Elindultunk, hogy megnézzük a Szépművészetiben a Rembrandt kiállítást

De előbb ebédelni szerettünk volna valahol. Ezért nem tudtunk mopeddel menni, csak kerekesszékkel.
A Piroska nevű retro étteremben kötöttünk ki.

Tökéletes retró hangulat, régi, még mindig működő Orion TV-vel, 60-as evek eleji zenével, kockás abrosszal, a konyhából a lengőajtón kiáramló ételszaggal,

nekem hatalmas adag rántott borjúlábbal:

Zolinak amolyan  "magyar módra készült" (tehát vacak) milánói makaróni, óriási (finom) sajttal töltött sertésbordával . Egyedül a tálalás nem volt "retró". A 60-as években nem törődtek ennyire a tálalással, hogy a szemnek is szép legyen. Rántott húst pedig étteremben sosem választottunk. Óriásinak tűnt ugyan, de hajszálvékonyra volt kiklopfolva a hús.
  

Ebéd közben jött a telefon: " Jaj, Zoli, elfeledkeztünk a Müpabeli koncertről. Ugye ideérsz 7-re?
-Igen, de nem vagyok komolyzenei koncerthez öltözve, no meg elég büdös ételszagú is lesz a ruhám. Még csak most indulunk majd az étteremből a múzeumba."

Úgyhogy mondtam neki, hogy akkor most a  múzeum kimarad - úgyis csak most nyitották meg a kiállítást, lesz még időnk bőven megnézni. De ilyen ruhában nem mehetsz oda. Itt jól érzem magam. Elnézelődünk még kicsit, nyugiban befejezzük a kajálást,és indulunk haza. 5-re otthon vagyunk, és lesz időd hazamenni átöltözni.
Nem szeretek úgy múzeumba menni, hogy nézegessem az órát, mikor kell hazaindulni.Szeretek olyankor elfeledkezni az időről, és addig állni egy kép előtt, ameddig kedvem tartja. Nem pedig afféle turista módra végigrohanni, és kipipálni, hogy na, ez is megvolt. Így is gyakran megcsúszunk az idővel, és az utolsó termeket lóhalálában kell végigrohannunk, mert már záróra van. -Ezt persze nem mondtam, csak gondoltam. Ezért is nem értem azt a koncepciót, hogy sok múzeumnak kell egy helyen lennie. Szerintem egy napra 1 múzeum éppen elég. Feldolgozni a látottakat is idő kell. Lehet, hogy ezt csak én gondolom így?