2015. október 31., szombat

1 nap kórház után

szombaton reggel már haza is engedtek.
Bár nagyon aranyos szobatársam volt egy 77 éves néni személyében, és a nővérek is nagyon kedvesek, a kaja is kifogástalan volt (és még választani is lehetett 2-3-féle étel közül), örültem, hogy kiszabadulok.
Ágyék helyett könyökhajlatból végezték a beavatkozást. Nem akarták a 16.-i műtétemet semmivel kockáztatni. Csak hát így nem terhelhettem a jobb karomat. Így a járókeretezés szóba sem jöhetett.A kocsim joy-stickjét sem tudtam volna kezelni, mert 4 órán keresztül kicsit sem hajlíthattam be a jobb karomat. Innom viszont muszáj volt a beavatkozás utáni órákban legalább 2-3 liter folyadékot. Így aztán be kellett hívnom Zolit segítségnek, mert  ágytálat  a csípőm miatt nem tudok használni. Meg az ágyból sem tudok fölkelni úgy, hogy ne használnám a kezeimet. Katétert viszont nem akartak adni Idáig  minden kórházban, -ha nem is szívesen-de adtak. De nekem áldott jó fiam van. 1 órán belül jött, segített, ott volt velem, amíg szükségem volt rá, amíg nem lazítottak a kötésen, amíg végre újra nem használhattam óvatosan a kezemet.
 
Előtte, kedden Olivér is meglátogatott Zoli társaságában. Épp itt volt a banki intézőm is, így ő is megcsodálta az unokámat. Kapóra jött a látogatás, így Zoli is megspórolt egy látogatást a bankban.
Oli kifejezetten jó hangulatban, mosolygósan ébredt.Pedig előző nap két oltást is kapott.  Lehet, hogy a kócos hajam nevettette meg?


Ugyanis Évi korábban érkezett a vártnál. Szerencsénk volt, mert az egyik szomszédom itthon volt, és beengedte.

November 16.-án végzik el a nagy műtétemet.
Előtte, 12.-én az Ortopédiára vagyok előjegyezve.Lehet, hogy egyedül is el tudok majd menni, mert tegnap óta lényegesen javult a lábam .
Az unokámtól is most kaptam meg az első, igazán nekem szóló mosolyt!

Optimista hangulatban vagyok!.


Sikerülniük KELL az előttem álló műtéteknek! Már csak Oli kedvéért is! Imádom!

A kórházban, immár - ha óvatosan is, de már a- járókeretet használva:




Míg nem voltam itthon, doni átalakult lazac-evő szörnyecskévé:

2015. október 28., szerda

Mégsem csütörtök

Kedden délután telefonáltak Zolinak, Hogy mégsem csütörtökön lesz az értisztítás, hanem pénteken.
Így csak szombaton jöhetek haza. Vagy nem.
Szerintem bent akarnak tartani, és hétfőn, vagy kedden megcsinálni a nagy műtétet.
Jó lett volna előre tudni, mert akkor Zoli Pénteken át tudta volna vinni Donit kajástól, ketrecestől Icához.
Én azt hittem, hogy a bal lábam ereit tisztítják, Nehogy úgy járjunk, mint 2 éve, amikor 24 órán belül kétszer is meg kellett műteni, mert egy már félig levált plakk eltömítette a műeret.
No, mindegy. Majd megkérem az orvost, hogy a bal lábamban is tisztítsa ki. legfeljebb 15 helyett 25 percet kell kibírnom a fémasztalon.

2015. október 21., szerda

Értágítás, és a rizikósabb érműtét

Zoli délután telefonált: jövő csütörtökön be kell vonulnom az érklinikára. Első nap csak értágítás, és sztentbeültetés. Azután meglátják, hogyan lesz kapacitás a súlyosabb műtétre. Ha nem lesz hely, a beavatkozás után csak 24 órát kell bent lennem, aztán hazajöhetek néhány napra. Ez lenne nekem a legjobb!
Röpke 3 év alatt ötször, vagy hatszor? -már én sem tudom követni- voltam érfestésen.
Az érfestést csináló orvos meg is jegyezte: csupa göb, meg varr mindkét  csuklóartériám. A következő ilyen beavatkozás érzéstelenítés ide- vagy oda, sokkal kellemetlenebb, fájdalmasabb lesz.
Ez vár rám csütörtökön, hacsak nem altatásban akarják elvégezni. De inkább az érzéstelenítés fájdalmakkal, mint az altatás. A másik műtétet, -gyanítom- nem gerincérzéstelenítéssel, hanem altatásban tervezik. Remélem, ezúttal nem kell dupláznom majd, mint a múltkor. És lehetőleg élve, nem nyakig bénán keveredek ki belőle. A kardiológiai ultrahang eredménye nagyon biztató. A 2 stent tökéletesen működik.
Jövő héten nagyon szurkoljatok nekem.
Az előző bejegyzés csetepatéja nem jött túl jókor nekem. Lelkileg padlóra vitt.

