2013. december 31., kedd

Mégegyszer a Karácsonyról 2

Karácsonyi ebéd duplán (mi kétszer ettük végig ezt a menüsort  4 órán belül:

                                                   Marhahús leves sok-sok zöldséggel.
               A velős csontokat, és a marhaszegyet előételként, pirítós kenyérrel, tormával ettük.


A fő fogás sült kacsacomb -és mell petrezselymes burgonyapürével, sült gesztenyével, savanyúsággal  (a fő attrakció a savanyított szilva fokhagyma "maggal" volt. Mindenkinek az ízlett a legjobban)

Desszertet ugyan nem adtunk, (eredetileg gesztenyepüré, és tiramisu volt tervezve) de annyi rengeteg sütemény volt, hogy azt inkább nem készítettük el:


 AViki-féle isteni finom bejgli.  Még valakitől kaptunk bejglit. Az is finom volt, de ehhez foghatót én még életemben nem ettem. A Daubner -féle nyomába sem érhet. Pedig nekem eddig az volt a bejglik királynője. Magasan verte az enyémet is.


                                             És rengeteg féle-fajta aprósütemény is volt.


Ha Zoli hazajön, és elő tudja varázsolni valahonnan az eltűnt képeket, azért kivételt fogok tenni, és megmutatom a feldíszített karácsonyfánkat, meg a lencsefőzelék főző konyhatündérkedésemet is, (ezt a szót, akárhogyan is variálom, nem szereti a helyesírás ellenőr) amikor kivételesen nem csak dirigáltam, de ténylegesen én készítettem el az egészet.


2013. december 30., hétfő

Még egyszer a Karácsonyról

Múltkor csak a karácsonyfa díszítés elejéről tettem föl képeket. A kész fát viszont elfelejtettem lefényképezni.

Hát, másnap aztán pótoltam: és most meg nem találom sehol sem.  Nagyon vicces,  illetve egyáltalán nem az. Amiket nem akartam föltenni a picassára, az bezzeg mind fenn van. De pont a kész fáról egy sem.
Valahol pedig meg kell lenniük, de hogy hol?
Hiszen ma reggel még mind megvolt! Másfél órán át "szórakoztam" a válogatással, elnevezésekkel, pakolgatással.....
Direkt szívat engem ez a gép.  Tisztára hülyének néz!
Édes drága Acerkém, légy oly szíves, és add vissza őket!
Talán azért szórakozik velem, mert tegnapra ígértem, és ma lett belőle? Mindig tudtam, hogy van lelke, de azt, hogy sértődékeny is, azt most tapasztalom meg először. :-(((





2013. december 28., szombat

2013. december 26., csütörtök

Szenteste a Pál utcában


Már 22.-én megérkeztem a Szamaritánusokkal.


 A kondiszobát rendezték át a kedvemért.


Amiben az a szuper, hogy van benne zuhanyzó, mosdó, WC.

Az ágy a szekrénykével a karácsonyi ajándékom. Tartozik még hozzá egy fürdőszék is a zuhanyozóhoz. Valami csoda. Imádom. Sokféleképpen állíthatom be elektromos vezérléssel.


23.-án még dolgoztak, meg bevásároltak. Egyedül maradtunk Donival.
Tévéztem, olvasgattam egész nap.
Csak egy pici részletet mutatok a lakásból:


ja, és megörökítettük a karomat is. Ilyen, a szivárvány minden színében pompázó foltok vannak  rajtuk:

Nehogy valaki rosszra gondoljon! Senki nem vert meg, csak a megerőltetéstől pattannak meg az erek, és lilul be. A járókeret az oka.  A jobb karomban meg annyira begyulladtak az inak, hogy nem tudom felemelni. Ja, most látom, hogy a jobb karomat fényképeztük. A másik is ilyesforma.


Aztán meghozták a fát is:


Zoli és Niki díszítette föl:


Niki alaposan megszenvedett az égők kigubancolásával. De minden jó, ha jó a vége.
Vidáman pózol  az égők kígyójával.



Itt meg Zoli mászik le-vagy föl a létráról (ra)


                                                        Kezdődhet a díszek fölakasztgatása


                                                             Szaloncukor bogozás közben


                                                                        A jól megérdemelt pihenő

Elsőnek aDoni kapta meg az ajándékait ( Csak a BÁgiétól kapottakat hoztuk át.) Így is rengeteg.
(Ágikám, kitekerem a nyakadat, ha még egyszer ennyit mersz venni neki!)

                    Nem akart hinni a szemének. Először óvatosan közelített hozzájuk...

     Döbbenettel a pofiján,   mintha azt kérdezte volna: Ez tényleg mind az enyém?

Van egy kép róla, ahol kérdőn néz rám, csak sehogy nem tudtam a zöld szemből barnát csinálni.

Zoli kibontott neki egy  "valószínűleg nagyon finom "rudat, mert élvezettel tüntette el kb fél perc alatt .

