2014. október 27., hétfő

Megvan az utolsó szakvélemeny is,

amit a műtét előtt kértek. Sajnos nem jó hír, illetve nagyon rossz: a bőrgyógyász szerint a fekély nem fog időre begyógyulni. Még legalább 2-3 hónap kell , hogy teljesen baktériummentes legyen.
Pedig már nem csak a csípőm, a derekam is fáj, a rossz tartástól. Az izmok teljesen be vannak csomósodva. a bal oldalon a szokatlanul nagy terhelés miatt. Most aztán még az ajtóig sem tudok elmenni, hogy kiengedjem, ill beeresszem Donit.
Régóta fájdogál már. Idáig  úgy-ahogy segített az öv. De pénteken megbotlottam, és meghúzódott a hátam. Szerencsére nem estem el, de meghúzódott a bal oldali hátizom. Az öv már nem segít. Most hogy el kell halasztani a műtétet, telefonálok Angélának, hogy írjon ki nekem gyógymasszázst.
Ágit viszont pont azért fogadtam vissza, mert Zoli szerint ez annyit jelentene, hogy már lélekben is lemondtam a november közepi műtétről, mert kell legalább 2-3 hónap, amíg "összecsiszolódunk". Pedig reménykedtem, igaz, ugyanakkor nagyon féltem is tőle....



2014. október 24., péntek

Csütörtökön felmondtam

Áginak. Sajnálom ugyan, de betelt a pohár. Nagyon szerettem, mintha a lányom lett volna. Ezért is néztem el neki, hogy nagyon lassan dolgozott, sokszor késett. Vasalni már nem is hagytam régóta. Ha főzni kellett, inkább én pucoltam, daraboltam a zöldséget ülve, mert még én is gyorsabb voltam nála a béna kezemmel.

Az történt ugyanis, hogy előző héten állítólag ő mondott föl Iminél. Így szabadok lettek  csütörtöki napjai. Ki volt borulva, mert az édesanyjának a lábai, sőt, a hasa is megtelt vízzel. A nővére viszont a jól megérdemelt szabadságárára utazott 3 hétre.
Jót akartam neki, így azt mondtam, jöjjön hozzám csütörtökön, akkor 3 napra leutazhat anyukájához.
Fél 10-kor már kissé türelmetlen voltam, mert 9-re beszéltük meg, hogy jön. Nekem is dagad a lábam ettől a hülye időjárástól. És elkezdett jobban folyni a sebem is.Újra naponta kétszer kell átcserélni a sebpárnát.
Azt is megígértem neki, hogy amíg nem talál csütörtökre munkát, jöhet hozzám 3-4 órában, föltéve, hogy nem esik az eső, és elmegyünk sétálni. 
10-kor végre válaszolt, hogy "elaludtam, bocs", de sietek. Miután 12-ig még mindig nem ért ide, és a telefont sem vette föl, a fészen írtam meg neki, hogy ezennel fölmondtam neki. (Nekem a műtétem múlik azon, hogy begyógyul-e a sebem, vagy sem.)  Persze, hogy 2 másodpercen belül válaszolt: " Negyed órán belül ott vagyok". Nem érzem jól magam, hányok, fosok egyfolytában. Érdekes, hogy azonnal elmúlt a rosszulléte.  Írtam, hogy sajnálom, de már telefonáltam Zsuzsának, mindjárt itt lesz. A lábam háromszorosra van dagadva, és tocsogok a gennyben.
Jó, elismerem, hogy lehet valaki rosszul, de azért arra mindig  van lehetőség, hogy telefonálok a WC-n ülve, hogy nem tudok menni. Az is érdekes, hogy ilyesmi kizárólag akkor fordul elő, ha Zoli vidéken, vagy külföldön van. Amikor biztos, hogy nem tud jönni segíteni. Soha máskor.
De most ráfázott. Nyugodt szívvel el tudtam bocsájtani, mert Zoli szomszédjában albérletben lakó erdélyi lány kérte Zolit 4 hónapja, ha tud ajánlja be valahová nappali munkára. Éjszakánként van 4 órás  takarító munkája. Háromszor 1 héten délután jár iskolába. Házi gondozást tanul.Számomra ideális lenne. Párszor hívta Zoli magukhoz kisegíteni, mikor az ő takarítónőjük nem tudott jönni.Szépen, és gyorsan dolgozik. De az övékével is nagyon meg vannak elégedve. Nem érdemelné meg, hogy felmondjanak neki, csak azért, mert 200Ft-tal többet kér óránként. És mivel Erdélyből jött, nyilván hazamegy néha. Igaz, arra az időre gondoskodik helyettesről.

