Pár nappal ezelőtt keresem a freeblogos blogomat. Szőrén-szálán eltűnt. És a többi is. Pedig onnan szoktam elérni azokat, akik még nincsenek rajta az újon.
Szerencsére Zoli elmentette az összes beírásomat a nyilvánosról. De előkeresni persze nem tudom. A másikról viszont elfeledkezett. Nekem sem jutott eszembe, olyan régen nem írtam már oda, és nem is olvastam. De azért jó lett volna, ha nem vész el.
Valamelyik nap Zoli hozott kaszinótojásokat, sonkatekercseket, és sajtba töltött körözöttet franciasaláta ágyon. Gusztusosan díszítették. Alig vártam, hogy megkóstoljam. De nagy csalódás volt. Amilyen guszta, annyira rossz. "Száraz" volt a töltelék, a saláta. Alig tudtam lenyelni a falatot. És az íze sem volt az igazi. Gondolom, nagyon drága lehetett. Kizárt, hogy kidobjam, vagy a kutyának adjam. Megeszem, ha addig élek is.
Volt itthon, tévedésből mustár helyett vett majonéz. Gondoltam, hogy itt az alkalom, hogy az is elfogyjon. Sosem használok üzletit, inkább magam készítem. A körözöttet meg vajjal javítottam fel. Persze csak az egyiket, próbaképpen. A házi vaj is embertelenül drága, és csak ritkán lehet kapni a piacon. Bele is kavartam kb. 2,5 dekát. Ha így is a kutyának kell adni, legalább ne menjen annyi a bendőjébe. De, hogy hogyan lehet egy körözöttet ennyire elrontani... Pedig olyan egyszerű elkészíteni, akármilyen túróból is csinálja az ember.
No, meg a cserélt air leggy is felmondta megint a szolgálatot. Már az érkezésekor sem volt tökéletes. Írtunk is e-mailt a cégnek, hogy ezt is ki kéne cserélni, de nem válaszoltak. Telefonon meg... Csak mobil számuk van, ami alapból sem olcsó. Gépi hang veszi föl. ledarál egy "szózatot", aztán nyomja meg ezt a gombot, utána megint, majd közli, hogy türelmet kér, mert minden ügyintéző foglalt. Azután zeneszó egy-két percig, majd megszakad a vonal.
Egyébként mindig ugyanaz az alkatrész romlik el. Biztos, hogy alaphiba, és erre már ők is rájöttek. Ezért szakad meg mindig a vonal, ha hibát akar bejelenteni az ember. És ezért nem válaszolnak az e-mailre. Gondolják, egyszer csak megunja a vevő, vagy lejár a garancia, hiszen az csak fél év, és cserekor nem indul újra.
Pedig használt. Tényleg jó volt az ötlet, csak a kivitelezés rossz.
Nem marad más választás, mint a Fogyasztóvédelemhez fordulni. Csak ne tűnjön el addigra a cég.
Szevasz, Andrea!
VálaszTörlésVéletlenül találtam a blogodra, amikor a FREEBLOG-ról szerettem volna új híreket keresgélni GOOGLE barátunknál. Bizony, hasonló cipőben járunk: nekem két blogom veszett oda - meg az életemből hat és fél év. Megvan ugyan minden bejegyzésem, 2006 októberéig visszamenőleg - de hát azokat már nem olvashatja más, csak én. :-((
(Más portálra időben átmenteni nem volt lehetséges őket, mert több mint ezer meséről van szó, és közel tízezer képről. A képeket pedig nem tudja kezelni az export.)
Szívesen megpróbálnám veled a virtuális barátkozást - aztán majd kiderül, hogy megfelelünk-e egymás igényeinek. Én tegnap voltam 61 éves, nyugdíjas gyógypedagógus vagyok. Utolsó munkahelyemen (összesen kettő volt: az elsőt elvitte a rendszerváltás) mozgássérült értelmi fogyatékos gyerekeket tanítottam. Egyedül élek - azaz mégsem, mert van két kis papagájom. Róluk (és az elődeikről) szóltak/szólnak a blogjaim.