No, és az én ajándékaim:


                                                          BÁgitól  -nagyon, nagyon  köszönöm.
                                            Gyönyörű ajándék. Főleg a könyvnek örülök nagyon.
                                                                De persze a csokinak is.:o)))


                                                                               Nikitől



TÁgi ajándékai
Még egy pár efféle lábtyűt rejt a doboz.

Ideális ajándék, ha hónapokig kórházban lesz az ember. Zokni, ami nem szorít, de ki lehet szállni az ágyból anélkül, hogy elcsúszna az ember, vagy papucsot kéne húznia. Filcből készültek.



És még ezt a méregdrága testápolót is kaptam Zolitól. (Ez a kedvencem . Kizárólag Bécsben, a Sacher Szálloda üzletében árulják.) "Csak, hogy a karácsonyfa alá is kerüljön valami"-felkiáltással.

Amint látjátok, csak a hagyományos karácsonyi pulóveremet húztam a tréningruha fölé. Ahhoz már mindketten túl fáradtak voltunk, hogy rendes ünneplőt vegyek föl.
Erre csak a másnapi ebédhez kerítettünk sort.Niki szülei már legalább 10 perce itt voltak, mire végre elkészültem az öltözködéssel.

Nem ígérem, hogy holnap, de legkésőbb vasárnap folytatom a beszámolót.

2013. december 21., szombat

Fel vagyok háborodva, és nagyon szomorú vagyok

"Kövér László egy felvidéki kislánynak adta át az Országház kulcsát"
Az odáig rendben van, hogy meghívnak a parlamentbe külhoni magyar gyerekeket. De...
A Magyarországon élő gyerekek vajon miért másodrendű állampolgárok? Miért nem közülük választottak? Nem őket illetné meg elsősorban?  Elvégre ők élnek itthon. Ők fogják eltartani, lehetőségeik szerint felvirágoztatni ezt az országot. Az ő szüleik fizetnek itthon adót. Az ő adójukból sokkal több támogatást kapnak a külhoni gyerekek, mint a sajátjaink.Itthon a gyerekek harmada, vagy talán már a fele éhezik. Nem nekik kellene elsőbbséget élvezniük?
Keserű szájízzel kezdem meg az idei karácsonyi ünnepeket.

2013. december 19., csütörtök

költözködés az ünnepekre

December 22-én 1 órára jön hozzám a mentőszolgálat. Átvisznek a Ciklámen utcából a Pál utca 3. emeletére mindössze 4300Ft-ért.  Vissza pedig 28-án este 6-kor fognak hozni.  Zoliék ugyanis 30.-án lemennek Keszthelyre egy barátjukhoz. Náluk töltik a szilvesztert, és csak január 3.-án jönnek haza. Szilveszterre majd áthívon Klárit innen a szomszédból. Szerencsére a 4-ből a 2 legidegbetegebb  kutyájuk már elpusztult.  Így 2 külön szobába zárva ott tudja őket hagyni.
Klári nagy állatbolond: A macskáinak, patkányainak száma mindig változik, de ők jól elvannak a 3. szobában. :o))) Az ő lánya is elmegy szilveszterezni,  és ő is egyedül lenne otthon.
Majd hagyok itthon 1 doboz pogácsát, és mézest. No, meg amúgy is rengeteg nasi van itthon. 
Ágikám, miután lefektetted a madárkáidat, téged is nagyon szívesen látnánk. 3 állatbolond jó társaság lenne szerintem. De ha áthoznád a "gyerekeket" a kisszobában jó helyük lenne. Röpködhetnének is szabadon. Doninak az a szoba amúgy is tiltott terület. Jó próba lenne, hogy ha szemműtétre mész majd, el tudnának-e lenni nálam?

                                                         A karácsonyi mézeseimből néhány:


                                             Ugye, aránylag jól sikerültek első nekifutásra?


2013. december 17., kedd

Influenza oltás és egyebek

Ilus 3 óra után ért ide. Azt hittem, hogy már nem is jön.
Sokat gondolkodtam, melyik karomba is adassam be.
A jobb a lámpázás hatására már javulásnak indult, de még csak olyan 30 százalékosan használható.
A bal kezemet tudtam csak rendesen kinyújtani. De mivel azon a kezemen az ujjaim érzéketlenek, sokat szenvedtem az olvasó lámpám föl-le kapcsolásával, zár nyitással, mert a csuklóm is nehezen fordul, és szinte erőtlen.  Csakhogy már tapasztalatból tudom, hogy az oltás után 8-10 napig fáj a karom.
No mármost: ha a javuló jobba adatom, azzal visszavetem a javulást. Ha meg a balba, akkor fennáll a lehetősége, hogy a kettő közül egyik sem lesz használható.
De most nagyon fontos volt az oltás, mert semmiképp sem lehetek beteg műtét előtt. Márpedig az is tapasztalat, hogy ha valami nyavalyát összeszedek, abból május végéig nem tudok kikeveredni. 
****************************************************************************

Zoli a "jófogáson" talált nekem egy szuper "ápolási ágyat". Távirányítóval állíthatom a magasságát, fejrészt, lábrészt... Van fölkelést könnyítő kapaszkodója is. Így megoldódik az ágygond nála. Igaz, attól még elég lesz nekik lift híján felcipelniük a harmadik emeleti lakásába, mivel az ünnepeket ott fogom tölteni.

