Most telefonáltak Debrecenből

A hétfőre tervezett műtét bizonytalan ideig elmarad. Nem vállalják, mert most a biztos halálba küldenének.
A műtét várható időpontja november-december.
Kétségbe vagyok esve.
Hogy fogom addig kibírni ezt az iszonyatos fájdalmat?

Kontroll

 Reggel kozmetikusnál volt Doni. Délután Ági hazavitte  magukhoz, hogy lássuk, össze tud-e barátkozni Mártival, míg mi a szívsebészetre mentünk kontrollra.
Fél négyre volt időpontunk. Negyed hétkor már be is hívtak.
A doki engedélyezte, hogy 5 napra abbahagyjam a Zyllt használatát. Vagy úgy, hogy 4 nap műtét előtt, 1 nap utána, vagy pedig 5 nap előtte. Viszont nem járult hozzá, hogy az Asasantint hasbaszurira cseréljem. Szerinte bealvadna a vérem,  műtét közben kapnék infarktust, és ott halnék meg a műtőasztalon. Igazán bátorító vélemény, nem igaz? 
Jó-párszor kellett már napokra abbahagynom ilyen-olyan okból a véralvadásgátlómat: fogorvos, érműtét, sőt, még a stent beültetés miatt is. El nem tudom képzelni, hogy most miért riogat ezzel?  Tényleg ennyire veszélyes lenne? Nem nagyon hiszem. És miért ne helyettesíthetném azzal a gyógyszerrel, ami 1 nap alatt kiürül a szervezetemből?
 Az, hogy a Zylltet el kell hagynom, érthető, mivel hónapokig véreztem tőle minden el sem képzelhető helyen. Az orromból minden nap többször is ömlött a vér. Mi lenne, egy ilyen nagy műtétnél?
Szerencséremár több, mint egy hete nem vérzik. Már csak a hátamon, a hasamon jön a pólusokon keresztül néhány csöpp. Nem túl nagy öröm, mert a pólókból, bugyikból még hipóval sem lehet eltüntetni. De ha csak ennyi a baj, azt ki lehet bírni. Azt a néhány holmit amiket befogtam, és cserélek, ha elmúlik majd, ki lehet dobni. Direkt a legócskább fehéreket váltogatom. 
Ezzel megint kétségessé vált, hogy így vállalják-e?
Csoda, hogy az idegeim lassan felmondják a szolgálatot?  Így is rettenetesen félek! Már csak ez a "biztatás" hiányzott nekem!

Az viszont biztató, hogy a két állat nem esett egymásnak! De a lényeg, hogy nem bántották egymást. Elfeküdtek a kanapén Ági jobb, és bal oldalán, miközben simogatta őket. Márti ugyan még bizalmatlan, ha Doni megmozdul, ő azonnal rohan föl a galériára onnan kukucskál le, míg a kutya áhítatosan néz föl rá.
De jó lett volna látni őket...

Jövő héten egyik nap ott is fog aludni.

Megint módosították....

a műtétem időpontját. Ezúttal előbbre hozták, március 10.-re.
Ezek szerint talán 18 nap múlva véget érnek a szenvedéseim. Talán...
Várom is, meg félek is tőle nagyon...

Mindenesetre az nagy erőt ad, hogy Franci, apám unokatestvére (túl a 70-en) alig 1 hónapja esett túl egy ilyen műtéten. Igaz, nála egészen más a helyzet. Neki más alapbetegségei  nem voltak. Varratszedés után már hazaengedték. Jár hozzá hetente háromszor gyógytornász. Vannak ugyan még fájdalmai, de a jövő héttől már autót is vezethet.
De jó lenne, ha nekem sem kéne 3 hetet lehúzni Debrecenben, utána meg 3 hónapot Nagymaroson!
Ha csak a felére leredukálhatnánk ezt a kórházosdit..... én lennék a világ legboldogabb embere!