Ha van kedved, látogass meg minket - és nagyon örülnék, ha nyomot is hagynál a blogunkban. Sajnos a BLOG.HU-n regisztrálni kell a kommenteléshez, de az megvan fél perc alatt. Talán sikerülne megszeretned a madárkáimat, és elszórakoztatnának a mindennapi kis gaztetteikkel.
A keresztnevem Ági - levélben majd bemutatkozom rendesen is, ha kialakul valami ebből a számomra is váratlan kommentemből.
Szia Ági!
VálaszTörlésSzívesen barátkozom mindenkivel, és szeretek levelezni is.
Megnéztem a blogodat, helyesebben az utolsó 2 bejegyzést. Látom, hogy nagy papagájbarát vagy. Gondolom, a többi állatot is kedveled.
Megpróbáltam regisztrálni is nálad, de a nickneveket, amikkel próbálkoztam, egyiket sem fogadta el. Azt írja mindre, hogy ez már foglalt.Amikkel próbálkoztam: R Andi, r andi, Andi, Andrea. Csak ezeket szoktam használni. Az R Andi mindig be szokott válni. Ezúttal sajnos nem vált be. Feladtam.:-(((
Régebben nekem is volt papagájom, egy Nimfa. Ő nem kapott párt. Igazából anyunak vettem, mikor elköltöztem. Azért lett egyedül, mert ha már ketten vannak, akkor állítólag nem tanulnak meg beszélni. Így sem tanult meg, csak egyetlen szót, a nevét: Flóri.
Kicsi koromban nagyanyámnál, meg az unokatesómnál volt hullámos papagáj. Nagyanyámnál Pityuka berepült sparhelt tűzterébe, mikor a nagyi kinyitotta, hogy tegyen még rá fát. Ez annyira megrázó élmény volt, hogy sosem lett másik. Én is nagyon szerettem, mert a számból vette ki a szotyit. Katiék meg elajándékozták, mikor a szomszéd kisfiú kórházba került, és meghalt. Állítólag az ő madaruktól kapott papagájkórt.
Flórinak nem volt túl sok játéka: 1 tükör, 1 kis bohóc, csengettyűvel,1 műanyag papagáj, akit rettenetesen utált:állandóan csipkedte, és rikácsolt, míg meg nem untuk, és kikerült a ketrecből. A kisszobában akasztottuk föl neki az egyik polc fölé. Azt a polcot attól fogva nagy ívben elkerülte. És persze hinta, bár arra szinte soha nem repült rá. Persze ülőfája volt néhány,de inkább kint szeretett üldögélni a karnisokon.Kiengedni csak a kisszobában lehetett, mert ha egyszer kint volt, nem lehetett beimádkozni a kalickájába. Enni, inni csak akkor járt be, ha nem volt bent senki. Amint beléptünk, máris huss, ki belőle. Ha rászállt a vállunkra a fülünket csipkedni, vagy a fejünk tetejére, akkor sem tudtuk elkapni, annyira ravasz volt.
Amit viszont nálad nem láttam a kalitkájukban, az a halcsont. Azt imádta. 1 hét alatt elfogyott a legnagyobb is. Anyu próbálkozott mű halcsonttal, mert az igazi, az bizony rettenetesen drága. De arra rá sem nézett.
Én inkább kutyás vagyok, de volt perzsa cicám is. Amíg nem kaptam agyvérzést, főleg nagy testű kutyáink voltak. Mindig kertes házban laktunk. Lakásban sosem tartanék nagy testű kutyát. Nem volt szerencsénk velük, mert egyik sem élt 7 évnél tovább.
A szálkás szőrű tacsimat 13 évesen kellett elaltatni, de 2 éves korától epilepsziás volt. A mostani pincsim is már a 9. életévét tapossa. Szerencsére ő sosem volt beteg, bár a szomszédom kutyája kétszer is majdnem megölte, de felgyógyult mindkét sebesüléséből, pedig szörnyű állapotban volt mindkétszer.
