2014. december 12., péntek

A titokzatos túlélő

Idáig azt hittük, végre kiűztük, vagy elpusztítottuk a rágcsálónkat.Először csak csapdákat vettünk, de nem ment bele .Majd jött a méreg is. Evett is belőle jócskán, Ízlett is neki, és  vidáman élt tovább.  Azután jött a kölcsönbe kapott profi  (60ezer Ft-os) riasztó.Egy időben úgy tűnt, - nyáron, mikor szinte állandóan nyitva volt a bejárati ajtó, hogy nem bírta a riasztó ultrahangját, a rezgéseket, meg isten tudja miket kibocsátott még ki magából. Csak akkor húztuk ki azt a kütyük, mikor már nem tarthattam nyitva az ajtót a hideg miatt. Ági végig takarította az egész spájzot. Kitettük a kedvenc kekszét is csalinak, de többé nem jelentkezett.Kizárólag a száraz tésztát, meg a kekszet kedvelte. Egyetlen-egyszer rágott meg 1 szem krumplit. Ági kidobta az összes száraz tésztát, kekszet, amikből falatozott, és újakat vettünk.
Kb 10 napja kértem meg Ágit, hogy főzzön nekem egy kis tésztát -már nem tudom mihez. Elővette az egyik tésztás kosarat. Feltűnt neki, hogy az egyik levestésztás zacskó, bár nem lett felbontva, csak félig van. Hozta be, hogy megmutassa nekem. Azt hitte, Zoli vásárolt figyelmetlenül. Megrázta előttem a zacskót, mire az aljából hullott ám ki a tészta. Először azt hittük hogy talán lyukas zacskó lett vásárolva, de nem. Amikor a kosár tartalmát kipakoltuk, rájöttünk, hogy minden zacskó alján van egy - egy luk. Mindegyiken épp akkora, hogy szemenként ki lehessen húzni belőle a tésztát. A kosár alján egyetlen szemet sem találtunk.  És egérszart sem.Ellenben a mély polcok falánál rengeteg potyadék. Mivel a polcok sötétbarnára vannak festve, nem volt feltűnő. Előszedtük a polcok alá rejtett (hogy a kutya semmiképp ne tudjon belekóstolni) 3 db egyenként fél kilós dobozt. Ezek voltak teli a méreg granulátummal. Egyetlen szem sem volt egyikben sem. Ági ezeket a tanyájukról hozta. Azért a nagy mennyiség, mert a gabonatárolók  az egerek, patkányok, különféle rágcsálok kedvelt tartózkodási helye.
Ahogy a kuckómban ülök, minden éjjel 11-fél 12 között hallom 1-2 percig a matatását. Előtte, utána néma csönd.Valószínűleg utána is ügyködik, csak az érkezését hallani meg.
Rejtélyes....
Ági, amint tud szerezni, hoz egérragasztót. Ha szerencsénk lesz, erre nem készült föl, és beleragad. Akkor végre meglátjuk a mi kis besurranó, ravasz szellemünket.
*********************************************************************************

Péter egyre rosszabbul van. Egyre gyakoribb, hogy nem kap levegőt. Most már hetente elfogy nála egy -két Nitromin spray. És még mindig semmi hír a műtétje időpontjáról.
Valami érthetetlen oknál fogva nem jár neki oxigénpalack sem. Kórházba pedig nem akar befeküdni.
Érthető, én is viszolygok a kórháztól. Pláne, mióta ilyen katasztrofális állapotban vannak a kórházak.Mikor 3 vagy 4 évvel ezelőtt valami agyatlan kitalálta, hogy infúzióra be kell feküdni, kétségbe voltam esve. Szerencsére nem sokáig élt ez a rendelet. Csak sajnos most már nem tudom ambulánsan intézni. Ezért is kérem akkor, mikor amúgy is be kell feküdnöm kivizsgálásra.
A térdműtétje után alig pár alkalommal ment el gyógytornára. Május elején lement Balatonfüredre. Szeptember elején az egyre gyakoribbá váló légzési nehézségei miatt kénytelen volt feljönni Pestre. Akkor kezdték kivizsgálni. A doki tüdőproblémákra gyanakodott. Sürgősséggel vizsgálták. Nem értem, miért nem vizsgálták a szívét is egyidejűleg, pedig kezdettől fogva Angina pektoris tüneteit mutatta. Tudom, mert legalább 2 éven keresztül szenvedtem tőle, míg egy orvos nem találta el azt a kezelési módot, amivel tünetmentessé nem váltam.
Szokatlanul nagy dózisban alkalmazta nálam az Olicard nevű gyógyszert. Nem tudom, nem ártott-e azzal, hogy panaszmentessé váltam, és az EKG-m is normális jeleket küldött. De szerintem legalább adott néhány, nem is néhány: legalább 25 szívbetegség-tudat nélküli évet.(18 éves koromban váltak rendszeressé a panaszaim. Ezért nem emlékszem az orvos nevére. Mert azokat a leleteket, orvosi véleményeket nem őriztem meg. Nem sejtettem, hogy egyszer még szükségem lenne rájuk. )
Sokszor megpróbáltak leállítani róla. Megfelezték az adagot, kísérleteztek más gyógyszerekkel, de egy-másfél hónap után mindig visszatértek a panaszaim. És ezt a műszerek ismételten igazolták is.Csak a szívultrahang mutatta ki újra és újra, hogy baj van. Persze én sem vállalkoztam a szívműtétre, mert amondó voltam, hogy amíg gyógyszerrel nincsenek tüneteim, nem vállalkozom szívműtétre.

Zoli általában el szokta titkolni előlem, ha beteg az apja. A térdműtétről is csak akkor számolt be, mikor már túlesett rajta. Persze én tudtam róla, mert a közös barátok nálam érdeklődtek, hogy "mikor is lesz"?
Csodálkoztam is, hogy most ezt elmondta.igaz, hogy csak november vége felé. Ebből tudom, hogy nagyon fél, hogy meghal az apja, és engem majd sokként ér a hír. Az ő műtétjére hamarabb kerül sor az enyémnél, így nem tudja elhallgatni. De arra is föl kell készítenie, hogy minden pillanatban meghalhat még a műtét előtt. Hiszen november elején még megfőzte a bablevest, és nem sokkal később készített még tatárt is.

2014. december 7., vasárnap

Megint csak rossz hírek...

Ezúttal ugyan nem rólam, de mindkettőnket érint...

Péter (a volt férjem)  tavasszal, vagy még februárban?- már nem is tudom, térdprotézist kapott Azóta is szenved vele. Nagy fájdalmai vannak, ha lehet, még rosszabbul jár, mint azelőtt., bár ő szerencsére nem szorul kerekes székre. A műtétje előtt neki is mondták, hogy le kell fogynia, de mivel csak annyit mozgott, hogy elment a kocsiig, nagy nehezen beszállt, elment a piacra vásárolni, visszaült az autóba. Amit lehetett, ülve készített elő, főzött egy kondérnyi kaját, és zabált,- zabált -ivott - zabált, és megint ismét ivott. és persze hízott és hízott tovább.
Gondolom, nem csak nekem, hanem neki is ki kellett vizsgáltatnia magát a műtét előtt.
Elképzelni sem tudom, hogy miért nem vették észre nála a szívkoszorúér szűkületet, a magas koleszterin szintet.EKG-t mikor befekszik a kórházba a műtétre, minden kórházban készítenek. Tényleg nem tűnt föl senkinek, hogy valami nem stimmel?
Vagy csak nekem volt szerencsém, és engem vizsgáltak ki ennyire alaposan? 
Nem hinném, hogy a meszesedés fél év alatt alakult ki nála. Mióta az eszemet tudom,a jó zsíros ételeket szerette. Szalonna, hurka, kolbász, kocsonya, köröm,- és pacalpörkölt, csülök, - szerepeltek a kedvencei között.
Mióta cukorbeteg lett, azóta kerültek csak a zöldségek is a menübe. Igaz, hogy a húslevest mindig rengeteg zöldséggel készítettük (emlékszem, normál adag zöldséggel főztem a húslevest, és külön megfőztem hozzá Maggi kockás vízben kb 1-1,5kilónyi sárgarépát, gyökeret, zellert, mert a sok sárgarépa túlzottan megédesítette volna. A zöldséget mindig a leves előtt ette. Sosem jött rá, hogy trükközöm.
Nyáron egy ültő helyében megeszik egy literes doboz fagyit is, azóta is, hogy a cukorbetegséget diagnosztizálták nála. Persze nem cukormenteset.

Én december 20-án délután megyek át hozzájuk a betegszállítóval. Délelőtt Zoli a fiúkkal átszállítja az ágyamat, meg egyéb holmimat. Hogy mikor jövök haza, az még kérdés. Sok mindentől függ.
Pl. attól is, hogy a lépcsőjárót, amit a napokban hoznak majd el kipróbálásra, megveszi-e Zoli, vagy sem. Használtan 360 ezerbe kerül. Tehát jól meg kell gondolni. Mindenesetre hozzájuk, a harmadik emeletre - még ha  jól sikerül a műtét, akkor sem valószínű, hogy föl tudok menni.
Egyelőre nem tudja eladni, csak rettentő nagy (10 millió körüli) veszteséggel.. Azért vette meg annak idején, mert már elfogadták a ház pályázatát a liftépítésre.  Már csak a pénzt kellett volna utalni.
De közbejött a kormányváltás, és az egészből nem lett semmi. A vállalkozása irodáját is máshová kellett helyeznie, mert az érdeklődők, a majdani  megbízók nem caplattak volna föl 3 emelet, azaz kb.16 méter magasra.

2014. december 1., hétfő

Idióták gyülekezete...

A dolgozók tiltakoznak...
A vásárlók szintén....
De a kormány is már mögé állt a keresztény demokraták ( ?) (kis betűkkel,  mert ezek se nem keresztények, se nem demokraták) eszement javaslatának.
Mintha süketek, és vakok gyülekezete lenne...
Azt hiszem, ebből megint utcai demonstrációk lesznek.
Vajon miért hívják ki maguk ellen a nép haragját?
Mire jó ez?
Netán, hogy eltereljék a mindent átszövő korrupcióról a figyelmet?
"Dobjunk be a buta nép közé valamit, amin rágódhat" 
Az eladók még kevesebbet fognak keresni, szabadságot kell ezentúl kivenniük ügyintézésre, szerelőre várva...
Én is nagyon szerettem hét végén dolgozni. Az 1740Ft-os  kezdő fizetésemet 1940-re tornáztam föl a havi 2 vasárnappal, + 2 szabadnap is járt. Ha nem akartam kivenni, meghosszabíthattam velük a szabadságomat...
Valamelyik szenilis képviselő elkottyantotta bolond gondolatát, hogy ez csak a kezdet. Szeretné elérni, hogy Magyarországon "senkinek se kelljen vasárnap dolgoznia".
Későbbiekben ne legyenek nyitva az éttermek, kávezók, stb? Ne járjanak a tömegközlekedési eszközök? Ne dolgozzanak a kórházakban az orvosok, ápolók?  Aki vasárnap megbetegszik, az pedig vessen magára. Úgy kell neki. Ne legyenek vasárnap ellátva az állatok? Az asszonyok hét közben főzzék meg a vasárnapi ebédet? Ne takarítsanak, mossanak, vasaljanak? Mert mindez munka...
Ellenben üljenek be a templomokba, -hallgassák a Jóistent,- mert a papok sem dolgozhatnának- hazamenve pedig  az üres asztalt körbeülve, korgó gyomorral beszélgessenek... Ja, most jut eszembe: Isten is megpihent a hetedik napon.... Tehát ő is kiesik....
 

2014. november 26., szerda

Egy s más

Magam sem bíztam benne, de behozattam Ágival azt a 2 tő paprikát, amin viszonylag nagyobbacskák voltak a paprikák, és volt rajtuk néhány ép. Igaz, nagy részüket el kellett távolítani a tövekről, mert kikezdték a poloskák Idén rengeteg volt belőlük. Bent pedig a muslicák indultak támadásba. Ismét meg kellett szabadulni kettőtől. Én még ilyet nem láttam... Eleinte reálisnak is találtam, mivel bent aszaltam a gyümölcsöket, no, meg olykor napokig is tároltam itt a gyümölcsöket, amiket elfogyasztottam. Amiket megaszaltam, azokat is kint tároltam az asztalon1-1 napig, míg bekerültek a tárolódobozokba. Meg is kukacosodtak, mire észbe kaptam. A többivel már gondosabban jártam el: tüllel letakartam, és 2-3 hétig külön - külön jól záródó befőttes üvegekben tároltam, csak utána öntöttem őket össze.Még így is voltak adagok, amiket ki kellett dobni.
Később olvastam a neten a muslicacsapdáról Tűszúrásnyi lyukon beférnek. Izzó tűvel kellett alig néhány lukat fúrni a flakonon, így ki már nem tudtak jönni. A tüllön vidáman járkáltak ki-be.
De az a pár darab paprika végül sikeresen bepirosodott. Olyan gyönyörűek, hogy sajnálom leszedni, és megenni őket. No, meg a lakásban is jól esik nézegetni a hatalmas élénkzöld leveleit a fáknak.