Kórházi kivizsgálás 2

Még aznap, mikor bementem, azaz szerda délután telefonáltak Debrecenből, hogy el kell halasszuk  a február 6-i csípőműtétet március 20.-ra, ment a professzor úrnak közbejött 1 külföldi munka. Pedig már nagyon szeretnék túl lenni rajta.
Pénteken pedig a kardiológiai konzíliumon közölték velem, hogy  mivel az egyik beültetett stent egy éven keresztül gyógyszert bocsát ki magából, és ha csak egyetlen napig is kihagyom az új véralvadásgátló gyógyszeremet, bealvadhat a vérem, és meghalhatok. Ezért aztán 6 hónapon át semmiképpen nem jöhet szóba egy újabb műtét.  Az Asasantint ugyan 1-2 héten keresztül is ki lehet váltani a "hasbaszúróssal", de ezt nem. Egyébként szörnyű mellékhatásai vannak ennek a gyógyszernek. A leglehetetlenebb helyeken kezdek el vérezni. A legkellemetlenebb, hogy az orromból naponta jó néhányszor percekig dől a vér.
Az érsebész azzal a tudattal építette be nekem a stentet, hogy február elején már műtenek. Úgyhogy nem értem a helyzetet.
Pénteken elmaradt egy vizsgálatom, így hétfő helyett csak kedden jöhettem haza.
Kedd reggel  már megint volt egy nagy ijedtségünk:   Egész reggel mondogatta, hogy neki nincs semmi baja, haza akar menni. Csitítgattuk, nyugtatgattuk, hogy pár nap, és hazamehet. De most el kell viselnie ezt a helyzetet. Közben folyton a pelenkájában turkált. Csurom vér volt a keze. A nappali nővér, miközben  lemosta, átpelenkázta, dühöngött, hogy ő még ilyet nem látott, hogy egy besárgult, vérző beteget erre az osztályra hozzanak.
Ahogy a nővér kiment, a kapaszkodó segítségével valahogy sikerült felülnie az ágyban. Én már csak arra lettem figyelmes, hogy megpróbál kiülni az ágy szélére.Rászóltam, hogy nem szabad leszállnia az ágyról, hiszen akkor is folyt a karjába az infúzió. Nem válaszolt. De talpra kecmergett. Némán állt ott vagy fél percig, -mi meg lélegzetvisszafojtva figyeltük-aztán egyszer csak megingott, és eldőlt. A feje nagyot koppant az éjjeli szekrényen. Az infúzió természetesen kiszakadt a karjából. Mikor magunkhoz tértünk, Etának megint volt egy futása a folyosóra nővérért. Szerencsére a másik szobában voltak, így pillanatok alatt jött a segítség. De sehogy se tudtak hozzáférni. Ehhez előbb el kellett tolniuk az ágyat, kivenni alóla a felborult széket. Nagy nehezen tudták csak felemelni. Jó húsban volt. Az egyik nővérnek alaposan meg is rándult a dereka. Majdnem visszaejtette a földre szerencsétlent.
Kérdezték, minden rendben van-e vele? Nem ütötte-e meg nagyon magát. Szerencséjére sértetlenül  megúszta a hatalmas esést.
Visszakötötték az infúziót, és hoztak ágyrácsot, meg karszalagot is a csuklójára.

Kedden délelőtt Eta hazamehetett. Nóri pedig visszakéredzkedett az intenzívről az osztályra. Kissé megdöbbent, hogy nem volt a helyén az ágya. Ugyanis a sárga hölgyet ágyastól vitték hasi ultrahangvizsgálatra, meg röntgenre. Így aztán szerencsére Eta ágyára került. Hogy miért mondom ezt?  Mindjárt...
Azt hiszem, azt még nem meséltem, miért neveztük el azt az ágyat " halálágynak".
Mikor hétfőn Nórit bejött kivizsgálásra, épp akkor halt meg valaki azon az ágyon. Várnia kellett, mert még nem volt szabad ágy.  A távozók csak 11 óra után mentek el. Mondjuk én biztos, hogy nem feküdtem volna a helyére, pedig nem tartom magamat babonásnak. Inkább megvártam volna, míg egy másik felszabadul. Pláne, akkor, ha mindkét vesém leállt, és dialízises beteg vagyok.