2014. október 18., szombat

Ma munkanap van?

Hívom az önkormányzatot. Nem veszik föl a telefont. Nézem a Neten- nem dolgoznak.
Hívom a bankot. Nem veszik fel. Nézem a Neten. Ma nincsenek nyitva.
Hívom az orvosi rendelőt. A porta jelentkezik. Ma nincs bent senki.
Akkor most munkanap, vagy szombat?

2014. október 17., péntek

Mégegyszer Debrecenben, és a 40 éves osztálytalálkozónkról.

Remélem, a következő út alkalmával már meg is műtenek.
A BHI vizsgálatnál a fejemre vastag bőrszíjakból képzett  "sisakot" tettek. Alá illesztettek a halántékomnál két oldalt valami ultrahangos készüléket, és szorosra húzták.  Mondták, vegyek nagy levegőt, és tartsam bent 30 másodpercig. 20 másodperc még elfogadható. Én alaposan túlteljesítettem. Mikor a 45-öt mondta a hölgy, úgy döntöttem, hogy most már kiengedhetem. Bírtam volna még legalább a duplájáig is, de úgy döntöttem, mi a csudának szédüljek el feleslegesen. Volt már hasonló vizsgálatom, de akkor nem mondtak időt, hanem hogy addig, ameddig bírom. Akkor 1 perc után elkezdett pattogni a fülem, valamikor 1,20 táján kezdtem szédelegni másfél perc után pedig el is szédültem. Hogy akkor mikor engedtem ki a levegőt, arra már nem emlékszem, de az biztos hogy 2 perc alatt valamikor.  Most állítólag azt vizsgálták, hogy az agyi erek hogyan hogyan bírják a "kiképzést"  Jól bírták.
A neurológus meg egyszer elküldött Carotis vizsgálatra. 9 hónapon belül harmadszor végezték el ezt a vizsgálatot 3 különböző kórházban.De az orvosok a saját kórházuk eredményében bíznak. Ez a pazarlás, szerintem.
Neurológiai szempontból szabad utat kapott a műtét.
Már csak a sebgyógyulás miatt kell aggódnom, de az is megtáltosodott az utóbbi napokban. Már csak naponta egyszer kell átkötni. Amennyiben két héten belül már nem kellene kötözni, akkor az utolsó akadályt is legyőznénk.
Most gazából örülhetnék, hogy nem kell halasztani.... ha nem félnék annyira a műtéttől....és az épp hogy begyógyuló seb esetleges következményeitől. mi lesz akkor, ha az utolsó pillanatban visszakoznak? Mikor már lelkileg fölkészültem, és esetleg közben újra kiújul a fekély? Bár alig hiszem, hogy időben föl tudok készülni. Már 1 hónap sincs hátra.

Ezúttal kifejezetten mozgássérült szobát foglaltunk le. Nagyon örültem, hogy ezúttal tudok majd akadálymentesen zuhanyozni.
Megérkezve ez a fürdőszoba fogadott minket:

Sehol egy kapaszkodó. Sem a WC-nél, sem a zuhanyozóban. "Igazi" mozgássérülteknek való megoldás :-(((
A fürdést nem mertem bevállalni.
A WC sem mozgássérültnek való. Én még föl tudok állni a székből, a járókeretbe kapaszkodva, félig guggoló helyzetben sikerült elvégezni a dolgomat, de csöppet sem éreztem biztonságban magamat.
Az ágyra is kellett kérnünk még egy matracot, mert nem tudtam volna leülni rá:

Az étterem nagyon szép volt, az étel bőséges, finom, és kifejezetten olcsó.


