Hurrá!

Zsuzsa belázasodott, így Zoli jött átkötözni a sebet.
Mikor kibontotta, megdöbbent. Nem akart hinni a szemének, akkora a változás.A sebből az összes genny eltűnt, és teljesen szintbe jött. Már alig látni a sebet. Az egyik gél lap 1/6-át használtuk el.
Gyorsan telefonáltunk Zsuzsának. Elújságoltuk az örömhírt. Kérdeztük, mi most a teendő. Hogyan tovább?  Gél lap, vagy a sebkezelő gél? 5 perc gondolkodási időt kért. 5 perc múlva  meg is jött a válasz: : a tubusos gél, mert még a végén túlburjánzik.
Ez most már több, mint 1 órája csíp. De ha ilyen rohamosan gyógyul, akkor igazán megéri. Csak még a sebszélpuhító krémet kéne megrendelni. De majd meglátjuk, hogy a szokásos krém mennyire hatékony ehhez a fajtához.

Freeblog, és más bosszúságok.

Pár nappal ezelőtt keresem a freeblogos blogomat. Szőrén-szálán eltűnt. És a többi is. Pedig onnan szoktam elérni azokat, akik még nincsenek rajta az újon.
Szerencsére Zoli elmentette az összes beírásomat a nyilvánosról. De előkeresni persze nem tudom. A másikról viszont elfeledkezett. Nekem sem jutott eszembe, olyan régen nem írtam már oda, és nem is olvastam. De azért jó lett volna, ha nem vész el.

Valamelyik nap Zoli hozott kaszinótojásokat, sonkatekercseket, és sajtba töltött körözöttet franciasaláta ágyon.  Gusztusosan díszítették. Alig vártam, hogy megkóstoljam. De nagy csalódás volt. Amilyen guszta, annyira rossz. "Száraz" volt a töltelék, a saláta. Alig tudtam lenyelni a falatot. És az íze sem volt az igazi. Gondolom, nagyon drága lehetett. Kizárt, hogy kidobjam, vagy a kutyának adjam. Megeszem, ha addig élek is.
Volt itthon, tévedésből mustár helyett vett majonéz. Gondoltam, hogy itt az alkalom, hogy az is elfogyjon. Sosem használok üzletit, inkább magam készítem. A körözöttet meg vajjal javítottam fel. Persze csak az egyiket, próbaképpen. A házi vaj is embertelenül drága, és csak ritkán lehet kapni a piacon. Bele is kavartam kb. 2,5 dekát. Ha így is a kutyának kell adni, legalább ne menjen annyi a bendőjébe. De, hogy hogyan lehet egy körözöttet ennyire elrontani... Pedig olyan egyszerű elkészíteni, akármilyen túróból is csinálja az ember.

No, meg a cserélt air leggy is felmondta megint a szolgálatot. Már az érkezésekor sem volt tökéletes. Írtunk is e-mailt a cégnek, hogy ezt is ki kéne cserélni, de nem válaszoltak. Telefonon meg... Csak mobil számuk van, ami alapból sem olcsó. Gépi hang veszi föl. ledarál egy "szózatot", aztán nyomja meg ezt a gombot, utána megint, majd közli, hogy türelmet kér, mert minden ügyintéző foglalt. Azután zeneszó egy-két percig, majd megszakad a vonal.
Egyébként mindig ugyanaz az alkatrész romlik el. Biztos, hogy alaphiba, és erre már ők is rájöttek. Ezért szakad meg mindig a vonal, ha hibát akar bejelenteni az ember. És ezért nem válaszolnak az e-mailre. Gondolják, egyszer csak megunja a vevő, vagy lejár a garancia, hiszen az csak fél év, és cserekor nem indul újra.
Pedig használt.  Tényleg jó volt az ötlet, csak a kivitelezés rossz.
Nem marad más választás, mint a Fogyasztóvédelemhez fordulni. Csak ne tűnjön el addigra a cég.

Végre itthon, de problémákkal

Csütörtökön délután dőlt el, hogy tegnap reggel haza jöhettem, szegény fiamnak nagy problémát okozva ezzel, mert 1/2 11-kor egy lakást kellett volna átadnia, nekem viszont 10-ig el kellett hagynom az ágyat. Zárójelentés nélkül viszont nem lehetett eljönni, azt pedig csak 9 óra után tudják kiadni.
Épp ezért nagy rohanásban voltunk. Nem tudtam kipróbálni, hogy az itthoni enyhén szólva magas ágyamra föl tudok-e feküdni.
Egész nap próbáltam valahogy rendbe hozni a kórházban még jobban legyengült izmokat. Leültem, fölálltam, sokat jöttem-mentem.
A nap végére alaposan kifáradtam, izomlázam lett, a sebeim rettenetesen fájtak. Vízszintesbe szerettem volna végre tenni magamat (lefeküdni).
Már 2 napja nem aludt az egész kórterem (7 ágyas szobánk volt) az egyik szobatárs eget rengető horkolása miatt. Hiába vettünk be, -még a kissé nagyot hallók is-altatót.
A sarkaimon kezdődő felfekvés. A jobb oldalin már hatalmas vízhólyag is képződött. A sarokvédő bizony már későn érkezett.
Már azt hittem, hogy képtelen leszek lefeküdni. Utolsó kísérletként vettem egy mély lélegzetet, és föllendültem. Az már más kérdés, hogy utána percekig alig kaptam levegőt a fájdalomtól, de végre fent voltam. A következő harc a betakarózás volt, de azt is túléltem.
Éjjel fél egykor viszont ki kellett mennem pisilni. "Alig"fél órámba került, mire sikerült lekászálódni az ágyról. Visszafeküdni viszont már nem sikerült. Nem mertem kockáztatni, hogy fölszakadjon a seb, mert az első lefekvésnél bizony, ágyéknál ici-picit átvérzett a tapasz. Már az első kísérletnél éreztem, hogy fájdalmasan feszül.
A fotelban, a köpenyemmel takarózva, fél órákat bóbiskolva sikerült átvészelnem az első éjszakát.
Hajnali 6-kor aztán fölkeltem, kávét főztem (nagyon hiányzott már a kórházban, bár vittem be Nescafét, de a csapból csak langyos víz folyt, a nővérek meg annyira túl voltak terhelve, hogy meg sem fordult a fejemben, azt kérni tőlük, hogy melegítsenek nekem vizet).
Aztán nekiláttam böngészni, hogy hol találok haszált, olcsó elektromos ágyat eladásra. Találtam is néhányat. A csípőműtét után úgyis szükség lesz rá néhány hónapig.

Szerencsére az orvosi konzílium úgy döntött, hogy nem lesz újabb érfestés, és harmadik műtét. Nem kínoznak tovább.
Kedden kell visszamennem varratszedésre, majd 3 hónap múlva kontrollra.
Remélem, szeptember végén, október elején meg lehetne csinálni a csípőprotézis beültetést.Addigra talán részben vissza tudjuk építeni a lábizmaimat is.Remélem, a várólista nem túl hosszú. Akkor jövőre már le tudnék menni Babos-hegyre.
Pénz, pénz, pénz és megint pénz... Nem látni a végét.