2014. január 27., hétfő

Web search és java

Mikor a kórházból hazajöttem, a Google helyett már Web search várt. Ráadásul "Ön nyert" különböző változataival, amiket aztán hosszas küzdelem árán tudtam csak likvidálni újra, és újra. No meg ez az átok W.s a legváratlanabb pillanatokban, pl olvasás, vagy játék közben magától is feltöltődött az "imádott" nyert -jével együtt,-eltüntetve egyúttal 1-1 talonba tett oldalamat- újra és újra felb...-va az agyamat. És persze kezdődött a vele való harcom elölről.
Ezzel egy időben a javás játékok is működő képtelenek lettek. Ez egyébként 1-2 havonta elő szokott fordulni, és egyre nehezebben tudja kijavítani.
Tegnap Zolinak több, mint 3 órás küszködésébe került a hibákat kiküszöbölni. De: most a Google-nak olyan variációja van a gépen, ahonnan nem tudok belépni a levelezésembe.

Csupa "öröm" az élet :-((( 

2014. január 23., csütörtök

Kórházi kivizsgálás 2

Még aznap, mikor bementem, azaz szerda délután telefonáltak Debrecenből, hogy el kell halasszuk  a február 6-i csípőműtétet március 20.-ra, ment a professzor úrnak közbejött 1 külföldi munka. Pedig már nagyon szeretnék túl lenni rajta.
Pénteken pedig a kardiológiai konzíliumon közölték velem, hogy  mivel az egyik beültetett stent egy éven keresztül gyógyszert bocsát ki magából, és ha csak egyetlen napig is kihagyom az új véralvadásgátló gyógyszeremet, bealvadhat a vérem, és meghalhatok. Ezért aztán 6 hónapon át semmiképpen nem jöhet szóba egy újabb műtét.  Az Asasantint ugyan 1-2 héten keresztül is ki lehet váltani a "hasbaszúróssal", de ezt nem. Egyébként szörnyű mellékhatásai vannak ennek a gyógyszernek. A leglehetetlenebb helyeken kezdek el vérezni. A legkellemetlenebb, hogy az orromból naponta jó néhányszor percekig dől a vér.
Az érsebész azzal a tudattal építette be nekem a stentet, hogy február elején már műtenek. Úgyhogy nem értem a helyzetet.
Pénteken elmaradt egy vizsgálatom, így hétfő helyett csak kedden jöhettem haza.
Kedd reggel  már megint volt egy nagy ijedtségünk:   Egész reggel mondogatta, hogy neki nincs semmi baja, haza akar menni. Csitítgattuk, nyugtatgattuk, hogy pár nap, és hazamehet. De most el kell viselnie ezt a helyzetet. Közben folyton a pelenkájában turkált. Csurom vér volt a keze. A nappali nővér, miközben  lemosta, átpelenkázta, dühöngött, hogy ő még ilyet nem látott, hogy egy besárgult, vérző beteget erre az osztályra hozzanak.
Ahogy a nővér kiment, a kapaszkodó segítségével valahogy sikerült felülnie az ágyban. Én már csak arra lettem figyelmes, hogy megpróbál kiülni az ágy szélére.Rászóltam, hogy nem szabad leszállnia az ágyról, hiszen akkor is folyt a karjába az infúzió. Nem válaszolt. De talpra kecmergett. Némán állt ott vagy fél percig, -mi meg lélegzetvisszafojtva figyeltük-aztán egyszer csak megingott, és eldőlt. A feje nagyot koppant az éjjeli szekrényen. Az infúzió természetesen kiszakadt a karjából. Mikor magunkhoz tértünk, Etának megint volt egy futása a folyosóra nővérért. Szerencsére a másik szobában voltak, így pillanatok alatt jött a segítség. De sehogy se tudtak hozzáférni. Ehhez előbb el kellett tolniuk az ágyat, kivenni alóla a felborult széket. Nagy nehezen tudták csak felemelni. Jó húsban volt. Az egyik nővérnek alaposan meg is rándult a dereka. Majdnem visszaejtette a földre szerencsétlent.
Kérdezték, minden rendben van-e vele? Nem ütötte-e meg nagyon magát. Szerencséjére sértetlenül  megúszta a hatalmas esést.
Visszakötötték az infúziót, és hoztak ágyrácsot, meg karszalagot is a csuklójára.