2015. október 19., hétfő

Donitól ehhez hasonló ajándékokat szoktam kapni





A Ciklámen utcában sok csontja volt. Ott nagyság szerint emelkedő sorrendben 3 darabot is felállított, egymástól egyenlő távolságra. Ugyanis csak háromig tud számolni. 
(Itt kegyetlen kezek, ahogy kapja a következőt, a régit kidobják a szemétbe.)
Aztán büszkén leül a  nagy mű elé, és várja, hogy észrevegyem. Odajön hozzám, 2 lábra ül, és várja a dicséretet, ami buksi simogatás, fülvakarás, és nasi képében rendszerint meg is szokott érkezni.



2015. október 17., szombat

Érfestés, és ami retteneteen fölháborított

Tegnap minden olajozottan ment. 10-re Ica is megérkezett. Addigra már túl voltam vérvételen, branülbeültetésen Már csak az EKG , és az általános vizsgálat hiányzott.
Előző nap Ilusnak is sikerült átküldenie e-mailben az INR eredményét: 1,1 ez szuper. Szegénynek nagy fejfájást okoztam, mert csak a doktornő lap-top-ján van internet, a bentin viszont nincs. Angéla pedig csak hetente háromszor dolgozik. Csütörtökön pont nem. Viszont a leletre péntek reggel 8-kor már szükség volt. De végül is minden összejött.
A beteghordozó jött értem, hogy várnak a műtőben. Az EKG, az általános, és sebvizsgálat várhat.
Zoli még ott volt, és meg is várta, míg kijövök.
A hölgy, aki az érfestést csinálta, mondta, hogy teli van az artériám csomókkal. Megkérdezte, hányszor végeztek nálam 10 éven belül érfestést? Mondtam neki, hogy az utóbbi 3 évben ötször.
 Aztán Zoli elment dolgozni... Nekünk maradni kellett a kötelező 5 órás ott tartózkodásra. Szerencse, hogy kaptam kórházi ebédet, mert a magammal vitt kaja az autóban maradt. Csak a 2 sajtosrúd állt rendelkezésemre, amit előző nap én tettem be a hátizsákba. Az egyiket megettem, mire kiderült, hogy újabban jár érfestés után kórházi ebéd, vagy vacsora.
A második is gazdára lelt egy cukorbeteg néni személyében. Nagyon hálás volt a segítségért.

Megbeszéltük, hogy Zoli 4és 5 között jön értem. 1/2 5-kor telefonált, hogy a "Moszkva téren" dugóba került. Végül fél 6-kor, zuhogó esőben érkezett meg. Azt mondta, a legdurvább a 300méteres szakasz volt a kórházig. Kerek fél óráig araszolt benne.

Egy időre megszakítottam az élménybeszámolót, mert nagyobb élmény volt, hogy pár perccel 4 után megérkezett az unokám. 5 körül cicizett egy fél órácskát, de úgy látszik, nem volt elég, mert alig telt el fél óra, újból megéhezett. És én - életemben először - cumisüvegből etettem egy csecsemőt. Zolinak volt ugyan cumisüvege, de az csak akkor került elő, amikor már járt. Abból itta a kakaót este, meg a teát mikor úton voltunk. Volt, hogy egyszerre kettőből ivott. Különben nálunk a kiskanál, és a kétfülű bögre volt szolgálatba állítva mikor már vegyesen táplálkozott. Képek később, mert Zoli nem hozta be a mobilját. Nikiével fényképeztünk, így kicsit komplikáltabb. 7 körül mentek haza.
Csak érdekességképpen említem, hogy Doni egyszer nem tüsszentette el magát, míg itt voltak, és nem is köhögött.

Az is kicsit komplikáltabb volt, hogy a motoros székemmel mentünk, hogy önállóan is tudjak mozogni. Így szegénynek nem egyszerűen össze kellett csukni, hanem még szét is szerelni a székemet. Mindezt zuhogó esőben. Itthon már kihozta a másikat, azzal tolt be, míg az akkusat darabokban hozta be.
Hétfőn vissza kell mennünk kontrollra, meg beszélni az aneszteziológussal. 2-3 héten belül pedig megműtenek.Remélem, ezúttal nem tesznek be gyógyszerkibocsátó sztentet, csak simát, mert valamilyet biztosan tesznek be állítólag. Meg valami áthidalásról is beszélt a doktornő. Megpróbáltam viszonylag értelmesen nézni rá.

És most egy dologról, ami nagyon fölháborított:
Kaptam 1 számlát : nettó ár 88.000,- Ft  ezt az OEP által támogatott közgyógy-igazolványra ingyenes gyógyászati segédeszközt már árulja valaki a Jófogáson 20.000Ft-ért. Nem kéne az ilyeneket ellenőrizni, hogy miért adja el? Legalább az a cég tenné meg, aki forgalmazza, és szólna be az OEP-nek, hogy büntesse meg, vagy netán vegye el tőle az ingyenes hozzájutás lehetőségét.  Mivel csak nemrég rukkoltak ki ezzel az újdonsággal, néhány hónapja kaphatta az illető.Csere is érdekli: "telefonra, vagy más műszaki cuccra", azaz nem a közgyógyigazolvány tulajdonosának temetésére kellene pénz. Mert azt még megérteném.
Régen is láttam, hogy tizedáron árulták a mopedeket , kihangsúlyozva, hogy eredeti gyári csomagolásban, 2 év garanciával.