A juhtúrós sztrapacskából egy adagot kértünk két tányéron:


                                                    Annak is csak a felét tudtam megenni.

Zoli még desszertet is kért: mandulás parfét:


                                             Annak már ő is csak a felével tudott megbirkózni.

Saját biofarmjukon tenyésztett állatokból főzték az ennivalót. Bivaly, racka juh, mangalica, gyöngytyúk szerepelt az étlapon.
Kár, hogy nem tudtunk látogatást tenni a farmon, mert eleve fáradt voltam az úttól, az idegen helyen eltöltött éjszakától, az izgalmaktól, és még várt rám a visszaút is.
**********************************************************************************

Előző szombaton megvolt a 40 éves osztálytalálkozónk is. 29-ből sajnos csak 16-an voltunk.


Az összes jelenlevőt sajnos nem tudom föltenni, mert az egyik lány nem szeretne szerepelni.



2014. október 10., péntek

IKKA, némi meglepetéssel

Próbáltam rákeresni a Neten, hogy mikor szűnt meg az IKKA?
Aki nem tudná: Itt lehetett a külföldről a rokonok által átutalt valutát levásárolni. Bónt kapott az ember a valuta helyett, és azzal lehetett vásárolni. Engem anyuék soha nem vittek el oda, csak anyám mesélte később, már apu halála után.
Amikor megjöttek, az örömünnep volt nekem: a mosópor doboza ugyanis játékot rejtett. Sorba, minden dobozt föl kellett bontania  Olyan dolgokat lehetett ott kapni, ami az itthoni boltokban hiánycikknek számított. Például rizst, és igazi szemes kávét, nylon harisnyát, gyerekcipőt,. 3-4-szeres áron adták, de legalább lehetett kapni
A mosógéptől a táskarádióig minden műszaki árú kapható volt ott.
Pál László, a későbbi  Intertourist bolthálózat igazgatója találta ki.
Az üzlet körüli kapualjakban kereskedtek a bónokkal az emberek

A napokban jutott eszembe egy  intertouristos zacskóról, de sem az IKKÁról, sem a kitalálójáról nem volt adat.
Az Intertourist képgalériájában azonban rólam is van egy kép, ahogy a Marina szállóban dolgozom B Ágival. 2011 áprilisában tettem föl a "Hogy is volt"-ba. Az írásomból látszik pár sor, és ha az oldal felkeresésére kattintok, ott van a blogunk.  Alig hittem a szememnek!
Vajon ki gyűjthette össze a képeket? És ha már összegyűjtötte, miért nem keresett meg engem?

Vagy ezt a Google magától gyűjti össze?

2014. október 2., csütörtök

Ma elkezdtem írni egy bejegyzést, de olyan fáradt voltam a tegnapi naptól, hogy kicsit lepihentem.
Mikor  föl akartam kelni, rettenetesen csípett, szúrt,égett,  fájt a sebem, hogy elvetettem a fölkelés ötletét. De fél óra múlva kénytelen voltam , ha nem akartam ágyba pisilni. Mikor nagy nehezen felültem, és a lábamhoz kaptam, rémülten vettem észre, hogy a kötés cirka 4-5 óra alatt átázott. Mivel Zsuzsa nem tett rá hálót, csak algát, féltem, hogy a sebpárna rászárad a sebre, illetve a kialakulóban lévő vékonyka bőrrétegre. Gyorsan fölhívtam Zsuzsát, aki igyekezett megnyugtatni, hogy ez nem fordulhat elő, vagy ha mégis, akkor betadinos vízzel áztassuk le. persze le kell majd legkésőbb este cserélni a steril párnát, nehogy éjszaka felülfertőződjön. Az algát ne cseréljük le. Míg Zoli ide nem ért 6 óra tájban, a kínok kínját álltam ki. Így a félbehagyott fogalmazáshoz sem erőm, sem kedvem nem volt. Addig is, amíg újra képes leszek  tegnapi napom leírásához, nézzétek meg a képeket, hogy merre jártam tegnap.
Már megint kezd fájni a seb. Úgy látszik, a tegnapi kiruccanás a kelleténél jobban megviselte.