2013. november 27., szerda

Szülinap

A legnagyobb ajándékot kaptam a sorstól, (no, meg a dokitól) amit csak el lehet képzelni: sikerült a stentbeültetés, és nem is akárhogyan.
A szűkületek annyira veszélyes helyeken voltak, hogy még egy konzultációt tartottak. Arra jutottak, hogy 2 sebésznek kell lennie a műtőben velem. Meg is érkezett, de ekkorra a műtőkben teljes diliház alakult ki. Egyre érkeztek  a sürgős ellátásra szoruló betegek, halasztódtak az előre kiírtak.  Engem viszont már 2 héttel ezelőtt sem akartak hazaengedni. Azonnal műteni akartak, de a nyitott szívműtétet nem mertem, nem akartam vállalni.
Az én orvosom is reggel 1/2 8-tól műtött megállás nélkül, és este negyed 9 után vittek a műtőbe.
Nem mondom, hogy túlzottan nyugodt voltam. Ráadásul az utolsó pillanatban a másik orvost a másik műtőbe hívták.
 Az én dokim viszont meglepően frissnek látszott. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint akinek több, mint 12 órai operáció van a háta mögött.
No, fogjunk neki! Ezen kettőnknek kell túlesnünk!
Nem volt szabad elaludnom, bár majdnem leragadt a szemem az álmosságtól.
Semmi fájdalmat, sem nehéz légzést nem éreztem, csak kínzó éhséget.
Mikor elindultunk a műtőbe, még úgy volt, hogy egyenesen az intenzívre visznek megfigyelésre. Szerencsére erre végül nem lett szükség.
Mikor végre visszakerültem a szobába, úgy zabáltam, mint aki legalább 1 hete nem evett.
Nem szívesen tesznek be katétert, mert nagy a fertőzés veszélye, de már jó előre megbeszéltem a nővérekkel, hogy kímélni szeretném a felkarom begyulladt inait, ágytálat viszont nem tudok használni. Nagyon hálás voltam, hogy megtették a kedvemért. Csak éjszakára tett föl Zoli az ágyra, reggel meg leemelt a kerekesszékembe, hogy tudjam kímélni a karomat. Igaz, nap közben kénytelen voltam időnként fölállni a székből, és kicsit járkálni, de ez nem volt annyira megerőltető a karomnak. De jó lenne itthon is 2-3 napra egy ilyen katéter. Bár lehet, hogy bevonulok 5 napra az Uzsokiba infúzióra (egyébként is aktuális lenne már) ha meg tudom velük beszélni ezt a karkímélő dolgot :o)))
De most egyelőre azt kéne megtudnom, hogy vajon Loránál föl bírnék-e kelni az ágyból, mert meghívott egy kis kikapcsolódásra. Ha sikerülne, akkor igénybe is venném ezt a felajánlást. Persze előbb ki kell próbálni, de erre megint Zolit kell igénybe vennem. Szegénynek pedig így is alaposan felgyülemlettek a teendői.



2013. november 25., hétfő

Kórházban

15.30 még mindig nem kerültem sorra. Idáig vártunk orvosra mert ehhez a műtéthez két sebész orvos kell. 
Állítólag műtét után intenzíven monitorra tesznek. 
Nagyon félek és nagyon éhes vagyok.

20.18
Kezdődik a műtét. 

2013. november 22., péntek

Autó feltörés

Reggel 9-re volt megbeszélve  Ágival, hogy jön, de mivel este 9 körül ment el tegnap, gondoltam, biztosan elaludt.  Végső soron mindegy, mikor kezd, legfeljebb tovább marad.
10 körül kaptam SMS-t: 15-20 perc, és nálad vagyok.
Aztán mesélt: Képzeld, megyek le a kocsihoz, és feltűnt, hogy valahogy más a műszerfal. Közelebb érek, látom, hiányzik a rádió, és a "bütyök" fent áll. Pedig mindig ellenőrzöm mikor fölmegyek, hogy bezártam-e. (nyockerben  lakik)  A rádió az kölcsönbe volt, öreg cucc, nem sokat ért. Viszont a JPS, ami szintén eltűnt, 4 hónapos vadi új  60ezres készülék. A kesztyűtartóban tárolt kábelek, töltők mind-mind eltűntek. Remegő kézzel nyitotta föl a csomagtartót, mert  ott lapult a szipi - szupi új készülék, amit szombatom tett volna be a szerelő a kölcsönkészülék helyére, a hangfalakkal együtt. Szerencsére a tolvajok a csomagtartóval már nem foglalkoztak.
Az új már kivehető lesz, az ajtókat meg csak nem cincálják szét a hangszóróért.  Csak azt nem tudja, hogyan nyithatták ki az ajtót kulcs nélkül.
Mondtam neki: ez nem gond egy autótolvajnak. Néhány másodperc kell csak hozzá.
De hogy nem szólalt meg a riasztó? -kérdi Ági.
Erre már én sem tudtam felelni.
Azzal vigasztaltam, hogy legalább az autót nem vitték el.
Igaz, 17 éves. Jövőre lesz nagykorú.
Most kezdjük a 2. adag mézest díszíteni. Hála a diónak, erre már jól ragadnak a pici színes "izék" is

