Egy kellemesen eltöltött nap után....kórház

Vasárnap végre kisütött a nap. Irány a Gourmet fesztivál. Nagyon jól éreztük magunkat.
Aztán szálltunk be a kocsiba, ugyanúgy, mint már ezerszer. De most valahogy mégis másképp alakult. Éles fájdalom hasított a combcsontomba, amit én hatalmas sikollyal nyugtáztam.Aztán Zoli hazahozott, és elment .
Nekem viszont egyre jobban fájt a lábam. Kénytelen voltam riasztani Zolit: Hívjunk mentőt. Megröntgeneztek. Amitől olyan nagyon féltem, nem igazolódott: Nincs combnyaktörésem. De még combnyakam sincs. Össze van nőve.Még műteni sem lehetne, nem kaphatnék ezen az oldalon protézist.
Megígérték, ha bent maradok, kaphatok infúzióban erős fájdalomcsillapítót, hogy legalább az első nap iszonyú fájdalmai elviselhetőek legyenek. Nem így lett, mert az orvos nem volt tisztában, mi van raktáron, és mi nincs.Ez történetesen nem volt.
Mivel a Péterfy kórházban nincsenek korszerű ágyak, megállapodtunk, csak akkor maradok, ha kapok katétert. Mivel éjszaka kb  négy-ötször szoktam fölkelni pisilni.
Hosszas könyörgésre a 2 tabletta mellé kaptam még egy szurit is, ami 2 órán át megszüntetett tényleg minden fájdalmat. De azután...
Rájöttem: tulajdonképpen nem is a pisilés miatt, hanem a bal sarkamba nyilalló folyamatos fájdalom miatt kell fölkelnem. (Valószínűleg a nagy mértékű érszűkület, hozzá pedig a gyógyulni nem akaró fekély kelti. A hólyag telt érzése csak egy előzetes tünet. De sokszor bosszankodtam, hogy alig néhány csöppet tudtam csak kipréselni.)
Mi alig 2 órát vártunk az eredményre, azt is csak azért, mert az orvos, akivel a fiatalabb konzultálni akart, éppen operált. Egy 6 éves kislányt, akit a család kutyája mart össze,akivel a kislány együtt nőtt fel. Az apuka mesélte el nekünk a történetet: Új kistestvér érkezett, aki 4 napos. Legalább 15 gyerek ugrándozott az udvaron, ezért az apuka megkötötte a máskor mindig szabadon tartott kutyákat. Talán ez volt a baj.  A kislány gurította a kutyának a labdát, aki nem érte el azt. Ezért a gyerek korrigálni akart. Futás közben elcsúszott a sárban, az állat pedig ráugrott, és megmarta.2-3 harapás után magától elengedte, mire a felnőttek kiértek a kislány sikoltozására.  Az esztergomi kórházban azt mondták az apának, hogy nincs semmi baj, magától összehúzódik majd a fejseb. De az apa nem hitt nekik. Felhozta a barátja Pestre. Itt derült ki, hogy életveszélyes a kislány állapota. Az apának is biztosítottak ágyat, igaz, nem az intenzív osztályon. De ő ragaszkodott hozzá, hogy ott üljön a gyerek mellett, hogy ha magához tér az altatásból, ne idegen környezetben, apu nélkül találja magát. A doki mondta, hogy még altatásban is őt hívta, ezért biztos abban, hogy  az agya nem sérült. Még egyszer meg kell majd műteni, mert egy koponyaszilánkot most nem tudtak kivenni, és ha az elkezd vándorolni, megsérülhet az agya. Szomorú történet, amikor az öröm hirtelen bánatba, aggódásba fordul.
Abban a szobában, ahol én feküdtem, volt egy hölgy, akinek 2 napig kellett várnia, hogy megműtsék, annyi volt a beteg. Nekem szerencsém volt, hogy alig 10 percen belül bekerültem a röntgenbe. De mikor  mentünk WC-t keresni (persze a mozgássérült zárva volt) láttuk, hogy már rengetegen várakoznak.
Most látom csak, hogy a fesztiválról alig írtam valamit. No, mindegy, nézegessétek a fesztiválról készült képeket.
Az utolsó képhez csak annyit: senki, és semmi sem lehet tökéletes!

Vasárnap végre -hosszú hetek óta- megint kimozdultunk itthonról.

