Még aznap, mikor bementem, azaz szerda délután telefonáltak Debrecenből, hogy el kell halasszuk a február 6-i csípőműtétet március 20.-ra, ment a professzor úrnak közbejött 1 külföldi munka. Pedig már nagyon szeretnék túl lenni rajta.
Pénteken pedig a kardiológiai konzíliumon közölték velem, hogy mivel az egyik beültetett stent egy éven keresztül gyógyszert bocsát ki magából, és ha csak egyetlen napig is kihagyom az új véralvadásgátló gyógyszeremet, bealvadhat a vérem, és meghalhatok. Ezért aztán 6 hónapon át semmiképpen nem jöhet szóba egy újabb műtét. Az Asasantint ugyan 1-2 héten keresztül is ki lehet váltani a "hasbaszúróssal", de ezt nem. Egyébként szörnyű mellékhatásai vannak ennek a gyógyszernek. A leglehetetlenebb helyeken kezdek el vérezni. A legkellemetlenebb, hogy az orromból naponta jó néhányszor percekig dől a vér.
Az érsebész azzal a tudattal építette be nekem a stentet, hogy február elején már műtenek. Úgyhogy nem értem a helyzetet.
Pénteken elmaradt egy vizsgálatom, így hétfő helyett csak kedden jöhettem haza.
Kedd reggel már megint volt egy nagy ijedtségünk: Egész reggel mondogatta, hogy neki nincs semmi baja, haza akar menni. Csitítgattuk, nyugtatgattuk, hogy pár nap, és hazamehet. De most el kell viselnie ezt a helyzetet. Közben folyton a pelenkájában turkált. Csurom vér volt a keze. A nappali nővér, miközben lemosta, átpelenkázta, dühöngött, hogy ő még ilyet nem látott, hogy egy besárgult, vérző beteget erre az osztályra hozzanak.
Ahogy a nővér kiment, a kapaszkodó segítségével valahogy sikerült felülnie az ágyban. Én már csak arra lettem figyelmes, hogy megpróbál kiülni az ágy szélére.Rászóltam, hogy nem szabad leszállnia az ágyról, hiszen akkor is folyt a karjába az infúzió. Nem válaszolt. De talpra kecmergett. Némán állt ott vagy fél percig, -mi meg lélegzetvisszafojtva figyeltük-aztán egyszer csak megingott, és eldőlt. A feje nagyot koppant az éjjeli szekrényen. Az infúzió természetesen kiszakadt a karjából. Mikor magunkhoz tértünk, Etának megint volt egy futása a folyosóra nővérért. Szerencsére a másik szobában voltak, így pillanatok alatt jött a segítség. De sehogy se tudtak hozzáférni. Ehhez előbb el kellett tolniuk az ágyat, kivenni alóla a felborult széket. Nagy nehezen tudták csak felemelni. Jó húsban volt. Az egyik nővérnek alaposan meg is rándult a dereka. Majdnem visszaejtette a földre szerencsétlent.
Kérdezték, minden rendben van-e vele? Nem ütötte-e meg nagyon magát. Szerencséjére sértetlenül megúszta a hatalmas esést.
Visszakötötték az infúziót, és hoztak ágyrácsot, meg karszalagot is a csuklójára.
Kedden délelőtt Eta hazamehetett. Nóri pedig visszakéredzkedett az intenzívről az osztályra. Kissé megdöbbent, hogy nem volt a helyén az ágya. Ugyanis a sárga hölgyet ágyastól vitték hasi ultrahangvizsgálatra, meg röntgenre. Így aztán szerencsére Eta ágyára került. Hogy miért mondom ezt? Mindjárt...
Azt hiszem, azt még nem meséltem, miért neveztük el azt az ágyat " halálágynak".
Mikor hétfőn Nórit bejött kivizsgálásra, épp akkor halt meg valaki azon az ágyon. Várnia kellett, mert még nem volt szabad ágy. A távozók csak 11 óra után mentek el. Mondjuk én biztos, hogy nem feküdtem volna a helyére, pedig nem tartom magamat babonásnak. Inkább megvártam volna, míg egy másik felszabadul. Pláne, akkor, ha mindkét vesém leállt, és dialízises beteg vagyok.