2013. november 21., csütörtök

Mézes próba

Se én, se Ági nem készített még mézeskalácsot.
Nyersen elég fűszeresnek éreztük.
Ági gyúrta, szúrta, én díszítettem.
A cicáknak, egereknek gyöngyszemet csináltam, hold csillagokkal, csillag úgyszintén, szív szívecskékkel, fenyő hópelyhekkel...
Apró színes bigyók legurultak... azt föl is adtam...
Sajna, mire kisült, a szemecskék kidurrantak. Lyukas szemmel bámultak állataink a világba.
Egyébként minden dísz remek lett.
Viszont a nyersen még fűszeres íz eltűnt, ahogy az édessége is.
Meg lehet ugyan enni, de dicsekedni vele?
Állítólag ebből a mennyiségből 3-4 tepsivel kellett volna készülnie: 60-80 db.
Lett belőle 2 tepsinyi 40 figura.
A másik fajta recept mennyiségét már eleve megdupláztuk. Az előírtnál több méz, és cukor, és fűszer került bele. A szemek csak sütés után, az írókázásnál fognak rákerülni.Ezt a tésztát egy éjszakán át pihentetni kell.
Kíváncsiak vagyunk, mi fog kisülni belőle. :o)))
 Ennek már sikerülnie kell!

Mindenesetre nagyon jól szórakoztunk munka közben! De tényleg!
Sajnos kutya, és madár nem volt a kiszúrók között. :-(   

2013. november 18., hétfő

Elmarad

a mai értágítás.
Bár már tegnapelőtt is vacakolt a torkom, de reménykedtem hogy elmúlik. Tegnap meg már fájt is, és elkezdtem köhögni. Talán már  a kórházban kezdődött a múlt héten, ahol éjszakára lett pokoli meleg. Én meg éjszakai melegben szoktam megfázni. Ráadásul pénteken itthon is elfelejtettem levenni éjszakára a fűtést. Meg mostanában már minden picike tevékenységnél leizzadok a fájdalomtól.
Azért este még reménykedtem, mert a forró borsmenta tea segíteni látszott.
Ma, mielőtt elindultunk volna, még felhívtuk a kórházat: azt mondták, inkább odázzuk el 1 héttel.
Egyelőre erőt gyűjtök még a levetkezéshez, aztán zutty bele az ágyba.

2013. november 16., szombat

Tegnap és ma

ágit megkértem, hogy jó korán jöjjön, mert el kell vinnie a laborba a kémcsövet. Szinte az egész délelőtt ráment a patikára, és az immár harmadik fajta párna beszerzési akciójára.  2- kor pedig le lett vágva a hajam tüsire. Kaptam mézes szívecskéket, jól elbeszélgettünk Lorával.
A párnákat ma délelőtt hozta el Ági.  Föltettük az Air Leggy-t is.  Háromszor lett cserélve, de ez a példány, úgy néz ki, hogy végre már hosszasan működőképes lesz. Mikor legutóbb cseréltettem, azt gondoltam magamban, hogy ez a legutolsó kísérlet. Legközelebb már a pénzemet kérem vissza. Sajnáltam volna, mert tényleg segít. Az utolsó cserénél 2 hét esett ki,és bizony kezdett erőteljesen visszadagadni a lábam.
Sajnos ez a párna sem tökéletes, de lényegesen később fájdul meg a popsim, mint a másik kettő esetében. Már csak 1 lehetséges fajtát nem próbáltam ki. Lassan  be kell majd látnom, hogy tökéletes megoldás nem létezik.
Már második éjszaka nem tudok normálisan aludni.Csak nagyon nehezen tudok elszenderülni, ráadásul leizzadva ébredek  begörcsölt lábakkal 1-2 óra múlva valami rémálomból, amire persze nem tudok visszaemlékezni. Néhány perig fel-alá járkálok, hogy kiálljon a görcs. Aztán  újra küzdök, hogy el tudjak megint aludni. Lehet, hogy időjárás változást érzek? Vagy a hétfői műtét visel meg már jó-előre? Nem állítanám, hogy nyugodtan várom! :-(((
A jobb karom úgy néz ki, mintha csuda erős muszklim lenne. Közben pedig még mindig alig tudom használni. Felemelni, kinyújtani egyáltalán nem tudom. Remélhetőleg a gyengébb bal, ami most használhatóbb, erősebb, nem fog begyulladni.