Van egy nagyfiam. Ő áprilisban töltötte be a 31. évet. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle. Rengeteget dolgozik. Állandó rettegésben élek, hogy egyszer összeroppan majd. Senki nem használhatja ki büntetlenül a szervezetét ennyire. Napi 12-16 órákat dolgozik.
Egyelőre ennyit magamról.
Üdvözlettel: Andi
Mi lenne, ha például Reziandi lennél? Hátha olyan még nincs...
VálaszTörlésEsetleg próbálkozz pontokkal vagy egyéb írásjelekkel.
A FREEBLOG-on az egyik barátnőmnek bejött, hogy két pontot tett a neve elé vagy után (most hamarjában nem emlékszem), és úgy már elfogadta a rendszer. (Ott ugyan nem kellett regisztrálni a kommenteléshez, de ő akart, hogy lehessen képecskéje is a neve mellé.) Lehet, hogy a BLOG.HU másképp működik, de egy-két próbát talán megér a dolog. Lehet, hogy például az Andit elfogadná, ha két ilyen helyes kis hullámvonal közé tennéd : ~Andi~ Vagy két pont közé, vagy két két kacsacsőr közé :
Ne is mondd az elaltatást!
Fent említett barátnőmnek van egy hétéves (még nem is egészen annyi) labradorja, akit imád az egész család, és épp az éjjel derült ki róla, hogy alighanem daganat van a szájában. Hajnali kettőkor jöttek meg az orvostól... A Család utcában, Csillaghegyen, az a bizonyos Varga József képes éjjel egykor (vagy akárhánykor) is rendelni még, mert él-hal a kis betegeiért, szinte bent lakik a rendelőben. Az ember csak ámul, hogy léteznek még ilyen igaz emberek.
Viszont bármilyen csodálatra méltó a doki, ha igaz lesz a daganat, ő sem tud segíteni, jön az altatás. Na de addig... belegondolni is rémes! Egy hétbe telik, míg megjön a szövettani eredménye, szegény kutyi meg már most olyan gyönge, hogy nem is nagyon tud lábra állni, hisz napok óta nem eszik, csak infúziót kap. A hétvége még csak elment valahogy - na de mi lesz hétköznap, amikor a barátnőmnek is dolgoznia kell? Nem olyan egyszerű Zuglóból Csillaghegyre furikázni szegény kutyát... Annyira sajnálom őket, hogy szinte belebetegedtem.
Én tavaly májusban vesztettem el Csipikémet (ő is rákos volt), augusztusban meg Csupikát - de még mindig nem hevertem ki - talán nem is fogom soha. Pedig a mostani madárkáimat is szeretem - de azért ők mégsem az IGAZIAK.
A papagájkóros történet az én számomra nagyon valószínűtlennek tűnik.
Egy magányosan tartott kis hullámos, aki vadon sosem élt, és nem is érintkezik más madarakkal, honnan szedne össze papagájkórt? Majdnem kizárt... Hacsak nem olyan helyről vették, ahonnan eleve fertőzötten hozták el... De akkor is a madárkának kellett volna meghalnia, még mielőtt bárkit megfertőz. A madaraknál nagyon gyors lefolyásúak a betegségek, a papagájkór pedig (ha jól tudom) halálos.
Szegény kicsi madárka!
Ki tudja, mibe halt bele a szomszéd gyerek - és ő lett a bűnbak!
Megvizsgálta MADARAS állatorvos? Kimutatták nála a papagájkórt?
Szegény gazdiknak nem lett volna szabad azonnal elhinni, hogy gyilkossá vált a madárkájuk...
Láthatok valahol képeket a kutyuskádról? Szívesen megnézném Őkelmét!
Most viszont szaladok, mert Csuvikám ordít, hogy vacsoraidő van, tessék fölállni a géptől. :-))
Szia Ági!