2015. október 12., hétfő

Olivér látogatása, és érbajok

Olivér tegnap végre megint meglátogatott.
Múlt hétvégén Tihanyban voltak esküvőn.

Arról sajnos csak a facebookon találtok 1-2 képet. Az én itteni albumomban sajnálatos módon nincs benne.
Két hete láttam utoljára. Azóta nagy változások történtek: Teljesen átállt az anyatejre, ezért, mivel tápszert már nem kap, lefogyott kicsit, viszont nagyon megnyúlt!


Bizony az itt tartózkodása bő 3/4 részét átaludta, mivel az autó mindig ilyen hatással van rá.
Ha nem magától ébred föl, akkor nagyon hiszti lesz, így hát hagytuk aludni.


Már érdeklődik a színes játékok iránt, nyúlni ugyan még nem nyúl feléjük:



Azért a látogatás vége felé csak fölébredt, és én végre az ölembe vehettem:


Igaz, a karomban rögtön folytatta is a szunyát.

Hiába ez egy ilyen nap volt.

És most jöjjön a kevésbé vidám téma: 
Valahogy a fekélyből az egyik baktérium bekerült a véráramba. Így begyulladt a lábam. 
Sürgősségi beutalóval mentem az érklinikára. Szerdán felírták az Antibiotikumot, és még valami eszméletlen drága gyógyszert. Pénteken visszamentünk kontrollra, ahol hétfőre behívtak érfestésre.
No, ez a mai nap lett volna. De tegnap éjjel, - talán az idegességtől, -  megint volt hőemelkedésem, és a lábam is fájt, és időszakosan ugyan, de le is bénult.
Péntekre halasztották az érfestést. De mivel akkor ügyeletes is lesz a kórház, talán előbbre kerülök, ha  már a rendelőben megcsináltatom a vértesztet.
Aztán 2-3 hét múlva jön a bal lábamban is az ércsere. Enyhén szólva is parázok tőle, mert az előzőnél 24 órán belül kétszer is negműtöttek, 3,5, és 4,5 órás mély-altatásban. Akkor még jól bírta a szívem.
Azóta viszont történt egy szívkatéterezés, 2 sztent beültetése a  szívkoszorú erekbe. Az altatás pedig veszélyessé vált.

2015. október 7., szerda

Új szemüveg, kórház

A borfesztiválon elhagytuk a távollátó napszemüvegemet, így újat kellett csináltatnunk. Ez is fényre sötétedő, mint a másik volt. Aminek rettenetesen örülök, ha oldalról süt a nap, nem fog elvakítani.



Mióta nem írtam, rövidebb lett a hajam is. Rettenetesen elmélyültek a homlokomon a ráncok.
Szept. 2-án voltunk a bőrgyógyászaton kontrollon. Ott láttam meg, hogy újra vörös a lábam. . Azóta egyre jobban fáj. Éjszaka nem tudok aludni, fekszem, kelek, kínlódok. Azért is csentem el Oliver naplójából a hozzám került vázlatokat, hogy mégis legyen valami a. blogban.
Mára kaptunk sürgősséggel beutalót az Érklinikára.
Megállapították, hogy a seben keresztül vírus került a szervezetembe. Írtak fel Antibiotikumot, meg valami másik gyógyszert. Pénteken kell visszamennem. Ha nem reagálok rá addig, akkor István kórház....


                                                                  és Olivér útlevélképe.

2015. október 3., szombat

Fogok, mászni akarok, sírva uncsizom, mert növök


Apára mászok, mert csak rajta vagyok hajlandó hason aludni. 




Kis lépés az emberéletben, Nagy lépés Olivérnek

Zoli véletlenül az én blogomban írta Oliver-e helyett. Gondoltam, ide is beteszem:


Reggel úgy ébredtem, hogy látok. Akarom mondani látom....

Az Apám. Hát képzeljék el!

Amikor Apu dumál én belenézek a szemébe. És hiába akart megviccelni, hahaha...
Arrébb tolta a búráját én pedig követtem a szememmel. 

Hát mit mondjak? Meglepődött. 
Ezt a játékát még vagy tízszer eljátszotta és ugyanaz történt. Én meg láttam az igazi meghatódottságot az arcán. 

Képzeld el ma voltunk a kormányhivatal kormányablakában. Vagy hol.

Pont bealudtam amikor mondják mekkora sztár lehetnék. Hát én meg erre azt válaszoltam nem érdekel, inkább alszom tovább. 

Aztán Apu addig szórakozott velem mire másodszorra sikerült egy nagyon menő képet csinálni rólam....        Az útlevelemhez! Irány Párizs, Róma, London... Bon Jour, Bon Giorno, Good day.

Na pusszantás 
Oli