2013. december 13., péntek

Ági látogatása az új fényképezőgép felavatásával


Csütörtökön két Ági  is volt nálam. :o))
Majd csak karácsonykor mutatom meg, milyen gazdag ajándékot kaptunk tőlük. A másik Ágiról, a druszájáról, meg Mártikáról,  sem feledkezett meg.
Én csak nagyon szerény ajándékkal készültem.
De nagyon jól éreztük magunkat mindhárman.
Felavattuk az új fényképező gépemet is:


                                   Ez volt az első próbafelvétel. Természetesen Ági lőtte .

                                           Aztán pogácsával próbáltuk szereplésre bírni:

                                                                ami tökéletesen sikerült is.


                           Fél órát is képes  a fenekén ülni ebben a pózban a finomságokért :o)


                                                                   
                                                                      Végül meg is kapta.
              (A háttérben, a kis asztalon ott a két hatalmas zacskó Ágiféle karácsonyi ajándék.)



                                   Gazdianyu, ez nagyon finom volt! Kaphatok még egyet?

Sajnos elfelejtettem megkérni Ágit (a másikat, mert idén Ági bőség van), hogy készítsen rólunk közös fotót. És itt lett volna az alkalom, hogy vele is készüljön közös fénykép. 
Ágit végül Ági vitte haza venyigéstől, bodzaágastól,mézeskalácsostól, pogácsástól, no meg egy nagyon szerény ajándékostól Csivikének ls Csuvikának,  ami kész csoda, mert Ági nem nagyon mer beülni autóba:o)) Gondolom, nem egyszerű követni a történteket, - D - De azért kiderül, hogy melyikük melyik :-)))

2013. december 8., vasárnap

Az elmaradt szülinapi steak

Miközben az elromlott cirkóhoz kerestünk szerelőt, az elmaradt szülinapi ebédemet is szerettük volna bepótolni. Vendéglőbe , nem kockáztattuk meg az elmenetelt. Nem hiányzott volna, hogy közben itthon a pincét elöntse a víz, meg hogy ne tudjuk újra beindítani a fűtést. Így aztán Zoli a piacon szerezte be a szép szelet husit:

és ő sütötte meg.  Első próbálkozás volt. Még soha nem sütöttünk marhasteaket. Nem mondom azt hogy tökéletesre sikerült, de finom lett.
Kicsit túl sült. Mi véresen szeretjük, de így is nagyon ízlett:


Doni is boldog volt a T csonttal:


Az utolsó szilánkig elfogyott.

Végre megérkezett a kép Donika mikulásajándékáról is:


Itt már a velőt szopogatja ki az egyikből.

Még az adventi koszorúnkról is egy kép:

Zoli fordítva kezdte meggyújtani a gyertyákat. Azt mondta, fél, hogy a végén meggyulladna a tüll szalag, mert az első gyertyát gyújtja meg az ember legtöbbször.  Lehet, hogy igaza van, de én azért szerettem volna az eredeti sorrendet tartani.

És még egy kép a karácsonyváró erkélyünkről.



Délután fél 5-kor gyullad föl, és éjjel fél 12-ig világít.  Szerény dekoráció, de eddig az utcában az egyetlen.
Bentről nézve sokkal szebben mutat.-szerintem. Bár életben más, mint fényképen. Én pedig csak bentről láttam.
Még tavaly is majdnem minden háznál égtek a gyertyák Advent első vasárnapjától  Vízkeresztig a fenyőfákon.
Ennyire elfásultak volna az emberek?

Most láttam csak, hogy Zoli a "Boldog születésnapot Andrea" című bejegyzésbe nagyobban is betette Donit a mikulás csonttal, de az visszament vázlatnak. Most megint kitettem. Azon látszik hogy nyalja ki a velőt! :)







2013. december 6., péntek

Mikulás másodszorra

Én reggel 4 db hatalmas velős-csontot találtam az ablakban. Mire gazdiapu bejött, az egyiknél már majdnem eljutottam a fini velőig. A hatalmas rágcsálós munka közben fényképezett le, de még nem küldte át, mert dolgoznia kell.
No, újra megpróbálkozom az én ajándékommal.
Hátha ezúttal sikerül:





Mikulásra




Na nézd csak, Gazdianyu, mit találtam ki neked Mikulásra !
Megpróbáltam kreálni egy képeslapot.
Csivike és Csuvika kicsit segítettek, mert ők ehhez már jobban értenek.
De azért mégiscsak én találtam ki az egészet !
Ma nagyon jó kiskutya leszek, és remélem, engem is megtalál a Mikulás.
Neked meg a képeslapomat hozza ajándékba, én küldöm, sok-sok szeretettel :

Donika

Hát, ezt nem sikerült tökéletesen idemásolnom, de azért el fogod tudni olvasni: Puszi: Doni

