1 nap kórház után

szombaton reggel már haza is engedtek.
Bár nagyon aranyos szobatársam volt egy 77 éves néni személyében, és a nővérek is nagyon kedvesek, a kaja is kifogástalan volt (és még választani is lehetett 2-3-féle étel közül), örültem, hogy kiszabadulok.
Ágyék helyett könyökhajlatból végezték a beavatkozást. Nem akarták a 16.-i műtétemet semmivel kockáztatni. Csak hát így nem terhelhettem a jobb karomat. Így a járókeretezés szóba sem jöhetett.A kocsim joy-stickjét sem tudtam volna kezelni, mert 4 órán keresztül kicsit sem hajlíthattam be a jobb karomat. Innom viszont muszáj volt a beavatkozás utáni órákban legalább 2-3 liter folyadékot. Így aztán be kellett hívnom Zolit segítségnek, mert  ágytálat  a csípőm miatt nem tudok használni. Meg az ágyból sem tudok fölkelni úgy, hogy ne használnám a kezeimet. Katétert viszont nem akartak adni Idáig  minden kórházban, -ha nem is szívesen-de adtak. De nekem áldott jó fiam van. 1 órán belül jött, segített, ott volt velem, amíg szükségem volt rá, amíg nem lazítottak a kötésen, amíg végre újra nem használhattam óvatosan a kezemet.
 
Előtte, kedden Olivér is meglátogatott Zoli társaságában. Épp itt volt a banki intézőm is, így ő is megcsodálta az unokámat. Kapóra jött a látogatás, így Zoli is megspórolt egy látogatást a bankban.
Oli kifejezetten jó hangulatban, mosolygósan ébredt.Pedig előző nap két oltást is kapott.  Lehet, hogy a kócos hajam nevettette meg?

Ugyanis Évi korábban érkezett a vártnál. Szerencsénk volt, mert az egyik szomszédom itthon volt, és beengedte.

November 16.-án végzik el a nagy műtétemet.
Előtte, 12.-én az Ortopédiára vagyok előjegyezve.Lehet, hogy egyedül is el tudok majd menni, mert tegnap óta lényegesen javult a lábam .
Az unokámtól is most kaptam meg az első, igazán nekem szóló mosolyt!

Optimista hangulatban vagyok!.


Sikerülniük KELL az előttem álló műtéteknek! Már csak Oli kedvéért is! Imádom!

A kórházban, immár - ha óvatosan is, de már a- járókeretet használva:

Míg nem voltam itthon, doni átalakult lazac-evő szörnyecskévé: