a mai látogatásról 1-2 képet, de eddig nem küldött. De ami késik, az nem múlik. Egyszer csak ideér!

2015. szeptember 20., vasárnap

Amire már tényleg nem lehet mást mondani

-A krumpli főzőlevét ne öntsd ki légy szíves! A következőképpen készíts belőle egy kis levest:  Ne tegyél sót a főzővizébe, mert át lesz törve, elkeverve vajjal krumplipürének Azt utólag is meg tudom sózni. Amíg fő, addig egy kis fej hagymát kockázz egészen apróra, és dinszteld le egy kanálnyi kacsazsírban. Nincs itthon zöldségem, ezért tegyél bele egy erőleveskockát, és egy teáskanálnyi Vegetát a kb 1,5 liternyi főzővízbe (a hagymával egyszerre) és kis lángon, fedő alatt főzd kb 10 percig. Abból a petrezselyemből, amit még nem dolgoztam föl, pár szálnak csak a levelét aprítsd föl. A zeller szárát nem fogom lefagyasztani, mert nem marad meg roppanósnak, és mivel a fagyasztóba egy gombostűt sem tudok már beletenni, le sem darálom, így fölhasználjuk, amennyit csak lehet. A vastagabb szárakból vágj kb. 1 cm hosszúra annyit, hogy  2 bő maréknyi legyen belőle. A petrezselyemzöldet, meg a zellerszárat csak az utolsó pillanatban, miután elzártad alatta a gázt, akkor dobd bele miután az elfőtt vizet már pótoltad, és fel is főtt. Fedő alatt hűljön ki. Töltsd üvegekbe, és tedd a hűtőbe. Bögréből fogom iszogatni ebben a kánikulában, hogy pótoljam a sót a szervezetemben. (Mások főzhetnek bele tésztát is. Én tészta levesnek hívom. Ha nem óriás krumplim van, akkor persze hajában főzöm. Úgy az igazi a törtkrumpli,de most csak nagyok voltak. Tésztalevest egyébként nagy melegben gyakran szoktam készíteni. Olcsó, és mégiscsak egy kis leves, és pillanatok alatt megvan. Ha Azt hittem, ennél alaposabban, szájbarágósabban már nem tudtam volna előadni. De később kiderült, hogy Zsuzsi  nem tudja megkülönböztetni  a különböző növényi szárakat. Nem szólt, egyszerűen kidobta az összeset.Pedig ránézésre, vagy akár szagolással is megkülönböztetheti. Vagy legalább szólt volna nekem! De nem. Mivel petrezselymet már végképp nem tudtam beszuszakolni, azok mind szárítva lettek.
Egy teljes csomag zellerlevelet elhasznált, a kacska kezemmel kínkeservesen hurkába göngyölve 2 nappal azelőtt lefagyasztott közül. Valószínűleg úgy gondolkodott, hogy azon is van szár, mert én a leveleket nem csipkedem le az őket vékonyan összekötőről. Mégis mit gondolhatott? Hiszen azt télre tettem el. Nem vagyok olyan bolond, hogy akkor használom, a mikor még frisset is lehet kapni! Egyébként meg nem lehet a szárat, és a levelet megkülönböztetni?
Nemsokára szabadul föl hely, mert jövő hétre nem rendeltem semmit. No, meg ''kiásattam'' a pincében egy 60 literes működő mélyhűtőt. Zoli tegnap kivitte a fészerbe (ott van konnektor). Most rengeteg zsömle, meg készétel van elraktározva, ha netán véletlenül elfelejtek kaját rendelni, vagy kenyeret hozatni, ne kerüljek zavarba. Vagy ha Zoliék éhesen betoppannak, legyen mihez nyúlni, válogatni belőlük.
No, most már mindegy. Beüzemeljük azt is, és a zöldeket meg még tudom pótolni. Nagyon hiányzik a lenti 300literes ládám. Nagyon unom már a Teletál választékát, mert a csirkemellből készült ételeikből nem választok A többit meg már 3-4-szer is végigettem. A többi cégé vagy ár-mennyiség, vagy íz alapján nem az esetem. Vagy nagyon nehéz kibontani, vagy... vagy... vagy... kifogás akad bőséggel, de leginkább a sütés-főzés kreativitása, öröme hiányzik, de nagyon.

