Csepelen, vendégségben

Szép napos időre virradtunk ma.
Semmi akadálya nem volt annak, hogy megkíséreljünk feljutni Niki szüleinek a lakásába, ahol  ideiglenes otthonra találtak, míg az ő lakásuk is elkészül végre. Eredetileg június végére kellett volna átadni, de "csúszás esete forog fenn" Méghozzá tetemes!  Egy kedves betonozó páros hullámosra sikeredett munkája miatt borult minden. De közben elkelt a Pál utcai lakás. Onnan menni kellett, ide még nem lehetett beköltözni. Eleinte még reménykedtek, hogy a babát már ide hozhatják haza. De mint minden, illetve semmi ebben az országban - no szóval érti ugye mindenki? A következő átadási terminus augusztus vége... aztán szeptember vége... október? már csak remélik, hogy majd egyszer... talán az újévet már itt köszönthetik. Nos igen, de már csak az a kérdés, hogy melyiket?
Hiába no, én mindig mondtam, hogy ez egy elátkozott ház!

Ennyi kitérő után: legalább Niki szüleinek a lakásába sikeresen feljutottunk.
Olika addigra jól beebédelt, és az igazak álmát aludta fenn, Zoliék szobájában. Oda pedig tényleg lehetetlen kerekesszékkel feljutni.
Megebédeltünk hát mi is, igaz, az erős szélre tekintettel nem a teraszon, hanem a nappaliban. Mikor már harmadjára borult föl a napernyő, Zolinál végre leesett a tantusz, és becsukta. :o)
Mikor minden akadály elhárult, és a máj is elkészült a tárcsán,nekiálltunk:

Au, most látom, ez már az ebéd végén a desszert. Pedig tudom, hogy az ebédről is készültek képek. Több is.
Szóval, hinnetek kell nekem: Rántott csirkemellek, roston sült máj, rizs, saláta, kovászos uborka, majonézes kukorica volt terítéken.
-A vastagabbak, lehet, hogy nem sültek át rendesen-így a házigazda.
Naná, hogy mindannyian a véres-vastag darabokra csaptunk le. Igaz, Niki szerényen megelégedett a csirkemellel. Én még a szaftra is igényt tartottam a legvégén, mivel csak a tál nagy részének kiürültével tűnt föl nekem is csak, és imádom a szaftot kenyérrel mártogatni. Kiderült, hogy elfelejtődött a kenyér, de volt helyette lenmagos zsömle.
Legvégül előkerült a háziasszony túrótortája is. Ez volt az ebéd megkoronázása. Mindvégig azt hittem, hogy meggyszemek díszítik. Aztán ráharaptam egy szőlőmagra. Jé, ebben szőlő is van.-csodálkoztam rá hangosan -nem kis mulatságára a többieknek. Tényleg meggyíze volt annak a szőlőnek.
Jókedvű beszélgetéssel múlattuk az időt, fülelve közben a bébicsőszre, ami végre meg is szólalt: e-e, -mondta -eh-eh-eh.
-Ez nem véletlenül az Oli hangja volt?  -kérdezte Dédimama.
Hogy? Mi? -riadt fel az időközben elbóbiskoló Zoli fiam.
Oli - Zoli  -gyakran fogjátok összetéveszteni!
Ekkor már 4 körül járt. Jó alvókája van a kis pasinak. Ebben Zolira ütött.
Megegyeztünk, hogy hagyjuk még egy kicsit a bölcsőben szenderegni.
Néha-néha fölhangzott az elégedett e-e. Valószínűleg kalimpált a bölcsőben, az pedig ringatta.
Egyszer csak Zoli fölpattant. Irány a lépcső.
A bébicsőszön keresztül hallottuk a dünnyögést.
Csak sejtettük, hogy Zoli Olival a hasán az ágyon feküdt.
Niki valamit beleszólt a bébicsőszbe, mire az lekapcsolta a készüléket.
Nemsoká Niki is felment az emeletre. Olivér evett. Majd átcsomagolták, mivel Niki szerint nyakig pisis volt.
Mondta, hogy az összes gatyesz a szárítón van már. A kis farmer, élete első farmernadrágja volt az utolsó tiszta darab.
Nincs mese, holnap el kell menni vásárolni néhány melegebb darabot. Persze a szárítón volt már jó pár száraz is.
No, de végre leérkezett az unokám, és végre magamhoz ölelhettem és mesélhettem neki:

A mesét, bár még semmit sem ért belőle, már most nagyon szereti. Talán a versikék dallama, ami hat rá.

Anyuci pedig népdalokkal szórakoztatja:

Az első séta a babakocsiban:

Örülök, hogy nem a mostanában divatos, de ugyanakkor borulékony háromkerekűt vették neki.

Vicces, de nem találok egyetlen új képet sem Olivérrel és Zolival ebben a hülye albumban, pedig tudom, hogy vannak. Miért nem töltötte le a gép?

 A törpés versike vége: "Sírdogál a törpe, borsónyi a könnye.... (Gazdag Erzsi)
Olivér mintha értené, pedig csak a hangsúlyt érzékeli. Annak idején Zoli nagyon szerette, persze nem 12 naposan.