Még egyszer az Air Leggy-ről

Hétfőn, korán reggel minden előzetes értesítés nélkül hozta a futár a cseregépet. Még szerencse, hogy Zoli meg pont itt volt, leállítani a kocsit a garázsba. Mert én, mire kivánszorogtam volna az előszobába kaput nyitni, a futár már sehol sem lett volna. Ami viszont még jobban feldühített, ezt is nekem kellett kifizetnem. Úgyhogy ez a "garanciális" csere "csupán" 5000Ft-omba került. De ami végképp fölb....-a az agyamat: ez meg alapból rossz. Odáig OK, hogy ez legalább masszíroz rendesen, csak az a baj vele, hogy mikor letelt az előírt negyed óra, nem kapcsol le, mint a másik .Én kapcsoltam ki bő fél óra múlva. Amiben csak az a baj, hogy így nem szívja ki a levegőt.  "Közelharcot kell vele vívni,"míg kibontanak belőle. Mert a műanyag belső egyébként is rátapad a bőrre. És felfújt állapotban levenni...
Gondolkodom rajta, hogy írok nekik e-mailt, mert amúgy csak mobilszámuk van, és géphang, és várakozás. Aztán,  ha nem rendelni akarok, többnyire néhány perc várakozás után megszakad. Csak az a baj, hogy annyira dühös vagyok, hogy attól félek, elküldöm őket a büdös f-ba.  Nagy valószínűséggel nem is nekik, hanem a Fogyasztóvédelemnek fogok írni, a futár kifizettetése miatt . Ha postán küldöm, ajánlva, érték meghatározással, is sokba kerül, talán ugyanannyiba, vagy még többe, mint a futár.
10 évvel ezelőtt kértem 2 könyvet Nemere Istvántól, 1100Ft értékben, mert sehol nem tudtam már beszerezni. (Amíg köztünk voltál ; Láz - mindkettő 1988-as kiadás) A felesége szerezte be nekem nagy nehezen. Az e-mail tárgya: drága könyvek:a következő szöveggel: (A kettő együtt alig nyomott többet fél kilónál) "A postaköltség többe került a könyvek értékénél.  Elnézést kérek ezért, mert ezt nem gondoltam. Még senki nem kért tőlünk ilyesmit."
Mindenesetre nagyon örültem nekik, pláne, hogy mindkettő nekem lett dedikálva.

./ Az én drága férjem rengeteg könyvemet kidobott,-köztük Ady, Radnóti Somlyó,József Attila, stb. verses köteteit is- mondván: rondák a könyvespolcon, mert rongyosra lettek olvasva. Nála lakásdísznek szolgáltak csak a könyvek, mert soha, egyet sem olvasott el./
Nagyon nehéz volt újra beszerezni a kidobott könyveket. Azóta is folyamatosan keresem , amik még hiányoznak, de pl. a német nyelvűeket, pláne, hogy az írók nevére többnyire nem is emlékszem -még egyet sem sikerült pótolni.

Tegnap a segítőmnek mondtam, hozzon föl egy kis üveget, hogy beleöntsük a tejszínt. Zoli ugyanis, mivel nem volt dobozos, zacskósból hozott 2 darabot, természetesen a hűtőpultból. A kávétejszínt nem szeretem, a tejet pedig nem tudom elhasználni anélkül, hogy meg ne savanyodna. Az üzleti tejet ugyanis nem tudom meginni pl kakaónak. A 2 decis dobozos tejszín (nem főzőt szoktam venni), viszont felbontás utáni második héten is jó még. Múlt héten néztük meg Ágival a bontatlan zacskós lejáratát: 2013 08 23. És az is tönkremegy felbontás után 8-9 nappal. Logikusnak tűnt számomra, hogy a zacskóshoz kérem az üveget, mert a dobozosat be tudom hozni.Volt még itthon egy dobozos is, szeptember 30-i lejárattal. Persze hogy azt bontotta föl, és hozta be a kávémhoz, és megkérdezte: miért öntsem bele az üvegbe? Hát, mit mondjak: nem repestem a boldogságtól, csak nyeltem egy nagyot, aztán mondtam: én a zacskósra gondoltam, hogy azt öntsd bele.
Időnként kele-kótya, de nagyon szeretem. Nem tudok rá haragudni.

A hét elején megkaptam a víz-csatorna számlámat: 3606Ft  a fizetendő összeg. Büszkén tájékoztattak, hogy írd, és mondd  a megtakarításom: 54 Ft.
Ezt az 1 számlát láttam csak, mert ez a szomszéd postaládájába volt bedobva. A többit december óta nem látom, mert mióta nem tudok egyedül kijárni, Zoli veszi ki a postaládából, és nem mutatja meg, Még a befizetett csekket sem adja ide.