2013. november 13., szerda

Caravaggiotól Canalettóig

Mielőtt hétfőn bementünk volna a kórházba, vasárnap még ellátogattunk a Szépművészeti Múzeumba.
Nagyon szerettem volna megnézni ezt a kiállítást.
Nézzétek meg ti is!
Nagy élmény.
Másfél-két órára taksálják az időt, mialatt végig lehet nézni. Nekünk három óra is kevésnek bizonyult. Az utolját már rohamtempóban néztük végig, mert rettenetesen elfáradtam. Nem baj, majd még visszamegyünk.


Mivel a belépő árát megspóroltuk, belefért, hogy a múzeum  presszójában   Caravaggio tortát egyek, és hozzá Caravaggio kávét kortyoljak. Isteni finom volt mindkettő.

2013. november 12., kedd

kellemetlen eredmény

Tegnap délre megvolt már az érfestés. Akár haza is jöhettem volna 6 órakor.
DE...




Így néztem ki utána.
Az egyik csuklómon nyomókötés,  a másikon branül. Följebb az a barna folt a bal karomon az első, sikertelen branül beültetés "szétdrunnant" ér eredménye.

Mert sajnos  "DE"  az megint van :-(
Olyan katasztrofális állapotban van a szívem, hogy azonnali nyílt szívműtétet javasoltak.
De akkor a csípőműtétet el kellett volna halasztani - ha szerencsém van- " csak" fél évvel, ha nincs, akkor lehet, hogy 1 évvel is. Márpedig mikor volt nekem műtétnél szerencsém? Asasantint is abba kell hagynom, és helyette a szurit használni. Az anaszteziológus fogja eldönteni, milyen erőset használjak. Az egyetlen nap alatt kiürül a szervezetből.


Ez alatt a két nap alatt sok szörnyű sorsot ismertem meg: pl. annak az idős néninek az infarktusa, aki akkor kapta, mikor a SM-es lányát-a felfekvéses sarka elfertőződött, és végül le kellett vágni a lábfejét - meglátta megcsonkítva. Vagy az a hölgy, aki épp költözködéshez pakoltak, mikor kiderült a  18éves fiának a  vele született szívbaja - a gyerek rendőrnyomozói álmokat dédelgetett - munka közben kapott infarktust. Vagy az a fiatal anyuka, akinek nem tudnak donorszívet adni, mert vizesedik a tüdeje, így műszívet fog kapni. Reménykedik, hogy  túléli, legalább míg fölneveli .... A kicsi 3 éves. Ő 25, és egyedül neveli.
Én szerencsésebb vagyok. Nekem már sikerült fölnevelni a fiamat. Biztos lehetek benne, hogy megáll a saját lábán.
De az első történet komolyan megijesztett. Annak a nőnek is is vízhólyaggal kezdődött a sarkán.  Hogy nekem milyen hihetetlen szerencsém volt...


2013. november 8., péntek

Szemüveget csináltatok

Délben megjött Zoli, hogy menjünk panoráma röntgenre
Persze két óra lett, mire nagy nehezen eltudtunk indulni.
A jobb kezem miatt, most még jobban bénázok, mint valaha.
De szerencsénk volt, mert azonnal ránk került a sor.
Kinéztünk magunknak egy OFOTÉRT-et, ami pont szemben van a MEOSZ-szal. Így egy slunggal intéztük volna az igazolvány cserémet, meg a szemüvegemet. Persze az iroda pont pénteken van zárva-ezt persze elfelejtettük megnézni. Mindegy, mert az 50%-os kupont is itthon felejtettük. Így Zoli a jövő héten egy füst alatt elintézi mindkettőt.
Jó hír, hogy a vártnál kisebb mértékben romlott a szemem. Csak azért látok vele homályosabban, mert az elmúlt 7 év alatt a műanyag lencsén apró karcolódások keletkeztek. Mindössze 0,25 dioptria + kell a tökéletes olvasáshoz.
Már mindkettőnknek kopogott a szeme az éhségtől. Pár perces sétára találtunk egy olcsó éttermet a Visegrádi utcában. Bőséges adagokat adtak szinte fillérekért.  Én gombás-csülkös pacalt, Zoli sóletet kért.