VálaszTörlésA papagájkóros történet az 50-es évek végén volt. A nagybátyámék nagyon szegények voltak akkor, ahogy mi sem dúskáltunk a földi javakban. Teri néni mindig ketté vágta a Negrót, hogy többször tudjon a szánkba dugni egy kis édességet. Béla bácsi fizetésnapon vett 2 zacskóval, azt kellett beosztania egész hónapra.
Házi kedvencet állatorvoshoz vinni?- valószínűleg egyből bezárták volna a sárga házba. Még a haszonállatokat is maguk gyógyították a gazdák. De hát kinek is magyarázom? Hiszen te is éltél már akkor.:-o))
Az eltűnt blogomon rengeteg kép volt róla. Még naplót is vezetett ott. De szerintem a Picassa albumomon találni fogsz képeket róla is. Főleg a babos-hegyi képek között keresgélj.Ha mégsem találnál, akkor szólj, és teszek föl néhányat róla a nyilvános albumba is. Ezerszámra van róla kép is, videó is.
Nekem is volt mindig kép a nevem mellett a freeblogon is, de ahhoz nem kellett regisztráltatni.
Most jut eszembe, a skype-on, ott együtt vagyunk Donival.
reizer.andrea a "számom :-o)".
Érdekes, én is Zuglóban lakom, közvetlenül a Városligetnél, a PeCsával szemben.
Nekem is van egy kedvenc állatorvosom, és ő is Budán lakik. Mi a szegények orvosának hívjuk,olyan olcsón kezeli a pácienseit. Házhoz is jön, ha nem sürgős az eset, pl. oltásnál, és nem számol fel kiszállási díjat. Igaz, van, hogy éjfélkor ér ide.
Azért lehetett képed a FREEBLOG-on (meg nekem is), mert blogot vezettél ott.
VálaszTörlésDe a barátnőm nem írt blogot, csak nálam kommentelt.
Így viszont regisztrálnia kellett ahhoz, hogy képe lehessen a neve mellett.
Nem is egy barátnőm regisztrált így, külön a kedvemért. Nekik szerintem mindegy lett volna, csak én voltam háklis a blogom külalakjára, és jobban tetszettek képpel a hozzászólások. :-))
(Itt is jobban tetszene, ha volna avatarocskám - de nem lesz, ez szinte bizonyosra vehető. Ugyanis azért kezdtem a BLOG.HU-n írni a jelenlegi blogomat, nem pedig ezen a portálon, mert képtelen vagyok zöld ágra vergődni a GOOGLE fiókommal, a nélkül pedig nem lehet a BLOGSPOT-ra regisztrálni. Így aztán nekem itt sose lesz profilom. Pedig én is itt szerettem volna elindítani a tartalék blogomat, a FREEBLOG haldoklásainak idejére.)
Majd megpróbálok kiigazodni a PICASSÁ-n (az se tartozik a kedvenceim közé), de nem most, mert ideje lefektetnem a madárkákat. Ez szép hosszú program, mert ilyenkor ragaszkodnak hozzá, hogy végigegyék a menüt, a Mami kezéből. :-))
Mire újra előkerülök, csinálj nekem meglepetést, ha sikerül!
Kommentecskét a blogomba - természetesen. :-)))
Nagyon fáradt vagyok már a kísérletezéshez, Ági.
VálaszTörlésLassan megyek lefeküdni én is. Épp le akartam zárni a gépet,amikor megláttam a felugró ablakban, hogy írtál, és akkor már meg is néztem.
Egyébként nagyon könnyen el tudsz jutni az albumomhoz: A blogom jobb oldalán látod a "Saját bloglista"-t Legörgetve eljutsz a"Picasa Web Albums-Andrea Kocsisné R"-hez. A címre rákattintva kijön az albumom. A második sorban a 3.képen látod Donit a karomban. Alatta sajna összevissza képek vannak.
Az egykori telekisek mindenhol egymásra találnak. Hihihi. :-)
VálaszTörlésSzia, Samu!
