2015. július 31., péntek

A nagy túlélő

Túlélte az őszi nagy poloska inváziót.
Túlélte, hogy behoztam a lakásba 3 közül egyedüliként.
Sőt, november végére beérlelte 3 paprikáját is. Akkorra már megtámadták a szerencsétlent a tetvek. A megmaradt kettő közül ebbe halt bele a még meglévő másik testvére. Az egyetlen élvezhetőre beérett hatalmas volt,vastag húsú, édes, és szép fényes:


A másik 2 termése:


A 3, is ott bujkál, félig még zölden.

Télen az utolsó levele is elhagyta.
Megpróbált új hajtásokat hozni, de az azokon lévő aprócska levelek is összepöndörödtek.
De a vastag szárában még volt egy kevéske élet, és én felpakoltattam a teherautóra.
Itt tápos vizecskével lett kényeztetve, és hetente lepermeteztük. A napocska is megsimogatta mindig
Aztán jöttek a hajtások is. Már az első virágból apró paprikakezdemény lett, mire végre legyőztük a tetveket.
És íme:

Nem olyan nagy, nem olyan fényes ugyan, de beérett az első.
Az elsőt Zoli kapta meg. Mert ő nem hitt benne. Nem hitte, hogy ezt túl lehet élni.

És még sok zöld van rajta:



A következő már a miénk lesz. Azok már szép fényesek.

2015. július 27., hétfő

A házról most nem

Egészségünkre! Koccintsunk virtuálisan ezzel a pohár gyümölcskoktéllal:


Megígértem, hogy amint hűsebb lesz, írok a blogba.
De...
Történt valami a múlt hét elején, aminek a jelentőségét akkor hirtelenjében nem is tudtam fölfogni. Azt hiszem, a szívem-lelkem tiltakozott az ellen, hogy az agyam  megértse a lényegét.
Azóta állandóan ott motoszkált bennem a gondolat. De a hőség lelassítja a gondolkodást.
Szombaton kezdett derengeni, vasárnap már biztos voltam benne, mára pedig már rágja a lelkemet, és megbetegít.
Egyelőre meg kellene nyugodnom, feldolgoznom, és főleg kérdeznem. De ez utóbbi lesz a legnehezebb.

Majd egyszer folytatom a blogírást. Addig is be vagyok jelentkezve, ha tudom, hébe-hóbba olvasom is a blogokat.
 Addig is Isten veletek!

2015. július 12., vasárnap

Földig érő tükör

Zoli végre fölszerelte a tükröt, amiben tetőtől talpig látom magam.
Tegnap, mikor Zsuzsa lebontotta a kötésemet, mondtam, meg akarom nézni a sebet, mert 100%-ig biztos vagyok abban, hogy az alatt a 2 hét alatt, míg bent voltam, legalább 6-8-szorosára nőtt a sebem.
Némán hagyta, hogy szemlélődjek, utána szó nélkül elővette a régi rácsot, és egy egész, 10*10 centiset ráragasztott. Mikor bevonultam, már csak egy nem egészen 1 centi átmérőjű kellett, egy csipetnyi algával, és egy pár mm vékony 1 centis csíkocska.
Nem is értem, hogyan hazudhatott ekkorát a doktornő, mikor láttam, hogy minden nap nagyobb, és nagyobb tapasz került rá.
Zsuzsa, és Ica nem akart elkeseríteni, - ők persze azonnal látták - de ebben a mostani, depressziós állapotomban jobbnak látták, ha nem homályosítanak föl
Sőt, szerintem azt is, hogy időnként tüntetőleg elkért belőle 2-3 darabot, direkt csinálta, hogy ne fogjak gyanút..  Bár elég volt azt látnom, hogy a 20*20-as tapaszt négybe vágja.
A nyirokszivárgást a pórusokon keresztül ugyan megszüntették a szteroiddal, a seben keresztül jóval kevesebb szivárgott ki -hála a hűvösebb időnek- de mióta itthon vagyok, és kánikula lett,-a seben keresztüli szivárgás is egyre erőteljesebb lett. valamelyik nap abbahagytuk a szteroidos krém használatát. Ma megkértem Zsuzsát, hogy kenje be újra a lábszáramat, mert éjjel kissé nedvedzett, és csípett.És most is csíp, bár legalább nem folyik. Gondolom, a krém megköti. Viszont egyre jobban dagad, mert most nincs fáslizva.
És megint jön vissza a kánikula.
Eddig még sikerült éjszakai teraszajtó nyitással, és időnkénti  Ufo-masina bekapcsolással a hőmérsékletet 22-23 fokon, és a lakás páratartalmát is normális szinten tartani. Viszont a légnyomással nem tudok mit kezdeni.

2015. július 10., péntek

Kórházban II



                                 Ez a csodaventilátor mentett meg a kánikula utolsó napjaiban!

Szégyen ide, szégyen oda, még mindig nem vagyunk készen a kipakolással. A könyvek is még hatalmas dobozokban várnak a sorsukra. Az áthozott könyvszekrényeim sértődötten várják, hogy a rengeteg lim-lomot kiköphessék végre magukból, és arra használjam őket, ami évtizedeken keresztül a feladatuk volt: könyvek tárolására
Szégyellném is ilyen "félig" állapotban megmutatni a lakást.