2013. november 27., szerda

Szülinap

A legnagyobb ajándékot kaptam a sorstól, (no, meg a dokitól) amit csak el lehet képzelni: sikerült a stentbeültetés, és nem is akárhogyan.
A szűkületek annyira veszélyes helyeken voltak, hogy még egy konzultációt tartottak. Arra jutottak, hogy 2 sebésznek kell lennie a műtőben velem. Meg is érkezett, de ekkorra a műtőkben teljes diliház alakult ki. Egyre érkeztek  a sürgős ellátásra szoruló betegek, halasztódtak az előre kiírtak.  Engem viszont már 2 héttel ezelőtt sem akartak hazaengedni. Azonnal műteni akartak, de a nyitott szívműtétet nem mertem, nem akartam vállalni.
Az én orvosom is reggel 1/2 8-tól műtött megállás nélkül, és este negyed 9 után vittek a műtőbe.
Nem mondom, hogy túlzottan nyugodt voltam. Ráadásul az utolsó pillanatban a másik orvost a másik műtőbe hívták.
 Az én dokim viszont meglepően frissnek látszott. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint akinek több, mint 12 órai operáció van a háta mögött.
No, fogjunk neki! Ezen kettőnknek kell túlesnünk!
Nem volt szabad elaludnom, bár majdnem leragadt a szemem az álmosságtól.
Semmi fájdalmat, sem nehéz légzést nem éreztem, csak kínzó éhséget.
Mikor elindultunk a műtőbe, még úgy volt, hogy egyenesen az intenzívre visznek megfigyelésre. Szerencsére erre végül nem lett szükség.
Mikor végre visszakerültem a szobába, úgy zabáltam, mint aki legalább 1 hete nem evett.
Nem szívesen tesznek be katétert, mert nagy a fertőzés veszélye, de már jó előre megbeszéltem a nővérekkel, hogy kímélni szeretném a felkarom begyulladt inait, ágytálat viszont nem tudok használni. Nagyon hálás voltam, hogy megtették a kedvemért. Csak éjszakára tett föl Zoli az ágyra, reggel meg leemelt a kerekesszékembe, hogy tudjam kímélni a karomat. Igaz, nap közben kénytelen voltam időnként fölállni a székből, és kicsit járkálni, de ez nem volt annyira megerőltető a karomnak. De jó lenne itthon is 2-3 napra egy ilyen katéter. Bár lehet, hogy bevonulok 5 napra az Uzsokiba infúzióra (egyébként is aktuális lenne már) ha meg tudom velük beszélni ezt a karkímélő dolgot :o)))
De most egyelőre azt kéne megtudnom, hogy vajon Loránál föl bírnék-e kelni az ágyból, mert meghívott egy kis kikapcsolódásra. Ha sikerülne, akkor igénybe is venném ezt a felajánlást. Persze előbb ki kell próbálni, de erre megint Zolit kell igénybe vennem. Szegénynek pedig így is alaposan felgyülemlettek a teendői.



2013. november 25., hétfő

Kórházban

15.30 még mindig nem kerültem sorra. Idáig vártunk orvosra mert ehhez a műtéthez két sebész orvos kell. 
Állítólag műtét után intenzíven monitorra tesznek. 
Nagyon félek és nagyon éhes vagyok.

20.18
Kezdődik a műtét. 

2013. november 22., péntek

Autó feltörés

Reggel 9-re volt megbeszélve  Ágival, hogy jön, de mivel este 9 körül ment el tegnap, gondoltam, biztosan elaludt.  Végső soron mindegy, mikor kezd, legfeljebb tovább marad.
10 körül kaptam SMS-t: 15-20 perc, és nálad vagyok.
Aztán mesélt: Képzeld, megyek le a kocsihoz, és feltűnt, hogy valahogy más a műszerfal. Közelebb érek, látom, hiányzik a rádió, és a "bütyök" fent áll. Pedig mindig ellenőrzöm mikor fölmegyek, hogy bezártam-e. (nyockerben  lakik)  A rádió az kölcsönbe volt, öreg cucc, nem sokat ért. Viszont a JPS, ami szintén eltűnt, 4 hónapos vadi új  60ezres készülék. A kesztyűtartóban tárolt kábelek, töltők mind-mind eltűntek. Remegő kézzel nyitotta föl a csomagtartót, mert  ott lapult a szipi - szupi új készülék, amit szombatom tett volna be a szerelő a kölcsönkészülék helyére, a hangfalakkal együtt. Szerencsére a tolvajok a csomagtartóval már nem foglalkoztak.
Az új már kivehető lesz, az ajtókat meg csak nem cincálják szét a hangszóróért.  Csak azt nem tudja, hogyan nyithatták ki az ajtót kulcs nélkül.
Mondtam neki: ez nem gond egy autótolvajnak. Néhány másodperc kell csak hozzá.
De hogy nem szólalt meg a riasztó? -kérdi Ági.
Erre már én sem tudtam felelni.
Azzal vigasztaltam, hogy legalább az autót nem vitték el.
Igaz, 17 éves. Jövőre lesz nagykorú.
Most kezdjük a 2. adag mézest díszíteni. Hála a diónak, erre már jól ragadnak a pici színes "izék" is

