Túl későn mentünk a fogorvoshoz. Ma kiderült, hogy, bár a panoráma felvételen nem látszik, de a röntgenen nyilvánvaló, hogy a most kezelt fog mellettinél is termelődnek a bacik. Hiába mondtam Zolinak, hogy ne mindent az utolsó pillanatban... Most kell meg egy véradót is keresnünk, pedig nagyon jól tudta, hogy minden egyszerű vérvételnél is rosszul lesz, és gyakran el is ájul. Pedig neki jó a vénája. Mégis, hogyan gondolta, hogy a több, mint öt percig tartó vérvételt bírni fogja? Egyetlen ismerőse sem meri bevállalni... Most Ági próbál a rokonságából megkérni valakit.
Most a fogorvos is azt mondta, hogy a 3 hónapba tökéletesen belefért volna, de így kénytelen "vészforgatókönyvet" bevetni.
Félek, hogy amennyiben a fogászat miatt dobja ki magából a szervezetem a protézist, sosem fogja megbocsátani magának a nemtörődömségét. Én pedig ágyhoz kötött roncsként vegetálhatok?
Sosem tudnánk meg, hogy ha időben kikezelnek, mi történt volna? Lehet, az eredmény akkor is ugyanez lenne. Ki tudja.
De azért reménykedjünk.
Engem ez a mai bejelentés nagyon sokkolt. A fogdoki azzal próbált vigasztalni, hogy szerinte úgyis eleve antibiotikumos kezeléssel gondolják a kezelésemet a műtét után.(kezeléssel a kezelésemet... nagyon jó fogalmazás, de pillanatnyilag nem tudok értelmesen gondolkodni)
Már az is eleve félelemkeltő volt, hogy a sebész közölte, hogy készüljek fel arra, hogy mindenképpen az intenzív szobába visznek a műtét után. És most még ez is...
Andikám!
VálaszTörlésEkkora műtét után hova vinnének máshova, mint az intenzív szobába???
Attól kéne pánikba esned, ha nem oda vinnének!
Ott legalább figyelnek rád, nem nyolcvan betegre jut egy nővér.
Megkérdeztem Gabó barátnőmet, aki fogorvos: felelősséggel csak annyit mondhatott, hogy a sebész tudja, mekkora veszélyt jelent egy esetleges góc - de ha komolyat, úgysem fogja elvégezni a műtétet. Bár - mivel csípő protkót általában nem fiatal emberek kapnak - a gócokat nem is mindig lehet felderíteni, mert gyökérkezelt foga például vénségére szinte mindenkinek van, és az akkor is működhet gócként, ha nem mutat semmilyen eltérést a röntgen. Vagyis nagyon is elképzelhető, hogy sokan esnek át gócostul egy ilyen műtéten, anélkül, hogy tudnának róla.
Ezzel együtt ez valóban el lett kissé baltázva, az kétségtelen.
Talán az ünnepek meg az év vége... Olyankor gyorsabban szalad az idő, mert az ember a készülődéssel van elfoglalva.
Legalább föl kellett volna hívnod a fogorvost, és megkérdezni tőle, hogy LEGROSSZABB ESETBEN mennyi idő alatt tudja rendbe hozni a gyanús fogaidat. Mert ilyenkor mindig a legrosszabb esetre, leghosszabb kezelésre kell számítani... Ha azzal álltál volna Zoli elé, hogy a doki szerint akár több hetes kezelésről is szó lehet, biztos ő se hagyta volna januárra a dolgot. De hát ezen most már nem lehet segíteni. Nyilván megtesz mindent a fogdoki, hogy a kockázatot a lehető legkisebbre csökkentse.
Közben persze az is eszembe jutott, hogy ez a három hónap egyáltalán nem volt három hónap, ami rendelkezésedre állt volna a fogorvost elintézni, hisz nem csak az ünnepek és a rájuk való készülődés rövidítették az időt, hanem az Érklinika is. Az ember pedig úgy van vele, hogy az éppen soron következő dologra koncentrál, mert elég egyszerre egy feladat és egy félelem. Az Érklinika pedig kétségtelenül fontosabb és félelmetesebb volt, mint a fogászat. Talán az ünnepi készülődést lehetett volna tönkretenni a fogorvossal - de hát a december meg olyan, hogy elrohan észrevétlenül, mire kettőt lép az ember, már vége is van. Úgyhogy (jobban átgondolva) mégiscsak oda lyukadtam ki, hogy nem véletlenül és nem hanyagságból maradt januárra a fogorvos. Egyszerűen túl sok a program és az intézni való, ami egy ilyen komoly műtétet megelőz. Bízzunk benne, hogy a legfontosabb dolgokat azért még így is el tudja végezni a fogorvos.
VálaszTörlésÁgi! Ma este hozott haza Zoli az Uzsokiból. 15.-én mentem be. Így a reagálásodat csak most tudtam megnézni. Ne haragudj!
VálaszTörlésDe most inkább nem írok új bejegyzést, hanem a tieiteket olvasom el inkább. Majd holnap.
Jaj, te szegény!
VálaszTörlésMagamnál már válaszoltam hosszabban.
Nem tudtam, hogy kórházban vagy...
Izgatottan várom a beszámolót, hogy miért kerültél oda.