Olyan jó lenne, ha áttelelnének. No, persze nem nálam, mert ha minden jól megy, február végén már megműtenek.
********************************************************************************

2-3 hete végre találtunk egy kutyakozmetikust a régi helyett. Csak kicsit messze van. Ági kénytelen volt kocsival vinni. BKV-val drágább lett volna. A csaj elkérte Ági mobilszámát, ha nem bírna vele. Új kutyánál, mint mondta, ezt soha nem lehet tudni, pláne, ha pincsi-mondta. A végén nem győzte dícsérni, hogy milyen jól viselkedett. Csak a hajszárítót ugatta meg. Persze, mert ő az infra szárításhoz szokott. Az nem hangos, és nem is fúj " meleg szelet".:o)))
Mivel először volt ott, kaptunk 10% engedményt az árból, Doni pedig, hogy már első alkalommal is jól viselkedett, egy 3 darabos kutyafogkefét. Az egyiket hazaérkezése után rögtön meg is kapta.
Ági találta meg múlt csütörtökön takarításkor az egyik díszpárna mögé bespejzolva "rosszabb időkre". Mostanában fogyókúrára van fogva ugyanis Letette a csontjai közé a kanapéra.
Nem sokkal azután, hogy elment, Doni szemlét tartott a csontgyűjteménye fölött, és megtalálta. Hallottam a kuckómban, hogy zsémbeskedik, és le-fől ugrál, majd kirohan a szobából. Végül dühében, vagy inkább tehetetlenségében? -elkezdett kétségbeesetten sírni.
Elég rendesen megijesztett vele. Vajon mi baja lehet?
A hívásomra kétségbeesett pofával, szájában a fogkeféjével, mint valami fura szivarral  jelent meg, nem kis röhögőgörcsöt okozva nekem. Rá volt írva a képére, hogy már nem talál olyan dugihelyet, amit ne forgatott volna föl az a "boszorkány"!


Így nézett ki rögtön kozmetikus után:







Mostanra már eléggé megnőtt a szőre, pedig még csak 11 nap telt el azóta.:



Na, nem is olyan nagyon, most hogy így összehasonlítom a képeket. Simizésnél sokkal hosszabbnak tűnik.



2014. november 17., hétfő

Szombaton délelőtt Zoli kitalálta, hogy ha félek vele le-föl menni a lépcsőn, hívjuk meg vasárnapra kereszt-anyjáékat hozzánk.Süt kacsacombokat. A sütés végül elmaradt. A férjem főzött nekünk hatalmas adag babgulyást. Kivételesen nem főzte túl benne a zöldséget sem. Nagyon finom lett. Mindenkinek ízlett.
Mielőtt Marikáék megérkeztek, sütött fésűs kagylót csak kettőnknek előételnek. A kereszt-anyjáék nem szeretik a tengeri herkentyűket.


Ettem már főtt fekete, - kék- zöld kagylót, de fésűst még nem, és sütve is először.. Finom volt.

A közös előételnek sajt, és szalámi, meg kolbász válogatást, és libatepertőt kaptunk.


Aperitifnek mindhárman hordóban érlelt Grappát választottunk. Mi Marikával 1-1 centet, Zoli kicsivel többet ivott Imre nem tudta megkóstolni, mert ő vezetett.
De a bordói vörösbort, ha csak -1 ujjnyit is- azért megkóstolta. (a terítés is Zoli  "műve". Ezért kerültek a tányérok összevissza, a szalvéta meg a kanál, és a kés alá. Pedig rengeteget jár a legelegánsabb éttermekbe. Igazán jobban odafigyelhetne a terítékre. Kész szerencse, hogy a poharak a tálaló asztalon voltak. Legalább azzal nem tudott hibát véteni)


Igaz, hogy fehérboros poharakat adott a vörösborhoz, mert állítólag lusta volt előhalászni a vörösborosokat, de ezen már én sem akadtam ki.
Süteménynek frissen sütötte az almás rétest. Nekem az alma túl édes volt, és nem szoktam meg, hogy kockára vágott almával töltsék. Jobban örültem volna, ha a másik édességet hozza elő. Az nagyon guszta volt Keserű csoki öntettel leöntött töltött valami volt, de ahhoz tejszínt kellett volna fölverni, és ahhoz meg lusta volt. Bár én szívesen fölvertem volna helyette.


2014. november 15., szombat

Műtét, véradás, és egyebek

Ha nem lett volna a nyakamba akasztva a mobilom... azt hiszem, leesett volna, olyan váratlanul ért a hívás.

Kitűzték a műtétem időpontját. Igaz, 1 hónappal későbbre, mint ahogy én azt reméltem, de hát végül is a február még belefér. A rehabilitáció június végéig tart majd. Akkor még nem lesz kánikula.
Január 13.-án van jelenésem Debrecenben. Akkor végleg konkretizáljuk a február 23.-at.

2 napja abbahagytam azt a vérhígítót, amitől a legelképzelhetetlenebb helyeken kezdtem vérezni.De az orrom majdnem minden nap, és szinte elállíthatatlanul vérzett. Olykor órákig sem tudtam elállítani.  Százszámra használtam el a tamponokat. Amíg eljutottam a tamponig, végigcsöpögtettem a parkettet, no meg a ruhámat.
Később találtam a patikában  vérzés elállító sprayt. Ha azonnal befújtam vele a tampont, és betömtem az orromba, néhány percen belül sikerült elállítani. De ha nem volt kéznél, és nem fújtam be már az első tampont, akkor bizony fél;- 1;-2 órán át fújogathattam.
A hátamon, hasamon, fejbőrömön, fülem mögött, karomon hamar elállt.
Remélhetőleg most már a fekély is rohamos gyógyulásnak indul.

Ezentúl lemondok a hétvégi sétáinkról. Ha valahová menni kell, betegszállítót hívok. A hazajövetel előtt lesz alkalmunk sétálgatni.
Karácsony előtt, úgy, mint tavaly, átköltözöm Zoliékhoz. Ha csak egy mód is van rá, ottmaradok a műtétig, mert az ágyamat vinni kell. Remélem, vállalják, hogy idén  ne Keszthelyen, vagy Bécsben szilveszterezzenek a barátaikkal, hanem kivételesen maradjanak Pesten. Egyébként is naponta fáslizni kell a lábamat. Ünnepek alatt pedig  aligha vállalja valaki..

***********************************************************************************

Klári emlékeztetett, hogy a szívműtétje előtt a húga a saját vérét gyűjtötte. Ez adta az ötletet, hogy megkérdezzem a vérellátót, hogy az alapbetegségeim, a véralvadásgátló, és a morfium ellenére lehetséges-e, hogy én is adjak magamnak vért? Azt mondták, hosszas tanácskozás után, hogy adhatok. Idáig úgy tudtam, hogy nem lehet.Ha megtudom a műtét pontos dátumát, előtte 1 hónappal menjek be, és minden további nélkül leveszik.  Most, hogy már tudom a dátumot, megkérdezem, hogy esetleg nem adhatok-e két egységet. Egyet decemberben, a másikat januárban.  Hátha.... 
Nálam hosszú lesz a műtét, és előreláthatólag sok lesz a vérveszteség is.
Ráadásul hétfőn a rendelőben hallottam, mikor a doki azt mondta a páciensének, hogy még az utolsó pillanatban is elhalaszthatják a műtétet, akkora most a vérhiány.

2014. november 11., kedd

Kalandos ortopédcipő felíratás

Hét végén lemondtunk a Márton-napi libalakomáról, mert Zoli gerince felmondta a szolgálatot. Hétfőn pedig el kellett mindenképp mennünk az Uzsoki ortopéd ambulanciára, mert lejárt volna a beutalóm. Már háromszor is kértem Angélától, de mindig közbejött valami, no, meg már nagyon év vége felé járunk.
Mivel a múltkori kiruccanásunk alkalmával az egyetlen még rám jövő szandálban nagyon fázott a lábam, Zoli az egész előző estéjét mamusz vásárlásra áldozta. Végül este 10 körül kapott is egy csizmának kinéző tárgyat, ami bizony kicsinek bizonyult. Direkt a lelkére kötöttem, hogy ne dobja el a számlát, mert mi van, ha ki kell cserélnie?  Az eladó kislány viszont elterelte a figyelmét azzal, hogy ha elkeveredne a számla, akkor is kicserélik, ha a  mamuszon levő bilétát megőrzi, miközben beletette az elegáns papírzacskóba. Nekem gyanús volt a sztori.-és milyen igazam lett. Valószínűleg nem blokkolta be, saját zsebre dolgozott. Drága, márkás boltban vásárolt a fiam, és direkt fel is  hívott az üzletből, hogy sehol másutt nem kapott olcsón, de megveszi ezt a drágát. Van belőle nagyobb is, de nem meri azt hozni. Persze másnap nem cserélték át, mert nem volt blokk. Sőt, a gépben előző napi dátummal nem is szerepelt ilyen tétel.
Végül a még tavaly Londonban vásárolt, puha hasított bőr csizmát erőltettük a lábamra. Zoli gerincének kímélése miatt kínkeservesen lejutottam a lépcsőn. Persze a megerőltetéstől a fásli ellenére bedagadt a lábam. A sebet rettenetesen dörzsölte, feltörte.
A kórházban a bejelentkezéskor közölték Zolival, hogy előtte meg kellett volna beszélnünk a telefonon nem elérhető dokival. Nekem persze, mikor beszéltem velük, ezt elfelejtették elmondani, csak azt, hogy nem lehet pontos időpontot kérni tőlük.
Zoli felháborodva rohant át a rendelőkhöz, ahol azt mondták neki, bármelyik orvos föl tudja írni a cipőt. Válasszunk 2 orvos között. Mivel 3 éve eltévesztettem a napot, és más orvoshoz kéredzkedtem be, az közölte velem, hogy ő bizony nem jogosult felírni, menjek jövő héten a saját orvosomhoz. Ebből tanulva Zoli nem merte a másik orvost választani, ahol, lényegesen kevesebben voltak.Amíg vártuk a betegkísérőm érkezését, már nem bírtam tovább a fájdalmat. Mondtam, húzzuk le a csizmát. Kis híján le kellett vágni a lábamról, annyira beledagadt. Végül sikerült. Zoli pedig hazaautókázott a papucsomért, mert mi van, ha WC-re kell mennem. Zokniban csúszik a lábam. Szerencsére a betegkísérőm késett, így Zoli még időben visszaért, hogy hozzám navigálhassa. Máskülönben a kacifántos épületben rám sem talált volna, pláne, hogy elromlott a lift is.Negyed 9-re értünk oda, és pont 12-kor hívtak be. Bő félórát időztem ott, mert kiderült, hogy a gépben a tavalyi látogatásom be lett ugyan jegyezve, viszont a cipőfelírás nem. Sokáig kereste a doki, mire végre megtalálta. Nem az ő jegyzetükben, hanem a TB listáján.
Nagy nehezem fel is vergődtem a lépcsőn, úgy, hogy a jobb lábammal léptem föl, a balt pedig Zoli tette utána, szörnyen megerőltetve ezzel a jobb csípőmet. Éjjel nem is tudtam sem a jobb oldalamon, sem a hátamon elaludni.Alig tudtam lefeküdni, fölkelni a fájdalomtól. Meg hát a bal lábam már gyakorlatilag teljesen le van bénulva. Kérdés, hogy mi lesz műtét után, mert a jobb lábamat hetekig nem terhelhetném.
Amíg az egyik szobában várakoztam, míg a doki egy betegnek a decemberi csípőműtétjéről beszélt, és közölte vele, hogy előző nap sőt, még a műtét napján is elhalaszthatják azt, mert akkora a vérhiány Magyarországon, és előfordulhat, hogy az ő vércsoportjának megfelelő vér éppen nem lesz. Nagyszerű! :(

Zoli mára addig jutott, hogy mégiscsak bemenne holnap Angélához, ha kap időpontot. Nagyon fájhat a gerince szegénynek.