Kedden délelőtt Eta hazamehetett. Nóri pedig visszakéredzkedett az intenzívről az osztályra. Kissé megdöbbent, hogy nem volt a helyén az ágya. Ugyanis a sárga hölgyet ágyastól vitték hasi ultrahangvizsgálatra, meg röntgenre. Így aztán szerencsére Eta ágyára került. Hogy miért mondom ezt?  Mindjárt...
Azt hiszem, azt még nem meséltem, miért neveztük el azt az ágyat " halálágynak".
Mikor hétfőn Nórit bejött kivizsgálásra, épp akkor halt meg valaki azon az ágyon. Várnia kellett, mert még nem volt szabad ágy.  A távozók csak 11 óra után mentek el. Mondjuk én biztos, hogy nem feküdtem volna a helyére, pedig nem tartom magamat babonásnak. Inkább megvártam volna, míg egy másik felszabadul. Pláne, akkor, ha mindkét vesém leállt, és dialízises beteg vagyok.

No, szóval ott tartottam, hogy elvitték különböző vizsgálatokra. Jó sokára került vissza. A doktornő éppen vizitelt a kórteremben. Alig vártam már, hogy befejezze, mert rettenetesen kellett pisilnem, és hát előtte nem szerettem volna használni a szoba WC-t, mert az is annyira alacsony, hogy jajgatás nélkül nem tudok ráülni.
Ekkor hozták vissza. A szintén a szobában tartózkodó 2 nővér azonnal abbahagyta Nórinak az itt maradt holmijának leltár szerinti átadását, és odasiettek.  Leállt az infúziója. Megpróbálták újraindítani. Ekkor odahívták a doktornőt, aki megfogta a csuklóját, és a nyakához nyúlt, bólintott, aztán visszament Eszterhez. 
Aztán a nővér azt mondta:" Nyugodjon békében!" -és elkezdte betakarni a lepedőbe.
Én pedig megdöbbentem. Sok embert láttam már meghalni a kórházakban. De hogy valaki ennyire csendesen, észrevétlenül menjen el! Lehunyt szemmel, mintha csak aludna.
Később, mikor Attiláék elvitték, mondta, hogy amikor hozta fel a liften, még nyögdécselt, meg mondott is neki valamit,amit nem nagyon értett meg, de ráhagyta. És 2 perc múlva meg már... 
Örültem, hogy Nóri 2 nap őrző után, saját felelősségre akkor jött meg, mikor még élt, és így másik ágyat kapott.

**************************************************************************

Doni, mikor hazaért, furán viselkedett nagyon!
Szokása ellenére felugrott az ölembe. Ezt soha nem csinálta még! Nem szereti, ha ölbe veszik.

