Megkésett szüli, és névnap

Hajnal óta zuhogott eső, így kizárt volt, hogy hozzájuk, vagy a még felmerült étterembe mehettünk volna. Így  Zoliék  vasárnap reggel elindultak járókát venni. A járóka helyett végül holdkomp mellett döntöttek, mert a járókában nem maradt volna meg Olivér. Mindig elleneztem a holdkompot, de ezúttal ez tűnt a legjobb megoldásnak. De megiggérték, hogy csak ritka alkalmakkor teszik bele.

Előételnek  baconba tekert zöldbabot hoztak, utána fűszerkéregben lazac lett a menü. Hoztak még  pisztrángot is sütni, de arra már nem került sor, mert pukkadásig jól laktunk. Csak az előételről készült fénykép:

Mindenesetre Olivérnek nagyon ízlett a lazac. Persze a fűszerkérget gondosan eltávolítottuk róla. Nekünk már kevésbe. Túl száraz lett, és semmi halízét nem éreztünk. De Olivér falta. Végül is az a lényeg, hogy neki ízlett.

Niki kissé félt, hogy hogyan viseli majd el egymást Oli, és Doni.
Donit mindig is érdekelte Olivér. És most már Oli is érdeklődő volt. Szabályosan egymásba szerettek. Oli vau-vau-zott neki, Doni pedig a kizárólag Olinak fenntartott hangon üdvözölte.
Állandóan körülötte serte-pertélt.

                                                     A kifli a kedvenceim közé tartozik

                                               Anyu, adhatok belőle neki is egy falatot?


                           Nehéz volt elkapni azokat a pillanatokat, amikor Oli megsimogatta.

A legelején kellett volna, mikor még kikéredzkedett a járgányából a földre. Akkor egészen közel voltak egymáshoz, csakhogy akkor nagyon figyeltünk rájuk, nehogy baj legyen, mert Olivér alaposan belekapaszkodott a szőrébe, meg a fülébe.