No, szóval ott tartottam, hogy elvitték különböző vizsgálatokra. Jó sokára került vissza. A doktornő éppen vizitelt a kórteremben. Alig vártam már, hogy befejezze, mert rettenetesen kellett pisilnem, és hát előtte nem szerettem volna használni a szoba WC-t, mert az is annyira alacsony, hogy jajgatás nélkül nem tudok ráülni.
Ekkor hozták vissza. A szintén a szobában tartózkodó 2 nővér azonnal abbahagyta Nórinak az itt maradt holmijának leltár szerinti átadását, és odasiettek. Leállt az infúziója. Megpróbálták újraindítani. Ekkor odahívták a doktornőt, aki megfogta a csuklóját, és a nyakához nyúlt, bólintott, aztán visszament Eszterhez.
Aztán a nővér azt mondta:" Nyugodjon békében!" -és elkezdte betakarni a lepedőbe.
Én pedig megdöbbentem. Sok embert láttam már meghalni a kórházakban. De hogy valaki ennyire csendesen, észrevétlenül menjen el! Lehunyt szemmel, mintha csak aludna.
Később, mikor Attiláék elvitték, mondta, hogy amikor hozta fel a liften, még nyögdécselt, meg mondott is neki valamit,amit nem nagyon értett meg, de ráhagyta. És 2 perc múlva meg már...
Örültem, hogy Nóri 2 nap őrző után, saját felelősségre akkor jött meg, mikor még élt, és így másik ágyat kapott.
**************************************************************************
Doni, mikor hazaért, furán viselkedett nagyon!
Szokása ellenére felugrott az ölembe. Ezt soha nem csinálta még! Nem szereti, ha ölbe veszik.
Több mindent nem értek, Andi.
VálaszTörlésHa a stented egy éven keresztül adagolja a gyógyszert, akkor miért pont hat hónapig nem lehet kiváltani mással?
A debreceni doki tudott erről a stent műtétről?
És ha igen, mit szólt hozzá?
Az Érklinikán pedig tudtak róla, hogy miféle műtét előtt állsz?
Rákérdeztél külön, hogy egyik nem akadályozza-e a másikat?
Mert ha nem kérdezel rá, nem biztos, hogy feltűnik nekik...
Mindenki csak a saját területével foglalkozik, és örül, ha nem keveri össze a betegeket. Nem is csoda... Gondolj bele, hogy aki téged operált késő este, aznap már reggeltől a műtőben volt. Ilyen körülmények között nem várható el tőlük, hogy a betegek egyéb problémáit is számon tartsák - elég nekik annyi, amennyi rájuk tartozik. Viszont ha kérdezel, válaszolnak.
Kórházban nehezen találsz olyan ágyat, amin még nem halt meg senki...
Ez benne van a pakliban - legföljebb nem tudsz róla.
Az meg nem világos, hogy kiről szól a mese... A sárga hölgyről?
"Egész reggel mondogatta, hogy neki nincs semmi baja, haza akar menni" - de kicsoda??? Ez nem derül ki a mondatból, mert előtte egész másról van szó.
Visszatérve a te problémádra: én úgy értelmezem, hogy egészen novemberig nem kerülhet sor a nagy műtétre, ha egyszer egy évig működik a stent, és nem lehet mással kiváltani. ERRŐL kéne külön beszélni a debreceni dokival, hogy ő milyen megoldást lát a helyzetre.
Ágikám: Az érklinikán pontosan tudták, hogy február 6-án lesz a csípőműtétem. Ezért is tartottak annyi konzultációt. 3 héten keresztül vacilláltak, hogy mi legyen, miután mondtam, hogy nyitott szívműtétbe semmiképpen nem megyek bele.
VálaszTörlésA zárómon annyi szerepel, hogy 1 évig kell szednem ezt a Zylt nevezetű gyógyszert. Meg van egy csomó , számomra érthetetlen latin kifejezés. Azt is csak az Uzsokis konzultációnál tudtam meg, hogy létezik gyógyszerkibocsátó stent. Nekem kettőt építettek be. Ebből az egyik ilyen. Műtét közben lehet, hogy az orvos elfeledkezett a februáriról. Erről nem tudok mit mondani. Még nem sikerült beszélnünk vele.