No, szóval ott tartottam, hogy elvitték különböző vizsgálatokra. Jó sokára került vissza. A doktornő éppen vizitelt a kórteremben. Alig vártam már, hogy befejezze, mert rettenetesen kellett pisilnem, és hát előtte nem szerettem volna használni a szoba WC-t, mert az is annyira alacsony, hogy jajgatás nélkül nem tudok ráülni.
Ekkor hozták vissza. A szintén a szobában tartózkodó 2 nővér azonnal abbahagyta Nórinak az itt maradt holmijának leltár szerinti átadását, és odasiettek.  Leállt az infúziója. Megpróbálták újraindítani. Ekkor odahívták a doktornőt, aki megfogta a csuklóját, és a nyakához nyúlt, bólintott, aztán visszament Eszterhez. 
Aztán a nővér azt mondta:" Nyugodjon békében!" -és elkezdte betakarni a lepedőbe.
Én pedig megdöbbentem. Sok embert láttam már meghalni a kórházakban. De hogy valaki ennyire csendesen, észrevétlenül menjen el! Lehunyt szemmel, mintha csak aludna.
Később, mikor Attiláék elvitték, mondta, hogy amikor hozta fel a liften, még nyögdécselt, meg mondott is neki valamit,amit nem nagyon értett meg, de ráhagyta. És 2 perc múlva meg már... 
Örültem, hogy Nóri 2 nap őrző után, saját felelősségre akkor jött meg, mikor még élt, és így másik ágyat kapott.

**************************************************************************

Doni, mikor hazaért, furán viselkedett nagyon!
Szokása ellenére felugrott az ölembe. Ezt soha nem csinálta még! Nem szereti, ha ölbe veszik.

Kórházi kivizsgálás

Szerdán fél 10-re értünk be a kórházba.Minden flottul ment. 3/4 10-kor már meg is volt az ágyam, kipakoltunk. Szoba WC is került, nem kellett az enyémet felhozni. Tanulva az előző kórházi sztoriból, amikor az egész kórházban egyetlen egyet sem találtak, automatikusan vittük magunkkal az enyémet. Szerencsére nem kellett. Zoli mehetett is  dolgozni.
Később megtudtam, hogy az "akadálymentesített" fürdőszoba már az átvételkor sem volt az. Alacsony WC, kapaszkodó csak az egyik oldalon. A másikon a lehajtható kar hiányzik, tehát egy mozgássérült képtelen használni. A zuhanyzónál már az átvételkor sem ment le a víz, csak órák alatt. Ha valaki csak 2 percig zuhanyozott, a kórterembe  is befolyt a víz.
De a legelképesztőbb, hogy hiányzott a nővérhívó, ami miatt csak a jószerencsének köszönhető, hogy a "halálágyon" infarktust kapott Nóri nem halt meg.
Most azért kicsit igazságtalan vagyok, mert a dolog szombaton késő délután történt, amikor csak ügyelet van, és a nővér az ügyeletes orvossal egy vérző beteget látott el valahol. Azaz, ha lett volna nővérhívónk, akkor is keresgélni kellett volna, mert nem tartózkodott ott senki.  A 90 éves Eta próbálta a  levegő után kapkodó, hányingerrel küzdő, jó húsban levő szintén a 80-hoz közeljáró beteget felültetni, míg én kétségbeesetten botorkáltam ki a folyosóra segítségért kiabálva.  Szerencsémre kb 10méterre tőlem,  nem messze a nővérszobától ült egy hölgy. Aki rögtön felpattant. Sajnos nővérnek, orvosnak nyomát sem találta.  Vissza a kórterembe. Nórit már sikerült föltámasztani. Nekem már csak megtartani kellett. Arra már tudtam vállalkozni. Eta pedig szaladt orvoskeresőbe. A hölgyet megkérte, hogy figyelje, visszatér-e valahonnan a nővér. Múltak a percek, mire nagy megkönnyebbülésemre egyszerre futott be a nővér az orvossal. Hirtelen előkerült egy kardiológus is, és egy ápoló. Este 9 körül úgy döntöttek, -ez bizony infarktus-és átvitték a kardiológiai őrzőbe. Az izgalmak után,  -végre nyitott ablakok mellett (mert Nóri félt a huzattól, nem engedett szellőztetni, a kórteremben pedig rendszeresen 28-30 fok volt.) mindketten mély álomba merültünk.   Hétfőn, kora reggel gazdára talált a mellettem levő ágy is. Aznap este behoztak egy besárgult beteget, aki , mivel telt ház volt, Nóri ágyára került. Akkor még tudott kommunikálni az orvossal. Nem kért karszalagot. 3  rokona kísérte. Amíg a dokival beszélt, őket kiküldték a szobából. Nekünk nem mutatkozott be, de annyit mondott, hogy a rokonai azért hozták be, mert a halálát kívánják. Mondtuk neki, hogy épp azért hozták be, hogy életben maradjon. Láttuk, hogy milyen nagy szeretettel vették őt körül. Nyugtalan, és forró éjszaka következett. Ő sem engedte, hogy kinyissuk az ablakot. Viszont egész éjjel félrebeszélt, és állandóan el akarta küldeni Andikát. "Takarodj innen el Andika!  Úgysem kapsz tőlem semmit, hiába követelődsz!"