2015. szeptember 19., szombat

Olivér meglátogatott ma

1 óra körül érkeztek Nikiék.
Olivér megéhezett, így először ő kapott enni.
Mivel már nagyon éhesek voltak, elsétáltunk a közelben levő étterembe. Gyönyörű idő volt, ezért olyan helyet kerestünk, ahol ki tudunk ülni a kerthelyiségbe.
Jócskán elmúlt már az ebédidő, mire odaértünk, de3 a kerthelyiség mégis tömve volt. Nehezen ugyan, de azért kaptunk helyet. Szerencsére a mi kis Góliátunk végigaludta az egészet. Jó, hogy indulás előtt Niki felkeltette, és megetette őlordságát.



Hiába, a képfeltevő ördöge mindig megviccel minket.
Sajnos a marhasültet túlságosan átsütötték, különben egész finom lett volna. De azért így is megbirkóztam vele. Pedig azt hittem, nem is vagyok éhes.
Az ebéd után átmentünk a szomszédos cukrászdába, a desszertet elfogyasztani.
Nem volt túlságosan jó ötlet, mert a három kiválasztott sütemény közül egyedül Nikié volt úgy ahogy ehető.
Olivér pedig úgy döntött, hogy ez azért már túlzás, és teli torokból üvölteni kezdett. 
Pillanatok alatt bevörösödött a feje a dühtől, ahogy követelte a járandóságát. Mégis milyen dolog az, hogy mi megtömtük a hasunkat, utána meg még cukrászdába is megyünk? Ő meg nem kap semmit?
Most jól jött, hogy még itthon megszoptatta Niki, és a lefejt mamitejci meg ott volt a cumisüvegben.
Igen-ám, de hideg. Niki átrohant a szomszédos vendéglőbe megmelegíteni a flaska tejet. Igen ám, de  most meg túl meleg lett. Meg kellett várni, míg kihűl.Olivér viszont enyhén szólva türelmetlenkedett. Látszott a pincérlányon, hogy legszívesebben távozásra szólított volna föl minket, de a vendégek mind megértően mosolyogtak ránk, és várták a fejleményeket, így visszafogta magát. 
Mikor már fölfalta a 120 mili nagy részét, Zoli elkezdett vele incselkedni. Hol elvette, aztán megint odaadta a
cumit, mikor sírásra kezdett állni a szája. Föl is vette Niki videóra. Persze nem kínozta sokáig, de hát ezt muszáj volt megörökíteni, aranyos volt.
Szerencsére mielőtt kiürült volna az üveg, jóllakott a mi kis haspókunk. Talán kicsit túl is ette magát.
-Anyu, nem akarod megbüfiztetni? Visszautasítottam az ajánlatot: -Te szereted, ha tejes lesz az inged, nem én.



Itthon aztán kicsit ölbe tudtam venni, mielőtt megörvendeztetett minket egy nagy adag  pelusba valóval.
Hiába, aki ilyen sokat eszik, az bőven kakil is.


Ma vett föl először kockás inget a farmerjéhez.
Olyan értelmesen tud az emberre nézni, hogy meg kell őt zabálni! 

Tisztába tett popsival megint szép az élet!

A szülei azt mondják, amint hazavitték, rögtön elvesztette az érdeklődését a csörgős cica iránt.
Csak az ujjunkat szorongatja ha néha ébren van. Különben pedig a hízással van elfoglalva.
Eszik, alszik. Már 4400grammra gyarapodott a súlya, viszont érdekes módon összement. 57 centi hosszú. Ez 2,5 centivel rövidebb, mint amit a kórházban mértek a születésekor.






2015. szeptember 15., kedd

A 4 napos Olivér naplójából




Adtak nekem cumit, hogy ne bőgjek. Haha a buták, ugyan elfogadtam egy fél órára és már a saját kezemmel tartottam bent a számban, hogy lássák milyen nagy fiú vagyok, de aztán elkezdtem unatkozni és hát sírással szórakoztatni magam :) Itt most aztán biztos nem lesz éjjel alvás, korai volt innotok a medve bőrére - hahaha

Na szép estét és 24 órás műszakot, pusszantás

Ollivér

Ui: ma 3780 grammot nyomok
 
 
A rémálmaim közé tartozott, hogy Olivért rászoktatják a cumizásra, amiről aztán nagyon nehéz leszoktatni. Számtalanszor láttam, mekkora traumát okozott ez a kicsiknek. 
Nem mondtam  nekik soha, nehogy véletlenül kioktatásnak vegyék!