2014. január 22., szerda

Kórházi kivizsgálás

Szerdán fél 10-re értünk be a kórházba.Minden flottul ment. 3/4 10-kor már meg is volt az ágyam, kipakoltunk. Szoba WC is került, nem kellett az enyémet felhozni. Tanulva az előző kórházi sztoriból, amikor az egész kórházban egyetlen egyet sem találtak, automatikusan vittük magunkkal az enyémet. Szerencsére nem kellett. Zoli mehetett is  dolgozni.
Később megtudtam, hogy az "akadálymentesített" fürdőszoba már az átvételkor sem volt az. Alacsony WC, kapaszkodó csak az egyik oldalon. A másikon a lehajtható kar hiányzik, tehát egy mozgássérült képtelen használni. A zuhanyzónál már az átvételkor sem ment le a víz, csak órák alatt. Ha valaki csak 2 percig zuhanyozott, a kórterembe  is befolyt a víz.
De a legelképesztőbb, hogy hiányzott a nővérhívó, ami miatt csak a jószerencsének köszönhető, hogy a "halálágyon" infarktust kapott Nóri nem halt meg.
Most azért kicsit igazságtalan vagyok, mert a dolog szombaton késő délután történt, amikor csak ügyelet van, és a nővér az ügyeletes orvossal egy vérző beteget látott el valahol. Azaz, ha lett volna nővérhívónk, akkor is keresgélni kellett volna, mert nem tartózkodott ott senki.  A 90 éves Eta próbálta a  levegő után kapkodó, hányingerrel küzdő, jó húsban levő szintén a 80-hoz közeljáró beteget felültetni, míg én kétségbeesetten botorkáltam ki a folyosóra segítségért kiabálva.  Szerencsémre kb 10méterre tőlem,  nem messze a nővérszobától ült egy hölgy. Aki rögtön felpattant. Sajnos nővérnek, orvosnak nyomát sem találta.  Vissza a kórterembe. Nórit már sikerült föltámasztani. Nekem már csak megtartani kellett. Arra már tudtam vállalkozni. Eta pedig szaladt orvoskeresőbe. A hölgyet megkérte, hogy figyelje, visszatér-e valahonnan a nővér. Múltak a percek, mire nagy megkönnyebbülésemre egyszerre futott be a nővér az orvossal. Hirtelen előkerült egy kardiológus is, és egy ápoló. Este 9 körül úgy döntöttek, -ez bizony infarktus-és átvitték a kardiológiai őrzőbe. Az izgalmak után,  -végre nyitott ablakok mellett (mert Nóri félt a huzattól, nem engedett szellőztetni, a kórteremben pedig rendszeresen 28-30 fok volt.) mindketten mély álomba merültünk.   Hétfőn, kora reggel gazdára talált a mellettem levő ágy is. Aznap este behoztak egy besárgult beteget, aki , mivel telt ház volt, Nóri ágyára került. Akkor még tudott kommunikálni az orvossal. Nem kért karszalagot. 3  rokona kísérte. Amíg a dokival beszélt, őket kiküldték a szobából. Nekünk nem mutatkozott be, de annyit mondott, hogy a rokonai azért hozták be, mert a halálát kívánják. Mondtuk neki, hogy épp azért hozták be, hogy életben maradjon. Láttuk, hogy milyen nagy szeretettel vették őt körül. Nyugtalan, és forró éjszaka következett. Ő sem engedte, hogy kinyissuk az ablakot. Viszont egész éjjel félrebeszélt, és állandóan el akarta küldeni Andikát. "Takarodj innen el Andika!  Úgysem kapsz tőlem semmit, hiába követelődsz!"

Hajnalban végre elcsöndesedett, és elaludt, mikor végre eszembe jutott azt mondani neki, hogy Andika már nincs itt, elment!

Megjött Ági!  Szerencsére reggel eszembe jutott, hogy névnapja van. Kapott egy üveg gyümölcsbort
Be kell fejeznem mára a beszámolót.  Kipakoljuk a kórházi holmit, sütünk valami édességet, mert vasárnapra bejelentkeztek az erdélyi ismerőseim. Estére meg valószínűleg már nagyon fáradt leszek.

2014. január 14., kedd

Fogorvos, és egyebek...