2014. november 3., hétfő

Elindultunk, hogy megnézzük a Szépművészetiben a Rembrandt kiállítást

De előbb ebédelni szerettünk volna valahol. Ezért nem tudtunk mopeddel menni, csak kerekesszékkel.
A Piroska nevű retro étteremben kötöttünk ki.






Tökéletes retró hangulat, régi, még mindig működő Orion TV-vel, 60-as evek eleji zenével, kockás abrosszal, a konyhából a lengőajtón kiáramló ételszaggal,





nekem hatalmas adag rántott borjúlábbal:


Zolinak amolyan  "magyar módra készült" (tehát vacak) milánói makaróni, óriási (finom) sajttal töltött sertésbordával . Egyedül a tálalás nem volt "retró". A 60-as években nem törődtek ennyire a tálalással, hogy a szemnek is szép legyen. Rántott húst pedig étteremben sosem választottunk. Óriásinak tűnt ugyan, de hajszálvékonyra volt kiklopfolva a hús.
  

Ebéd közben jött a telefon: " Jaj, Zoli, elfeledkeztünk a Müpabeli koncertről. Ugye ideérsz 7-re?
-Igen, de nem vagyok komolyzenei koncerthez öltözve, no meg elég büdös ételszagú is lesz a ruhám. Még csak most indulunk majd az étteremből a múzeumba."

Úgyhogy mondtam neki, hogy akkor most a  múzeum kimarad - úgyis csak most nyitották meg a kiállítást, lesz még időnk bőven megnézni. De ilyen ruhában nem mehetsz oda. Itt jól érzem magam. Elnézelődünk még kicsit, nyugiban befejezzük a kajálást,és indulunk haza. 5-re otthon vagyunk, és lesz időd hazamenni átöltözni.
Nem szeretek úgy múzeumba menni, hogy nézegessem az órát, mikor kell hazaindulni.Szeretek olyankor elfeledkezni az időről, és addig állni egy kép előtt, ameddig kedvem tartja. Nem pedig afféle turista módra végigrohanni, és kipipálni, hogy na, ez is megvolt. Így is gyakran megcsúszunk az idővel, és az utolsó termeket lóhalálában kell végigrohannunk, mert már záróra van. -Ezt persze nem mondtam, csak gondoltam. Ezért is nem értem azt a koncepciót, hogy sok múzeumnak kell egy helyen lennie. Szerintem egy napra 1 múzeum éppen elég. Feldolgozni a látottakat is idő kell. Lehet, hogy ezt csak én gondolom így?


2014. október 27., hétfő

Megvan az utolsó szakvélemeny is,

amit a műtét előtt kértek. Sajnos nem jó hír, illetve nagyon rossz: a bőrgyógyász szerint a fekély nem fog időre begyógyulni. Még legalább 2-3 hónap kell , hogy teljesen baktériummentes legyen.
Pedig már nem csak a csípőm, a derekam is fáj, a rossz tartástól. Az izmok teljesen be vannak csomósodva. a bal oldalon a szokatlanul nagy terhelés miatt. Most aztán még az ajtóig sem tudok elmenni, hogy kiengedjem, ill beeresszem Donit.
Régóta fájdogál már. Idáig  úgy-ahogy segített az öv. De pénteken megbotlottam, és meghúzódott a hátam. Szerencsére nem estem el, de meghúzódott a bal oldali hátizom. Az öv már nem segít. Most hogy el kell halasztani a műtétet, telefonálok Angélának, hogy írjon ki nekem gyógymasszázst.
Ágit viszont pont azért fogadtam vissza, mert Zoli szerint ez annyit jelentene, hogy már lélekben is lemondtam a november közepi műtétről, mert kell legalább 2-3 hónap, amíg "összecsiszolódunk". Pedig reménykedtem, igaz, ugyanakkor nagyon féltem is tőle....



2014. október 24., péntek

Csütörtökön felmondtam

Áginak. Sajnálom ugyan, de betelt a pohár. Nagyon szerettem, mintha a lányom lett volna. Ezért is néztem el neki, hogy nagyon lassan dolgozott, sokszor késett. Vasalni már nem is hagytam régóta. Ha főzni kellett, inkább én pucoltam, daraboltam a zöldséget ülve, mert még én is gyorsabb voltam nála a béna kezemmel.

Az történt ugyanis, hogy előző héten állítólag ő mondott föl Iminél. Így szabadok lettek  csütörtöki napjai. Ki volt borulva, mert az édesanyjának a lábai, sőt, a hasa is megtelt vízzel. A nővére viszont a jól megérdemelt szabadságárára utazott 3 hétre.
Jót akartam neki, így azt mondtam, jöjjön hozzám csütörtökön, akkor 3 napra leutazhat anyukájához.
Fél 10-kor már kissé türelmetlen voltam, mert 9-re beszéltük meg, hogy jön. Nekem is dagad a lábam ettől a hülye időjárástól. És elkezdett jobban folyni a sebem is.Újra naponta kétszer kell átcserélni a sebpárnát.
Azt is megígértem neki, hogy amíg nem talál csütörtökre munkát, jöhet hozzám 3-4 órában, föltéve, hogy nem esik az eső, és elmegyünk sétálni. 
10-kor végre válaszolt, hogy "elaludtam, bocs", de sietek. Miután 12-ig még mindig nem ért ide, és a telefont sem vette föl, a fészen írtam meg neki, hogy ezennel fölmondtam neki. (Nekem a műtétem múlik azon, hogy begyógyul-e a sebem, vagy sem.)  Persze, hogy 2 másodpercen belül válaszolt: " Negyed órán belül ott vagyok". Nem érzem jól magam, hányok, fosok egyfolytában. Érdekes, hogy azonnal elmúlt a rosszulléte.  Írtam, hogy sajnálom, de már telefonáltam Zsuzsának, mindjárt itt lesz. A lábam háromszorosra van dagadva, és tocsogok a gennyben.
Jó, elismerem, hogy lehet valaki rosszul, de azért arra mindig  van lehetőség, hogy telefonálok a WC-n ülve, hogy nem tudok menni. Az is érdekes, hogy ilyesmi kizárólag akkor fordul elő, ha Zoli vidéken, vagy külföldön van. Amikor biztos, hogy nem tud jönni segíteni. Soha máskor.
De most ráfázott. Nyugodt szívvel el tudtam bocsájtani, mert Zoli szomszédjában albérletben lakó erdélyi lány kérte Zolit 4 hónapja, ha tud ajánlja be valahová nappali munkára. Éjszakánként van 4 órás  takarító munkája. Háromszor 1 héten délután jár iskolába. Házi gondozást tanul.Számomra ideális lenne. Párszor hívta Zoli magukhoz kisegíteni, mikor az ő takarítónőjük nem tudott jönni.Szépen, és gyorsan dolgozik. De az övékével is nagyon meg vannak elégedve. Nem érdemelné meg, hogy felmondjanak neki, csak azért, mert 200Ft-tal többet kér óránként. És mivel Erdélyből jött, nyilván hazamegy néha. Igaz, arra az időre gondoskodik helyettesről.

2014. október 18., szombat

Ma munkanap van?

Hívom az önkormányzatot. Nem veszik föl a telefont. Nézem a Neten- nem dolgoznak.
Hívom a bankot. Nem veszik fel. Nézem a Neten. Ma nincsenek nyitva.
Hívom az orvosi rendelőt. A porta jelentkezik. Ma nincs bent senki.
Akkor most munkanap, vagy szombat?

2014. október 17., péntek

Mégegyszer Debrecenben, és a 40 éves osztálytalálkozónkról.

Remélem, a következő út alkalmával már meg is műtenek.
A BHI vizsgálatnál a fejemre vastag bőrszíjakból képzett  "sisakot" tettek. Alá illesztettek a halántékomnál két oldalt valami ultrahangos készüléket, és szorosra húzták.  Mondták, vegyek nagy levegőt, és tartsam bent 30 másodpercig. 20 másodperc még elfogadható. Én alaposan túlteljesítettem. Mikor a 45-öt mondta a hölgy, úgy döntöttem, hogy most már kiengedhetem. Bírtam volna még legalább a duplájáig is, de úgy döntöttem, mi a csudának szédüljek el feleslegesen. Volt már hasonló vizsgálatom, de akkor nem mondtak időt, hanem hogy addig, ameddig bírom. Akkor 1 perc után elkezdett pattogni a fülem, valamikor 1,20 táján kezdtem szédelegni másfél perc után pedig el is szédültem. Hogy akkor mikor engedtem ki a levegőt, arra már nem emlékszem, de az biztos hogy 2 perc alatt valamikor.  Most állítólag azt vizsgálták, hogy az agyi erek hogyan hogyan bírják a "kiképzést"  Jól bírták.
A neurológus meg egyszer elküldött Carotis vizsgálatra. 9 hónapon belül harmadszor végezték el ezt a vizsgálatot 3 különböző kórházban.De az orvosok a saját kórházuk eredményében bíznak. Ez a pazarlás, szerintem.
Neurológiai szempontból szabad utat kapott a műtét.
Már csak a sebgyógyulás miatt kell aggódnom, de az is megtáltosodott az utóbbi napokban. Már csak naponta egyszer kell átkötni. Amennyiben két héten belül már nem kellene kötözni, akkor az utolsó akadályt is legyőznénk.
Most gazából örülhetnék, hogy nem kell halasztani.... ha nem félnék annyira a műtéttől....és az épp hogy begyógyuló seb esetleges következményeitől. mi lesz akkor, ha az utolsó pillanatban visszakoznak? Mikor már lelkileg fölkészültem, és esetleg közben újra kiújul a fekély? Bár alig hiszem, hogy időben föl tudok készülni. Már 1 hónap sincs hátra.

Ezúttal kifejezetten mozgássérült szobát foglaltunk le. Nagyon örültem, hogy ezúttal tudok majd akadálymentesen zuhanyozni.
Megérkezve ez a fürdőszoba fogadott minket:

Sehol egy kapaszkodó. Sem a WC-nél, sem a zuhanyozóban. "Igazi" mozgássérülteknek való megoldás :-(((
A fürdést nem mertem bevállalni.
A WC sem mozgássérültnek való. Én még föl tudok állni a székből, a járókeretbe kapaszkodva, félig guggoló helyzetben sikerült elvégezni a dolgomat, de csöppet sem éreztem biztonságban magamat.
Az ágyra is kellett kérnünk még egy matracot, mert nem tudtam volna leülni rá:

Az étterem nagyon szép volt, az étel bőséges, finom, és kifejezetten olcsó.


A juhtúrós sztrapacskából egy adagot kértünk két tányéron:


                                                    Annak is csak a felét tudtam megenni.

Zoli még desszertet is kért: mandulás parfét:


                                             Annak már ő is csak a felével tudott megbirkózni.

Saját biofarmjukon tenyésztett állatokból főzték az ennivalót. Bivaly, racka juh, mangalica, gyöngytyúk szerepelt az étlapon.
Kár, hogy nem tudtunk látogatást tenni a farmon, mert eleve fáradt voltam az úttól, az idegen helyen eltöltött éjszakától, az izgalmaktól, és még várt rám a visszaút is.
**********************************************************************************

Előző szombaton megvolt a 40 éves osztálytalálkozónk is. 29-ből sajnos csak 16-an voltunk.


Az összes jelenlevőt sajnos nem tudom föltenni, mert az egyik lány nem szeretne szerepelni.



2014. október 10., péntek

IKKA, némi meglepetéssel

Próbáltam rákeresni a Neten, hogy mikor szűnt meg az IKKA?
Aki nem tudná: Itt lehetett a külföldről a rokonok által átutalt valutát levásárolni. Bónt kapott az ember a valuta helyett, és azzal lehetett vásárolni. Engem anyuék soha nem vittek el oda, csak anyám mesélte később, már apu halála után.
Amikor megjöttek, az örömünnep volt nekem: a mosópor doboza ugyanis játékot rejtett. Sorba, minden dobozt föl kellett bontania  Olyan dolgokat lehetett ott kapni, ami az itthoni boltokban hiánycikknek számított. Például rizst, és igazi szemes kávét, nylon harisnyát, gyerekcipőt,. 3-4-szeres áron adták, de legalább lehetett kapni
A mosógéptől a táskarádióig minden műszaki árú kapható volt ott.
Pál László, a későbbi  Intertourist bolthálózat igazgatója találta ki.
Az üzlet körüli kapualjakban kereskedtek a bónokkal az emberek

A napokban jutott eszembe egy  intertouristos zacskóról, de sem az IKKÁról, sem a kitalálójáról nem volt adat.
Az Intertourist képgalériájában azonban rólam is van egy kép, ahogy a Marina szállóban dolgozom B Ágival. 2011 áprilisában tettem föl a "Hogy is volt"-ba. Az írásomból látszik pár sor, és ha az oldal felkeresésére kattintok, ott van a blogunk.  Alig hittem a szememnek!
Vajon ki gyűjthette össze a képeket? És ha már összegyűjtötte, miért nem keresett meg engem?