2013. november 21., csütörtök

Mézes próba

Se én, se Ági nem készített még mézeskalácsot.
Nyersen elég fűszeresnek éreztük.
Ági gyúrta, szúrta, én díszítettem.
A cicáknak, egereknek gyöngyszemet csináltam, hold csillagokkal, csillag úgyszintén, szív szívecskékkel, fenyő hópelyhekkel...
Apró színes bigyók legurultak... azt föl is adtam...
Sajna, mire kisült, a szemecskék kidurrantak. Lyukas szemmel bámultak állataink a világba.
Egyébként minden dísz remek lett.
Viszont a nyersen még fűszeres íz eltűnt, ahogy az édessége is.
Meg lehet ugyan enni, de dicsekedni vele?
Állítólag ebből a mennyiségből 3-4 tepsivel kellett volna készülnie: 60-80 db.
Lett belőle 2 tepsinyi 40 figura.
A másik fajta recept mennyiségét már eleve megdupláztuk. Az előírtnál több méz, és cukor, és fűszer került bele. A szemek csak sütés után, az írókázásnál fognak rákerülni.Ezt a tésztát egy éjszakán át pihentetni kell.
Kíváncsiak vagyunk, mi fog kisülni belőle. :o)))
 Ennek már sikerülnie kell!

Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk munka közben! De tényleg!
Sajnos kutya, és madár nem volt a kiszúrók között. :-(   

2013. november 18., hétfő

Elmarad

a mai értágítás.
Bár már tegnapelőtt is vacakolt a torkom, de reménykedtem hogy elmúlik. Tegnap meg már fájt is, és elkezdtem köhögni. Talán már  a kórházban kezdődött a múlt héten, ahol éjszakára lett pokoli meleg. Én meg éjszakai melegben szoktam megfázni. Ráadásul pénteken itthon is elfelejtettem levenni éjszakára a fűtést. Meg mostanában már minden picike tevékenységnél leizzadok a fájdalomtól.
Azért este még reménykedtem, mert a forró borsmenta tea segíteni látszott.
Ma, mielőtt elindultunk volna, még felhívtuk a kórházat: azt mondták, inkább odázzuk el 1 héttel.
Egyelőre erőt gyűjtök még a levetkezéshez, aztán zutty bele az ágyba.

2013. november 16., szombat

Tegnap és ma

ágit megkértem, hogy jó korán jöjjön, mert el kell vinnie a laborba a kémcsövet. Szinte az egész délelőtt ráment a patikára, és az immár harmadik fajta párna beszerzési akciójára.  2- kor pedig le lett vágva a hajam tüsire. Kaptam mézes szívecskéket, jól elbeszélgettünk Lorával.
A párnákat ma délelőtt hozta el Ági.  Föltettük az Air Leggy-t is.  Háromszor lett cserélve, de ez a példány, úgy néz ki, hogy végre már hosszasan működőképes lesz. Mikor legutóbb cseréltettem, azt gondoltam magamban, hogy ez a legutolsó kísérlet. Legközelebb már a pénzemet kérem vissza. Sajnáltam volna, mert tényleg segít. Az utolsó cserénél 2 hét esett ki,és bizony kezdett erőteljesen visszadagadni a lábam.
Sajnos ez a párna sem tökéletes, de lényegesen később fájdul meg a popsim, mint a másik kettő esetében. Már csak 1 lehetséges fajtát nem próbáltam ki. Lassan  be kell majd látnom, hogy tökéletes megoldás nem létezik.
Már második éjszaka nem tudok normálisan aludni.Csak nagyon nehezen tudok elszenderülni, ráadásul leizzadva ébredek  begörcsölt lábakkal 1-2 óra múlva valami rémálomból, amire persze nem tudok visszaemlékezni. Néhány perig fel-alá járkálok, hogy kiálljon a görcs. Aztán  újra küzdök, hogy el tudjak megint aludni. Lehet, hogy időjárás változást érzek? Vagy a hétfői műtét visel meg már jó-előre? Nem állítanám, hogy nyugodtan várom! :-(((
A jobb karom úgy néz ki, mintha csuda erős muszklim lenne. Közben pedig még mindig alig tudom használni. Felemelni, kinyújtani egyáltalán nem tudom. Remélhetőleg a gyengébb bal, ami most használhatóbb, erősebb, nem fog begyulladni.

2013. november 13., szerda

Caravaggiotól Canalettóig

Mielőtt hétfőn bementünk volna a kórházba, vasárnap még ellátogattunk a Szépművészeti Múzeumba.
Nagyon szerettem volna megnézni ezt a kiállítást.
Nézzétek meg ti is!
Nagy élmény.
Másfél-két órára taksálják az időt, mialatt végig lehet nézni. Nekünk három óra is kevésnek bizonyult. Az utolját már rohamtempóban néztük végig, mert rettenetesen elfáradtam. Nem baj, majd még visszamegyünk.


Mivel a belépő árát megspóroltuk, belefért, hogy a múzeum  presszójában   Caravaggio tortát egyek, és hozzá Caravaggio kávét kortyoljak. Isteni finom volt mindkettő.

