2015. április 28., kedd

Orvos, kéményseprő -egy peches nap

Ma itt volt már az ideje, hogy elmenjünk a bőrgyógyászho, megbeszélt időpontra. Még korábban is értünk oda, a megbeszélt időponthoz képest is 3/4 óra csúszásban volt a doktornő. Tudom, nem tehet róla ő sem, De Zolinap percre be volt osztva az ideje, így minden felborult.
Ráadásnak pont belefutottunk a kéményseprőkbe is. Tudtuk, hogy ma jönnének, de az orvoslátogatást nem lehetett már tovább csúsztatni. Minden kötszerből kifogytam már.  Ha Ági anyukája nem küldte volna el, amik neki már nem kellettek, nem is tudom, hogyan oldottuk volna meg.
A kéményseprőkről az a hír járja, hogy szerencsét hoznak!
Nos, ők problémák sokaságát hozták.
Kiderült, hogy annak idején Kata valószínűleg nem nyújtott be terveket a cirkóhoz. Mindenesetre a kéményseprőknél ennek semmi nyoma. Ráadásul a cirkó szellőzése a lépcsőházba sikeredett, Nekik ilyen esetekben azonnal el kellene zárniuk a gázt, de tekintettel voltak arra, hogy csak most vettük a lakást, no meg a fűtési szezonnak is vége, őszig haladékot kaptunk. Nagyszerű!
Mondták, hogy ez az előző tulajdonos sara, neki kell megoldania. Igen ám, de ha nem intézkedik, akkor én fogok fázni-dideregni! No meg én nem fogok tudni sütni-főzni, mert ugyan a sütőm elektromos, de...Egyszóval döntse el ki-ki magában, hogy szerencsét, vagy bajt hoztak ránk a kéményseprők!
Vagy lehet, hogy mi nem voltunk elég körültekintőek?
De ki a fene gondolna ilyesmire egy 40 éve épült háznál, ahol eleve nem lett szén, vagy fa tárolására alkalmas pince kialakítva.Egyik lakáshoz tárolóhelyiség, meg fészer van, (Ez az enyém) A másik kettőhöz garázs, a negyedikhez meg semmi. Ő, úgy tudom, 15%-kal kevesebb közös költséget fizet.(Éva)

2015. április 25., szombat

Ma már a 3. éjszakát fogom itt eltölteni.

Ami változatlan, az a  teli zsákok, dobozok, sporttáskák tömkelege..
Idáig még csak a szekrényekből pakoltuk ki a fölösleges ruházatot, hogy fölszabaduljon a polcos szekrény, ahová a gyógyszereket, kötszereket, a sebgyógyításhoz való krémeket, hálót, algát, stb... szándékozunk bepakolni. Az egyik akasztós szekrénynek a 3/4-e is fölszabadult. A másikban is van még hely.. Kelleni is fog! A nappaliban a feleslegesen kipakolt holmik visszadobozolása is fölöttébb időigényes "szórakozás" lesz. De ahhoz legalább 5-6 nagy dobozt kell kipakolnunk, és szereznünk kell még hozzá rengeteg újságpapírt is.
Közben még a munkások is itt fúrnak-faragnak még legalább 2-3 héten keresztül.
Bele sem merek gondolni abba, hogy mikor lesz itt minden a helyén.
Doninak ma már nagyon tetszett, hogy szabadon jön-megy ki-be a lakásból a kiskertjébe, meg vissza. Persze kitámasztottuk neki egyelőre a bejáratot. Még nagy gondban vagyunk, hogy hogyan oldjuk meg az ajtónyitó mágnes dolgát. Mert a kb 20 dekás mágnest egy ilyen pici kutya nem tudná állandóan a nyakörvére szerelve elviselni.
Talán holnap már föl tudom tenni a költözés képeit. Az itteni rumliról készült fotókra nem tudom, mikor tudunk majd sort keríteni.

2015. április 21., kedd

Utolsó nap

befutott egy levél arról, hogy megkapom ápr. 29-el a közgyógyigazolványt. Persze azt külön fogják kiküldeni.
És kaptam egy váratlan pénzküldeményt is: a feladó Bp. Főváros Kormány.. megjegyzés nem szerepel, hogy miért. Elég nagy összeg. 75.054-Ft. Nem tudom, hogy merjek-e örülni, és el merjem-e költeni, vagy tévedés történt, és vissza kell majd fizetni. Semmi esetre nem lehet a Fogyatékossági támogatás, mert annak a bankszámlámra kellene érkeznie Ceglédről, az államkincstártól és a 8 hónapi elmaradás 196,608Ft lenne.
Most az lenne a kérdésem a nyugdíjas, és rokkant-járadékos ismerőseimhez, hogy lemaradtam valamilyen hírről? És hogy ők is kaptak-e a Kormánytól ehhez hasonló nagyságú összeget? Most igazán jól is jönne nekem, ha biztosan tudnám, hogy elkölthetem-e, vagy tévedés történt, és később vissza kell fizetnem?