Hajnalban végre elcsöndesedett, és elaludt, mikor végre eszembe jutott azt mondani neki, hogy Andika már nincs itt, elment!

Megjött Ági!  Szerencsére reggel eszembe jutott, hogy névnapja van. Kapott egy üveg gyümölcsbort
Be kell fejeznem mára a beszámolót.  Kipakoljuk a kórházi holmit, sütünk valami édességet, mert vasárnapra bejelentkeztek az erdélyi ismerőseim. Estére meg valószínűleg már nagyon fáradt leszek.

Fogorvos, és egyebek...

Túl későn mentünk a fogorvoshoz. Ma kiderült, hogy, bár a panoráma felvételen nem látszik, de a röntgenen nyilvánvaló, hogy a most kezelt fog mellettinél is termelődnek a bacik.  Hiába mondtam Zolinak, hogy ne mindent az utolsó pillanatban... Most kell meg egy véradót is keresnünk, pedig nagyon jól tudta, hogy minden egyszerű vérvételnél is rosszul lesz, és gyakran el is ájul. Pedig neki jó a vénája. Mégis, hogyan gondolta, hogy a több, mint öt percig tartó vérvételt bírni fogja? Egyetlen ismerőse sem meri bevállalni... Most Ági próbál a rokonságából megkérni valakit.
Most a fogorvos is azt mondta, hogy a 3 hónapba tökéletesen belefért volna, de így kénytelen  "vészforgatókönyvet" bevetni.
Félek, hogy amennyiben a fogászat miatt dobja ki magából a szervezetem a protézist, sosem fogja megbocsátani magának a nemtörődömségét. Én pedig ágyhoz kötött roncsként vegetálhatok?
Sosem tudnánk meg, hogy ha időben kikezelnek, mi történt volna? Lehet, az eredmény akkor is ugyanez lenne.  Ki tudja.
De azért reménykedjünk.
Engem ez a mai bejelentés nagyon sokkolt.  A fogdoki azzal próbált vigasztalni, hogy szerinte úgyis eleve antibiotikumos kezeléssel gondolják a kezelésemet a műtét után.(kezeléssel a kezelésemet... nagyon jó fogalmazás, de pillanatnyilag nem tudok értelmesen gondolkodni)
Már az is eleve félelemkeltő volt, hogy a sebész közölte, hogy készüljek fel arra, hogy mindenképpen az intenzív szobába visznek a műtét után. És most még ez is...