2013. november 12., kedd

kellemetlen eredmény

Tegnap délre megvolt már az érfestés. Akár haza is jöhettem volna 6 órakor.
DE...




Így néztem ki utána.
Az egyik csuklómon nyomókötés,  a másikon branül. Följebb az a barna folt a bal karomon az első, sikertelen branül beültetés "szétdrunnant" ér eredménye.

Mert sajnos  "DE"  az megint van :-(
Olyan katasztrofális állapotban van a szívem, hogy azonnali nyílt szívműtétet javasoltak.
De akkor a csípőműtétet el kellett volna halasztani - ha szerencsém van- " csak" fél évvel, ha nincs, akkor lehet, hogy 1 évvel is. Márpedig mikor volt nekem műtétnél szerencsém? Asasantint is abba kell hagynom, és helyette a szurit használni. Az anaszteziológus fogja eldönteni, milyen erőset használjak. Az egyetlen nap alatt kiürül a szervezetből.


Ez alatt a két nap alatt sok szörnyű sorsot ismertem meg: pl. annak az idős néninek az infarktusa, aki akkor kapta, mikor a SM-es lányát-a felfekvéses sarka elfertőződött, és végül le kellett vágni a lábfejét - meglátta megcsonkítva. Vagy az a hölgy, aki épp költözködéshez pakoltak, mikor kiderült a  18éves fiának a  vele született szívbaja - a gyerek rendőrnyomozói álmokat dédelgetett - munka közben kapott infarktust. Vagy az a fiatal anyuka, akinek nem tudnak donorszívet adni, mert vizesedik a tüdeje, így műszívet fog kapni. Reménykedik, hogy  túléli, legalább míg fölneveli .... A kicsi 3 éves. Ő 25, és egyedül neveli.
Én szerencsésebb vagyok. Nekem már sikerült fölnevelni a fiamat. Biztos lehetek benne, hogy megáll a saját lábán.
De az első történet komolyan megijesztett. Annak a nőnek is is vízhólyaggal kezdődött a sarkán.  Hogy nekem milyen hihetetlen szerencsém volt...


2013. november 8., péntek

Szemüveget csináltatok

Délben megjött Zoli, hogy menjünk panoráma röntgenre
Persze két óra lett, mire nagy nehezen eltudtunk indulni.
A jobb kezem miatt, most még jobban bénázok, mint valaha.
De szerencsénk volt, mert azonnal ránk került a sor.
Kinéztünk magunknak egy OFOTÉRT-et, ami pont szemben van a MEOSZ-szal. Így egy slunggal intéztük volna az igazolvány cserémet, meg a szemüvegemet. Persze az iroda pont pénteken van zárva-ezt persze elfelejtettük megnézni. Mindegy, mert az 50%-os kupont is itthon felejtettük. Így Zoli a jövő héten egy füst alatt elintézi mindkettőt.
Jó hír, hogy a vártnál kisebb mértékben romlott a szemem. Csak azért látok vele homályosabban, mert az elmúlt 7 év alatt a műanyag lencsén apró karcolódások keletkeztek. Mindössze 0,25 dioptria + kell a tökéletes olvasáshoz.
Már mindkettőnknek kopogott a szeme az éhségtől. Pár perces sétára találtunk egy olcsó éttermet a Visegrádi utcában. Bőséges adagokat adtak szinte fillérekért.  Én gombás-csülkös pacalt, Zoli sóletet kért.

A negyed adaggal jól laktam- a maradékot becsomagoltattam. Közben láttam, mindenkinek csomagolták a maradékot. Nem én voltam az egyetlen, akin kifogott. Pedig ma még 2 szem negrón kívül más nem volt a gyomromban. két napig tehát nem lesz gondom ebédre. De Zolin is kifogott a hatalmas adag sólet. Pár kanálnyi babot ő is ott hagyott.De a feltétként hozzáadott hatalmas szelet omlós főtt marhahúst, füstölt libamellet, az 1 tojást hősiesen belapátolta. Ezúttal nem fényképezte le, pedig érdemes lett volna.Ha arra járunk, máskor is belátogatunk. Maradt még bőven kóstolni való. Pl. a maceszgombócos libaleves, a somlói galuska, a madártej is fenségesen nézett ki.
Zoli majdnem az egész időt végigdolgozta mobilon :-((  A kihangosítás nem jött be igazán. Visszhangos volt. Most a fülében valami izével kommunikál vezetés közben is.De azért ez jobb, mint amikor a mobilt tartja bal kézzel a füléhez.
 
Hétfőn szívkoszorúér festés.