A negyed adaggal jól laktam- a maradékot becsomagoltattam. Közben láttam, mindenkinek csomagolták a maradékot. Nem én voltam az egyetlen, akin kifogott. Pedig ma még 2 szem negrón kívül más nem volt a gyomromban. két napig tehát nem lesz gondom ebédre. De Zolin is kifogott a hatalmas adag sólet. Pár kanálnyi babot ő is ott hagyott.De a feltétként hozzáadott hatalmas szelet omlós főtt marhahúst, füstölt libamellet, az 1 tojást hősiesen belapátolta. Ezúttal nem fényképezte le, pedig érdemes lett volna.Ha arra járunk, máskor is belátogatunk. Maradt még bőven kóstolni való. Pl. a maceszgombócos libaleves, a somlói galuska, a madártej is fenségesen nézett ki.
Zoli majdnem az egész időt végigdolgozta mobilon :-((  A kihangosítás nem jött be igazán. Visszhangos volt. Most a fülében valami izével kommunikál vezetés közben is.De azért ez jobb, mint amikor a mobilt tartja bal kézzel a füléhez.
 
Hétfőn szívkoszorúér festés.

2013. november 7., csütörtök

Reggeli kávé

Tegnap nagyon kifáradtam, így aztán reggel 9 után keltem. Behoztam a kalácsot, vajat, baracklekvárt, tejszínt.
Beleöntöttem a vízforralóba a vizet, a pohárba a Neskávét. Ráöntöttem a forróvizet, és mint máskor, le akartam tenni a számítógép mellé. Csakhogy már napok óta egyre rosszabb a jobb kezem. Időnként, ha kinyújtom, megrándul, és kiesik belőle minden.Ez történt most is. Szerencsére nem a gépre ömlött, viszont leforráztam a lábfejemet. Csak egy vékony pamutzokni volt rajtam, mert a papucsot csak akkor veszem fel, mikor megkávéztam, reggeliztem. A jobb lábamra csak nagy kínlódva, kézhosszabbító csipesszel tudom fölhúzni a papucsot.
A zoknit is csak nagy nehézségek árán tudtam levenni. Addigra már tűzpiros volt. Szerencsére úgy néztem, nem hólyagosodott föl. Zoli most nem tudott átjönni, Vera a férjénél a kórházban, Ági valahol a város másik felén dolgozott. Kénytelen voltam egyedül megbirkózni a zokni, és nadrágcserével, a kiömlött kávé fölitatásával. két és fél óra alatt meg is birkóztam vele. Majd újabb kávét készítettem, ezúttal a gyenge bal kezemmel óvatosan tettem át a számítógép jobb oldalára. Megkentem az egyik szelet kalácsot. Két korty kávé, 1 falat kalács... Utána már csak arra volt időm, hogy előkapjam a tejfölös vödröt.

Most épp azon gondolkodom, merjek-e valamit enni - esetleg néhány szál ropit?  Mert éhesnek azért éhes vagyok!
Vagy esetleg feküdjek le? 

2013. november 5., kedd

SOS-nem tudok kommentet írni

egyik blogspotoshoz sem. Mert valami jelszót követel tőlem a gép. Ilyesmi még sosem fordult elő velem egyik helyen sem.
Mit talált ki már megint a blogspot?

2013. november 4., hétfő

Óraátállítás- bolond időjárással egybekötve

Hát, nem vagyok épp a topon.
A jobb kezem újra hülyéskedik. Nem tudja elfordítani a zárban a kulcsot. Kénytelen a gyenge bal besegíteni neki.A teli poharat, meg a tányért sem bírja el. A billentyűzetet is alig tudja kezelni, és zsibbad egyfolytában. Egyszer már volt ilyen. Akkor is nagyon megijedtem. De utólag akkor is az extrém időjárást okoltam érte. Most meg együtt jött ezzel az átkozott óraátállítással. Engem mindig rettenetesen megvisel. Mióta le vagyok százalékolva, ennek nem kellene gondot okoznia, de ilyenkor rá kell hangolódnom arra, hogy a műsorok később, illetve korábban kezdődnek, érnek véget.
 És még egy hír ehhez a lehangoló időhöz, ami még jobban lehangolt: Most tudtam meg, hogy a "Szókratész védőbeszédét" mégsem tudjuk megnézni, mert nem tudunk bejutni abba színházterembe, ahol most adja elő Haumann.  Pedig érdekes lett volna látni, és összehasonlítani azt a régit a mostanival. Annak idején nagyon nagy hatással volt rám az az előadás.