Gondok

A belgyógyászatról még mindig nem jeleztek vissza, hogy mikor fekhetek be a kivizsgálásokra, pedig sürget az idő. Február elején le kell hogy menjünk Debrecenbe, mert a műtét előtt 2 nappal hashajtást kell csinálnom. Utána következő napon nem merném megkockáztatni az utat. Nem biztos, hogy az utána következő napon is nem kell még futkosnom. Tehát legkésőbb 3.-án. indulás. Február 1-2 viszont szombat-vasárnap. Akkor nincsenek vizsgálatok. Pedig már december elején bejelentkeztünk. 3 hetesnél régebbi vizsgálati eredményeket ugyanis nem fogadnak el.
Azzal számoltam, hogy erre a hétre behívnak. De még nem jelentkezett a kórház.
A másik, nagy gond az, hogy Zoli nem alkalmas a véradásra. Ő is az utolsó előtti pillanatig húzta az elmenetelt. De kiderült, hogy aki rendszeresen elájul vérvételnél, az nem alkalmas. Márpedig nála ez a helyzet. Most nagy gondban vagyunk, mert keresni kell  még egy embert, amire persze nem számítottunk.
Nem elég, hogy nagyon félek a műtéttől, még ezek az aggodalmak is hozzájönnek.

Szülinap

A legnagyobb ajándékot kaptam a sorstól, (no, meg a dokitól) amit csak el lehet képzelni: sikerült a stentbeültetés, és nem is akárhogyan.
A szűkületek annyira veszélyes helyeken voltak, hogy még egy konzultációt tartottak. Arra jutottak, hogy 2 sebésznek kell lennie a műtőben velem. Meg is érkezett, de ekkorra a műtőkben teljes diliház alakult ki. Egyre érkeztek  a sürgős ellátásra szoruló betegek, halasztódtak az előre kiírtak.  Engem viszont már 2 héttel ezelőtt sem akartak hazaengedni. Azonnal műteni akartak, de a nyitott szívműtétet nem mertem, nem akartam vállalni.
Az én orvosom is reggel 1/2 8-tól műtött megállás nélkül, és este negyed 9 után vittek a műtőbe.
Nem mondom, hogy túlzottan nyugodt voltam. Ráadásul az utolsó pillanatban a másik orvost a másik műtőbe hívták.
 Az én dokim viszont meglepően frissnek látszott. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint akinek több, mint 12 órai operáció van a háta mögött.
No, fogjunk neki! Ezen kettőnknek kell túlesnünk!
Nem volt szabad elaludnom, bár majdnem leragadt a szemem az álmosságtól.
Semmi fájdalmat, sem nehéz légzést nem éreztem, csak kínzó éhséget.
Mikor elindultunk a műtőbe, még úgy volt, hogy egyenesen az intenzívre visznek megfigyelésre. Szerencsére erre végül nem lett szükség.
Mikor végre visszakerültem a szobába, úgy zabáltam, mint aki legalább 1 hete nem evett.
Nem szívesen tesznek be katétert, mert nagy a fertőzés veszélye, de már jó előre megbeszéltem a nővérekkel, hogy kímélni szeretném a felkarom begyulladt inait, ágytálat viszont nem tudok használni. Nagyon hálás voltam, hogy megtették a kedvemért. Csak éjszakára tett föl Zoli az ágyra, reggel meg leemelt a kerekesszékembe, hogy tudjam kímélni a karomat. Igaz, nap közben kénytelen voltam időnként fölállni a székből, és kicsit járkálni, de ez nem volt annyira megerőltető a karomnak. De jó lenne itthon is 2-3 napra egy ilyen katéter. Bár lehet, hogy bevonulok 5 napra az Uzsokiba infúzióra (egyébként is aktuális lenne már) ha meg tudom velük beszélni ezt a karkímélő dolgot :o)))
De most egyelőre azt kéne megtudnom, hogy vajon Loránál föl bírnék-e kelni az ágyból, mert meghívott egy kis kikapcsolódásra. Ha sikerülne, akkor igénybe is venném ezt a felajánlást. Persze előbb ki kell próbálni, de erre megint Zolit kell igénybe vennem. Szegénynek pedig így is alaposan felgyülemlettek a teendői.

kellemetlen eredmény

Tegnap délre megvolt már az érfestés. Akár haza is jöhettem volna 6 órakor.
DE...