Vagy ezt a Google magától gyűjti össze?

2014. október 2., csütörtök

Ma elkezdtem írni egy bejegyzést, de olyan fáradt voltam a tegnapi naptól, hogy kicsit lepihentem.
Mikor  föl akartam kelni, rettenetesen csípett, szúrt,égett,  fájt a sebem, hogy elvetettem a fölkelés ötletét. De fél óra múlva kénytelen voltam , ha nem akartam ágyba pisilni. Mikor nagy nehezen felültem, és a lábamhoz kaptam, rémülten vettem észre, hogy a kötés cirka 4-5 óra alatt átázott. Mivel Zsuzsa nem tett rá hálót, csak algát, féltem, hogy a sebpárna rászárad a sebre, illetve a kialakulóban lévő vékonyka bőrrétegre. Gyorsan fölhívtam Zsuzsát, aki igyekezett megnyugtatni, hogy ez nem fordulhat elő, vagy ha mégis, akkor betadinos vízzel áztassuk le. persze le kell majd legkésőbb este cserélni a steril párnát, nehogy éjszaka felülfertőződjön. Az algát ne cseréljük le. Míg Zoli ide nem ért 6 óra tájban, a kínok kínját álltam ki. Így a félbehagyott fogalmazáshoz sem erőm, sem kedvem nem volt. Addig is, amíg újra képes leszek  tegnapi napom leírásához, nézzétek meg a képeket, hogy merre jártam tegnap.
Már megint kezd fájni a seb. Úgy látszik, a tegnapi kiruccanás a kelleténél jobban megviselte.

2014. szeptember 27., szombat

Bolond Erzsók

Tegnap fölhívott Jani-ő az akinek a szőlőmet a rendelkezésére bocsátottam addig amíg el nem tudjuk adni, cserében a telek parlagfű mentesítéséért.Nyaranta néhányszor le is kaszálja a füvet az egész majdnem 2 hektáros területén. De a kapubejárótól a házig rendszeresen  karbantartja.
Meséli, hogy Erzsivel már nem lehet bírni. Hetente 3-4-szer száll ki hozzá a rendőrség. Az egész hegy életét megkeseríti. Amit ér, mindent ellop. Nálam már a villanykörtéket is kicsavarta. A fél karámot lebontotta már, és elhordta a drága pénzen vásárolt oszlopokat. A múltkor Jani egy csomó húsgalambot talált a ház előtt, a tornácon, egy ócska konyhaszekrénybe bezárva.( Honnan szerezte őket, csak a Jóisten tudja. Arról gondolom, hogy azokat is lopta, mert az ő telkén is bőven elférnének). Persze kiengedte a szerencsétleneket. Erre megjelent rikácsolva, hogy fizesse ki neki az árukat. Erre Jani: Először is: Andrea telkén vannak. A telek meg  rám van bízva. Maga pedig elvileg ki van tiltva innen, meg egyébként is...Feljelenthetném birtokháborításért is. Csak egy okot mondjon, hogy miért fizetném ki őket. Örüljön, hogy nem hívtam ki a rendőrséget. Följelenthettem volna állatkínzásért is, de nem tettem, mert a fenének sem hiányzik bíróságra járni.  A szekrény a mi telkünkön van, tehát ha pillanatokon belül nem viszi el, fölaprítom, és eltüzelem.
De ő csak rikácsolt tovább, és nekiment. Erre Jani fél kézzel lefogta, és kihívta a rendőrséget. Rossz emberrel kezdett ki, mert Jani nyugalmazott rendőrtiszt, aki jártas a harcművészetekben. De hát egy bolond nem mérlegel.
A villanyórát, mindkét háznál "szerencsésen" elrontotta, mert át szerette volna vezetni az áramot a házába. Mindenféle kábelt összebarkácsolt, és rá akart kötni. De csak azt érte el vele, hogy már egyik házban  sincs áram. Kár, hogy nem ütötte agyon. Viszont szerencsére így lopni sem tudja.
Október elején szokták leolvasni. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz. Remélem, minket csak nem büntetnek meg
Zoli, a fia a füle botját sem mozgatja, nemhogy intézkedne.
Olyan igazságtalan, hogy egy bolond több száz ember életét keserítheti meg! A rendőrség tehetetlen. Magyarországon sehol nincs állandóra bejelentve. Egy külterületnek nyilvánított szántón álló szerszámos kamrába nem is lehetne bejelentkezni. Mert azt alakították át 1 szobának. Magyar állampolgárként még csak ki sem toloncolhatják az országból.
Sőt, együtt lopkodja nálam a termést az anyjával, "nehogy kárba vesszen".  Az ilyen elrománosodott erdélyi magyar állampolgároknak köszönhetően egyre rosszabb a hírünk Európában. Mert román útlevéllel esélyük sem lenne kint munkát kapni.
A legnagyobb baj az, hogy a szőlőt is viszik, mielőtt még rendesen beérne. Janiék rengeteg belefektetett munkája, és pénze kárba vész.
A múltkor az egyik szomszéd rajtakapta, hogy nála lopja a fáról a gyümölcsöt. Az éppen nála levő karóval verte agyba-főbe, míg sikerült kiiszkolnia. Ha Erzsi följelentette volna, még a gazdát büntették volna meg garázdaságért, pedig ő csak a tulajdonát védte. Gátlástalanul kihasználja, hogy van egy diliflepnije.

Nem tudom, örüljek-e neki, hogy az egész 2 kilométeres utunkat leaszfaltoztatta az önkormányzat a választások előtt.Pont az én telkem után ér véget az aszfaltozott út. Az utóbbi időben rengetegen költöztek ki a hegyre. Arra már nincs pénzük, hogy vizet vezessenek be, mert a csatornahálózatot bővíteni kéne, és abba bizony anyagiakkal is be kell szállni. A mostanira már nem adnak engedélyt, hogy rákössenek, szerencsére, mert akkor nálunk csökkenne a nyomás.  De ásott kutak mindenütt vannak, és hála a csapadékos időnek víz is van bennük. Az már más kérdés, hogy iható-e. Szerintem ez kizárt, mert mindenütt ősrégi emésztők vannak. Azokban az időkben pedig egészen más volt az előírás. Ma már nem engedélyeznék ilyen formában.

2014. szeptember 26., péntek

Gyógyszerárak

20 gr fenilbutazon kenőcs 1800 Ft. A negyedét 1 alkalommal elhasználtuk a lábamra.
Azt mondják, a gyógyszerek ára infláción fölül fog nőni.

2014. szeptember 24., szerda

Picur története boldog befejezéssel

Vera utazott a lányával a 70-es trolin, amikor meglátta. Egy fiatal pár vezette pórázon. Picur boldogan ugrándozott mellettük. Vera a következő megállónál leszállt a vonakodó Szilvivel, aki nem akarta neki elhinni, hogy tényleg őt látja. De Picur annyira egyedi kutyus, gyakorlatilag összetéveszthetetlen.
Leszólította a fiatalokat: -Hol találták meg ezt a kutyát? -kérdezte. Aztán gyorsan hozzátette: Nem, nem akarom elvenni maguktól. Csak a mi kertünkbe dobták be. És megmutatta a telefonján a fényképeket.
-Sajnos nem vettem észre, hogy kiszökött utánam a kertből. Annyira aggódtunk érte! De most megkönnyebbültem. Gyötört a lelkiismeret furdalás, hogy nem tudtam vigyázni rá. Rémeket láttam. Elképzeltem, hogy harci kutyákkal tépetik szét, vagy egy troli alá került, esetleg éhesen-szomjasan  kóborol az utcákon...
Szóval meséljék el, hogyan került magukhoz.
A srác elmondta, hogy egy 5 gyerekes család találta meg a Nefelejcs utcában.Föltették a Facebookra, hogy keresik a gazdáját, vagy olyan valakit, aki jó gazdája tudna lenni. Ők pedig már hetek óta járták a menhelyeket. De nehéz volt a döntés. Tanácstalanok voltak. A felesége talált rá a hirdetésre. A kép alapján azonnal beleszerettek. Megbeszélték a családdal, hogy a ligetben találkoznak Nem csak a kutyust, de a családot is nagyon szimpatikusnak találták.Az a család is szívesen megtartotta volna, de 2,5 szobás lakásban laknak heten.Nincs pénzük arra, hogy nagyobbra cseréljék. Így is alig bírják fizetni a rezsit. Hitelt meg idáig sem mertek fölvenni. Ők is azon ritka kivételhez tartoznak, akik csak addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér.
A gyerekek nagyon szerették volna megtartani a kutyát, de osztottak-szoroztak, és arra jutottak, hogy túl sok kiadással járna, amit nem engedhetnek meg maguknak. Már az oltások is egy kisebb vagyonba kerülnek. Így nehéz szívvel ugyan, de kerestek új gazdit. A fiatalok pedig megígérték nekik, hogy rendszeresen láthatják. Most is a 2 kisebb gyerekért igyekeztek az oviba. A három nagyobbik testvér majd értük megy a ligetbe, és együtt mennek haza mindannyian, mert kiderült, hogy egészen közel laknak egymáshoz.
Lehet, hogy Picur jóvoltából egy hosszú barátság van kialakulóban?

2014. szeptember 21., vasárnap

Steetfood fesztivál; Hal és vadünnep; Nemzeti vágta; színházak éjszakája....

mindez Pesten, és egy napon. Ennyi talán sok is a jóból.

De még előtte: Megkaptam az ajándékcsomagot, és Vera is kapott ugyanolyat.  Pont a kedvenc márkámból összeállítva (mert megfizethető áron kiváló minőség) Régen rendszeresen rendeltem tőlük. Azután jött a kórház kórház hátán, és én Avonra váltottam, ami ugyan kevésbé jó, de a tusfürdőjét, testápolóját azért szerettem.
Íme:

************************************************************************************

Először a a Hal és vadünnep a Vajdahunyad várnál, igencsak húzós árakkal -drága a hal, - magyarázták. De azért  a sült keszeg 600Ft/ 10deka áron- enyhe túlzás.
Mentünk tovább, át a hídon, a Hősök terére. A hídról lenézve, a jégpályán láttuk a lószállító utánfutókat.  Még nem kezdődött meg a verseny. De már akkor is feltűnt, hogy sehol sem látok kivetítőket.
Az Andrássy úton szokás szerint a versenyzők falvainak, stb...bemutatkozó pavilonjai. Utána következtek a mesterségek standjai. őrület, újabban egyre több ilyen van. Közben mindenütt sörfőzdék árusító helyei. 500Ft alatt nem is lehetett kapni 1 pohárral . A korsó 700Ft körül volt. De ez még mindig olcsóbb az Oktoberfest 3000.-fölötti  10eurós árainál. Igaz, a fizetések sem egyformák. 
Otthon, mielőtt elindultunk, ittam egy kávét. még a várnál ittam Zoli söréből 3-4 kortyot, és a hosszú Andrássy úton is kétszer vett sört. Mindegyikből kortyoltam néhányat  Közben elértünk a Jókai térre. Pont a színpad előtt érte a telefon, hogy hová érkezik majd Zsuzsa fia. Szerencsére nem messze onnan láttunk egy "Bubi " lerakatot. Kiderült, hogy Zolinak már van éves bérlete a kerékpárokra., mert rövidebb távokra rendszeresen igénybe veszi őket. úgyhogy fölpattant egyre, és elhajtott. Szerencsére volt ott egymással szemben két színpad is. Az egyiken épp az" Emil és a detektívek "színpadi változatát játszották. Így aztán nem unatkoztam várakozás közben.Ahogy befejezték a darabot, a másik színpadon vonósok kezdtek zenélni.. Nem sokkal ezután megérkezett Zoli egy halom kötszerrel, és indultunk is tovább.Az bOperánál is volt előadás, de vagy egyáltalán nem volt hangosítás, vagy nagyon félresikerült. Így 5-10perc után továbbmentünk. Az éhségtől már mindkettőnk szeme jojózott, de még mindig nem értük el a fesztivált. Következtek a BKK buszai. Én viszont már nem is tudom, mi után vágyakoztam jobban:valami harapnivaló, vagy egy jó kis Mosdó után, ahol könnyíthetek magamon. Mivel közelebb voltunk az oktogonhoz, ahol Zoli tudott egy nagy Burger Kingről,elindultunk visszafelé.Fel sem merült bennünk, hogy egy ekkora helyen ne legyen mellékhelyiség. Talán lesz mozgássérülteknek is. Tévedtünk. Volt ugyan mosdójuk, de az emeleten, ahová csigalépcsőn lehetett feljutni.  Átellenben azonban volt egy egészen picike Meki. Próba szerencse alapon Zoli benézett oda is, bár nem bízott abban, hogy szerencsénk lesz. Láss csodát: volt mozgássérülteknek is, eldugva a sarokba. Csak 2 embert kellett megkérnünk, hogy engedjenek oda. Könnyebben ment, mint gondoltuk. Minden elismerésem nekik, hogy egy falatnyi üzletben is gondoltak a mozgássérültekre.
Dolgom végeztével máris indultunk. Már csak a makacsságunk hajtott, hogy végre elérjük a Steetfoodot.
És lőn....