Debrecenbe még nem küldtük el az Uzsokis zárót. Először visszamegyek a z érsebészeti kontrollra, és majd azzal együtt küldjük.
Még azt sem tudtuk megkérdezni, mit szólnának, ha elhagynám, esetleg felezném az Asasantint, vagy kiváltanám a hasbaszurival. A háziorvost erről hiába kérdezném, neki nem szakterülete. Ő is belgyógyász. Mindenesetre tegnap óta a reggelit kihagyom. Csak az estit veszem be. Mert a napi 0,5-2 deci közti vérveszteséget nem fogja tudni pótolni a szervezetem. Kár, hogy ez a kérdés a kórházban nem jutott az eszembe.
Remélhetőleg Zoli ma tud majd beszélni az orvossal.
Állítólag 6 hónap után már kihagyhatom 1 hétig a Zyltet nagyobb rizikó nélkül. De ezt majd az érsebész, meg Debrecen közösen fogja eldönteni.
Ez az első kérdésedre. Most megyek Ágival a sós sütit készíteni. Aztán majd, fogalmam nincs mikor, de folytatom.
Nagyon derék kislány vagy, te Háziasszonyok Gyöngye! :-))
VálaszTörlésÉn eddig még arra se bírtam rávenni magam, hogy keressek valami ehetőt ebédre... A sütés meg valami egészen misztikus dolog a számomra. :-))
Ágikám: persze, hogy minden ágyon meghalt már valaki. De amikor látom, hogy abban a fémkaszliban épp most vitték el a halottat, aztán végigvárom a fertőtlenítést, stb, mikor már a holmimat pakolom az épp kiürített szekrénybe... Na neee...
VálaszTörlésAz utolsó, (hétfő délután élve érkezett keddi halott a besárgult "nevenincs" hölgy, aki kedden délelőtt még el is esett. A nővér azt mondta, hogy ha nem érintkezel a "testnedveivel", nem fertőz . Na, köszönöm szépen. Igazán megnyugtató :-((
Egyébként 8 napon belül ugyanazon az ágyon 2 halott, és 1 majdnem, mert Nóri is csak a jó szerencséjének köszönheti, hogy nem halt bele az infarktusba...
A Zs. féle sütik fantasztikusan sikerültek. Ő Karácsonyra sütötte meg, de nem ehetett belőle, mert Szenteste előtt 1 nappal kapott egy csúnya bélfertőzést. A vendégei viszont mindet megették.
Hétfőn este ő jön hozzám vendégségbe.
Úgyhogy megsütöttük neki.
Azzal a különbséggel, hogy mi dupla mennyiséget 4 féle izesítessel sütöttünk. Ő csak kétfélét készített.
MEGLEPETÉS! -nek szántuk neki.
Egyébként hétfőn T.Ági is itt lesz, mint általában minden hétfőn. Csak mondtam neki, hogy ráér 2-re jönni, mert ha a hóhelyzet engedi, holnap reggel hazamegy, és csak hétfőn reggel jön vissza.
No meg vasárnap az erdélyiek is jönnek. Kóstolják meg ők is. Szerdán pedig újabb mézeseket gyártottunk. Ezúttal persze az ünnepi cicoma nélkül. De az íze majdnem ugyanaz.
Nem tudom, hol lakik az Ági, de hogy hatalmas felelőtlenség és butaság most útnak indulni, az biztos. Akinek nem kötelező utazni, az ilyenkor maradjon a fenekén. Hogy mit "enged a hóhelyzet", azt nem lehet előre tudni, bármit mondanak az időjósok - ugyanis ők se tudnak semmit. :-))
VálaszTörlésTegnap este anyukája is belátta, hogy nem szabad reszkírozni másfél napi ott tartózkodásért, bármennyire is szereti feltankolni kajával a lányát, nehogy éhen haljon itt a nagyvárosban szegényke:o)). Hiszen pont ezért vett neki olyan hatalmas mélyhűtőt. Egyébként Ajka mellett van a tanyájuk. Mikor másodszor volt kénytelen este visszajönni, már tudtuk. Úgyhogy innen egyenest ment is bulizni.
VálaszTörlés