Így néztem ki utána.

Az egyik csuklómon nyomókötés,  a másikon branül. Följebb az a barna folt a bal karomon az első, sikertelen branül beültetés "szétdrunnant" ér eredménye.

Mert sajnos  "DE"  az megint van :-(
Olyan katasztrofális állapotban van a szívem, hogy azonnali nyílt szívműtétet javasoltak.
De akkor a csípőműtétet el kellett volna halasztani - ha szerencsém van- " csak" fél évvel, ha nincs, akkor lehet, hogy 1 évvel is. Márpedig mikor volt nekem műtétnél szerencsém? Asasantint is abba kell hagynom, és helyette a szurit használni. Az anaszteziológus fogja eldönteni, milyen erőset használjak. Az egyetlen nap alatt kiürül a szervezetből.


Ez alatt a két nap alatt sok szörnyű sorsot ismertem meg: pl. annak az idős néninek az infarktusa, aki akkor kapta, mikor a SM-es lányát-a felfekvéses sarka elfertőződött, és végül le kellett vágni a lábfejét - meglátta megcsonkítva. Vagy az a hölgy, aki épp költözködéshez pakoltak, mikor kiderült a  18éves fiának a  vele született szívbaja - a gyerek rendőrnyomozói álmokat dédelgetett - munka közben kapott infarktust. Vagy az a fiatal anyuka, akinek nem tudnak donorszívet adni, mert vizesedik a tüdeje, így műszívet fog kapni. Reménykedik, hogy  túléli, legalább míg fölneveli .... A kicsi 3 éves. Ő 25, és egyedül neveli.
Én szerencsésebb vagyok. Nekem már sikerült fölnevelni a fiamat. Biztos lehetek benne, hogy megáll a saját lábán.
De az első történet komolyan megijesztett. Annak a nőnek is is vízhólyaggal kezdődött a sarkán.  Hogy nekem milyen hihetetlen szerencsém volt...

Még egyszer az Air Leggy-ről

Hétfőn, korán reggel minden előzetes értesítés nélkül hozta a futár a cseregépet. Még szerencse, hogy Zoli meg pont itt volt, leállítani a kocsit a garázsba. Mert én, mire kivánszorogtam volna az előszobába kaput nyitni, a futár már sehol sem lett volna. Ami viszont még jobban feldühített, ezt is nekem kellett kifizetnem. Úgyhogy ez a "garanciális" csere "csupán" 5000Ft-omba került. De ami végképp fölb....-a az agyamat: ez meg alapból rossz. Odáig OK, hogy ez legalább masszíroz rendesen, csak az a baj vele, hogy mikor letelt az előírt negyed óra, nem kapcsol le, mint a másik .Én kapcsoltam ki bő fél óra múlva. Amiben csak az a baj, hogy így nem szívja ki a levegőt.  "Közelharcot kell vele vívni,"míg kibontanak belőle. Mert a műanyag belső egyébként is rátapad a bőrre. És felfújt állapotban levenni...
Gondolkodom rajta, hogy írok nekik e-mailt, mert amúgy csak mobilszámuk van, és géphang, és várakozás. Aztán,  ha nem rendelni akarok, többnyire néhány perc várakozás után megszakad. Csak az a baj, hogy annyira dühös vagyok, hogy attól félek, elküldöm őket a büdös f-ba.  Nagy valószínűséggel nem is nekik, hanem a Fogyasztóvédelemnek fogok írni, a futár kifizettetése miatt . Ha postán küldöm, ajánlva, érték meghatározással, is sokba kerül, talán ugyanannyiba, vagy még többe, mint a futár.
10 évvel ezelőtt kértem 2 könyvet Nemere Istvántól, 1100Ft értékben, mert sehol nem tudtam már beszerezni. (Amíg köztünk voltál ; Láz - mindkettő 1988-as kiadás) A felesége szerezte be nekem nagy nehezen. Az e-mail tárgya: drága könyvek:a következő szöveggel: (A kettő együtt alig nyomott többet fél kilónál) "A postaköltség többe került a könyvek értékénél.  Elnézést kérek ezért, mert ezt nem gondoltam. Még senki nem kért tőlünk ilyesmit."
Mindenesetre nagyon örültem nekik, pláne, hogy mindkettő nekem lett dedikálva.