2013. november 7., csütörtök

Reggeli kávé

Tegnap nagyon kifáradtam, így aztán reggel 9 után keltem. Behoztam a kalácsot, vajat, baracklekvárt, tejszínt.
Beleöntöttem a vízforralóba a vizet, a pohárba a Neskávét. Ráöntöttem a forróvizet, és mint máskor, le akartam tenni a számítógép mellé. Csakhogy már napok óta egyre rosszabb a jobb kezem. Időnként, ha kinyújtom, megrándul, és kiesik belőle minden.Ez történt most is. Szerencsére nem a gépre ömlött, viszont leforráztam a lábfejemet. Csak egy vékony pamutzokni volt rajtam, mert a papucsot csak akkor veszem fel, mikor megkávéztam, reggeliztem. A jobb lábamra csak nagy kínlódva, kézhosszabbító csipesszel tudom fölhúzni a papucsot.
A zoknit is csak nagy nehézségek árán tudtam levenni. Addigra már tűzpiros volt. Szerencsére úgy néztem, nem hólyagosodott föl. Zoli most nem tudott átjönni, Vera a férjénél a kórházban, Ági valahol a város másik felén dolgozott. Kénytelen voltam egyedül megbirkózni a zokni, és nadrágcserével, a kiömlött kávé fölitatásával. két és fél óra alatt meg is birkóztam vele. Majd újabb kávét készítettem, ezúttal a gyenge bal kezemmel óvatosan tettem át a számítógép jobb oldalára. Megkentem az egyik szelet kalácsot. Két korty kávé, 1 falat kalács... Utána már csak arra volt időm, hogy előkapjam a tejfölös vödröt.

Most épp azon gondolkodom, merjek-e valamit enni - esetleg néhány szál ropit?  Mert éhesnek azért éhes vagyok!
Vagy esetleg feküdjek le? 

2013. november 5., kedd

SOS-nem tudok kommentet írni

egyik blogspotoshoz sem. Mert valami jelszót követel tőlem a gép. Ilyesmi még sosem fordult elő velem egyik helyen sem.
Mit talált ki már megint a blogspot?

2013. november 4., hétfő

Óraátállítás- bolond időjárással egybekötve

Hát, nem vagyok épp a topon.
A jobb kezem újra hülyéskedik. Nem tudja elfordítani a zárban a kulcsot. Kénytelen a gyenge bal besegíteni neki.A teli poharat, meg a tányért sem bírja el. A billentyűzetet is alig tudja kezelni, és zsibbad egyfolytában. Egyszer már volt ilyen. Akkor is nagyon megijedtem. De utólag akkor is az extrém időjárást okoltam érte. Most meg együtt jött ezzel az átkozott óraátállítással. Engem mindig rettenetesen megvisel. Mióta le vagyok százalékolva, ennek nem kellene gondot okoznia, de ilyenkor rá kell hangolódnom arra, hogy a műsorok később, illetve korábban kezdődnek, érnek véget.
 És még egy hír ehhez a lehangoló időhöz, ami még jobban lehangolt: Most tudtam meg, hogy a "Szókratész védőbeszédét" mégsem tudjuk megnézni, mert nem tudunk bejutni abba színházterembe, ahol most adja elő Haumann.  Pedig érdekes lett volna látni, és összehasonlítani azt a régit a mostanival. Annak idején nagyon nagy hatással volt rám az az előadás.

2013. október 27., vasárnap

Mártika a kis bohóc

Áginak irtó aranyos a cicája. Állandóan a rosszaságon jár az esze.   Mellette sosem lehet unatkozni.
Itt például a TV tetejéről akarja elkapni a képernyővédő feliratát:




Az előző bejegyzésbe bemásoltam azt a szöveget, ami miatt letiltottak Orbán Viktor oldalán a kommentelési lehetőségtől :o)))

2013. október 24., csütörtök

Október 23 Összefogás pedig nincs...

Mégis kinél kellene reklamálni az összefogást, ha nem az MSZP-nél?  Ők tudnának összefogni a kisebb pártokkal.  De nem teszik.
Hallgatom az egyik MSZP-st, aki Gyurcsányt szidja.
Szerintem nincs igaza.
Amíg nem láttam a hatalmi harcot Mesterházi és Bajnai között, addig Bajnait láttam volna legszívesebben a miniszterelnöki székben válságkezelőként. Benne is nagyot csalódtam, bár valahol megértem, hogy ő sem látná szívesen ezt a szerintem tehetségtelen, nagyravágyó embert  az ország élén ebben a válságos helyzetben. 

Egyre jobban utálom a Mesterházit is. Most már szinte annyira, mint Orbánt. az Ő felelőssége lesz, ha nem lesz jövőre kormányváltás. Mert már előre elvakítja a mérhetetlen hatalomvágy őt is.
Ő sem  az ország érdekeit nézi. Jó, jó, az MSZP még mindig a legnagyobb párt, de hol van a régi népszerűsége? Nem tudja a jól fésült kis bájgúnár összefogni a népet.
Nekem még az összes között Gyurcsány a legszimpatikusabb. Az MSZP-re egészen biztosan nem fogok szavazni.

Lehet, még talán az lenne a legjobb, ha maradna Orbán. Egye meg, amit főzött. Előbb utóbb úgyis elsöpörné egy éhséglázadás. Csodálom, hogy még nem tört ki egy polgárháború, mert annyi embert megnyomorított már ez az elmebeteg kisrákosi.