VálaszTörlésEz nem lehet igaz!!! Kicsi a világ - vagy kevés a jó blog. :-))
Nagyon örülök, hogy itt is egymásba botlottunk.
Ennél jobban már csak annak örülnék, ha a saját blogomban látnálak. :-))
Ne haragudj, Andrea: ígérem, nem fogjuk leveles ládának használni a blogodat.
De Samut ismerem egy másik blogból, és valamikor egy suliba jártunk.
(De nem egyszerre, úgyhogy nem onnan ismerjük egymást.
Illetve nem is ismerjük, csak így virtuálisan. :-))
Andrea is odajárt, ugyanakkor, amikor én, csak másik osztályba. (Ezért írtam a fönti megjegyzést.)
VálaszTörlésSamu::o)))
VálaszTörlésÁgi: Dehogy haragszom.
VálaszTörlésSzóval te is Telekis voltál.
Tényleg kicsi a világ!
De te se haragudj, hogy nem a nicknevedet használom. De túl hosszú, és könnyű melléütni.:)))
A nicknévnek semmi jelentősége.
VálaszTörlésCsak megszoktam, hogy a madárkáim nevével kommentelek, mivel régebben szinte kizárólag madaras blogokban fordultam elő. (Azóta sajnos mindenki mással van elfoglalva, a blogok szünetelnek, megszűntek, vagy eltűntek a FREEBLOG-gal.)
Vicces, hogy millió blog közül pont egy régi telekisére bírtam rátalálni. :-))
Pedig nem szeretek visszajárni a korábbi életeimbe, nem keresem a múltakat.
De úgy látszik, kéne, ha mindig iskolatársakkal hoz össze a sors.
Vagy MINDENKI a Telekibe járt, aki ma él és mozog??? :-))
Ági!
VálaszTörlésMegint megpróbáltuk Donikával. A regisztrációd most azt is közölte velem, hogy mind a saját e-mail címem, mind a kutyám neve is foglalt. (Volt egy kutya blog, ahová ő regisztrált valamikor nagyon régen, Egy shih tzu kislánnyal beszélgetett) Az általad javasolt megoldással is próbálkoztam, az sem jött be. Eszembe jutott, hogy amikor még freeblogos voltam, ugyanez történt velem egy blogspotos blognál. Ott a fiam sem tudott mit csinálni. Amikor én is átköltöztem ide, akkor gond nélkül sikerült.De megkérem majd, hogy próbálkozzon ő is, hátha neki sikerül.
20.-án elutazik üzleti útra, ahonnan 30.-án jön meg. Utána majd megkérem, hogy segítsen, ha tud. Szerintem utazás előtt már nem jön át.
Ígérem, utoljára érintem a regisztráció témáját - nem is csak azért, mert szeretnélek üdvözölni a madárkáim blogjában, hanem mert borzasztóan fel tud bosszantani, ha kifog rajtam egy weboldal, és ilyenkor sosem adom fel. (Kivétel a GOOGLE fiókom - de ott az lehet a baj, hogy valamikor az ősidőkben már regisztráltam, csak aztán nem használtam soha, az adataimat meg elfelejtettem. Új adatokkal viszont nem fogad el a rendszer, mert ő emlékszik arra, amire én nem.)
VálaszTörlésNa szóval:
Az Andrea egy gyakori név, mindenféle formában: próbálkozz inkább Donika nevével!
Legyen mondjuk Donika2004 (ide a kutyus születési évét gondoltam), szóköz nélkül. Nem létezik, hogy ez a név foglalt legyen!
Létező E-mail címnek nem muszáj valóban létezőt megadni (úgyse látszik sehol, és nem is valószínű, hogy ellenőrzik): az a lényeg, hogy formailag helyes legyen.
Vegyük mondjuk azt, hogy donikutya@freemail.hu (Végig kisbetűvel, szóköz nélkül) Nem hinném, hogy ne fogadná el a rendszer - az pedig szerintem nem baj, hogy nem egy valós cím. (Legalábbis a FREEBLOG ebből sose csinált gondot.)
