Túlélte az őszi nagy poloska inváziót.
Túlélte, hogy behoztam a lakásba 3 közül egyedüliként.
Sőt, november végére beérlelte 3 paprikáját is. Akkorra már megtámadták a szerencsétlent a tetvek. A megmaradt kettő közül ebbe halt bele a még meglévő másik testvére. Az egyetlen élvezhetőre beérett hatalmas volt,vastag húsú, édes, és szép fényes:
A másik 2 termése:
A 3, is ott bujkál, félig még zölden.
Télen az utolsó levele is elhagyta.
Megpróbált új hajtásokat hozni, de az azokon lévő aprócska levelek is összepöndörödtek.
De a vastag szárában még volt egy kevéske élet, és én felpakoltattam a teherautóra.
Itt tápos vizecskével lett kényeztetve, és hetente lepermeteztük. A napocska is megsimogatta mindig
Aztán jöttek a hajtások is. Már az első virágból apró paprikakezdemény lett, mire végre legyőztük a tetveket.
És íme:
Nem olyan nagy, nem olyan fényes ugyan, de beérett az első.
Az elsőt Zoli kapta meg. Mert ő nem hitt benne. Nem hitte, hogy ezt túl lehet élni.
És még sok zöld van rajta:
A következő már a miénk lesz. Azok már szép fényesek.
Szép!
VálaszTörlésUgye?
VálaszTörlésBüszke is vagyok rá! :o)
Gratulálok! Nagyon helyes kis paprika! :-))
VálaszTörlésAnnak idején nálam is nőtt az erkélyen, éveken keresztül, paradicsommal, snidlinggel, hagymával, meg még mit tudom én, mivel együtt: Egyik évben még bab is volt, mert szépen futott. Sőt talán borsó is. Meg uborka. Meg később rengeteg dísztök. Csak aztán 2006-ban jöttek a galambkák, és elfoglalták a ládákat. :-)) A képek meg elpusztultak a régi vinyóval. :-((