2015. április 19., vasárnap

Az ortopéd cipész, és az ő makacssága

Valamikor november eleje táján vette le a méretet . Azt mondta, karácsonyra meglesz. Februárra voltam műtétre kiírva. Januárban rátelefonáltam. Nem volt még időm rá, de mire a műtétre kell mennie, meglesz. " Szerencsére" a műtétet el kellett halasztani. Nem gyógyult a seb. Márciusra végre elkészült, ki is hozta. Nem az elképzeléseim szerint készítette. A szára túl magas, a lábfej túl hosszú, és nem elég széles. Nem is ment bele a bal lábam. Mondtam, újat kell készíteni. Elengedte a füle mellett. Elég, ha kitágítom. Akkor belemegy majd a lába. -De nehogy nyomja a kis lábujjamat, mert érszűkületes a lábam. Ha a kisujjamon keletkezik fekély, akkor levágják a lábfejemet.
-Nem lesz semmi gond.-ígérte. -A szárból is le kell vágni, és puha karimát csinálni rá, ahogy én azt mindjárt az elején kértem. -Oké, az is meglesz.. Hozom 2 hét múlva.  a kettőből három, aztán négy lett.Felhívtam, megígérte másnapra, másnap persze nem jött. Újabb telefon, újabb ígéret, aztán újabb. Végül  elkeseredésemben  a főnökéhez fordultam. Akkor végre kijött. Naná, hogy nem lett jó. Ezt ő is belátta végre. Nincs mese, ezt újra kell készítenem. De most is csak a balt, nem az egész párt, az eredeti minta szerint. Mert mintával is szolgáltam ám neki.
Eközben, talpbetét híján rohamosan romlik a lábam. Összevásároltam én már mindenféle talpbetétet, de amíg tudtam bőrpapucsban járni, addig a betét sem csúszott el, csak éppen a súlyos betét lehúzta a lábamról.Végül azért kellett elhagynom, mert legnagyobb elkeseredésemre kidörzsölte a bokámat az újfajta fáslizás következményeként.Kezdődött a kötött anyagból készült papucsok korszaka. Közben sikerült szert tennem 2 pár ultrakönnyű talpbetétre, csakhogy már későn. Mosás után 1 alkalommal tudom csak beletenni. Utána annyira kinyúlik, hogy a betét félrecsúszik, és többet árt, mint használ.
A cipész azt ígérte, most már tényleg 2 hét alatt elkészíti az újat.  Hát, már legfőbb ideje lenne, mert lassan már tényleg állandóra tolószékbe kényszerülök./ Nem a talpamon, hanem a bokacsonton járok iszonyatos kínok között. Így aztán jól meggondolom, mikor, és hová menjek./ Akkor pedig elektromosat kell venni, mert kézzel nem tudom hajtani.
Magyarországon már nem jár szankció a határidők be nem tartásáért.
Erre a legjobb példa, hogy a múlt héten jött meg a papír a  Fogyatékossági Támogatásról visszamenőleg 2014 augusztus 1-ig. Akkor adtam ugyanis be az ez irányú kérelmemet. Az elbírálási időt már eleve 30-ról 60 napra változtatták. Hányszor 60 nap is telt el már azóta?
Ha év végéig megjött volna, akkor nem kellett volna méltányossági közgyógy igazolványért folyamodnom, amit vagy megkapok, vagy nem. De ha megkapnám is, jóval kevesebb összegre szól majd havonta, mintha alanyi jogon járna. Márpedig a kábítószer tartalmú fájdalomcsillapítók nagyon drágák lettek. Ha receptre kell kiváltanom, 3 napi adag 2690Ft-ba kerül.Plusz a tapasz, amire azért még jelentős támogatás van: Abból 1 havi adag  kb 4000Ft, és már csak a gyógyszerekkel együtt használ valami keveset.
Ezért mostanában úgy csinálom, hogy fölteszem a tapaszokat, és aznap beveszem a teljes adag gyógyszert is. Így tudok valamicskét aludni is. A többi napon csak tapasz van, és este egy szem gyógyszer. Így néha-néha bóbiskolok kicsikét.
Hát így állunk a költözés előtti utolsó előtti napon.