./ Az én drága férjem rengeteg könyvemet kidobott,-köztük Ady, Radnóti Somlyó,József Attila, stb. verses köteteit is- mondván: rondák a könyvespolcon, mert rongyosra lettek olvasva. Nála lakásdísznek szolgáltak csak a könyvek, mert soha, egyet sem olvasott el./
Nagyon nehéz volt újra beszerezni a kidobott könyveket. Azóta is folyamatosan keresem , amik még hiányoznak, de pl. a német nyelvűeket, pláne, hogy az írók nevére többnyire nem is emlékszem -még egyet sem sikerült pótolni.

Tegnap a segítőmnek mondtam, hozzon föl egy kis üveget, hogy beleöntsük a tejszínt. Zoli ugyanis, mivel nem volt dobozos, zacskósból hozott 2 darabot, természetesen a hűtőpultból. A kávétejszínt nem szeretem, a tejet pedig nem tudom elhasználni anélkül, hogy meg ne savanyodna. Az üzleti tejet ugyanis nem tudom meginni pl kakaónak. A 2 decis dobozos tejszín (nem főzőt szoktam venni), viszont felbontás utáni második héten is jó még. Múlt héten néztük meg Ágival a bontatlan zacskós lejáratát: 2013 08 23. És az is tönkremegy felbontás után 8-9 nappal. Logikusnak tűnt számomra, hogy a zacskóshoz kérem az üveget, mert a dobozosat be tudom hozni.Volt még itthon egy dobozos is, szeptember 30-i lejárattal. Persze hogy azt bontotta föl, és hozta be a kávémhoz, és megkérdezte: miért öntsem bele az üvegbe? Hát, mit mondjak: nem repestem a boldogságtól, csak nyeltem egy nagyot, aztán mondtam: én a zacskósra gondoltam, hogy azt öntsd bele.
Időnként kele-kótya, de nagyon szeretem. Nem tudok rá haragudni.

A hét elején megkaptam a víz-csatorna számlámat: 3606Ft  a fizetendő összeg. Büszkén tájékoztattak, hogy írd, és mondd  a megtakarításom: 54 Ft.
Ezt az 1 számlát láttam csak, mert ez a szomszéd postaládájába volt bedobva. A többit december óta nem látom, mert mióta nem tudok egyedül kijárni, Zoli veszi ki a postaládából, és nem mutatja meg, Még a befizetett csekket sem adja ide.

Búcsú, legalább egy hétre, vagy...

Telefonáltak, hogy holnap reggel 10-re legyek a Klinikán.
Ezek szerint a csütörtöki műtét van betervezve.
A névnapomat mindenesetre kórházban fogom tölteni.
Csak már legyek túl rajta így, vagy úgy...

Megvan a műtét dátuma?

Ma abban maradtunk a doktornővel, hogy jövő kedden reggel telefonál, hogy aznap délig, vagy másnap reggel vonuljak-e be a kórházba.
Szerdán, vagy csütörtökön lesz a műtét.
Vagy nem

Tegnap Zoli még elcipelt egy gerinc specialistához is, szerintem tök feleslegesen.
Ahogy sejtettem, ő is csodálkozott, hogy miért kerestük föl. Talán, mert volt felesleges, kidobni való 15.000,- forintja?