Túl későn mentünk a fogorvoshoz. Ma kiderült, hogy, bár a panoráma felvételen nem látszik, de a röntgenen nyilvánvaló, hogy a most kezelt fog mellettinél is termelődnek a bacik.  Hiába mondtam Zolinak, hogy ne mindent az utolsó pillanatban... Most kell meg egy véradót is keresnünk, pedig nagyon jól tudta, hogy minden egyszerű vérvételnél is rosszul lesz, és gyakran el is ájul. Pedig neki jó a vénája. Mégis, hogyan gondolta, hogy a több, mint öt percig tartó vérvételt bírni fogja? Egyetlen ismerőse sem meri bevállalni... Most Ági próbál a rokonságából megkérni valakit.
Most a fogorvos is azt mondta, hogy a 3 hónapba tökéletesen belefért volna, de így kénytelen  "vészforgatókönyvet" bevetni.
Félek, hogy amennyiben a fogászat miatt dobja ki magából a szervezetem a protézist, sosem fogja megbocsátani magának a nemtörődömségét. Én pedig ágyhoz kötött roncsként vegetálhatok?
Sosem tudnánk meg, hogy ha időben kikezelnek, mi történt volna? Lehet, az eredmény akkor is ugyanez lenne.  Ki tudja.
De azért reménykedjünk.
Engem ez a mai bejelentés nagyon sokkolt.  A fogdoki azzal próbált vigasztalni, hogy szerinte úgyis eleve antibiotikumos kezeléssel gondolják a kezelésemet a műtét után.(kezeléssel a kezelésemet... nagyon jó fogalmazás, de pillanatnyilag nem tudok értelmesen gondolkodni)
Már az is eleve félelemkeltő volt, hogy a sebész közölte, hogy készüljek fel arra, hogy mindenképpen az intenzív szobába visznek a műtét után. És most még ez is...

2014. január 13., hétfő

Gondok

A belgyógyászatról még mindig nem jeleztek vissza, hogy mikor fekhetek be a kivizsgálásokra, pedig sürget az idő. Február elején le kell hogy menjünk Debrecenbe, mert a műtét előtt 2 nappal hashajtást kell csinálnom. Utána következő napon nem merném megkockáztatni az utat. Nem biztos, hogy az utána következő napon is nem kell még futkosnom. Tehát legkésőbb 3.-án. indulás. Február 1-2 viszont szombat-vasárnap. Akkor nincsenek vizsgálatok. Pedig már december elején bejelentkeztünk. 3 hetesnél régebbi vizsgálati eredményeket ugyanis nem fogadnak el.
Azzal számoltam, hogy erre a hétre behívnak. De még nem jelentkezett a kórház.
A másik, nagy gond az, hogy Zoli nem alkalmas a véradásra. Ő is az utolsó előtti pillanatig húzta az elmenetelt. De kiderült, hogy aki rendszeresen elájul vérvételnél, az nem alkalmas. Márpedig nála ez a helyzet. Most nagy gondban vagyunk, mert keresni kell  még egy embert, amire persze nem számítottunk.
Nem elég, hogy nagyon félek a műtéttől, még ezek az aggodalmak is hozzájönnek.

2014. január 8., szerda

Karácsony 03 és a szilveszter

Végre volt időm előkeresni, és betenni a picassába a karácsonyfát:



 A könyvespolcon, még az ideiglenes helyén egy festmény, amit Zoli kinézett magának. Niki pedig medig megvette neki karácsonyra.
Zoli imádja a dzsesszt. És nagyon tetszenek neki ennek a festőnek a művei. Nem drágák, úgyhogy arra az elhatározásra jutott, hogy Rendel tőle néhány festményt. Elhívja, hogy nézze meg a lakást, és kifejezetten oda fessen néhány képet. Ennél nagyobb méretűeket, mert egy 3,90méter magas lakásban pici képet nem tud föltenni a falra, mert komikusan nézne ki.
Túl sok könyv még nincs a polcukon.  Nálam viszont annál több : sok ezer pincében, garázsban...

No, itt már a lencsefőzeléket készítem Újévre:



 A vaku villanására néztem csak föl:


******************************************************************************
 Szilveszter délutánján ettem meg ezt a gyümölcsöt, amit természetesen Zolitól kaptam:


Fura neve van: kaki gyümölcs.
Felvágva így néz ki:


 Édes, mint a méz.  A másik neve: datolyaszilva. Bár sem datolyára, sem szilvára nem hasonlít.  És az íze sem...

Mikor hazajöttem, megtaláltam még egy doboz mézest, amiről meg is feledkeztem:


Jól is jött a felfedezés, mert a másik 2 doboz bizony már fogyóban volt.

**************************************************************************

Ezzel a temetőből hozott gyertyával az adventi koszorú közepén búcsúztattuk el az Óévet!
Végre vége van. Nem azért, mert 13-as, de nekem rettenetes volt ez az év.
Nagyon remélem, hogy az új több szerencsét hoz majd!