2015. június 27., szombat

Mindig történik valami,

ami miatt halasztódik a kórházban töltött 2 hét meséje.

Erzsike - aki olvasta a régi blogomat, az emlékszik rá- eltűnt. A fia, és a lánya hazatelepült. Rábeszélték az anyjukat, hogy jöjjön át ő is. Hagyja ott a 3 szobás házát, a földjét, az édesanyját Erdélyben. Eladott némi földet, és 1 traktort. Az árából Babos-hegyen ( Bicskéhez tartozik) vettek kb fél hektáros földet egy kulipintyóval, ahová még a víz sincs bevezetve. Aztán időnként itthon laktak, időnként Nyugat-Európában dolgoztak. Most épp egyik sincs itthon. Erzsike pedig skizofrén, és enyves kezű.
Máskor is elcsavargott már. Olykor napokra eltűnt. A gyerekei, mivel napokig nem érték el a mobilján (ki volt kapcsolva) , már a rendőrséggel kerestették.
3 hete nagy vihar volt Babos-hegyen. A szomszédja házába belecsapott a villám, és pillanatok alatt leégett.
Ma gratuláltam az unokahúgának a szülinapja alkalmából.
Felhívott skype-on, hogy megköszönje, és megossza velem a tragikus hírt: Erzsike 3 hete meghalt. Tegnap azonosították az összeégett tetemét.
Ő is ma tudta meg. "Szép " kis születésnapi ajándék.
Sajnálom, hogy ilyen fájdalmas halállal kellett megszabadulnunk tőle.
Miatta nem tudtuk idáig eladni idáig a birtokot. Ahogy megtudták, hogy velem szemközt lakik egy bolond, aki miatt rendszeresen kihívja valaki a rendőrséget, a vevőjelöltek mindegyike visszakozott. Ingyen sem kellett volna nekik. 


2015. június 26., péntek

Ma nagy öröm ért

Felhívott a már eltűntnek hitt unokatestvérem lánya! Az unokatestvérem agyvérzést kapott. Sajnos a bal agyféltekét érintette, így nem csakj lebénult, de beszélni sem tud. . Azt hittem, hogy a nagynéném már régen meghalt (most 88 éves) mert már hosszú ideje nem vette fel a telefont, de én újra és újra próbálkoztam, mert a szám még élt.A lány  családnevét nem tudtam, csak azt, hogy az anyja után őt is Ildikónak hívják.
De ki is nekem az unokatestvérem lánya?
Boldog vagyok, hogy jelentkezett. Ezt a nagyon régen kisajátított, és kb 20 éve visszakapott nadrágszíjszántóföldünknek köszönhetem.Mert a nagynéném el akarja adni... Csakhogy közös örökségünk.Még szerencse, hogy a levelet a Ciklámen utcába küldték, mert emlékezett, hogy anyu halála után oda költöztem. Mert ha a Körvasút sorra... Péter lent van Füreden...Őszig föl sem jön. Zolinak meg most akad elég gondja-dolga... Nem megy oda... Még ha bedobnák is, merthogy az asszonynevemet nem írták rá...

Szia Márti! - 2 hét kórházban

Mivel a kérdésedre a kórházban a tableten képtelen voltam válaszolni, így most itt, előbb neked írok.
3 hete a nagy kánikulában már a fáslizás sem segített. Dagadt a lábam.  Hiába polcoltam föl, nem segített. Éjszaka, mikor rendes körülmények között nem szokott bedagadni, most akkor is dagadozott rendesen.
Mivel 2 évvel ezelőtt az érműtétemnél elvágtak 2 nyirokeret, ettől dagad föl kánikulában a lábam. Előtte sosem volt ilyen problémám.
Egyik napról a másikra az alsó lábszáram összes pórusán keresztül ömlött ki a nyirokváladék. A szakápolóm kiadta az ukázt: fáslizni kell, mindenképpen. Kb. 3 óra alatt szinte a csontig lemarta a húst a lábfejemről, és foltokban a lábszáramról is ez a maró folyadék. Ekkor " veszítettem el a kontrollt önmagam fölött. A gondozónőm mesélte el később hogy mit csináltam, mert én az egészből nem emlékeztem semmire:Leszálltam az ágyról, többször odavágtam a falhoz a járókeretemet, és megfenyegettem, hogy ha pillanatokon belül nem szabadít meg a fásliktól,  (3 db a bal lábamon, jó szoros kalászkötésben) megölöm.
A lábam látványától ő is elképedt.
Attól kezdve nem fásliztunk. Csak az ezüstháló, rajta egy kevés algával volt a fekélyen. 
Szerencsére gyorsan javult a lábfejem, így, hogy semmi nem fedte. Csak a legyektől féltünk, nehogy beköpjék a sebet.
Viszont a pórusokból egyre több maró folyadék ömlött a parkettra végigfolyva a sarkamon. Úgy kalkuláltunk az elhasznált feltörlő ruhák egyre szaporodó mennyiségéből, hogy a végén már kb 2 liter is kifolyt 1 nap alatt. Éjjel csak pár csöppet nedvedzett, a lepedő állapotából ítélve.Persze tettünk a matracra nylont, és jó vastag réteg rongyot is. De úgy látszik, ha mozdulatlan voltam, akkor nem váladékozott.
Keddre voltam előjegyezve a befekvésre, akkor még csak a fekély miatt, de hétfőn ki kellett hívni a mentőt, mert annyira felmarta már a sarkamon a vastag bőrt, hogy alig tudtam menni. Vicc, hogy keddre 10 fokot esett a hőmérséklet. A lábdagadás amúgy is megszűnt volna. Mindenesetre olyan krémmel kenték a lábamat,ami összehúzza a pólusokat. Szerintem az időjárás, meg a krém közösen hoztak helyre.
Jövő héttől pedig már megint kánikulát jósolnak.
A fekély egyébként egy csöppet sem lett kisebb, sőt, a rátett "intelligens izé"növekedéséből azt gyanítom, hogy nagyobb lett.
Olyan hosszan válaszoltam, hogy a kórházról majd a hét végén számolok be.
Előzetesen annyit, hogy az orvosokról, és  nővérkékről, a takarítónőkig csak szuperlativuszokban lehet beszélni. 

2015. június 15., hétfő

Ma bevonulok a MÁV kórházba.
Hogy mikor jövök haza, azt még nem tudom.

2015. június 8., hétfő

Most először

ültem be a kocsinkba a Gourmet fesztivál szerencsétlen befejezése óta.
Nem mondom, hogy félelem nélkül, de a múlt heti szerencsétlen nyirokfolyadékos felmaródás  kényszerített rá. Zoliék elmentek  Horvátországba egy utolsó  nyaralásra a baba születése előtt. Szerencséjükre nagyon jó idő volt, de ez a nagy meleg bizony nem tett jót az én lábamnak.
A sebem szinte a felére húzódott össze az elmúlt hetekben, viszont a bal alsó lábszáram alaposan "kicombosodott" .  Ha nem jött volna közbe az allergia a kék krémre...
Kb 6 óra alatt a pólusokon keresztül 2-3 deci maró nyirokfolyadék préselődött ki, pedig a fáslival le volt szorítva (?).
Életemben most először "vesztettem el az eszemet" a fájdalomtól. 
A járókeretemet a falhoz vágtam többször is, és a róla leeső zacskókat tiportam meg vele.  Szerencsére egyetlen távirányító sem volt bennük, mert azok pozdorjává törtek volna. Csak egyetlen zacskó felbontatlan Kréker bánta: lisztet csináltam belőle.
Ica, szegény rettenetesen megrémült a tobzódásomtól. Megfenyegettem, hogy amennyiben pillanatokon belül meg nem szabadít a fásli szorításából, megölöm.
Később azt mondta, hogy ő rendkívüli türelemmel rendelkezik, de ez már neki is sok volt...
Kénytelen voltam felidéztetni vele a történteket, mert alig valamire emlékeztem belőle.

Zolinak ezúttal jól működött a hetedik érzéke, mert előtte telefonált, hogy szerzett időpontot a MÁV kórház bőrgyógyászatára.
Pedig nem akartam terhelni a gondjaimmal. Főleg nem a nyaralásuknál. Így semmit nem tudott a lábdagadásomról, a maró nyirokfolyadékról.
Csak akkor szembesült vele, mikor ma reggel meglátta. A tombolást pedig nem is említettem meg neki. Remélem, Ica sem árulja el.

De most, ez az újabb krémpárosítás, a kórházi ápolással, remélem segíteni fog végre.
Ja, mert azt elfelejtettem leírni, hogy  jövő héten befekszem  a kórházba.

2015. június 1., hétfő

Mélységesen szégyellem, el el vagyok keseredve,  hogy a Hermina úton,  a volt általános iskolám melletti templomban, ahol édesapámért mondtak gyászmisét, most hálát adnak azért, hogy 52 éve ez az alak megszületett.