De őkelme okosabb volt a szüleinél.! Kipróbálta ugyan a kedvükért, de egy idő után kiköpte, mondván hogy ebben nincs is kaja. Még apuci sem tudta megnyugtatni.  Ekkor még csak tanulgatták a baba jelzéseit. De aztán anyuci rájött, mi is itt a baj és gyorsan teljesítette is a kívánságát..

2015. szeptember 13., vasárnap

Nemzetek sajtversenye a mi szemszögünkből





Kivételesen nem tartom be az időrendi sorrendet.
Mert először voltunk a Budavári Borfesztiválon.
Ott vettük meg azt a sajtösszeállítást, amire szavazni lehetett.
Mi a kóstolás során eltértünk az eredeti sorrendtől, mert a tálcára sem abban a sorrendben lettek felrakva. Hogy melyik ország milyen sajttal indult, legjobb, ha mindenki, akit érdekel, megnézheti a www.nemzeteksajtversenye.hu weboldalon.

És hogy mi az oka a késlekedésemnek?
Szerdán elég későn, halál fáradtan értem haza.
Csütörtökön Ica az előre megbeszélt piacozás után ért ide.  Rengeteg eltenni való zöldet sikerült vennie: 10 hatalmas csokor   szép méregzöld friss kaprot (általában 6-8 pici szál szokott 1 csokorban lenni. Ebben viszont gyökerestől kivett 30-40egész növény volt összekötve. 2 csokor növény leveléből főztem 1,5 liter kaporszószt. Lemértem a felaprítani való szárak súlyát, /persze, mivel rengeteg volt, a levelek alatti vékony, kemény részeket lecsipkedtem, és kidobtam/ mert azt pépesítve, sóval tartósítva tettem el: 11 deka volt A recept szerint 10 deka ledarált kaprot 3 deka sóval kell összekeverni. Megvárni, míg levet ereszt, kinyomkodni, jól beletömöríteni 1 kis ,- lehetőleg sötét- üvegbe, ráönteni a maradék levet, és légmentesen lezárni. Én csak 2 deka sóval készítettem a 11 deka kaporszárat. Szerintem az is bőven elég. Ezt csináltam pénteken, a fürdés után, ami már eleve kifáraszt engem. Csütörtökön délután gyógytorna volt. Piac után Ica csak bepakolta a zöldeket, meg a szilvát a jégszekrénybe, átkötözte a sebemet, és már érkezett is a gyógytornász. Torna után teljesen KO vagyok. Akkor már képtelenség bármihez fogni. Még az asztalig elvánszorogni is nagy teljesítménynek számít.
Ja, pénteken még 5 csomag petrezselymet is beraktam az aszalóba szárítani. Azok is termetes csokrok voltak ám!
Még megmaradt 5 adag petrus, és 6- szintén hatalmas csokor zeller zöld. A leveleinek nagy része szárításra, a másik rész felesben fagyasztásra, ill. sóban eltevésre vár.  A  vastagabb zellerszárakat 1-2 centis darabokra vágva szintén részben lefagyasztom, részben frissen használom fel. A zöld dobozban a jégszekrény aljában 1 hónapig is eltartható. Gondoltam, azt is kipróbálom pépesítve, sóban raktározni. Imádom a zellerkrémlevest Ha veszek hozzá gumót is  szerintem remek lesz télen akár tea helyett is.  A kaporpép,a lefagyasztott kaporlevelekkel szintén. Manióka (tapióka)-gyöngyöm bőséggel áll rendelkezésemre, így fele-fele arányban  liszttel sűrítve irtó finom, és guszta is lesz átlátszó bögrében. A fagyasztott levelek apróra vágva keverednek majd benne a gömböcskékkel. Már a puszta gondolattól is folyik a nyálam :o).
Szerencsére a 10-ből csak 6 kaprot mostam le. Így ma "csak a maradék 4 csomag leveleit kell egyelőre becsomagolnom a fagyasztáshoz.
Ica jövő keddtől 10-12 napig szabin van. Nem fogok unatkozni egy pillanatra sem.
Jaj, még a mostani 2 kiló szilva egy részét is meg kell majd aszalnom. A kb 1-1,5 kiló apró szemű besztercei még eláll egy darabig.
5-6 kiló szilvát már megaszaltam ebben az évben. Idén sajnos össz-vissz 3-4 kiló eperből lett aszalék. Meggyből, sárgabarackból egyetlen deka sem sikeredett. Ami keveset Zoli hozott, az mind a hasamban landolt.