Igaz, Zolinak kellett le is föl is cipelnie a lépcsőn, de , bár nagy fájdalmak árán, de kicsit kikapcsolódtam.
Rögtön egészen más lett a közérzetem, és kissé kitisztult a fejem is.
Az elmúlt héten rendkívül sok probléma összejött..
Pl az Államkincstár olyan betegség igazolást követelt tőlem, amiről a háziorvosom még csak nem is hallott. Nyomtatványboltban sehol nem tudta a fiam beszerezni. Igaz, mindenki mondta, hogy létezik, de hogy hol kapható ez a 35 Ft-os nyomtatvány, arra csak tanácstalanul húzták föl a vállukat.
Végül csak talált Zoli egy minta nyomtatványt a Neten. Megbeszélte az előadóval, hogy az is jó lesz. Igenám, de a dokim nem volt hajlandó kitölteni, mert ha attól a több mint 30 embertől, akinek a hónap során elfogadták, amit ő adott, akkor az enyémet miért nem? Végül beszélt telefonon a Minisztériummal. Az előadó hebegett-habogott, végül azt mondta neki, hogy minden igazolás, stb... átment az ügyfélkapun, kivéve ez. Küldjük az eredetit ajánlott levélben. De ha egyszer az van leírva, hogy ügyfélkapun keresztül lehet kérvényezni (megjegyzem, súlyosan mozgássérült, fogyatékos emberekről van szó), akkor a való világban miért nem működik?rengeteg idegeskedést, vég nélküli telefonálgatást meg lehetett volna spórolni. Még jó, hogy nekem azért van segítségem. De akinek ez sincs? Fogyatékossági támogatás nélkül viszont ezt a viszonylag olcsó szolgáltatást nem lehet igénybe venni..
De más bosszúságok is nehezítették ezekben napokban az életemet.A UPC-s modem is felmondta a szolgálatot. A képernyő villog: hol fekete fehér, hol piros és kék csíkok rohangálnak rajta. Nézni képtelenség, csak hallgatni lehet. Hosszabb távon viszont, félő, hogy a TV-m is tönkremehet tőle. Mondták, hogy vegyek új Euscart, vagy mi a csuda csatlakozót. Képtelenség, hogy 3 hónap alatt tönkrement az, ami elvileg soha nem mehetne tönkre.  3 hónapja üzemelték be nálam ezt a készüléket.  Tehát még garanciális kell, hogy legyen.És ha nem is ez a probléma? Akkor feleslegesen költöttem rá, és mégiscsak ki kell jönniük. Szerencsére itt volt Ági,. Harmadszorra már ő tárgyalt velük. Közölte, a szolgáltató azért van, hogy a pénzemért szolgáltasson is.Hogy elmegy ő a vezérigazgatóhoz is, ha kell, vagy feljelenti a Fogyasztóvédelemnél őket. Jó, még vasárnap kijönnek. Aztán úgy döntöttünk, hogy kimegyünk erre a fesztiválra. Telefon: Ne jöjjenek vasárnap, mert nem leszünk itthon. Tegyük át keddre. Persze nem vették ki a címemet a rendszerből. Kiküldték a szerelőket. Hétfőn felhívtam őket, úgyhogy pénteken jönnek.Mindenáron szerdára, vagy csütörtökre akarták kiküldeni a szerelőket, holott már előre mondtam, hogy nekem kizárólag a kedd, és a péntek felel meg.
Múlt héten viszonylag jobban éreztem magam, úgyhogy főztem, pörköltalapnak.  A paradicsom lehéjazása, meg a kavargatás, az Ágira várt.
Képeket majd holnap teszek föl, ehhez a bejegyzéshez. Bár a picassán most is megnézhető.  

Idén is kint voltunk a mangalica fesztiválon

Zoli 11 körül érkezett. Rögtön rám tettük az Air Leggit. Mostanában, ennek a frontos időjárásnak köszönhetően teli van vízzel mindkét lábam. Főleg a bokáimat, meg a jobb térdemet lehet kisebb hordócskáknak nézni A bal lábamon meg a kisujjam tűnik mini hordónak. A lábfejeim is dundik. Még a papucs sem jön rájuk, nemhogy a cipő:-((( A kérdés az volt, hogy sikerül-e annyira kinyomatni a vizet, hogy bele tudjuk préselni abba az egyetlen cipőbe, ami az érműtétem óta rám jön. Sikerült! Irány a mangalica fesztivál. Már kopogott a szemünk az éhségtől. Én negyed adag hagymalevest reggeliztem, Zolinak meg semmi sem volt a gyomrában. Mindkettőnknek felragyogott a szeme, mikor megláttuk, hogy idén hagymás vér is szerepel az étlapon:

Évek óta nem volt módunkban enni ilyesmit.

Brutális áron adták: 10 deka 500 forint. Ez a tányér 38 deka volt. Kissé sós, hatalmas darab hagymákkal. A majorana nekünk hiányzott belőle, de így is ízlett. Röhej, de a mangalica fesztiválon idén semmi mangalicaterméket nem vettünk. De többféle sajtból is bevásároltunk, és kétféle szarvaskolbászból is 1-1 párat. Rögtön az első kóstoló szarvasból volt. Persze, hogy utána a mangalica mind ízetlennek tűnt, annyira karakteres a szarvas íze. És a fűszerezése is tökéletes volt. Egy kisebb vagyont költöttünk. Ittam forró homoktövis teát. Az nagyon ízlett. A forralt sörből kísérletképpen kettőnknek vettünk 1 decit:

Az borzalmas volt. Még jó, hogy decire volt kiírva az ára. Mire a kocsihoz értünk, csöpögni kezdett az eső. Mire hazaértünk, már elég rendesen esett. De az már nem zavart túlzottan. Gyorsan levettük a vizes nadrágot, oszt annyi.

***********************************************************************************

 Ma reggel Zoli hozott az apjától 3 hatalmas tál kocsonyát,azzal a megjegyzéssel, hogy ehetetlen. Ha a kutyák megeszik, adjuk nekik. Megkóstoltuk Ágival, és nem találtuk rossznak. Kicsit ugyan a kelleténél több benne a füstölt hús,és kevesebb a bőrös rész, de azért a tavalyit messze űbereli. Az tényleg ehetetlen volt. Még Doni undorodva fordult el tőle. Reggel Zoli ébresztett. Mondtam, nem is kelek föl, tegye rám a gépet. Szörnyű volt. A teljes testem begörcsölt, és üvöltöttem, mint a sakál. De mondtam, most már fejezzük be, ha egyszer elkezdtük. Hát, nem esett jól, az egyszer biztos.

**********************************************************************************

A régi blogomat végre sikerült újra nyilvánossá tenni. Igaz, képek, kommentek nélkül.
De érdekes, hogy egy video : az "Oroszlánetetés" valahogy mégis "rajta felejtődött". :o)))
Rettenetesen örülök, mert így azért mégiscsak egyszerűbb nekem visszakeresni, hogy mi mikor történt.
Köszönöm neked Zoli!