2015. április 16., csütörtök

Egy előfizetőt elveszített a UPC

Mindössze rá kellett volna néznie az ügyintézőnek a kiépített kábelhálózat térképére, akkor láthatta volna, hogy ott húzódik a vezeték. Nem tette.
Szerencsére van másik szolgáltató is!

2015. április 14., kedd

Első nap az új gondozónőmmel

Azt hiszem, első perctől kezdve teljes volt az összhang köztünk. Villámgyorsan pakolt a dobozokba, közben pedig elhülyéskedtünk.
Szegény Ágit ugyan nagyon szerettem, és sajnálom is a problémái miatt, de elkezdtem szinte eszelősen félni tőle. És ez nem jó!
Hanem inkább Icát választanám. Mindenesetre most 1 hónapon keresztül tesztelni fogjuk egymást.
Ha neki sem lesz semmi kifogása ellenem, akkor végleg igent mondok neki.
Ez még a tegnapi bejegyzés. Nem tudom, hogy nem lett közzétéve.

2015. április 10., péntek

Pakolás

Ma délután eljött Zoli, és Niki.
Alig több, mint egy óra alatt kipakolták a spájzot, és az összes edényt a mosogató alatti szekrényből, a fűszerek nagy részét a sarki üvegajtósból. Mondtam, miket nem viszek magammal.
Megtelt 2 nagy doboz, 2 nagy zsák, és 5 db láda. Pedig Niki félidős kismama.

Most először mutatta meg magát

Talán látni akart, és elbúcsúzni, mielőtt elmegyek.
Valószínűleg ő egy nagy pele. Csak1- vagy 2 másodpercig bámultunk egymásra  Aztán eltűnt. Csak a fejét, és az elülső mancsait láttam, ahogy kíváncsian kapaszkodott az asztal szélébe. Aztán el is tűnt, mint egy látomás.
Talán azért nem hallottam télen, mert a pele téli álmot alszik. Áprilisban ébred föl - a z enyém már március vége felé aktivizálódott. 

2015. április 9., csütörtök

Rosszullét

Tegnap Ági összeesett az udvaron, és elájult.
Zolit megint el kellett ráncigálnom a munkájától, mert nem tudok lemenni a lépcsőn. Pár perc múlva meg is érkezett. Azonnal mentőt hívott. Amíg kiérkeztek esernyőt tartott fölé, mert nem merte megmozdítani..
A mentők ideggyengeséget, súlyos idegkimerülést állapított meg nála. Beadtak neki egy nyugtató injekciót, Zoli meg lefektette a hátsó szobában. Nem mertem vele egyedül maradni, mert mielőtt elájult őrjöngött. Mikor felébredt, hazavitte.
Keresnem kellett egy bejárónőt. Találtam is ma. Még csak telefonon beszéltünk. A hangja nagyon szimpatikus.Hétfőn kezd majd. A költözés időpontját egy héttel el kellett halasztanunk.
Ágit most egy ideig látni sem bírom.
De ha Ica beválik, lecserélem rá! Úgyis rengeteg bajom volt vele az utóbbi időben. Csak hát nagyon
lassú. Senki nem alkalmazza Vikin, és rajtam kívül.Sajnáltam, meg hát én is rá voltam szorulva.

2015. április 3., péntek

Húsvéti ajándék két pici lánytól, és a szellemállatkám nyomai





Dóri és Dia rajzolta nekem Húsvétra. És a hurkapálcikára tűzött tojást is ők csinálták. Ami lemaradt a képről, az a lila gumigyűrűkből készített karkötő. Dóri idén lett elsős, Dia  másodikos. Csak csillagos ötösöket hoznak haza.
Vitték Donit fodrászhoz Áginak pedig még nálam is volt egy kis dolga. Addig a gyerekek a kutyával játszottak.



A fenti 2 képen pedig a titokzatos állat tappancsának lenyomata.Jóval nagyobb, mint egy egéré. Már nem bujkál nem dugdossa el a végtermékét. Mindenütt potyogtat, amerre jár.
Fogalmam sincs, hogy min él. Újabban már a száraztésztához sem nyúl. Valószínű, hogy kint, a kertben táplálkozik.
Mérnöki pontossággal, egyenes vonalban rágta ki a parkettot. Az első képen jól látszik, hogy a másik csőnél is megkezdte a munkát, de ott nem fúrta le magát. Lehet, hogy túl keménynek találta ott a parkett alatti részt.