De most ígéretemhez híven, végre beszámolok a kórházban töltött napjaimról.
Hol is, és mivel is kezdjem?
Már itthon sem fásliztuk már napok óta a lábamat, mert a pórusaimon keresztül kiáramló nyirok szinte csontig marta le a húst a fásli alatt a csontomról a lábfejemen, sarkamon.Vasárnapra már legalább napi 2 liter nyirok folyt le a sarkamon keresztül a parkettra,  néhol lemarva róla még a lakkot is. Keddre voltam behívva, de éjjel már semmit sem tudtam aludni. Betelefonáltunk a kórházba hétfőn hogy bemehetnék-e már aznap. Igent mondtak, így Icával hármasban bementünk.
Lekezelték a lábamat, és elhelyeztek egy 2 ágyas szobában, aztán lekezelték, és bekötözték a lábamat is. Másnapra már lényegesen kevesebb nyirok távozott. Folyton krémezték, jó vastagon, de a maradékot nem mosták le. Végül az egyik nővérke alaposan megszenvedett, míg végre nagy nehezen, több, mint 1 órai munkával leszedte a be nem szívódott krém nagy részét.  Hogy én mit éltem át közben, azt inkább nem ecsetelem. De a lényeg az, hogy a nyirok már csak a seben keresztül szivárog. A pórusok összehúzódtak. Szerintem ez részben a hidegebb időnek is köszönhető volt. De nagyrészt azért mégis a gondos ápolásnak köszönhetem.Ezen az osztályon 7-8 beteg jut "csak" egy nappalos nővérre.Mindenkit minimum egyszer le kellett kezelniük, átkötözniük Éjszaka ketten voltak voltak a negyven-egynéhány ágyas osztályon. egyetlen nővéren kívül mindegyik nagyon kedves, mosolygós, segítőkész volt. Még a takarítónők is.
Ez az az osztály, ahol tényleg senki nem fogad el hálapénzt.
Mindenki panaszkodik a kosztra. Na, itt egyet szó kifogás nem lehetett úgy a minőségre, mint a mennyiségre. Igaz, a leves itt is heti 3 alkalommal amolyan "eddmegleves" volt, apró kockára vágott, túlfőtt zöldséggel, de a maradék krém, vagy gyümölcsleves sok gyümölccsel. A krémleves sem csak habarásból állt. Jól volt fűszerezve minden étel. A hús is vastag szelet, vagy 1 egész csirkecomb, vagy különböző rakott zöldség volt. Vittem be magammal sót, borsot, paprikát, vegetát. Egyetlen egyszer sem használtam. Kaptunk naponta 1 hatalmas almát, vagy valami nasit ebéd utánra. (csomag keksz, túró rudi, szelet süti )
Reggeli, vacsora általában 5 deka felvágott, vagy sajt, túrókrém,  naponta 1 joghurt, ill kefír is,1- pici Ráma., napi 3 kifli, vagy zsömle, ami 1 hétig is elállt, tudom, mert  én csak napi kettőt ettem meg. A maradékot meg haza hoztam. Több, mint 2 kilót híztam  a 2 hét alatt.Azóta sem tudtam leadni.
Egyedül az ágy borított ki. Magas volt, fölső kapaszkodó nélkül. Kínkeservesen tudtam föl, ill levergődni róla.
Mint mindig, most is saját gyógyszert használtam.
A kötszert nem sajnálták. Mikor kijöttem, felírattam velük, miket használtak. 3 napra be is szereztük egy patikában. ' Majd elájultam, mert 3 napi adag több, mint 4ezer Ft volt. Azóta persze lényegesen kevesebbet teszünk a lábamra, de még így is belekerül havi 5-6ezerbe. 1 hónapra bőven elég intelligens sebfedő gumiszerű sebfedőt viszont ingyen kaptunk a kórháztól.
Az egyetlen dolog, aminek nem örültem, az a lábgomba volt. Azt a kórházban szereztem be. Lassanként már teljesen kikezeltük.
No, meg a saját hülyeségem miatt beszerzett kezdődő ínhüvelygyulladás, ami már itthon lobbant be, de kegyetlenül....



2015. július 5., vasárnap

Hiába várok arra, hogy múlni fog idővel az ínhüvelygyulladás. Reménytelennek látszik.
Mivel deréktól lefelé már teljesen le vagyok bénulva, mindkét kezemet erőltetnem kell, ha a járókeretet használom, no meg amikor ki kell szállnom az ágyból. Mivel éjszakánként gyakorlatilag 1-2 óránként ki kell szállnom az ágyból, mert a csípőmet, és a lábaimat is meg kell mozgatni, hogy ne zsibbadjon, meg ne fájjon, már a bal kezem is kezd begyulladni.És most még hozzá jön ez az istentelen kánikula is.Gyógytornász pedig szeptember vége előtt nem várható.
Nem fáslizunk, mert rájöttünk, hogy ennek a doktornőnek van igaza, aki azt mondta, érszűkületes lábat, pláne, ha még fekélyes is, tilos fáslizni. Így aztán nagyon sokat kell feküdnöm, felpolcolt lábbal.
Az alatt a 8 óra alatt, míg Ica itt van, még elviselhető, de a nap 24 órából áll.
Ebben a lakásban ráadásul még csak redőny sincsen.Zoli a függönyöket is még csak most tette föl rendesen.
A kórházban egy nagyon jó, de nagyon vastag, nehéz  könyvet tartottam a kezemben szinte egész nap. Már ott is éreztem, hogy fáj, de nem tudtam abbahagyni. Azután itthon még tovább erőltettem, és egyre jobban begyulladt. A gyulladáscsökkentő pedig ilyen körülmények között  nem akar használni.
A kórházi élményekről pedig ezúttal sem sikerült  
Annyit még, hogy az ottani, nagyon aranyos doktornő ötlete, a lap-top tartó babpárna sem vált be nálam.
Lehet, hogy ha nem már eleve fájó kézzel jövök haza, jó lett volna?

2015. július 1., szerda

Inhüvelygyulladás

Icával iratok, mert én most nem tudok gépelni.



Majd ha meggyógyul a kezem, akkor tudok majd mesélni a kórházról.