Én egy  csípős hambit. kértem. Hatalmas volt, és tényleg finom. Alig a felét tudtam megenni. Míg én falatoztam, Zoli közben elindult sörért. Ilyen keserű sört én még nem kóstoltam. Egyszer éreztem ilyen ízt életemben, amikor megsütöttem egy hízott kacsamájat -epéstől. Viszont kortyolás közben előjött az előzőleg evett csiliszósz csípőssége. Rögtön levegő után kapkodtam, könnyem-taknyom egybefolyt.
Zoli csak ezután harapott bele a maradékba. Aztán megjegyezte: Anyu, hogy tudtad ezt megenni? Ez még engem is megizzasztott.
Nekem még akkor is folyt a könnyem. Pont egy boros stand előtt álltunk, ezért megkérdeztem: Mi lenne, ha innék 1 deci bort, hátha az segít. És tényleg segített. Közben pedig megtudtam -Zoli elolvasta a palackon levő szöveget- hogy ezt a bort osztrák pincészet magyar szőlőből készítette.
Aztán, ha már a Bajcsinál voltunk, kíváncsi lettem, milyen lett a Madách tér.  Hát, nem igazán nyerte el a tetszésemet. Közben ámulva vettem észre, hogy a kis Madácsot most már Örkénynek hívják. Azt tudtam, hogy az is a Madách téren van, de eszembe sem jutott, hogy a kettő egy és ugyanaz.  Annával régen sokat jártunk ide, mivel a nagynénje itt volt színésznő. Sok próbát végignéztünk, és minden héten legalább 1-2 előadásra is beültünk. De amióta Domján Edit meghalt, egyszerűen képtelen voltam átlépni a küszöbét. A " Candidát" minimum 50-szer végignéztem. Nagyon szerettem a kis Tímárt is (Tímár Béla). Ő is nagyon korán elment, sajnos.
Ahogy mentünk tovább, egyre hangulatosabb lett. Étterem pálmákkal, lime-fával. Itt épp egy érett lime-ra mutatok:

Volt egy pici "udvar" 2 pálmával. Az egyik alatt a földön ülve egy fiú sörözött éppen.
Láttam egy "sörbuszt" is. Arra is rácsodálkoztam. Később egy másik, vagy talál ugyanaz jött az úton szembe velünk. Jó hangulatuk volt. Ötletes, igazán. Hazafelé végig az Andrássy úton Zoli újból bérelt egy Bubit, és versenyeztünk egészen a Hősök teréig. Nem tudott leelőzni, mert borzasztóan nehéz tekerni a Bubit. Ráadásul a kosár fixen a vázra van rögzítve, és ez nagyon zavaró. Nem is értem, ki volt az a bolond, aki így tervezte.
Ott szétvált az utunk. Zoli letette a bringát, én pedig jobbra fordultam. A zebrán átkelve balra fordulva a Szépművészeti előtt vártam be a fiamat, mert ugye félreértettem kicsit. De végül is sikerült összetalálkoznunk.
Szomorúan állapítottam meg, hogy a nemzeti vágtát már csak a jeggyel rendelkezők nézhetik. Ahol kicsit be lehetne látni, oda fehér lepedőket aggattak.Pedig hát ott sem lehetett volna semmi különöset látni. Az egész pályát biztos, hogy nem.Délben indultunk, és este hétre értünk haza.
Volt sikerélményem: Zoli kezére nehezedve le tudtam megint menni a lépcsőn. Fölfelé sajnos már vinnie kellett, mert az úton igencsak elmacskásodtak a lábaim.
Úgy megnéztem volna,de egy napra ennyi pont elég volt, no, meg félő, hogy fizikailag is kivitelezhetetlen.

2014. szeptember 15., hétfő

Pedig ez a péntek nem is 13.-ára esett

Pénteken délben ígéretéhez híven kijött a szerelő a UPC-től. Hozott egy vadi új szettet magával. Mindent kipróbáltunk újra, amit Zoli is csinált. Az analóg képnél minden rendben (no, egy pillanatra ott is csíkoz, de aztán helyreállnak a színek. Nézném én úgy is, csakhogy az új csomag csatornái nincsenek rajta) viszont a digitálisnál az új szereléssel sem működik rendesen.Úgyhogy sajnos a TV a hibás. A UPC-s mondta, hogy a Löwe 2 éve sajnos leállt a képcsöves TV-k alkatrészgyártásával. Érdemes lenne ugyan megcsináltatni, de az alkatrész beszerzése...  Mert a mostani LCD-s tévéket már eleve úgy gyártják, hogy azokat 5-6 évenként cserélni kelljen. Kivétel persze a prémium kategóriás, de azok nagyon sokba kerülnek. 10-15 évnél azonban azok sem bírják tovább.Ráadásul a Löwenél az akkori csúcstechnikát alkalmazták, és nagyon kevés került be az országba, mert annyira drága volt még a kis képernyős is.ilyen, 90centi átmérőjűvel pedig ő még nem is találkozott. Ahhoz képest, használtan 14 évvel ezelőtt én 5000Ft-ért vettem.
Ági kikísérte a UPC-st. Már alig vártam hogy elmenjen, mert nagyon kellett már pisilnem (vízhajtót vettem be 10 óra tájt) Még oda sem értem, hirtelen "berobbant" Györgyi (a református gondozó) 2 főnöke. Azért jó lett volna, ha előbb idetelefonálnak. Vajon miért jöttek bejelentetlenül?  Fölajánlották, hogy "segítenek pisilni". Mondtam, hogy az egyedül is megy nekem, viszont nem szeretném előttük végezni a dolgom. Udvariasak voltak, nyálasan nyájasak. Kimentek az előszobába, és egymás közt pusmogtak. Ági a konyhában dolgozott, közel az ajtóhoz. Aztán tüntetőleg bement a konyha végébe, hogy föl se merüljön bennük, hogy hallgatózni akar.  Felajánlottam a jutalomfalatokat, hogy kínálják meg Donikát. Megszokta, hogy aki hozzánk jön, mindenkitől kap "nasit" A szőke adott is neki. A barna hajú erre nem volt hajlandó, pedig olyan szépen, félrehajtott fejjel, azzal a nézéssel, aminek senki nem tud ellenállni, pitizett előtte. Erre kiszólt Áginak, olyan lenéző hangon, amitől felállt a szőr a hátamon: -"Vigye innen ezt a dögöt. Undorodom a kutyáktól!" No, ezzel azonnal elvágta magát a szememben.
Végül is azzal támadott le, hogy  nekik nincs egészségügyi végzettségük. Hogy gondolom én, hogy sebet akarok kötöztetni, meg fásliztatni a kolléganőjükkel? És ha nem gyógyul időre a sebem, akkor fel fogom őket jelenteni? Hát, én köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől. Mondtam, hogy a fiamnak, a takarítónőmnek, meg a szomszédomnak sincs egészségügyi képesítése, mégis ki tudják cserélni a z átázott sebpárnát. Egyébként sem szólt a hölgy, hogy ezt nem csinálhatja. Ha egy szóval is mondja, megértem.  A fáslizáshoz viszont nem kell egészségügyi végzettség.
Végül is kiderült, hogy szegény Györgyi nem panaszkodott, csak leírta, hogy mik lesznek a feladatai nálam, mert az szerint számolják ki, hogy kb. mennyi időt fog eltölteni nálam.
A barna közölte, hogy mosdatnak, fürdetnek, (de pelenkát nem cserélnek) "pisiltetnek", sétáltatnak (no, arra azért kíváncsi lennék, hogyan vinne le a lépcsőn:o)) ), megmelegítik az ebédet, ha kell, sőt, azt a tányért amiben az ételt behozták, el is mosogatják (!) Elmennek helyettem a postára, bevásárolni, ügyintézni.
 
Mikor ma Györgyi  jött, mondta, hogy megtiltották neki, hogy hozzányúljon a sebhez, még ha nem is érintkezik vele közvetlenül. Kérte, hogy még egyszer mutassuk meg neki a fáslizást, mert azt elfelejtették, de legközelebb azért nem írja be, helyette inkább öltöztetést.

Mikor elmentek, Ági elmesélte, hogy direkt Veráékhoz csöngettek be, és csak véletlenül találkozott össze velük a kapunál. Nem is köszöntek neki. Mikor rákérdezett, hogy mégis, hová igyekeznek: Andreához-volt a válasz. Csak akkor hőköltek vissza, mikor meglátták Whiskyt az ajtómnál. Ráparancsoltak, hogy "kösse pórázra" -Nem a mienk, -felelte nekik , de be tudom zárni a szomszéd lépcsőházába. Mikor elmentek, a barna foghegyről odavetette, hogy kísérje ki őket (semmi legyen szíves, vagy megkérném...) Mikor kimentek a kapun, nem köszöntek el tőle.
Megjegyezte, hogy ő tanyán nőtt fel, de megtanították az udvariasságra, és ő egyetlen alkalmazottjukkal sem viselkedne ilyen sértően, lekezelően.
Később Vera megerősítette, hogy hozzá csöngettek be, nem hozzám.
Vajon mire gondolhattak? Hogy csak színészkedek, hogy  nehezen tudok mozogni?
Nem gondoltam volna, hogy a reformátusoknál is vannak olyanok, hogy ha egy pici hatalmat kapnak, úgy viselkednek, mint kis kakas a szemétdombon. Az alárendeltjeik pedig rettegnek tőlük, féltik azt a rosszul fizetett állásukat, mert itt legalább bejelentve dolgozhatnak, éhbérért.

Más:
Péntekről szombatra virradóra  valaki bedobott hozzánk egy tündéri kölyök kutyust:




Mindannyian azonnal beleszerettünk!
Vera vette gondjaiba, mert Doni féltékeny.
Nem tűrte volna meg a lakásban.
Így hozzájuk költözött be a lépcsőházba.
Verára, mint Istennőre nézett föl. Tőle kapta a finom hamit.
Állandóan a lábai közé túrta magát. Szabályosan "szerelembe esett" iránta.
Pillanatok alatt találtunk neki gazdit is Szilvi élettársa anyukájának személyében. Szombaton jött föl Pestre, mert Szilvi nyert egy díjat, amit vasárnap Szarvason, a Szilvafesztiválon adtak át neki, és ő is szeretett volna lemenni velük. Az ő szívét is azonnal meghódította Picur (Így neveztük el a kis jövevényt)
Vera szombaton reggel még adott neki reggelit. Aztán elindultak.
Picur rettenetesen sírt, utána akart menni Verának.
Meg voltunk győződve róla, hogy sehol sem tud kiszökni a kertből. Szombaton Vera Marcival mindent megvizsgált. Ahol egy pici  rést találtak, azt befoltozták. Szóval nyugodtan indultak el.
Valószínűleg rögtön kiszökhetett a rácson keresztül, és elindult utánuk. Mert arra ugye nem gondoltak, hogy ott simán kifér.
Szegénykém most kis csavargó lett. Csak reménykedünk, hogy túléli, és lesz egyszer gazdija.
Pedig Tamás mamájánál gyöngyélete lett volna.
Vera most ostorozza magát, hogy miért nem vitte be a lakásba. Gyuri később kiengedhette volna, mert ő itthon maradt.
Most a szombat esett tizenharmadikára