Értesítési címnek viszont az igazi címedet add meg: abba nem köthetnek bele, hogy foglalt. Illetve nem is lehet foglalt, ha egyszer az a te címed.
Ha mindezt még hajlandó vagy végigjátszani, és megint nem sikerül a regisztrációd, akkor pedig írok az üzemeltetőknek, hogy gyakorlatilag lehetetlen belépni hozzám. Bár egy srácnak sikerült, nem olyan rég, talán a múlt héten... Neki nem volt semmi gondja a regisztrációval - legalábbis nem említette.
Teljes a siker! Csak egy buta félreértés volt részemről.Nem hozzád kellett konkrétan, hanem a blogolra, ott pedig már régen fent vagyok.
VálaszTörlésIgen, láttam, hogy végre megtaláltál, és nagyon örülök neki. :-))
VálaszTörlésSajnos pont el volt zárva a gépem, amikor sikerült.
Hála istennek - most már sínen vagyunk mind a ketten, egymás blogocskájában. :-))
A buta INDA meg nem is küldött értesítőt a kommentjeidről!
(A BLOG.HU az INDA blogszolgáltatója.)
Eddig működött megbízhatóan a dolog, de most úgy látszik, sztrájkba léptek. :-))
Vagy az OUTLOOK-om szórakozik, és csak oda nem jön át a levél...
Donika!
VálaszTörlésKérd meg Gazdianyut, hogy kreáljon rólad egy külön albumot is a PICASSÁ-ban!
Úgy könnyebben meg tudnám nézegetni a képeidet, szép kényelmesen.
Azt már eddig is látom, hogy nagyon édes kis kutyus vagy. :-))
Húha, az bizony nagyon nagy feladat! Rengeteg türelem kell több 10ezer képet végiggörgetni. Még az egy évvel ezelőtti cseh-német-osztrák kirándulás képeit sem volt türelmem kibogarászni, és feltölteni. Pedig a német barátnőm már nagyon várja. Csodálom is a türelmét. Pedig azt csak a 4 gépről letöltöttek közül (az is kb 7-8ezer kép, és videó) kéne fölpakolni.
VálaszTörlésMost már visszafogom magamat, alig fényképezek.
De igazad van, rendezni kéne végre, és legalább a kilenctizedét törölni. De jó volt régen, mikor nagyon meg kellett gondolni, mit fényképezünk, mert drága volt a film is az előhívás-nagyítás is. Nem a drágaságát, hanem a mennyiséget sírom vissza.
Mostanában meg azon dühöngök, hogy minden képet válogatás nélkül feltölt a gép a nyilvánosba. Azokat meg le kellene szednem onnan, mert előbb-utóbb betelik, és nincs is rendszerezve.
Ezért menekültem én el sürgősen, rögtön a kipróbálás után, a PICASSÁ-ból. :-))
VálaszTörlésNe döntse el senki helyettem, hogy mit mutatok meg másoknak, és mit nem.
Vannak nagyon jó kis kép-megosztók, inkább azokat használom. Még ha meg is határozzák, hogy egyszerre hány albumod lehet, és azokban egyenként hány kép - inkább használok többet belőlük, de én döntöm el, hogy mit rakok beléjük és mit nem.
(Például az INDÁ-nak is nagyon jó a fotós oldala - oda már úgyis regisztrálva vagy. Szintén nagyon szeretem a FOTOALBUM.EU-t.)
A képhegyeket nehéz kezelni és rendben tartani, az biztos.
Tudnék erről mesélni, pedig én nem is utazom. :-))
Most jutott csak eszembe, Andi, hogy a megoldás roppant egyszerű: fogd a masinádat, és kérd meg szépen Donikát, hogy mosolyogjon a gépbe!
VálaszTörlésÖt perc alatt el lehet villogtatni egy albumra valót - én már csak tudom! :-))