No, de ennyi kitérő után lássuk a szavazatainkat. Szerencsére jó nagy darabok voltak a kóstolók, így két-háromszor is le tudtuk ellenőrizni magunkat. És még maradt is belőlük. A kedvencekből azért kevesebb! :o)

Lássuk csak:

Országok:                                                         Andi                                             Zoli

Görög o                                                              7                                                  5
Nagy Britannia                                                    4                                                  7
Francia o                                                            3                                                  7
USA                                                                   4                                                  8
Portugál                                                              2                                                  8
Svájc                                                                   7                                                 9
Észt o                                                                  2                                                 2
Ausztria                                                               3                                                 6
Belgium                                                               7                                                 7
Cseh o                                                                 2                                                 4
Dánia                                                                   3                                                 6
Hollandia                                                              4                                                 7
Olasz o                                                                 3                                                 3
Spanyol o                                                             7                                                 6
Magyar o                                                              5                                                 6

Pusztán érdekességképpen mondom: Mindketten nagy sajtimádók vagyunk. mégis, néhol mennyire különbözik az ízlésünk!

Zolinál az abszolút nyertes Svájc
Nálam legjobban a spanyol jött be, de a görög, svájci, belga is nagyon ízlett. Látatlanban mindketten a franciára szavaztunk volna. Én csalódtam a nagyobbat benne. A maximum 10-est egyikünk sem szavazta meg. Az én várakozásom volt a nagyobb, igaz, hogy megmondták a sajtos pultnál, hogy az ország legjobb sajtjának versenyét még egyik ország sem rendezte meg. Így ők néhány manufaktúrát kértek föl minden országból.Akik küldtek mintát, azok közül választottak. 
Magyarországon külön erre a versenyre fejlesztették ki ezt a sajtfajtát. Én persze még tegnap, kóstolás nélkül szavaztam rájuk. Nagyot nem csalódtam. Sejtettem, a szívem mélyén tudtam is, hogy vannak a világban jobb sajtok a mienknél. Viszont nálam 2 ponttal is megelőzte a franciát. Sosem gondoltam volna, hogy ez lehetséges.






 



2015. szeptember 7., hétfő

Csepelen, vendégségben

Szép napos időre virradtunk ma.
Semmi akadálya nem volt annak, hogy megkíséreljünk feljutni Niki szüleinek a lakásába, ahol  ideiglenes otthonra találtak, míg az ő lakásuk is elkészül végre. Eredetileg június végére kellett volna átadni, de "csúszás esete forog fenn" Méghozzá tetemes!  Egy kedves betonozó páros hullámosra sikeredett munkája miatt borult minden. De közben elkelt a Pál utcai lakás. Onnan menni kellett, ide még nem lehetett beköltözni. Eleinte még reménykedtek, hogy a babát már ide hozhatják haza. De mint minden, illetve semmi ebben az országban - no szóval érti ugye mindenki? A következő átadási terminus augusztus vége... aztán szeptember vége... október? már csak remélik, hogy majd egyszer... talán az újévet már itt köszönthetik. Nos igen, de már csak az a kérdés, hogy melyiket?
Hiába no, én mindig mondtam, hogy ez egy elátkozott ház!

Ennyi kitérő után: legalább Niki szüleinek a lakásába sikeresen feljutottunk.
Olika addigra jól beebédelt, és az igazak álmát aludta fenn, Zoliék szobájában. Oda pedig tényleg lehetetlen kerekesszékkel feljutni.
Megebédeltünk hát mi is, igaz, az erős szélre tekintettel nem a teraszon, hanem a nappaliban. Mikor már harmadjára borult föl a napernyő, Zolinál végre leesett a tantusz, és becsukta. :o)
Mikor minden akadály elhárult, és a máj is elkészült a tárcsán,nekiálltunk:

Au, most látom, ez már az ebéd végén a desszert. Pedig tudom, hogy az ebédről is készültek képek. Több is.
Szóval, hinnetek kell nekem: Rántott csirkemellek, roston sült máj, rizs, saláta, kovászos uborka, majonézes kukorica volt terítéken.
-A vastagabbak, lehet, hogy nem sültek át rendesen-így a házigazda.
Naná, hogy mindannyian a véres-vastag darabokra csaptunk le. Igaz, Niki szerényen megelégedett a csirkemellel. Én még a szaftra is igényt tartottam a legvégén, mivel csak a tál nagy részének kiürültével tűnt föl nekem is csak, és imádom a szaftot kenyérrel mártogatni. Kiderült, hogy elfelejtődött a kenyér, de volt helyette lenmagos zsömle.
Legvégül előkerült a háziasszony túrótortája is. Ez volt az ebéd megkoronázása. Mindvégig azt hittem, hogy meggyszemek díszítik. Aztán ráharaptam egy szőlőmagra. Jé, ebben szőlő is van.-csodálkoztam rá hangosan -nem kis mulatságára a többieknek. Tényleg meggyíze volt annak a szőlőnek.
Jókedvű beszélgetéssel múlattuk az időt, fülelve közben a bébicsőszre, ami végre meg is szólalt: e-e, -mondta -eh-eh-eh.
-Ez nem véletlenül az Oli hangja volt?  -kérdezte Dédimama.
Hogy? Mi? -riadt fel az időközben elbóbiskoló Zoli fiam.
Oli - Zoli  -gyakran fogjátok összetéveszteni!
Ekkor már 4 körül járt. Jó alvókája van a kis pasinak. Ebben Zolira ütött.
Megegyeztünk, hogy hagyjuk még egy kicsit a bölcsőben szenderegni.
Néha-néha fölhangzott az elégedett e-e. Valószínűleg kalimpált a bölcsőben, az pedig ringatta.
Egyszer csak Zoli fölpattant. Irány a lépcső.
A bébicsőszön keresztül hallottuk a dünnyögést.
Csak sejtettük, hogy Zoli Olival a hasán az ágyon feküdt.
Niki valamit beleszólt a bébicsőszbe, mire az lekapcsolta a készüléket.
Nemsoká Niki is felment az emeletre. Olivér evett. Majd átcsomagolták, mivel Niki szerint nyakig pisis volt.
Mondta, hogy az összes gatyesz a szárítón van már. A kis farmer, élete első farmernadrágja volt az utolsó tiszta darab.
Nincs mese, holnap el kell menni vásárolni néhány melegebb darabot. Persze a szárítón volt már jó pár száraz is.
No, de végre leérkezett az unokám, és végre magamhoz ölelhettem és mesélhettem neki:


A mesét, bár még semmit sem ért belőle, már most nagyon szereti. Talán a versikék dallama, ami hat rá.

Anyuci pedig népdalokkal szórakoztatja:



Az első séta a babakocsiban:



Örülök, hogy nem a mostanában divatos, de ugyanakkor borulékony háromkerekűt vették neki.

Vicces, de nem találok egyetlen új képet sem Olivérrel és Zolival ebben a hülye albumban, pedig tudom, hogy vannak. Miért nem töltötte le a gép?

 A törpés versike vége: "Sírdogál a törpe, borsónyi a könnye.... (Gazdag Erzsi)
Olivér mintha értené, pedig csak a hangsúlyt érzékeli. Annak idején Zoli nagyon szerette, persze nem 12 naposan.

2015. szeptember 3., csütörtök

Szurkoljatok,

hogy szombaton Budapesten jó idő legyen, hogy 8 nap után újra láthassam az unokámat!

Kedden, és csütörtökön jött hozzám a gyógytornász.
Következmény: szerdán már alig tudtam járni.
Ma már alig tudott mit kezdeni velem. Szinte nem is mert hozzám nyúlni, mert mindenem recsegett-ropogott, befeszült.
Előre félek az éjszakától. Ha lefekszem, hogyan fogok néhány óránként kikelni az ágyból?

2015. szeptember 1., kedd

Szeptember elseje- ébredés képekben elmesélve

Az előző bejegyzéshez tettem be utólag néhány képet!

Ezek a képek már ma reggel készültek:


                                                   Az ébredés nyújtózkodással kezdődik!




                                                          Tudok ám már grimaszolni is



Szia Mami!



                    Én ugyan szívesen vagyok apu ölében, de azért kérhetném már végre a  tejecskémet?