Andrea Kocsisné Reizer Viktor, magyar vagyok, és kereszténynek születtem. De sajnos a politikát bevittétek az egyházba. Én azóta nem járok templomba. Otthon imádkozom, hogy adjátok végre a hazánkat vissza a honi magyaroknak, azoknak, akik itt élnek Magyarországon. Adjátok vissza a kokárdánkat, a zászlónkat, a földet az egyszerű parasztgazdáknak, akik a családjukkal művelik meg a földet.
És ha annyira szerettek közeledni a kelethez, távozzatok végre oda, és éljetek talán Észak- Koreában, vagy Azerbajdzsánban, ha nektek az annyira tetszik. Adjátok vissza az országot a magyar nemzetnek, mert nem csak a fideszhívők magyarok. És bocsánat, a tegezésért.
Hozzászólás közzététele sikertelen. Újrapróbálkozás
 
 A kért tartalom jelenleg nem érhető el. Ez lehet átmeneti jellegű, lehet, hogy megváltozott a hivatkozás, de az is előfordulhat, hogy nincs jogosultságod az oldal megtekintéséhez.
 
Szóval ez történt OV blogjában velem.  Le lettem tiltva a kommentlehetőségről!   HI-HI :o)))
 
 Ja, és megkérek mindenkit, hogy erre a bejegyzésre ne írjon véleményt.
Akartam, csak nem tudtam, hogyan kell egyetlen bejegyzésre letiltani a vélemény nyilvánítást.

2013. október 20., vasárnap

Kényeztetés

2 óra körül értünk le Debrecenbe. Reggel a prof. telefonált Zolinak, hogy tegyük át 1 órával korábbra, azaz 17H 15-re a találkozót.  Bejelentkeztünk a szállodába, és mivel az étterme csak reggelivel szolgál, és már majd' kilukadt a gyomrunk az éhségtől, elindultunk éttermet keresni. Pár métert kellett csak mennünk, máris találtunk éttermet. Csak épp 3 lépcső vezetett föl, no meg kifejezetten luxuskategória volt. Valószínűleg farmerben be sem engedtek volna.
Még pár lépés, és találtunk egy belga sörözőt, ami Pesten nagyon jó benyomást tett rám. Kifejezetten kagylólevesért tértünk oda be 2 éve Karácsony előtt. No, meg ott ittam életem talán legfinomabb barna sörét.
Nem kellett lépcsővel sem szenvednünk.
A választék meg.... némi nehézségek árán sikerült választanom, ami telitalálatnak bizonyult:

Fekete, és kék kagylók kagylóhússal, és rákfarokkal tejszínes mártásban. Fantasztikusan finom, és bőséges adag volt. Kb a felét sikerült megennem. De Zoli átvette a maradékomat. Magasan verte a pesti kínálatot. Ő rákot evett fokhagymás szósszal. Mivel nekem is volt rák a kajámban, azt nem is kóstoltam meg. Mire végeztünk, már indulni is kellett a klinikára.

Ági: ő magánorvos, aki csak bérli a műtőt egy állami intézményben. Ezt elfelejtettem mondani neked. Ezért kell fizetni a műtétért. Az asszisztenciát, altatóorvost is a professzor hozza. Így már tulajdonképpen "olcsónak" is mondható) Szerencsére a protézist a TB fizeti mert az milliós összeg.

Este már esett az eső, úgyhogy nem tudtunk sétálni.  Így aztán este is visszatértünk a már jól bevált étterembe. Még az ebédnél kinéztük magunknak -egymástól függetlenül- a házi túrós csuszát. Házi tészta, sütőben pirítva-ilyet ritkán kap az ember. Hatalmas adag, így csak egyet kértünk 2 tányérban. Én a felét sem tudtam megenni, és ezúttal Zoli sem tudott besegíteni. Ő is alig tudta megenni a maga részét. Fölfedeztük, hogy van az a különleges sör is a különleges pohárban. Igaz, két év alatt fölment az ára is:


Este aztán bezuhantunk az ágyba, és csak a beállított ébresztőre keltünk, mivel 3/4 8-kor vérvétel volt, aztán tüdő-, és csípőröntgen.
9-kor meg várt az aneszteziológus.

Már hagyomány, hogy  az állatkert látogatás is "kötelező". Ahogy Zoliék ezt a világ minden városában, ahol jártak, megtették Ágival. Most sem volt ez másképp.


Ennek a helyes, fiatal struccfiúnak nagyon megtetszett Zoli. A szárnyait billegtetve udvarolt neki, épp ahogy a medveparkban láttuk. Amíg a kifutója engedte, végig követte is őt. Jót nevettünk rajta. Csuda jó fej volt.  

Mielőtt hazaindultunk, Zoli hozott a Rétesboltból néhány rétest. A kocsiban be is faltuk az összeset. Késő este értünk haza.
Zolinak még el kellett Donit hozni a panzióból. Ezúttal feltűnően kezes volt, nem úgy mint máskor, ha el kellett jönnie.

Éjjel azután, mikor jajgattam a fájdalomtól, odajött. Résztvevőn - gondolom én - beleszuszogott az orromba, meg a fülembe. Aztán a fejét az arcomra nyugtatva  feküdt le mellém. Talán azt akarta mondani: "Gazdianyu, ne félj, én itt vagyok veled!"  Hát lehet őt imádni?