2014. szeptember 11., csütörtök

Borús idő, borús kedv, egy kis örömmel? spékelve

Esős időt jósolnak hét végére. Alighanem le kell majd mondani a hét végi várlátogatásról.
vajon meddig lesznek ott még fesztiválok? Ha Orbán a várba költözne, aligha lesznek. Adja Isten, hogy legalább ebben a tekintetben megjöjjön az esze, és visszakozzon.-bár az neki nem megy- de legalább mondja azt, hogy bizonytalan ideig elhalasztja.
Ebben a cseppfolyós időben bizony nagyon nekiállt nedvedzni a seb, felmarva a bőrömet. Már csaknem a sarkamig meg vagyok nyúzva. Zsuzsanna megpróbálja a lehetetlent is, hogy október közepéig -akkor kell Debrecenben vizitelnem-"bebőrösödjek", bár egyre fogy a remény.Egy néhány mm-es seb körül tenyérnyi nyers hús-brrr.
Tegnap Vera mesélte, hogy a lánya díjat nyert valamilyen szilvás sütivel a Net-en. Szarvason fogják átadni neki, a szilvafesztiválon - jót tesz majd neki egy kis sikerélmény. Most júniusban lett a fia 10 éves, megszűnt a Gyes. Valami munkát kell keresnie, olyat, amit egy sérült gyerek mellett is tud végezni. igaz, normál iskolába jár, de vinni kell gyógytornára, uszodába, és rengeteget kell tanulni vele, hogy normál iskolában fejezhesse be az általánost.
Ezek után ma megszólalt a mobilom. Szórakozottan hallgattam a bemutatkozást. Csak arra kaptam föl a fejem, hogy Ön 20ezer Ft-os ajándékcsomagot nyert. Köpni-nyelni nem tudtam, annyira meglepődtem. Ünnepélyes átadás-erre mondtam neki, hogy sajnos nem tudok elmenni, mert pillanatnyilag mozgásképtelen vagyok. Megbeszéltük, hogy küldi a meghívót-sajnos e-mailben nem lehet, mert szigorú szabályok, stb... Mondta, hogy szerdán felhív, addig találjak valakit, aki helyettem... Rengeteg nyereményjátékot töltöttem ki az utóbbi hetekben. Nem kérdeztem rá, hogy melyikkel nyertem. No, nem baj, a meghívón úgyis rajta lesz.  Vera majd elmegy helyettem csütörtökön, ha tud. Ha nem, az sem olyan nagy baj.
Jobban örülnék, ha szombaton, vagy vasárnap nem esne az eső.

2014. szeptember 8., hétfő

Vasárnap végre -hosszú hetek óta- megint kimozdultunk itthonról.

Igaz, Zolinak kellett le is föl is cipelnie a lépcsőn, de , bár nagy fájdalmak árán, de kicsit kikapcsolódtam.
Rögtön egészen más lett a közérzetem, és kissé kitisztult a fejem is.
Az elmúlt héten rendkívül sok probléma összejött..
Pl az Államkincstár olyan betegség igazolást követelt tőlem, amiről a háziorvosom még csak nem is hallott. Nyomtatványboltban sehol nem tudta a fiam beszerezni. Igaz, mindenki mondta, hogy létezik, de hogy hol kapható ez a 35 Ft-os nyomtatvány, arra csak tanácstalanul húzták föl a vállukat.
Végül csak talált Zoli egy minta nyomtatványt a Neten. Megbeszélte az előadóval, hogy az is jó lesz. Igenám, de a dokim nem volt hajlandó kitölteni, mert ha attól a több mint 30 embertől, akinek a hónap során elfogadták, amit ő adott, akkor az enyémet miért nem? Végül beszélt telefonon a Minisztériummal. Az előadó hebegett-habogott, végül azt mondta neki, hogy minden igazolás, stb... átment az ügyfélkapun, kivéve ez. Küldjük az eredetit ajánlott levélben. De ha egyszer az van leírva, hogy ügyfélkapun keresztül lehet kérvényezni (megjegyzem, súlyosan mozgássérült, fogyatékos emberekről van szó), akkor a való világban miért nem működik?rengeteg idegeskedést, vég nélküli telefonálgatást meg lehetett volna spórolni. Még jó, hogy nekem azért van segítségem. De akinek ez sincs? Fogyatékossági támogatás nélkül viszont ezt a viszonylag olcsó szolgáltatást nem lehet igénybe venni..
De más bosszúságok is nehezítették ezekben napokban az életemet.A UPC-s modem is felmondta a szolgálatot. A képernyő villog: hol fekete fehér, hol piros és kék csíkok rohangálnak rajta. Nézni képtelenség, csak hallgatni lehet. Hosszabb távon viszont, félő, hogy a TV-m is tönkremehet tőle. Mondták, hogy vegyek új Euscart, vagy mi a csuda csatlakozót. Képtelenség, hogy 3 hónap alatt tönkrement az, ami elvileg soha nem mehetne tönkre.  3 hónapja üzemelték be nálam ezt a készüléket.  Tehát még garanciális kell, hogy legyen.És ha nem is ez a probléma? Akkor feleslegesen költöttem rá, és mégiscsak ki kell jönniük. Szerencsére itt volt Ági,. Harmadszorra már ő tárgyalt velük. Közölte, a szolgáltató azért van, hogy a pénzemért szolgáltasson is.Hogy elmegy ő a vezérigazgatóhoz is, ha kell, vagy feljelenti a Fogyasztóvédelemnél őket. Jó, még vasárnap kijönnek. Aztán úgy döntöttünk, hogy kimegyünk erre a fesztiválra. Telefon: Ne jöjjenek vasárnap, mert nem leszünk itthon. Tegyük át keddre. Persze nem vették ki a címemet a rendszerből. Kiküldték a szerelőket. Hétfőn felhívtam őket, úgyhogy pénteken jönnek.Mindenáron szerdára, vagy csütörtökre akarták kiküldeni a szerelőket, holott már előre mondtam, hogy nekem kizárólag a kedd, és a péntek felel meg.
Múlt héten viszonylag jobban éreztem magam, úgyhogy főztem, pörköltalapnak.  A paradicsom lehéjazása, meg a kavargatás, az Ágira várt.
Képeket majd holnap teszek föl, ehhez a bejegyzéshez. Bár a picassán most is megnézhető.  

2014. augusztus 13., szerda

Spagetti kontra pirított rizstészta

Rájöttem, hogy nem éri meg itthoni alapanyagból Ágival főzetni meg az ebédemet. Tiszta hülye voltam, csak mert a mélyhűtő tartalmát szerettem volna kiüríteni, mielőtt lemegyek Debrecenbe a műtétre. Amíg ilyen nagy kánikula van, most már alig tudok mozogni.
Zoli hozott néhány adag kínai kaját, azokra a napokra, míg meg nem érkezik az első adag teletálas kaja.. Pirított rizstésztát kértem hozzá. Kaptam helyette közönséges spagettit. Még csak azzal sem vesződött a kínai szakács, hogy lepirítsa. Egyszerűen rálöttyintett némi szójaszószt, meglocsolta kevéske napraforgó olajjal, hozzákevert pár csík káposztát, és ennyi. A magyarnak ez is megfelel, csak "ócsó" legyen. Tévedés, mert nagyon is drága ilyen ócska alapanyagokból. És még ki is merték rá  írni, hogy zöldséges pirított rizstészta. Zoli meg, -mint mindig- nagyon sietett. Ha szemügyre veszi, rögtön feltűnik a különbség.
A rizstészta, és a mogyoróolaj viszont elég drága. Arról nem is beszélve, hogy rizstésztát sehol nem kapott.

Ezt még én is  el tudtam volna készíteni, mert csak néhány percnyi álldogálást igényel  a tűzhelynél. Pláne úgy, hogy a tűzhelyem egyik rózsája kifejezetten wokhoz való.

2014. augusztus 6., szerda

Ez a forró záporokkal tűzdelt

hetek óta tartó kánikula lassan mindenkinek az agyára megy.
Én pedig félig belehaltam.

2014. július 23., szerda

Sokáig gondolkodtam, hogy leírjam-e

a szombati történéseket.
Zoli már napokkal előtte kereste a megoldást, hogy ki vehetné le a fáslit szombat este. De mindenki, aki elérhető közelségben van, szabadságon.
Zoliék ugyanis vidékre mentek lagziba. Most jött el az esküvők időszaka.. Már második éve tart, és még sokaké csak a következő években lesz.  Többnyire már 1-2 gyerek is van, mire rászánják magukat. Helyesebben, mire összegyűlik a pénz a lagzira.
Mi, annak idején még nagyon szolid esküvőt tartottunk, 20-25 ebédre is meghívott vendéggel.
Mostanában a 100-200 fős lagzik a divatosak. A legénybúcsúra a meghívottak adják össze a pénzt, meg találják ki a lehetőleg minél különlegesebb programokat. Gondolom, a lányoknál sincs ez másképp.  A búcsúkon résztvevő srácoknak, lányoknak sem kevésbe kerülnek ezek az események. Igaz, Zoli azt mondta, ha valamelyik jó barátnak -akiről tudják, hogy neki- nem telik rá, a tehetősebbek összedobják helyette. Előtte nem beszélnek az anyagiakról, hogy ne érezze magát kellemetlenül. Nem tudom, hogyan csinálják, de működik.

Hetet-havat összehordok, csak hogy kicsit elodázzam amiről be akarok számolni. Nagyon szégyellem azt, amiről be akarok számolni. Nem könnyű, még ha nem is tehetek róla.
Mióta ez a nagy hőség volt, napról napra egyre jobban bénul le a lábam. Szombaton, mikor elment Zoli, elég rosszul voltam, így 11 körül ledőltem kicsit. Rögtön el is aludtam. Arra ébredtem, hogy pisilni kéne, de nagyon.Csakhogy a bal lábam egyszerűen nem volt hajlandó megmozdulni. Majd' 1 órán át kísérleteztem. Közben el is múlt az inger.  Közben kitaláltam, hogyan is tudnék leszállni.teljes erőből belekapaszkodtam a fenti fogódzóba. Így sikerült leküzdeni a lábamat az ágyról.újabb 10 perc, és sikerült talpra állnom, és indulni a WC felé. Még épp sikerült letolni a gatyámat, de a WC fölé menni már képtelen voltam. Kissé pisis lett a nadrág hátsó fele, de a melegben hamar megszáradt. Éjszakára lehűlt kissé a levegő, és én is jobban lettem. egész jól mozgott a lábam is. Arra persze nem számítottam, hogy mikor mozdulatlanul fekszem, ...
Másfél órányi küzdelem után azért már bepánikoltam. Igaz, miután leküzdöttem a lábam, már felgyorsultam. Sajnos, a bélműködésem is. Nem is értem el a kinti WC-ig. Most már kénytelen voltam felhívni -először Ágit, aki így éjfél után ki volt kapcsolva. De mint később elmondta, nem is volt itthon, hanem vidéken.Onnan bizony nehezen tudott volna kocsi nélkül "átugrani" hozzám.
Szerencsére Laci (ő házasodott) mindenre gondolt. 2 sofőrt is felfogadott a lagzira, akiknek bizony bőven akadt munkájuk az éjszaka folyamán.
Elkeserítő ez a magatehetetlenség. A bugyit ollóval ugyan le tudtam vágni magamról, de a többivel már nem boldogultam.
Ugyan nem látok bele a szegényebb srácok lelkivilágába, de valószínűleg tartom, hogy egy részük ugyanolyan megalázottnak érzi magát, ahogyan én is, amikor ilyen ügyben segítséget kell kérnem, bár én sem mutatom ki.az érzéseimet, inkább magamba fojtom.

2014. július 19., szombat

Végre elkeszültek

mindennel a srácok. Mindkét redőnyt  egyetlen távirányítóval lehet vezérelni. Ha tudnám kezelni az érintőképernyős iPhont, vagy a tabletet, mindent össze lehetne hangolni. Egyelőre 2 lámpa, 2 redőny a TV (ő 2 db-bal), és az ágyamhoz összesen  5 db távirányítót használok. A kaput két rögzített telefonról tudom nyitni. Igaz, ez is nagy könnyebbség, mert idáig végig kellett vánszorognom az egész lakáson a bejárati ajtóig, hogy nyissak. Most a "kuckómból" is lehet. Meg az összes további villanykapcsolót, a fűtést, a riasztót is tudnám kezelni. Igaz, a rendszer kiépítése plussz (de nem elviselhetetlen) költséget jelentene.

