2016. április 26., kedd

Megkésett szüli, és névnap

Hajnal óta zuhogott eső, így kizárt volt, hogy hozzájuk, vagy a még felmerült étterembe mehettünk volna. Így  Zoliék  vasárnap reggel elindultak járókát venni. A járóka helyett végül holdkomp mellett döntöttek, mert a járókában nem maradt volna meg Olivér. Mindig elleneztem a holdkompot, de ezúttal ez tűnt a legjobb megoldásnak. De megiggérték, hogy csak ritka alkalmakkor teszik bele.






Előételnek  baconba tekert zöldbabot hoztak, utána fűszerkéregben lazac lett a menü. Hoztak még  pisztrángot is sütni, de arra már nem került sor, mert pukkadásig jól laktunk. Csak az előételről készült fénykép:



Mindenesetre Olivérnek nagyon ízlett a lazac. Persze a fűszerkérget gondosan eltávolítottuk róla. Nekünk már kevésbe. Túl száraz lett, és semmi halízét nem éreztünk. De Olivér falta. Végül is az a lényeg, hogy neki ízlett.

Niki kissé félt, hogy hogyan viseli majd el egymást Oli, és Doni.
Donit mindig is érdekelte Olivér. És most már Oli is érdeklődő volt. Szabályosan egymásba szerettek. Oli vau-vau-zott neki, Doni pedig a kizárólag Olinak fenntartott hangon üdvözölte.
Állandóan körülötte serte-pertélt.

                                                     A kifli a kedvenceim közé tartozik



                                               Anyu, adhatok belőle neki is egy falatot?


                           Nehéz volt elkapni azokat a pillanatokat, amikor Oli megsimogatta.



A legelején kellett volna, mikor még kikéredzkedett a járgányából a földre. Akkor egészen közel voltak egymáshoz, csakhogy akkor nagyon figyeltünk rájuk, nehogy baj legyen, mert Olivér alaposan belekapaszkodott a szőrébe, meg a fülébe.











2016. április 23., szombat

Vannan még jó emberek...

Hédi véletlenül  rossz címet írt a nekem feladott gyógyszerre. Egyszer csak megkereste valaki a facebook-on: - Ne haragudjon a zavarásért, de az én postaládámban landolt egy Ön által  levélként feladott csomag.  Megkérdezhetném az illető hölgy pontos címét, hogy eljuttathassam neki?
A sok pofon után, amit a héten az egészségügytől kaptam, hihetetlenül jól esett.  Kicsit visszaadta az emberekbe vetett hitemet.
Valószínűleg fiatalemberről van szó, mert kinek másnak jutna eszébe ez a pofonegyszerű megoldás?
Hálás vagyok neki,  hogy nem egyszerűen a kukába dobta, hanem vette agának a fáradtságot, és megkereste a feladót.
Talán majd a jövő héten  leírom az elkeseredésem okát. Az egészségügy nem csak romokban hever, de az utolsó években kegyetlen szabályokat is hozott. illetve nem is az Egészségügy, hanem a Parlamentben unatkozó  agyatlanVízfejek.

2016. április 9., szombat

Olivér élvezi Ausztriát

Ma küldte át ezeket a képeket Zoli:

 

Imád vendéglőbe járni! Ott olyan sok-sok nézegetni való ember akad!



Nagyon jól lehet játszani a befőttesüvegek tetejével is!



Apu vette nekem! Ebben a szerelésben bátran lehet majd vitorlázni is.



És ez is vadi új szerzemény!
Itt éppen alszom benne, de remekül lehet nézelődni. Jobban tetszik, mint a babakocsim.


Kaptam még egy új sapkát is!  Épp illik a pulcsimhoz. A következő képen megmutatom  - mármint a pulóveremet!



Ez a cukrászda nagyon szép. Kár, hogy a tortát még nem kóstolhatom meg!



Imádok itt lenni.

Most meg e-mailből nem hagyja másolni magát a kép. Anyu fényképezett le minket. A nagyinak át kéne mentenie előbb egy mappába, de semmi kedve hozzá! Hiába, nagyon lusta ám így szombat délelőtt.
Így el kell hinnetek, hogy apuval alszom a fenti ágyban. A hátam mögött is éppen ő van.

Na , mára búcsúzom!
Sziasztok!











2016. április 7., csütörtök

Mindenféle semmiségről...

Múlt vasárnap Hédi alaposan letisztogatta a lábamat. Rengeteg elhalt bőrt  szedett le.
Alatta a vékonyka bőr még fájdogál.

Zoliék először vitték külföldre Olivért. Jól bírta az utazást. Csak ide mentek Ausztriába, megünnepelni Zoli 34. születésnapját. Úgy elrohant ez a 34 év, hogy szint észre sem vettük.  Velem jövő hét végén ünnepeljük meg, hozzácsapva a névnapomhoz.
Ez az 1 hét kikapcsolódás már nagyon rájuk fért.
Ma nálam járt a bankos Évi. Eredetileg Zolinak kellett volna bemennie hozzá kedden, de közbejött neki valami munka. Így aztán ő jött ki hozzám. Alig tudtunk beszélgetni, mert most neki is rengeteg munkája van. Azt meséli, az ő beosztásában levők tömegesen mondanak föl, mert más bankokban jobban megbecsülik őket. De ő inkább marad, mert szereti a munkahelyét, nem az a vándormadár típus. No, meg az ügyfelek ragaszkodása, szeretete is marasztalja. Igaz, Zoli is gondolkodott már a bankváltáson, egyedül Évi miatt maradt. Bár most lesz valami újítás is a bank szolgáltatásában. Okos telefonról is lehet majd ezután utalni 500 ezer Ft feletti összeget is. Nem kell magával hurcolnia ezután azt a kütyüt külföldre, ami persze csak lap top-pal, ill számítógéppel működik. Pont ezzel volt Zolinak gondja. De ez most megoldódni látszik!

Ma bepácoltam az utolsó darab kecskekarajt. (Fénykép sajnos ezúttal nem lesz róla.)
Zoli hozott nekem jó sokféle szaftalapot Németországból. Az egyik fajtát szeretném most kipróbálni a kecskehússal.
Hogy honnan fogok ezután kecskehúst szerezni, nem tudom. Babos-hegyen 300 literes mélyhűtőm volt. Oda simán belefért a fél kecske. Itt csak egy 130, és egy 60 literes van. Az első dugig tele, a másik a befőzni való paradicsomra, meg egyéb gyümölcsökre, zöldekre vár.