A 2 srácnak ez volt az első önálló munkája. Kicsit szerencsétlenkedtek is, de végül megoldották a feladatot. Sasfüleim, -bármily halkan beszélgettek is- meghallották, hogy vajon merjenek-e túlórapénzt kérni, mert tovább dolgoztak nálam, mint ami be volt tervezve. Gondolom, István kiszámolta, mennyi idő alatt kéne elvégezniük, és az belefért volna a munkaidejükbe. Azon viszont erősen gondolkodom, elmondjam-e Zoliéknak, hogy mikre kéne máskor jobban odafigyelniük. Apróságok: pl: olajos kézzel nem teszem odébb a hófehér Bioptron lámpát;  a szobamérleget, ha fölötte fúrok, elteszem az útból, és még pár ilyen apróság. Az ilyen apró figyelmetlenség egy sokmilliós megrendelésnél  (persze az enyém nem ilyen) megengedhetetlen. Mert mi van, ha a frissen festett ablakhoz ami esetleg még meg sem száradt teljesen nyúl ilyen kézzel.  Mindenesetre egyelőre csak annyit mondtam Zoliéknak, hogy minden szuperül működik És hogy mikorra végeztek, csak mert munkalapot nem kellett aláírnom, és megkérdezte.

Amúgy meg egyre nehezebben viselem ezt az őrült kánikulát. Nálunk a beharangozott vihar is kb. 2-3 percig tartott. Igaz, akkor szakadt az eső, de utána épp oly száraz maradt a föld, mint előtte volt. Az aszfalt is másodpercek alatt fölszáradt, igaz, a levegő elviselhetetlenül fojtogató lett. Érdekes volt látni az aszfalt fölötti páraködöt. Ilyet még sosem láttam.
Sajnos a fémredőny sokkal kevésbé  szigetel, mint a fa. Persze azt már nem tudtam felhúzni, és az elektronika sem tudna vele megbirkózni.

 Jaj, meddig tart még?

2014. július 15., kedd

Új szerzemények

Nem hittem a szememnek, amikor megláttam ezeket:



Úgy néznek ki, mint az igazi házi  kiflik. Nem az a felfújt, halovány, mint amit a CBA-ban szoktam venni. Pedig állítólag ezek is CBA-ból jöttek.

Mivel elfogyott az algás vajam, egy ideig házi vajban sütöttem le a tengeri halakat. A sütés után megmaradt zsiradékból készítettem hozzá a különböző mártásokat hozzá.
Aztán hűtőátnézés közben megtaláltam a -még Siófokon Ágitól kunyizott kókuszzsírt. No, gondoltam, ezt kipróbálom a tengeri hal sütéséhez. Az az igazság, hogy az algás vajból 15 dekás kockát egyedül a Culinárisban lehet kapni igencsak húzós, 1200ft-os áron.

Zoli most talált egy üzletet, ahol a kókuszzsír kilóját adják éppen ennyiért. A disznózsírnak is 1000 Ft kilója.
Most látom, ahogy föltettem a képet, hogy nem zsír, hanem olaj.

Amúgy meg szorgos aszalással telnek a napok. Pénteken főztem finom marhahusi levest sok zöldséggel. Tegnap pedig kipróbáltam a kókuszzsírt a vörösboros gombaszószhoz.  Isteni finom, kissé pikáns lett. A sonkakockát a tetejére abban pirítottam. Utána jött a gombaszeletek pirítása abban a zsírban. Majd az apróra vágott tönkök, meg gombafejek főzése egy deci jó minőségű vörösborral. Ezután jött a pépesítés botmixerrel, majd 3púpozott evőkanál tejföllel, és 1 púpozott teáskanálnyi liszttel behabarás. Közben kifelejtettem a leírásból a gombapirítás után visszamaradt zsiradékban (tenni kellett még bele kókuszolajat jócskán) az apróra vágott hagyma , egy kevés pari, és paprika ledinsztelését. - Fűszerezés ízlés szerint. Én füstölt paprikaport, őrölt borsot, oregánót, kevés rozmaringot használtam. A sózással vigyázni kell a füstölt tarjakocka (de lehet szalonna is) miatt.  Én most masni tésztával tálaltam. Egy kis reszelt sajttal is megszórtam tálaláskor, és finom ropogósra sült tarja kockákkal. 



2014. július 4., péntek

Ezt már tényleg nem bírom idegekkel...

Kaptam ma egy e-mailt Debrecenből. Ide másolom:

"Tisztelt Asszonyom,

Sajnos az általunk megkért vizsgálatokat nem tudjuk elengedni, ezekre továbbra is szükség van a neurológus véleménye alapján. Tehát koponya CT vizsgálat, BHI vizsgálat és carotis Doppler vizsgálat elkészítése szükséges. Ezt követően neurológusnál kell megjelennie. Az ő véleményével együtt küldje el részünkre a leleteit. A legutolsó coronarographiás vizsgálat eredményét szintén legyen szíves megküldeni."

Az a bizonyos BHI vizsgálat, amit egész Magyarországon senki nem végez, tudtunkkal: A háziorvos, a neurológus, és mi is kerestük, eredménytelenül. Az interneten találtunk  egy 2008-ból származó cikket arról, hogy tulajdonképpen mit is vizsgálnak vele, de más infó nincs róla. Debrecenben sem tudták megmondani, hogy mégis hol végeznek ilyet. Úgyhogy megegyeztünk az altatóorvossal, és a műtétet végző dokival, hogy helyette végeztessünk légzésvisszatartási vizsgálatot. Most mégis ragaszkodnak ehhez. 
Azt sem tudom, hogy még hányszor küldjük el a coronagráfiás vizsgálat eredményét, ami alapján beültették azokat a stenteket, ami miatt ki kell várni annak a műtétnek az egy éves évfordulóját? Újabbat is akartak csináltatni ebből a rizikós vizsgálatból velem. Arról szerencsére sikerült lebeszélni őket, ha igaz.
2013-ban készült koponya CT-m is. Abban ugyan semmi rizikó nincs, de nem látom be, hogy mi értelme ennek a drága vizsgálatnak. Fölöslegesen költjük a TB amúgy sem sok pénzét, mert azóta semmi változás nem állt be az állapotomban. Ráadásul az amúgy is túlterhelt  fiamnak kell engem hozni-vinni, vetkőztetni, öltöztetni, föl-le segíteni a gépre.
Mikor megláttam ezt az e-mailt, először föl sem fogtam. Aztán olyan ideges lettem, hogy  azt sem tudtam kiszámolni, hogy Áginak hány órai munkabért kell kifizetnem. Sikerült is elszámolnom magamat. 4 és egynegyed óra helyett eggyel többet fizettem ki neki. Meg fogja érteni, de akkor is kellemetlen.

A nap jó híre viszont, hogy a kötöző nővér nagyon elégedett a sebeim rohamos gyógyulásával.Ma nem is kellett volna jönnie, de mivel szabadságra megy, és megérkeztek a megrendelt kötözőanyagok is, elhozta. Most megint újított. Az alga,betadin és az alumíniumos krém után  most a külön ezüsthálót és vastag  nedvfelszívó  párnát is elhagyta. Helyette olyan tengeri szivacs került rá, amit legelső alkalommal használt, de 2-3 órán belül tocsogott a gennyes folyadékban. Mondta, hogy ha vasárnap, vagy kedd este, mikor kötést cserélünk,és  magától leesne, akkor már az sem kell, csak egy kis gézzel tekerjük körbe, nehogy a lepedő, vagy a zokni kidörzsölje a még vékonyka érzékeny bőrt. De ha be is válna a jóslata, azért nem mernénk magunktól elhagyni. Csütörtökön azért, -bár 2 hétig van szabadságon-  benéz hozzám ellenőrizni a seb állapotát.  Azt is elintézte, hogy ingyenesen kapjam a kötszereket, meg az egyéb kezelőanyagokat a kicsi nyugdíjamra tekintettel. Mikor a kiírt recepteket aláírtam, bár igyekezett eltakarni a számlát, de részben sikerült kilesnem egy-két  tételnek a darabárát.. Igencsak húzós. És semmit nem akar elfogadni.
Most elment WC-re, így sikerült becsempésznem a táskájába egy kis pénzt. Talán csak nem fogja visszaadni? Szerintem azt sem fogja tudni, ki tette bele, (de nagyon jól van ez így) mert az egyik oldalzsebbe dugtam a bérlete tokjába, nehogy kirántsa, ha ellenőrzésnél föl kell mutatnia, és biztosan megtalálja.(A bérletet véletlenül találtam meg, csak a zsebbe akartam becsúsztatni, de nagyon megörültem neki. Szerencsére a pénz már régen a zsebembe volt bekészítve, csak kedvező alkalomra vártam)
Lecserélteti az egyik szobában a radiátort, mert kicsi, és nem tudja befűteni a szobát, ha nagyon hideg van. Meg azt a szobát ki is festeti, és a konyháját is. Jól fog jönni neki az a kis pénz. Nem lehet túl nagy fizetése, mint az egészségügyben általában senkinek. 

2014. június 30., hétfő

Összevissza beszámoló a múlt hétről, meg régről

Fényképekkel majd talán csütörtökön fogom tudni illusztrálni, de azért leírom már miket csináltam az elmúlt napokban.
Napokon keresztül gyártottam a Brushette Marettihez nagyon hasonlító fűszeres paradicsomos kiflikarikákat. A különbség csak annyi, hogy az enyém sokkal finomabb, és persze jóval olcsóbb mint az eredeti.


Főleg úgy, hogy a lomtalanításkor előkerültek a 2009- 2010-ben gyártott paradicsomlevek, és sűrített paradicsomok is. Féltem, hogy ha előkerülnek is, 4-5 év alatt biztosan megromlottak. Hát, alaposan tévedtem.Ugyanolyan gyönyörű a színe, és ugyanolyan finom. mint amikor elraktam, méghozzá tartósítószer mentesen Illetve szalicil csak a 2 celofán közé került, ami a tető alatt volt természetesen. Főzve nem volt, mindössze 4-5 percig forraltam. A sűrítetthez a paradicsomokat először hirtelen lefagyasztottam -40 fokra. Utána forró vízbe dobva pár másodpercre, könnyen lejött a héja. Ezután szűrőbe téve kicsöpögött a benne lévő víztartalom.Eleinte paradicsompasszírozóval kiszedtem belőle a magokat is.Még 2009-ben néhány üveggel magosat is csináltam. Ekkor passzírozás helyett egyszerűen leturmixoltam, mielőtt rátettem a tűzhelyre. Engem egyáltalán nem zavarnak benne a magok, csak azt hallottam, hogy úgy nem áll el.


Következő évben, miután rájöttem, hogy semmi baja nem lett, már csak az utóbbi módszert használtam, rengeteg munkát megspórolva ezzel magamnak. Az üvegeket a Zepter gőztisztítójával sterilizáltam. Erre a célra tökéletes, szőnyeg, és kárpittisztításra viszont teljesen alkalmatlan. Mikor megvettem, azonnal meg is bántam. Tulajdonképpen az ágy atkamentesítésére vettem réges-régen. Arra is alkalmatlannak találtatott, mert a matrac hosszú hetek alatt sem száradt ki. Egyedül a fürdőszoba csempéjének penészmentesítésére, lemosására tudtam használni, még a Körvasút soron.Itthon nem penészedik a csempe fúgája. Viszont Babos-hegyen télen mindent elborított a penész. Ezért is vittem le oda. Aztán rájöttem, hogy a meztelen csigákat is ezzel lehet legkönnyebben likvidálni.Néhány pillanat alatt kinyírja őket, tehát ez a módszer egyben a leghumánusabb is. 

Azt hittem, véget ért az eperszezon, és nekem még elég kevés aszalt eprem volt. Ahogy aszaltam, úgy fogyott is. Zoli nem bírt neki ellenállni, pedig télre szántam, meg műtét utáni vitaminforrásnak a kórházba.
Most a meggy aszalására került a sor. Vett is belőle 1,5 kilónyit. Finom, édes meggyet. Aztán kiment a patikába, mert a sebkötöző nővér kért még ezt-azt. Mondtam neki, ha lenne még eper-akármilyen pici szemű is-vegyen fél kilót belőle, mert készítenék még egyszer eperzselét, annyira jól sikerült az előző, és friss zselatint is kaptunk Fel nem tudom fogni, miért hiánycikk állandóan a viszonylag olcsó étkezési zselatin. Bezzeg a drága tortazseléből mindenütt van bőven.
No, Ági telefonált, hogy a legszebb, legnagyobb szemű eper van, amit ebben a szezonban látott. Így aztán kértem belőle 2,5 kilót, amiből végül valamivel több, mint 3 kiló érkezett meg, mert a zöldséges megkérte, hogy ne hagyja már ott azt a maradék kevéskét. Nem bántam, mert tényleg gyönyörű.








Úgyhogy az aszaló rendesen be van fogva, mert a fűszeres- olívás-paradicsomos kiflikarikák is abban készültek. A sütőbe betenni, kivenni egyedül nem tudom, és úgyis 40-50 fok közötti sütőben kell szikkasztani. Az eperlekvárhoz is aszaltam az eper egy részét..

Csütörtöktől vasárnapig nem lett levéve éjszakára sem a fásli. Nem volt senki, aki be tudta volna fáslizni a lábamat. Pénteken délelőtt Ági levette ugyan, hogy lecserélje a kötést, viszont azonnal vissza is kellett raknia, mert napközben muszáj, hogy rajta legyen.
Zoli csütörtökön lement az apjához Füredre. Veráék ugyan csak szombaton mentek le Nagymarosra, de ő csak levenni tudja, föl már nem. Szörnyen teltek az éjszakáim. Érszűkületesnek nap közben sem könnyű befáslizva lenni, éjszaka viszont, mikor feküdni kell, elviselhetetlen. Az Y ér rettenetesen fájt, meg le is zsibbadt a lábam. Mikor pisilni kellett, kerek 1 órámba került, míg sikerült valahogy kikelnem az ágyból. Nem is mertem visszafeküdni. Másnap már hajnali 2-kor feküdtem le. Akkor már jobb volt valamivel, mert kicsit meglazult a fásli. Ági sajnos nem tudott jönni, mert reggel, és este is jönnie kellett volna. Valahogy azért kibírtam vasárnap estig. Akkor pedig Zoli hazaért a Balcsiról, és megszabadított a kínzóeszköztől.  Ma csak délben jött a kötöző nővér. Fél hétkor keltem. Kávézás, reggelizés, gyógyszerezés után fél kilenckor visszafeküdtem, mert kezdett dagadni a lábam. Úgy állítottam be az ágyat, hogy maximálisan magasan legyen.11-kor már nem bírtam tovább az ágyban, ebben a pózban feküdni. szerencsére addigra már kiment a víz belőle. Szigorúan ülve vártam a nővért. Viszont meg is lett az eredménye a kínszenvedéseimnek. Nagyon sokat javult az állapota. Már nem is tett rá algát a nővér, csak az ezüsthálót, meg persze a párnát, ami felfogja a váladékot. Már alig-alig van mit felfognia! Hurrá! Az elülső picikére is csak háló került, fölé egy kis Neogranormonos gézzel.

Fáslizni viszont kell, egészen a műtétig. Akkor pedig pont a műtét utáni fáslizgatás jön. Sose lesz ennek vége?
**********************************************************************************


         MA ELBÚCSÚZOTT AZ ÚJSÁGÍRÓ KLUB!  ÉLT 13 ÉVET
                                                NYUGODJON BÉKÉBEN!
                                                             KÁR ÉRTE


2014. június 21., szombat

Turmix

Épp az utolsó adag epret turmixoltam, amikor azt mondta a gép, hogy ennyi volt. Sosem fogom  megérteni -helyesebben nagyon is értem az okát- hogy miért készítik a forgó, kopó alkatrészeket műanyagból.
Szerencsére, pont miután tönkrement, felfigyeltem a Lidl reklámjára. 5500.-Ft-ért van ugyanolyan összeállítású gép, mint az enyém volt. A régit több, mint 5 éve vettem 10ezer Ft fölötti áron.
Így, hogy az eper nagy részét félig aszalva kevertem bele, nem kellett hosszasan főzni, hogy besűrűsödjön, vagy dzsemfixet beletenni. Mindössze 1 perc forralás után már tölthettük is bele az üvegekbe, így aztán semmit sem veszít a vitamin tartalmából.
Az utolsó aszalnivalóból kimaradt apró szemű eperből eperzselé készült:



A sebem is kezd szebb lenni, miután egész nap fáslizva van. Tegnap már nem is kellett lecserélni a kötést. Ma este viszont már mindenképp cserélni kell.
Hétfőn megyek valami vizsgálatra, ahol eldől, hogy műtét előtt még a nyaki eremet is műteni kell-e. Vizsgálat után hívnom kell Zsuzsannát, hogy jöhet kötést cserélni, és persze szakértő szemmel is megnézni a sebgyógyulást.
Ági kedden nem jön. Megkért, hogy hadd fejezze be azt a munkát, amit egy csúnya kézsérülés miatt nem tudott befejezni, mikor én Debrecenben voltam. Csak akkor fizetik ki a munkát, amikor végzett, ami persze természetes. Én sem fizetnék előre.
Pénteken egyébként nagyon szétszórt volt, én pedig dühöngtem, mikor fölfedeztem a hibákat, miután elment. Egyszer már figyelmeztettem, hogy munka közben ne mobilozzon állandóan. Egyrészt, mert hiába fülessel beszélget, akkor is lassabban dolgozik, másrészt elvonja a figyelmét a munkáról. Már másodszor figyelmeztetem, hogy amikor itt van, ne hívogassák a barátai percenként, mert akárhogy is, ez mégiscsak a munkahelye. Az utóbbi időben, azt érzem, nagyon elszemtelenedett. Csütörtökön késő este keresett a facebookon,  hogy péntek helyett szombaton jönne dolgozni. A választ meg, hogy az nekem nem jó, nem is olvasta el., annyira biztos volt benne, hogy nem fogok tiltakozni. Este fél 11-kor hívtam föl, hogy szó sem lehet róla.

2014. június 16., hétfő

Enyhén szólva is meglepődtem

hogy az éjszakai hazajövetelük után reggel kimentek Bécsbe Rolling Stones koncertjére. Csak reménykedek, , hogy nem autóval.  Mikor végre megnyugodtam, hogy nem fulladt a tengerbe,most megint reszkethetek, hogy hazaér-e épségben, mert valószínűnek tartom, hogy nem buszos kirándulás. Inkább Omega koncertre mentek volna, mert az legalább itt van Budapesten.

2 napos kényszerű ágyban fekvés után Zsuzsanna nővér megállapította, hogy rengeteget javult a sebem. Az történt, hogy mivel Ági először kötözte be a sebemet - ezúttal a nővér algás tapaszt hozott- nem sikerült tökéletesen, és a nedvességet felszívó betét felcsúszott. Ezért nem mertem, csak fél órákra fölkelni az ágyból. Mert ha ülök, állok, vagy járok, azonnal kezd vizesedni, és persze nedvezni. A megoldás a napközbeni fáslizás lenne, de ez sajnos kivitelezhetetlen volt. Veráék leköltöztek Nagymarosra, Zoliék nem voltak itthon. Egyébként sem várhatom el a fiamtól, hogy reggel jöjjön fáslizni, este meg leszedni. Ági ugyan felajánlotta, hogy ha reggelenként fölteszi valaki, esténként, amíg nincsenek itt Veráék, idejön levenni. De sajnos eléggé megbízhatatlan.Éjszakára pedig semmiképp nem maradhat fönn az érszűkületem miatt.De szerintem nem is bírná ki a lábam, hogy egész nap fáslizva legyen.Maradna a hetekig tartó ágyhoz kötöttség, de azt pedig a csípőm nem bírja. Ez a 2 nap is is maga volt a pokol.
Egyébként jó hír, hogy Ági anyukájának mind a 2 sebe -5 év után- végre begyógyult. Ő már 1 hónapja használta a tapaszt, és már alig váladékozott a sebe, mikor javasoltam neki- érdekes, hogy a szintén alga tapaszt, amit én együtt rendeltem meg a nedves tapasszal, gondolván, hogy az utókezelésre jó lesz, mikor már nem váladékos, de még vigyázni kell rá. Csakhogy Zsuzsa nővér szerint az nálam a seb túlburjánzását (akármit is jelent) idézte elő. Ő először valami mással kezdte kezelni, de másnap már ezüsthálóra préselt algát hozott. Ez beválni látszik. Ma, a reggeli átkötözés után már csak háromszor, vagy négyszer feküdtem le fél-egy órákra.Alig-alig dagadnak a lábaim. Szerintem közrejátszik ebben az is, hogy nincs az a pokoli hőség.
 

2014. június 11., szerda

Megbántam,

hogy szóltam a sebem miatt. Délután volt itt a nővér, de 3 órán belül átázott mindenem a maró sebfolyadékkal.  Ugyan tiszta gézzel átkötöztük.  De 2 óra alatt megint átázott Legszívesebben letépném magamról az egész szarságot, és visszatenném a sajátomat, amíg még nem késő, de sajnos nem tudom megcsinálni.. Az enyémmel már 3 napon keresztül bírta, és sokkal szebb lett, mint amikor elkezdtük.
Sosem bocsátok meg magamnak, ha a "hivatalos " sebkezelés rosszabbá fordította az állapotomat. Ha , amint érzem, hatalmasra nőtt a seb, akár1 -2 hétbe is beletelik, mire megérkezik az a nagyságú, ami be tudja fedni. Az pedig több, mint 100ezer Ft-ba fog kerülni. Nem beszélve a sokkal tovább tartó szenvedésről. Szerintem a novemberi műtétnek is búcsút inthetek majd.

2014. június 6., péntek

Tapaszolás

Csak az olvassa el ezt a posztot, aki bírja Az undorító sebek leírását. Képet nem rakok föl róla, az már túlzás lenne.

Ági kedden délben föltette nekem az első tapaszt. Azonnal kezdett jobban viselkedni. Először elöntötte a lábamat egy jóleső forróság ami néhány órán belül melegséggé szelídült, de szintén nagyon kellemes volt. Főleg, hogy ahogy fölkerült a tapasz, és elmúlt a fájdalom is. Éjszaka végre tudtam jól aludni.Biztonságban éreztem magam. Nem kellett folyton azon agyalni, nehogy összekenjem az ágyat, vagy, hogy beleragad a seb a nadrágszáramba. Nyugodtan telt a szerdai nap. sürögtem - forogtam, még a csípőfájdalom sem zavart, pedig  az se semmi.
És akkor este 11 után éreztem, vagy hallottam?-egy halk pukkanást. A hasító fájdalom csak néhány másodperc után következett. Aztán éjfél után éreztem, hogy a géz kezd nedvesedni.Éjjel kettőkor már nem bírtam fent maradni, így lefeküdtem. Talán jobb lett volna, ha akkor rögtön levágom a gézt, leveszem a már rég telítődött tapaszt. Le még talán le tudtam volna venni, de a sebbel már nem tudtam volna mit kezdeni.
Zolit csak reggel riasztottam. 10 körül már itt volt. Letekerte a gézt, amivel persze föltépte a sebet is. Tulajdonképpen szerencse volt, mert a hetek-hónapok alatt befele rohasztó lötty kiszabadult.  A tapasz tett róla, hogy föllazítsa a rothadó húst, de a mennyiséggel már képtelen volt megbirkózni. Kimosta fertőtlenítős vízzel - miközben én összeszorított fogsorral a csillagokat láttam. Hihetetlen az a mennyiségű izé, amit sikerült eltávolítania. Rögtön vékonyabb, és puhább lett az alsó lábszáram.  Csak negyed órát tudtuk pihentetni, aztán Zoli föltett egy újabb tapaszt most már a megrendelt átlátszó rögzítővel ragasztva rá a tapaszt.   Rohannia kellett intézni a dolgait, mert pénteken hajnalban már úton voltak Korzika felé. Megígérte, hogy este még visszajön rám nézni.
Délután hallottam megint a halk pukkanást. Most már a géz takarása híján láthattam, hogyan nyílik föl, és pöndörödik vissza egyre jobban a rögzítő tapasz, szerencsémre felül.A zokniba dugtam egy kozmetikai kendőt, hogy az fogja föl a lefolyó trutyit.Egy másikkal pedig időnként a felpöndörödött részről is itatgattam föl.Így tulajdonképpen nyugodtan, bár elég nagy fájdalmak között tudtam várni Zolit, aki fél hat körül meg is érkezett.
Csodálom, hogy  ezt a rondaságot látva nem ájul el, holott már egy vérvételtől is elalél.

Kiderült, hogy most először utazási iroda által szervezett útra megy, méghozzá tengeri kajaktúrára Korzikán. Kíváncsi leszek, milyen élményekkel jön haza. Busszal mennek. Idáig mindig kocsival, senkihez sem kellett alkalmazkodnia. Korzikáig pedig hosszú az út. Egyszer már volt ott, de repülővel, helyben pedig kocsit bérelve.